Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Koszta Rozália jubileumi kiállítása Gyulán

Koszta Rozália műtermében

(Wovraäry lelT.)

Kitüntetések a közlekedés biztonságának elősegítéséért

Az Országos Közlekedés Biztonsági Tanács (KBT) december 22-én plenáris ülést tartott, melyen a közlekedésbiztonság helyzetét értékelték és megvitatták az új KRESZ életbe lépésével kapcsolatos kérdéseket. Ez alkalommal a résztvevők közül többen kitüntetésben részesültek. A belügyminiszter Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki Deák Gyulát, a Népújság főszerkesztő-helyettesét, a Békés megyei Közlekedés- Blztonsági Tanács elnökségének a tagját. A közlekedés- és postaügyi miniszter, a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt adományozta Tóth Zoltánnak, a mezőkovácsházi Járási Hivatal művelődésügyi osztályvezetőjének, a járási KBT szak- bizottság vezetőjének.

Prága — nyugdíjas lakótelep

A csehszlovák fővárosban nemrégiben adták át a nyugdf- ' jasok számára épült új kísérleti lakótelepet.

A lakótelep 12 épületében 116 lakást építettek, közülük 68-at házaspároknak. A lakások összkomfortosak. Valamennyi épületben automata mosó- és más háztartási gépek állnak a lakók rendelkezésére.

Hamarosan felépül a szolgáltató kombinát is, amelyben ebédlőt, klubhelyiséget, orvosi rendelőt is terveztek. Ezeket nemcsak a lakótelepiek, hanem a kerület más részeiben élő nyugdíjasok is igénybe vehetik majd. I (BUDAPRESS—PRAGOPRESS) |

Ha mindennapjaink történetét írják majd az eljövendő krónikások, akkor Gyula város életéről szólva külön fejezet illeti Koszta Rozália munkásságát. A szerény, halk szavú Rozóka ezer szállal kötődik a város mai kultúrájához: fiatalokat tanít, kiállításokat szervez, képzőművészeti előadásokat tart, a festőművész Koszta Rozália pedig egyre határozottabb, egyéni látásmóddal ábrázolja világunkat. A művész és az őt éltető-befogadó város termékeny kapcsolatát jelzi az a kiállítás,' amelyet a Dürer Tetemben rendeztek Koszta Rozália alkotásaiból. A gyulaiak szép ékszerdoboza — a patinás környezetben levő kiállítási csarnok — most a város szülöttének kincseivel várja a látogatókat.

Ötvenedik születésnapjához érve Koszta Rozália számvetést készít eddigi munkásságáról, és egy őszinte hangú kiállítással lép a közönség elé. Jubileumi

bemutatkozásának legfőbb értéke az a következetes szerkesztés, amellyel összekapcsolja a múltat és jelent, s a hagyományok megőrzésé mellett felvillantja a jövő színeit. A bemutatott képek kiválasztásakor a művész figyelembe vette a kiállítási csarnok szerkezetét is: a földszintre kerültek a paraszti ősöket, a falu világát életre keltő vásznak, s erre az „alapra” épül a felső szint anyaga, amely a mai valóságot ábrázolja.

A kék színek nyugalma, a természet zöldjének ereje és a harsogó fehérek tisztasága árad a múlt világát idéző alkotásokból. Felszabadulásunk 30. évfordulóján a Műcsarnokban rendezett országos kiállításon is nagy sikert aratott az Asszony virággal című kép, amely tömény színeivel és a síkba terített nagy foltok mély drámai erejével hat a nézőre. Változó világunk feszültségét jelzi a Tsz-alapítók című

kompozíció mozgalmas pillanat- felvétele. A Bartók Béla emlékének tisztelgő sorozat darabjai azt a környezetet mutatják be, ahol a zeneszerző a népdal kincseit gyűjtötte. A természet eredeti szépségét varázsolja elénk a Szanazug és a Kis ház partoldalon című munka, a Kárpátaljai emlékek csupa kék és zöld világában pedig megjelennek a népművészeti ruhákba öltözött asszonyok.

