Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

Film, amely hűségesen tükrözi életünk egy darabját

Az idők kezdetén

Az idők 'kezdetén című új magyar film olyan korszakot idéz, amelyet nemcsak Hollós Ervin — akinek novellájából írták a filmet — és Rényi Tamás az egyik forgatókönyvíró és rendező éjt át ifjonti lelkesedéssel, mindent akaró lendülettel, hanem e sorok írója is. És még sokan a közönségből.

Reális történet pereg a moziban, a lelkes évek, a tényes szelek időszakából ragad ki bonyolult eseményeket ez az új magyar film.

Érdekes és izgalmas ez a film akkor is, ha múltba néző dokumentumnak tekintjük, olyan műnek, amely hűen tükrözi életünk égy darabját, azt a bizonyos 17 százalékos korszakot, amjkor még nem dőlt el egyértelműen, kié a hatalom. Rényi Tamás filmje azonban jóval több, mint egy hiteles dokumentum, némi nosztalgiával ugyan, de úgy idézi a múltat, hogy kicsendül belőle a mának szóló üzenet is. És emellett sikerült megformálnia egy

kedvesen vagány, szimpatikus hőst, egy olyan munkásfiatalt, aki nemcsak a szívével, hanem az eszével is érezte a forradalmat. Legfeljebb az zavar kissé, hogy Deák Zoltán a maga 25 évével már akkor, abban a bonyolult politikai és gazdasági helyzetben is olyan jól látta a dolgokat. Pontosan úgy, mint ma a film alkotói az akkori éveket.

1946 viharos tavasza. Baloldali blokk, infláció, mill- pengős korszak, élelemmel fizetik a munkát, a régi rend hívei védekeznek, az új rend támogatói pedig épp harcba indulnak. Tapasztalatlanul, de hittel, lelkesedéssel, hogy talpra- álljon az ország. Küzdelem volt ez a javából, taktikai, stratégiai harc a lábraka- pó reakcióval, de egyben a párton belüli értetlenséggel, türelmetlenséggel szemben is. Érzékletesen mutatja be a film ezt a bonyolult időszakot, a szereplők magatartása kifejezi a múlt megpróbáltatásait, s minNyugdíjasok

Katona Judit

Idősek, kicsik, elesettek.

Mint idő-ölt fa, zuhannának, már libbennének szélnek, imának.

Könnyen nevetnek, könnyen sírnak várják a szót, ételt, az álmot, ajtón berontó unokákat.

Két háborút, s még mit kibírtak! Most már csak üldögélnek egyre sugaruktól elszenesedve.

denki a maga módján igyekszik igazolni cselekedeteit.

A bérfizetés előtti napon kirabolják a Vas- és Gépgyár élelmiszerszállítmányát. A munkások elkeseredésükben beszüntetik a munkát. A régi igazgató tehetetlen, hiába beszél a párttitkár is, az embereknek fizetség kell, mégpedig ennivaló. És akkor előlép Zoli, a fiatal szak- szervezeti titkár, megígéri az élelmet, bár akkor még fogalma sincs honnan szerzi be. A szomszéd gyár kisegíti, majd szövetkeznek, hogy vidékről együtt hoznak ennivalót. El is indulnak egy vagon vasáruval Kuntelekre, ahol Zoli egykori harcostársa él, aki örömmel fogadja a fiút — éveket töltöttek együtt a börtönben — és nyomban megmutatja ki$ birodalmát. Kuntelek ugyanis kilóg a sorból, a sokat szenvedett Zsiga megkerülve a koalíciót, sajátos hatalmat rendezett be: pártvezető, rendőrkapitány, direktóriumi elnök egyszemélyben, s börtönbe zárja mindazokat, akik ellenzik, bírálják módszereit. Így alakul ki az a megdöbbentően szomorú helyzet, hogy a kunteleki börtönben együtt ülnek a volt nyilas vezetők, és az igazi kommunisták. Qdakerül Zoli is. Később persze rendeződnek a dolgok, a zsarnok visszakozót fúj, leváltják, és az ifjú Zolit küldik le megyei titkárnak.

Hogy nem lesz könnyű dolga, azt már nem a filmből, hanem az emlékezetből tudjuk. Mert az idők kezdetén még helyes volt ugyan ^ a központi akarat,

de már előrevetette árnyékát a személyi kultusz, a tömegektől való elszakadás ' veszélye. Finom eszközökkel utal erre a film: a kisvárosi zsarnokot leváltják, de más, fontos beosztásba helyezik, a népszerű és emberséges Zoli pedig, amikor kézbekapja a megyei titkári kinevezést és beszáll a gépkocsiba, már a pártközpont előtt felejti Marcit, hűséges barátját, és testőrét, akit eddig mindig magával vitt.

