Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
♦ A fenyőfák „vére” A fenyvesek kétszeres hasznot húznak a kivágásra kerülő fákból. Vágás előtt négy-öt évvel ugyanis megcsapolják a fák törzseit. Szakavatott kezek V-alakú rovátkákat vágnak a fák kérgébe, ahonnan hetekig csorog a seb alá erősített cserépedénybe a mézszínű gyanta. Időnként emberek jönnek és vashordókba ürítik a fenyők „vérével” telt csuprokat. A gyantagyűjtés tavasztól őszig, évenként mintegy hat hónapon át tart. 9 A fenyőgyanta a vegyipar egyik fontosabb alapanyaga. Mintegy negyvenféle terméket készítenek a fenyők ' „véréből”. A lakk- és festékipartól a kozmetikumok előállításán át a lőpor-, konzerv- és papírgyártásig ki tudja hány helyen használják fel a fenyőgyantából készült anyagokat. Hazánkban csak egyhatodát tudjuk kitermelni fenyőerdőinkben a szükséges gyanta mennyiségépek, a többit importálnunk kell Használjunk kuktát! Az idő pénz. És még sok minden. Pihenés, szórakozás is. S ha nem akarjuk, hogy a háztartásban, a konyhában sok időt fecséreljünk el, a munkát szervezni kell. De még a jól szervezett munka mellett — amíg sül vagy fő valami és addig mást csinálunk — sem nélkülözhető a modern konyhából a kukta. Ez természetes mindazoknak, akik használják és tetemes időt takarítanak meg vele. Igen sok nő viszont idegenkedik a kuktától. Ez derül ki a beszélgetések közben, azzal együtt, hogy miért nem szeretik. Nem olyan az étel — a húsleves, a pörkölt, a párolt hús íze —, nem az igazi, mondják az ellenzők. Leginkább azok, akik meg sem próbáltak benne főzni. De van, aki csupán, megszokottságból, a minden újtői való húzódozásból halogatja az e6tleg már meg is vásárolt kukta munkába fogását. Pedig! Hátránya semmi, előnye meg sok. A hagyományos 'főzési móddal ellentétben a kuktában megmarad a hús/ a zöldség minden íze, aromája. És ami nem megvetendő szempont: a vitaminok is. A főzési, páro- lási idő rövid. Amit egyébként 2-3 óráig főznénk, harmad-negyedrész idő alatt elkészül. Valamikor nagyanyáink \ a babot leginkább nagymosáskor főzték, mert egész nap égett a tűz és nem számított, hogy hány óráig van fenn az étel a tűzhelyen, .úgyis a konyhában kellett lenni. Ezt ma — 3-4 óra helyett — egy óra alatt megcsinálhatjuk a kuktában, még a több éves bab is megfő másfél óra alatt. Sok főzés, sok idő szükséges a marhahúshoz, tyúkhúshoz is, különösen akkor, ha egyik sem fiatal, 'ma ez sem probléma, bele a kuktába és porhanyó» lesz hamarosan. Napjaink háziasszonya is szeret jó házikosztot tenni a családi asztalra, csak éppen nem mindegy, hogy mennyi időbe kerül az. Ma, amikor minden percünk ki van számítva, vétek fölösleges órákat a konyhában tölteni. Es nem is kellemes. Sok nőnek azért terhes a sütés-főzés. Ha viszont gyorsan ízletes falatokat tudunk produkálni, örülünk a sikernek, kisebb a fáradtság és több időnk marad egymás számára. Kedvcsinálónak közlünk egy receptet, téli étel: füstölt hús babbal vagy másképpen sólet, a mennyiség 5-6 személyre szól. Háromnegyed liter babot jól megmosva a kuktába (6 literes) teszünk, hozzáadunk 1 nagy fej vöröshagymát felkockázva, 10 deka zsírt, 3 kiskanál tört paprikát és 80 deka füstölt sonkát vagy oldalast. Ráöntünk másfél liier vizet és lezárjuk az edényt. Egy