A földszinti terem hangulatát a Dédanyám a lányaival című alkotás fogja egybe. A közös töröl fakadó három alak — a nemzedékek sorsát meghatározó központi figura, a görög tragikára emlékeztető szikár nő és a korabeli szépasszonyt idéző arc — mindegyike külön-külön életről mesél, együttesen mégis úgy hatnak, mint egy emberi mélységekről regélő falusi kórus. A dédanya tömör nyugalma felett ellentétes hatású az emeleti szinten levő sokalakos kompozíció, amely a mai fiatalokról szól.

Korunk vibrálását kifejező színek: sárgák, vörösek és narancsárnyalatok jellemzik az emeleten kiállított képeket. A Nemzedékek különböző variációival a művész önmagát vallatja arról, hogyan sikerült ábrázolnia a megtett utat. Kifejező az az ikonokra emlékeztető táblakép, amelynek középpontjában Koszta Rozália eddigi egyetlen önarcképe van, körben pedig a múltat és a jövőt szemléltető alkotásainak egy-egy részlete látható.

A kiállítás tudatosan végigvezetett mondanivalója egységes képet ad Koszta Rozália művészi világáról. Ez a bemutató szép állomás a festő életében, hiszen jól összefoglalja eddigi munkásságát, s a mai fiatalokat ábrázoló portrék dinamizmusa már a valóságérzékeny művész további útját is jelzi. ^

például 60 ezer dollárt költenek. Aminósav-analizátort 26 ezer dollárért vásároltak. Univerzális csatornatisztító berendezés,, automata önetető és halválogató, tószellőztető, halnevelő tartály, audiovizuális nyelvlaboratórium és számos más gép, berendezés került már eddig is megvásárlásra. Tőkés országokból és a KGST-országokból egyaránt vásároltak.

— A tudományos együttműködésekre külön nagy gondot fordítunk — magyarázza dr. Müller Ferenc. — Szarvasra 10 világhírű szakértőt várunk, Amerikából, Japánból, az NSZK-ból és más államból. A KGST tudományos programjának megvalósításában koordinációs szerepet töltünk be. Különösen az NJ)K-val, Lengyelországgal és Csehszlovákiával kötöttünk értékes együttműködési szerződéseket több esztendőre. FAO-keretből a hazai haltenyésztési ágazat vezető munkatársai részére három-öthetes külföldi tanulmányutakat szerveznék.

Az USA-ba. Japánba. Indonéziába, a Fülöp-szigetekre, Indiába, Thaiföldre, Norvégiába, Hollandiába és más államba jutottak, illetve jutnak el magyar tudományos kutatók. Szeretnénk a néDgazdaság javára úgy gyümölcsöztetni a tapasztalatokat, hogy a haltenyésztési kutatásra, új halastavak építésére és berendezésére szánt költségek minél gyorsabban megtérüljenek.

Szarvas a FAO-programmal bekapcsolódott a világ belvízi haltenyésztésébe. A fejlődő országokból FAO ösztöndíjasok jönnek Szarvasra tanulni, akik az itt szerzett tapasztalatokat távoli földrészeken hasznosítják. A FAO-prográm keretében megszerezhető anyagi és szellemi értékek nemzetközi viszonylatban realizálódnak.

Ary Róza

Egy fiatal vb-tag vallomása

Felelősség a városért

Adamik Etnília a békéscsabai tanács végrehajtó bizottságának legfiatalabb tagja. Ezenkívül tagja az SZMT közművelődésügyi bizottságának, a lakásszövetkezet igazgatóságának, és természetesen tanácstag is. Nem csoda, hogy sok az elfoglaltsága. A napi teendőit nehéz egy csokorba foglalni. Gyakran állítják meg választói az utcán ügyes- bajos gondjaikkal, vagy a lakásán keresik fel. Ami egyértelmű, az a fiatalsága; jó kedvű, sugárzó optimizmusa és töprengő, mérlegelő gondolkodása.

— 1971-ben a város III. kerületében választottak meg tanácstagnak. Akkor 22 éves voltam. Még abban az évben tagja lettem a lakásügyi társadalmi bizottságnak. Ez volt a mélyvíz.