Kiáltó ellentéteket fogalmaz meg a film. Újat nem mond ugyan, de felidéz, emlékeztet, s ezzel figyelmeztet is. A lelkes MA- DlSZ-fiatalok magával ragadó buzgalma, mindent yállaló akciói az egyik oldalon — a film legsikerültebb jelenetei —, az önigazolást kereső kisvárosi zsarnokság a másikon. Proletárdiktatúrát követelő jelszavak, és sztrájkoló munkások, a vezetésbe belekóstoló fiatalok és a tőke helyezkedő szakemberei, és egy kedvesen kibontakozó szerelem, amelyre bizony nincs idő. Mindez benne él a történetben, motiválja a hősök jellemét. És őszintén hat minden, mert az életen, a valóságon alapszik a film. Bár ha valamivel kevesebb lenne benne az „igazi”, és magasabbra lobbanna az alkotói szenvedély, akkor maradandóbb élménnyel távoznánk a moziból.

Rényi Tamás lendületes rendezése, Zsombolyai János kifejező képsorai pontosan szolgálják az írói mondanivalót. Cserhalmi Györgyre érdemes felfigyelni, Zolit, a tettrekész fiatalt formálja meg tehetségesen. Meggyőző volt Horváth Sándor, Bodnár Erika és Paláncz Ferenc alakítása.

Márkusz László

A porban...*

Demény Ottó

A porban a kegyetlen porban hol a kínok csodái teremnek én még láttam igazi port ' nyomán a zörgő szekereknek

forró volt barna és finom a nap minden hevét beitta táncolt a fényben s visszahullt az útmenti tikkadt gazokra

csíkot rajzolt a halántékra sötét karikát a szemekre megült az ing ráncaiban s ránkhült ha jött a naplemente

betört a szájba s fogra ínyre vont csikorgó fekete mázat karistolta a szomjú nyelvet bemarta torkunkba a lázat

de játékunk a délibáb a valóság tükörreflexe csermelyt bűvölt a láthatárra fölforgatott képei rendje

s kincseket is ígért a por üzenetét a messzeségnek hová jutottam hóvá !nem égnek a nyomok máig égnek

*A 47 éves korában, fiatalon elhunyt költőtől búcsúzunk — szerkesztőségünknek adott — utolsó versének közléséveL

#

Pogány ima

Tomka Mihály

Néma a tél, deresedve a gaz nem rezzen a hóban, Ugri nyulak nem bújnak a buckák porhava mélyén. Add a napot, tél, jöjjön a barbár hózivatar, nézd, Minden földi az égre tekint, s remegő kézzel Kéri az égi sötétet tipró frisshavas áldást!

ÉLT TEHÁT valaha Milánóban egy német, ki szolgálatban állott, bizonyos Gulfardo nevezetű; derék és hűséges annak irányában, kinek szolgálatába szegődött, mi pedig ritka dolog a németeknél; mivel pedig mindig hűségesen megadta amaz pénzt, melyet néki kölcsönadtak, számos kereskedő akadt volna, ki csekély kamatra szívesen kölcsönzött volna neki akármilyen nagy summa pénzt. Ez tehát Milánóban lakozván, belészeretett bizonyos madonna Ambruo- gia nevezetű szépséges hölgybe, ki felesége volt Guasparruolo Cagastraccio nevezetű gazdag kereskedőnek, ki jó ismerőse és barátja volt; és szerelmében oly tartózkodón viselkedett, hogy sem a férj, sem más semmit nem vett észre; üzent tehát egy napon a hölgynek, s kérte, hogy kegyesen hajoljon szerelmére, ő pedig viszontag készségesen hajlandó mindent megcselekedni, mit csak tőle kíván.