óra alatt kész van, ha a babot előtte beáztattuk. A főzési időt a szuszogás kezdetétől számítjuk, s ugyanakkor már a gázt is takarékra állítjuk. Sózni nem szabad, mert a füstölt hús sós. Jő étvágyat! Vass Márt» HIT MIVEL? Gyakran állunk tétován szekrényünk előtt és töprengünk, mit vegyünk fel, illetve mit mivel. Mi illik nadrág-tunika, szoknya-blúz összeállításunkhoz. Én mit tegyünk a fejünkre divatos böhátú kabátunkhoz, felvehetjük-e kockás kosztümünkhöz a csíkos pulóvert? Vannak alapszabályok. Ilyenek, hogy nadrághoz, sportos kabáthoz, kosztümhöz ne vegyünk magassarkú cipőt. S estélyi ruhához, bő szoknyához ne hordjunk lapos trottőrcipőt vagy vastag talpú lábbelit. Sportos összeállításhoz nem illik a nagyszélű kalap, a miniatűr táska, öltözékünk díszeit — gyöngyöt, bizsut, brosstűt — is az alkalomhoz és ruhánk jellegéhez válasszunk. Alkalomra fényes, soksoros gyöngyöket, karkötőt viselhetünk. De groteszk, ha valaki kiránduláshoz aggatja tele magát strasszok- kal, vagy akár arany ékszerekkel. Ilyen alkalomra legfeljebb fagyöngyöt, fémláncot, zománc bizsut viseljünk. Színösszeállításunkat alapvetően a divat határozza meg» Az idén a fő divatszínek a borsózöld, az antik rózsaszín,' a szürke és a téglaszín árnyalatai. Ezek a színek egymással kombinálva is jól illenek. Nagyon szép, ha egy azonos szín különböző árnyalatait variáljuk öltözködésünkben. Egy francia divatcég a minap így hirdette divatbemutatóját: „tetőtől talpig borsózöldben”. S a manökenek a mélyzöld kabáthoz világoszöld ruhát, szoknyát, estélyi ruhát viseltek. Borsózöld cipővel, táskával, kalappal kesztyűvel. Az azonos színek világosabb és sötétebb változatai ‘mindig szépek együtt. De soha ne hordjunk egymáshoz közeleső tónusú színeket — például pirosat narancssárgával, sötétkéket feketével vagy barnával. A drapp meg a szürke sem szép együtt. ■ Öltözékünket mindig úgy állítsuk össze — s erre gondoljunk már a vásárláskor is —, hogy két, három, de legfeljebb négy színt használjunk-fel. Igazán nem szép látvány, amikor valaki a szivárvány valameny- nyi színében tündököl. Vagy ha ötféle pirosat, zöldet hord együtt. Az már rég nem szabály, hogy azonos színű legyen a cipőnk, sálunk, fejrevalónk, táskánk és kesztyűnk (bár még ma is elegáns). De ízlésesen, öltöző nő azt sem engedheti meg magának, hogy e kiegészítők mindegyike más színű legyen. Kockás, mintás kabátunk egyik színéből válasszunk sapkát, sálat, másik színét ismételje meg cipőnk, csizmánk ésf táskánk. Szoknyának, nadrágnak közömbös színű anyagot válasz- szunk. Szürkét, drappot, barnát, amelyhez sokféle blúzt, pulóvert viselhetünk. Mellényünknek, kardigánunknak már vagy a szoknya, vagy a felsőrész színeit kell ismételnie, variálnia. Például — drapp-barna kockás szoknyához fűzöld blúz, zöldbarna mintás mellény, barna csizma a szoknya anyagával azonos kabát, fűzöld kötöttsapka, hosszú kötött sál, barna táska, kesztyű. Nem tilos, sőt napjaink divatjában gyakran alkalmazzák a különböző mintás anyagok kombinációját. Hordhatunk kockáshoz csíkosat, pettyeset, virágmintásat — de ilyenkor még jobban vigyázzunk a színek harmóniájára. A nálunk is kapható többféle saínkombinációjú cipőket csak akkor vegyük fel, ha legalább az egyik színt megismételjük még