A köztevékenység nem könnyű munka. A tanácstagsággal járó feladatok ellátása sem az. Újra és újra meg kellett nyernie a választók bizalmát.

— Az első hónapok voltak a legnehezebbek, — emlékszik vissza. — Nagyon bátortalanul indultam. Már az első hetekben választóim ügyes-bajos gondjaikkal tanácsot, segítséget kérve kerestek fel. Nem egy esetben érez- nem kellett azt is, hogy bizalmatlanok velem szemben, mert fiatal vagyok. A III. kerületben sok idős ember lakik. Kötelességemnek éreztem, hogy magamra vállaljam gondjaikat Hol tanáccsal, hol személyes utánjárással segítettem. Nehéz volt. Hiányzott a tapasztalat. Legtöbben adó miatt fordultak hozzám. Aztán sorjába felvetődtek olyan közérdekű kérdések mint a járdaépítés, a csatornázás.

— Mikor lett a végrehajtó bizottság tagja?

— 1973-ban választottak be a testületbe. Ez is tanácstagi munka, csak magasabb fokon. Nagyobb a felelősség. Hiszen egy 60 ezer lakosú megyeszékhely szinte mindennapi gondjainak megoldását kell döntésekkel segíteni. Olyan városét, amely nagyon gyorsan fejlődik. Amiben az egyik nap a végrehajtó bizottság dönt, arról már másnap városszerte beszélnék. És ez természetes. Hiszen valamennyien a várossal együtt növekedünk, gyarapodunk. Azonosak az érdekeink. A végrehajtó bizottság tagjának jól kell ismernie a város gazdasági, társadalmi, kulturális, szociális helyzetét. Csak a valóságos tényekből kiindulva lehet felmérni a fejlődés távlatait. Nem egy tanácstagi kerület, hanem a kerületekkel összhangban az egész város harmonikus fejlődése a szempont. Sőt, arról sem szabad megfeledkezni, hogy számottevő lehetőségek rejlenek Békéscsaba, Gyula, Békés kapcsolatában is.

— Mit szeretne Békéscsabán?

— Sok mindent, ha ez a képzeleten múlna. A képzelet azonban gyakran hamis útra tereli az embert. Sokkal fontosabbnak tartom a lehetőségek felmérését, s azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik a fejlődést. Közülük csak néhányat sorolok fel. Így azt az intézkedést, hogy az épülő lakások 25 százalékát fiatal házasok kapják. Ugyancsak nagy jelentőségűnek tartom az óvodák fejlesztésére hozott határozatot. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának küldött- értekezletén javaslatot tettem a „nyugdíjasok házának” felépítésére. Indokoltnak látom azt is, hogy a Lencsési úti lakótelep könyvtárat kapjon. Néhány év múlva több mint 10 ezter ember fog lakni a telepen. Persze egy kicsit hazabeszélek. Hiszen én is könyvtáros vagyok.

A megyei könyvtár olvasótermében beszélgetünk. A polcoknál könyvek közt válogató diákok. Az asztaloknál elmélyült olvasók. S ha szólnak egymáshoz, csak halkan, suttogva. Olyan éz, mint egy szentély. A könyvtárosnak azonban munkahely.

(Serédi)

Másfél eszt-end je jártam utoljára a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben. Most, amikor ismét arra vitt az utam, meghökkentem a nagy változás láttán. A központban, a gépműhely helyén ultramodern, kétszintes épületet emeltek tető alá, a kivitelezők a belső szerelési munkákat végzik. A könyvtárat és az üzemi konyhát új épület- saérny köti össze. A régi laboratórium mellett tágas faházat látok, az utak feldúlva: víz- és szennyvízhálózat épül. A felhalmozott alapanyagból arra következtetek: további építkezésre készülnek.