A hölgy sok huzavona után arra az elhatározásra jutott, hogy megteszi azt, • mit Gulfardo kíván, hahogy az két feltételt teljesít: egyik, hogy emez dolgot soha nem szabad senki előtt felfednie; másik, hogy mivet néki bizonyos okokból szüksége vagyon kétGiovanni Boccaccio: *

NYOLCADIK

NAP

(Részlet)

száz aranyforintra, azt kívánja, hogy gazdag ember lévén, adja meg ezt néki, s annak utána mindenben kedvére leszen. Gulfardo, mikor ekképpen értesült az asszonynak kapzsiságáról, felháborodott hitványságán, holott eleddig becsületes asszonynak gondolta, és akkor forró szerelme szinte gyűlöletre vált, és feltette magában, hogy megcsúfolja őt; üzent tehát neki, hogy nagyon szívesen megteszi ezt s minden egyebet, mi hatalmában vagyon, s mit a hölgy kíván; miért is üzenje meg néki, mikor kívánja, hogy meglátogassa őt, mert akkor elviszi a pénzt is, és bizony emez dolog felől senki meg nem tud semmit, legfeljebb egyik pajtása, kiben fölöttébb megbízik, s

* December 21-e Giovanni Boccaccio halálának 600. évfordulója. A nagy olasz. író világhírű elbeszélései, a Dekameron című gyűjteményben foglalt borsod történetek azóta sem veszítettek elevenségükből. Az • elbeszélésekbe^ a tréfás, szomorú vagy kacagtató mesékben az író felvonultatja korának egész társadalmát, és a középkor alkonyán mér az újkor előhírnökeként a vakhit helyett, a józan észt, az önsanyar- helyett a derűs életörömet hirdeti

ki minden ügyes-bajos dolgában mindig el szokta kísérni.

A hölgy, vagyis inkább ez a ringyó, ennek hallatára megörvendezett, és visz- szaüzente néki, hogy férje, Guasparruolo, kevés napok múltán üzleti ügyeiben Genovába ‘utazik, és ezt ő majd idejében értésére adja és üzen érette. Gulfardo pedig alkalmas időben elment Guasparruolóhoz, és szólott hozzá ekképpen:

— Valamely üzletet szeretnék nyélbe ütni,, melyhez kétszáz aranyforintra volna szükségem; kérlek kölcsönözd nékem imez pénzt oly kamatra, miként máskor is szoktál kölcsönt adni.

GUASPARRUOLO felelte, hogy szívesen, és azon nyomban markába olvasta a pénzt. Kevés napok múltán Guasparruolo elutazott Genovába, miként felesége megmondotta, miért is az asszony üzent Gulfardóért, hogy jöjjön hozzá, és hozza magával a kétszáz aranyforintot. Gulfardo maga mellé vette pajtását, és elment a hölgynek házába, kit is ott lelt, amint reá várakozott; és mindjárt első dolga volt, hogy pajtásának szeme láttára markába olvasta a kétszáz aranyforintot, és szólott hozzá ekképpen:

— Madonna, fogd ezt a pénzt, s add oda férjednek, ha majd hazatér.

A hölgy elvette a pénzt, és nem értette, miért beszél Gulfardo ekképpen; azonban azt hitte: azért beszél így, hogy pajtása ne gondolja, miképpen netalán fizetség fejében adta néki. Miért is szólott ekképpen: — Szívesen megteszem, de meg akarom olvasni, hogy mennyi.

ás kiöntötte a pénzt az asztalra, s mikor látta, hogy megvan mind a kétszáz, fölöttébb megörvendezett magában, eltette a pénzt, és visszatért Gul- fardóhoz, kit is ágyasházába vezetett, s nem csupán amaz éjjel, hanem még sok éjszakán által részesítette őt testének gyönyörűségeiben, mígnem férje megtért Genovából.

MIKOR TEHÁT Guasparruolo Genovából megtért, Gulfardo meglesvén, mikor van együtt feleségével, nyomban hozzája ment, s az asszony előtt szólott hozzá ekképpen: — Guasparruolo, a pénzre, vagyis a kétszáz aranyforintra, melyet a minap nékem kölcsönadtál, nem volt szükségem, mivelhogy nem tudtam nyélbe ütni amaz üzletet, melyre kértem; annak okáért nyomban visz- szahoztam feleségednek, s általadtam néki: töröld ki tehát számadásomból.

Guasparruolo feleségéhez

fordulván megkérdezte, vajon megkapta-e a pénzt. Az asszony, ki ott látta a tanút, nem tagadhatta le a dolgot, hanem szólott:

— Bizony hogy megkaptam, csak még eddig elfeledtem megmondani neked.

Mondotta akkor Guasparruolo:

— Gulfardo, rendben vagyon; Isten áldjon, én majd elrendezem a számadásodat.

Gulfardg eltávozott, az asszoúy pedig hoppon maradt, és odaadta férjének becstelensége szennyes bérét; és ekképpen a furfangos szerelmes ingyér élvezte kapzsi hölgyét.

Révay József fordítása