öltözékünk más darabjával is (táska, blúz, bizsu). Kikészítésünk színei — szemhéjfesték, ijízs — harmonizáljanak ruhánkéval. Piros blúzhoz ne használjunk bordó rúzst, ciklámen pulóverhez ne fessük szánkat tűzpirosra. Nyugodtan használhatunk öltözködésünkben élénk, határozott színeket, csak az összhangra, megjelenésünk egészére és egyéniségünkre ügyel*- jürik. beszélik... ... hogy igen nagy sikere volt Békéscsabán a most zárult országos premfotó-kiállításnak. Ám egyesek szerint még többen elmentek volna a Munkácsy Mihály Múzeumba ebből az alkalomból, ha megfejtik a premfotó szó jelentését, illetve nem értelmezik félre. Mert akadnak, akik e bűvös’ kifejezést olvasva valamiféle sajtóhibára gyanakodtak, s úgy vélték, hogy bizonyára különböző lefotózott „prémek” voltak láthatók, vagy pedig „peremfotó” a helyes kifejezés. És ugyan ki kíváncsi mondjuk egy tányér pereméről készített művészi felvételre? Legfeljebb a pénznek az a bizonyos része érdekes, de az is csak egy szempontból: minél többet láthassunk belőle. Az érem harmadik oldaláról nem.is beszélek, eleget hallottunk róla a televízióban Mindenesetre levonhatjuk magunknak a következtetést, miszerint éljünk mindinkább a tiszta, világos kifejezésekkel, de ne alkossunk mindenáron új szavakat. A „premfotó” állítólag „premierfotót” jelent, tehát „először szereplő” alkotás, így tulajdonképpen csupán rövidítésről, nyelvünk egyszerűsítéséről van szó. Magát a szándékot igen helyesnek tartom, annyi kiegészítéssel, hogy egyesek nyelvhasználatának egyszerűsítésére lenne leginkább szükség. Azokéra, akik körmönfont körmondatokkal kaszálják össze röviden kifejezhető mondanivalójukat. (Már akinek van ilyen.) E témával kapcsolatban bizonyára sokaknak eszébe jut nagy nyelvújítónk, mondván, annak idején az ő tevékenységét sem kísérte osztatlan siker. Egyszerűsítsünk és újítsunk tehát, de jól. En sajnos bevallom: nem tudtam megfejteni azt a reklámszöveget, amely így szól: „Karácsonyra, új évre, névnapra UNICEF képeslappal üdvözölje barátait — Minden lappal egy gyermeket segít,'’ Mi lehet az a rejtélyes UNICEF (ára: 4,50 forint)? Ismerőseim is tétován a vállukat vonogal- ták a kérdésre. Egyik kollégám azt mondta: egyszerű az egész, nyilván univerzális CEF-et jelent, s különben is hagyjam öt dolgozni, mert éppen egyik intézményünk hivatalos jelentését fordítja le magyarra, hogy az olvasó is értse majd, de egyelőre ő sem érti. Végül egy másik kollégám kisegített, bizonyítékként ojrorn alá téve az Idegen szavak és kifejezések szótárát, amely szerint az UNICEF az ENSZ gyermeksegélyezési alapja nevének angol rövidítése. Hm! Hát ezt illett volna tudnom, mint ahogy annak a kilenc embernek is, akit a mindent tudó tizedik előtt' kérdeztem. Meg hát premfotó-kiálií- tás is tizedszer volt Békéscsabán úgy hogy legjobb, ha nem hozom szégyenbe magamat — gondoltam. De azután a tudás mártírjaira emlékezve mégis elhatároztam: inkább odaállok az oroszlánok elé. Igaz, szégyenben maradok, ám minden tíz olvasó közül kilenc végire megtudja, mi a premfotó és mi az UNICEF. Habár lehet, hogy tévedek és hiába az áldozat. Na bumm! Ugyanis előfordulhat — a lélek titkai kifürkészhetetle- nek: minden olvasó a tizediknek vallja majd magát... Vitaszek Zoltán i 4