— Nemzetközi és hazai alapból fejlesztjük a magyar belvízi haltenyésztés kutató bázisát, a szarvasi Hal tenyésztési Kutató Intézetet — magyarázza dr. Müller Ferenc igazgató. — A Belvízi haltenyésztés fejlesztése című FAO-programot 1974 januárjában írták alá Budapesten a FAO, a UNDT és a magyar kormány képviselői. A program nemzetközi igazgatója, J. E. Halver professzor félévi késéssel, 1974 július elsején érkezett Szarvasra. Ennek ellenére tervszerint haladunk az építkezéssel, a gépsorok, műszerek és berendezések vásárlásával, szerelésével. A FAO-programnak a tervek szerint 1976 végére kell befejeződnie.

A nagy jelentőségű program megvalósításának elősegítésére időközben Nemzetközi Tudományos Tanácsadó Testületet és magyar Tudományos Tanácsadó Testületet hoztak létre. A két év alatt több alkalommal helyszínen tanulmányozták: hogyan haladnak a munkákkal, s meghatározták a további , tennivalókat. Az alapokmány épületekre és építményekre 30 millió forint magyar hozzájárulást irányoz elő, a tárgyi feltételek biztosítására pedig — gépek, műszerek, laboratóriumi berendezések, halteFAO fejlesztési program Szarvason

Központi laboratórium, kísérleti haltápüzem, recirkulácíós medencerendszer épül a Haltenyésztési Kutató Intézetben

nyésztésí eszközök vásárlására

— a FOA ad több száz ezer dollárt.

— Az intézet az utóbbi években nemesítésben, termeléstechnológia kialakításában, halastavi pecsenyekacsa-nevelésben igen komoly eredményeket ért el — mondja az igazgató.

— Az 1975. évi Országos Mező- gazdasági Kiállításon például tenyésztői nagydíjat nyertünk hibridpontyokkal és szülői vonalak bemutatásával. Vannak aranyérmes kacsáink, s az idén több tájfajta halhibridet jelentettünk be országos fajtaelismerésre. A kutatás azonban nem lehet öncélú. Azért örülünk nagyon a FAO fejlesztési programnak, mert így kialakíthatjuk a haltenyésztés komp’ex kutatási programját. Segíthetünk abban, hogy a tudomány a gyakorlatban realizálódjék, s a belvízi haltenyésztés országosan fellendülhessen.

— Hallhatnánk valamit konkrétabban a programról?

— A kétszintes új épület köz-, ponti laboratórium lesz. Itt egyebek között nyolc tágas laboratóriumot, 16 kisebb-nagy óbb alapterületű kutató- és műszerszobát rendezhetünk be. Kísérleti haltápüzem is épül. amelyben FAO-keretből a világpiacon megtalálható legkorszerűbb gépsorokat szereltetjük fel. 1976 második felében már vízstabil, mindenféle korosztály számára alkalmazható tápokat gyártunk. A haltenyésztésben ugyanis a költségek jelentős részét a takarmány alkotja. A tudományi hivatott arra, hogy olyan táp-1 lálékot kísérletezzen ki, amely-[ nek segítségével a tavakban' nagy mennyiségű, magas tápértékű, ízletes halhúst termelhetünk olcsón.

— A recirkulácíós rendszerű halnevelő épületnek igen nagy lesz a szerepe abban, hogy az év minden szakában kísérleteket folytathassunk. A rendszer — együttesen 50 köbméter hasznos víztérfogatú — medencéiben és az akváriumokban temperált vízben élnek a halak. Az időjárás semmilyen évszakban nem okozhat gondot.

A könyvtár bővítése, az

új előadói nagyterem, a nyelvlaboratórium ugyancsak szerves része a programnak. A világ minden tájáról rendelnek szak- irodalmat. Külföldi szakértők tartanak Szarvason előadásokat. A FAO külföldi ösztöndíját három-hathónapos időtartamra hat fiatal szarvasi kutató megkapta. Igaz, hogy két-három idegen nyelvet ismernek, de tökéletesíteni kell nyelvtudásukat ahhoz, hogy az USA-ban, az NSZK-ban, Japánban és másutt hasznos szakmai ismereteket v szerezzenek. Ezért helyben nyelvművelő kurzusokat tartanak.

Természetesen épülnek újabb halastavak, szolgáltatói egységek. Szarvason megteremtik a korszerű tudományos kutatás (tárgyi és személyi felételeit. A haltápüzem gépi berendezésére

\