Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

V # fgT látja a hetet Kommenlátoronk, Réti Ervin: „Év végi finis" a világpolitikában II nemzetközi etikában nyoma sincs az ünnepi hangu­latnak, inkább alfele „év végi finis” tapasztalható. Egymást követik a jelentős események, s a világ különböző pontjai/éSjr- kező távirati jelentések .töi\) esetben mérlegkészítésre ösztö­nöznek. A héten fejeződött be az ENSZ-közgyűlés jubileumi­nak is mondható, 30. ülésszaka, amelyen nem kevesebb, mint 126 témát tárgyaltak meg, s hat ,új tagállam felvételével 144-re emelkedett a világszervezetben képviselt országok száma. A New-York-i üveg-betonpalota mindig egy kicsit tükörképe a világnak, ezúttal is így volt a viták, a kedvezőbb és kedvezőt­lenebb állásfoglalások során, Mindenesetre jellemzi a válto­zásokat, hogy míg az első esz­tendőkben gyakran kényszerül­tünk az amerikai szavazógépe­zetnek nevezni az ENSZ-t, a mostani zárónapon a házigaz­dát illető utolsó szó jqgán, Moynihan, az Egyesült Államok fődelegátusa csalódottságát nyil­vánította az ülésszakkal kapcso­latban. A határozatok „hatásta­lanságát” emlegette; ami lefor­dítva annyit jelent, hogy jó né­készséget kívánó tanácskozásra. Bécsben a NATO-államok ter­jesztették elő új indítványukat, amelyet hivatalosan ugyan nem hoztak nyilvánosságra, de szél- tében-hosszában elterjesztettek. A lényeg, hogy ezer amerikai taktikai nukleáris fegyver Nyu- gát-Európából történő kivqnása fejében, á Szovjetunió két és fél­szer aki-:óra szárazföldi-páncélos alakulatokat vezényeljen el a térségből, mint az atlanti hatal­mak. A NATO-javaslat halvány po­zitívuma, hogy maguk Is elis­merték: korábbi terveik nem jelentenek tárgyalási alapot, de az igazi lépéseket még mindig helybenjárással pótolják. Az alapelv változatlan, a bécsi tár­gyalásokon egyik fél biztonsága sem szenvedhet csorbát, márpe­dig a nyugatiak továbbra is egy­oldalú előnyökre törekszenek. A kelet—nyugati eszme­csere mellett az észak—“déli vo­natkozások is előtérbe kerültek, legalábbis így nevezték a pári­zsi nemzetközi gazdasági érte­kezletet. A francia fővárosban a fejlett tőkés országik, a fejlő­dők s külön csoportonként, a nagy olajtermelők gyűltek ösz­hány döntés nem Washington szájaize szerint született... A szocialista világban a Ha­vannában keltezett híradások álltak a figyelem középpontjá­ban. A kubai forradalom győ­zelme óta első ízben ült össze a kommunista párt kongresszu­sa, hogy felmérje a tizenhét esz­tendő alatt megtett utat s fel­vázolja a szocialista jövő út­ját. Kuba a gazdasági építés új sikereinek jegyében készült a tanácskozásra s a magas fóru­mon szó eshetett arról is, hogy széttört a szigetország elleni blokád, javult az ország nem­zetközi helyzete, erősödött nem­zetközi tekintélye. A szocialista testvérországokat, a kommunis-. ta pártokat, a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat magas szintű küldöttségek képviselték — az MSZMP delegációjának élén először látogatott el Amerika szabad földjére Kádár János, akinek felszólalását nagy tet­széssel fogadták a kongresszus fórumán. m Moszkvában hét szocialista | ország külügyminiszterei talál­koztak s a Helsinki óta eltelt százötven nap tapasztalatait te­kintették át. A kelet—nyugati viszonylatokról szólva ismét nyomatékos hangsúlyt kapott a politikai enyhülés kiegészítése és teljessé tétele a katonai eny­hülés folyamatával. Ezzel- függ 1 össze, hogy Genf ben a héten került sor az eddigi leghosszabb idő­tartamú SALT megbeszélés­re a bécsi haderőcsökken­tési tárgyalásokon — a téli szünet előtt — a szokásos csü­törtöki összejövetelek mellett, egy rendkívüli keddi tanácsko­zást is beiktattak. Ami a szov­jet-amerikai SALT párbeszé­det illeti, nyilván Kissinger ja­nuár végén esedékes moszkvai út­jának előkészületei folynak. A gyorsítást indokolja, hogy az amerikai elnökválasztási kam­pány megindulása után, a fel- hevíteti szenvedélyek és övön aluli ütések szakaszában alig­ha lehet majd kedvezp légkört teremteni egy ésszerű tárgyila­gosságot. és kompromisszum­Bitísmcrmza 1073. DECEMBER 31. sze, hogy „kibeszéljék” magu­kat a gazdasági problémákat il­letően. Gyakorlati eredményről nem szólhatunk, mivel két tel­jesen ellentétes felfogás uralko­dott. A „fejlettek”, az USA, Ja­pán, a Közös Piac és mások, az olaj- s a nyersanyagok árkérdé­sét állították a középpontba. A fejlődő partnerek szerint az iga­zi gond egy elfogadhatóbb és számukra elviselhetőbb új nem­zetközi gazdasági rendszer ki­alakítása. Végül is a szokásos módon zártak: megszervezték a| kötelező bizottságokat s kora tavasszal újrakezdődhetnek a viták ... Változatlanul nem kevés nyugtalan pontja van földgo­lyónknak : Argentínában; levert jobboldali puccskísérlet Mo_ zambiRban; fegyveres összeüt­közések Timor szigetén és Nyu- gat-Szaharában: polgárháborús tűzvész Libanonban, amelyet a megismétlődő fegyverszünetek legfeljebb átmenetileg mérsé­kelhetnek — takaréklángra. A legsúlyosabb konfliktus színhe­lye azonban Angola. A haladó MPLA, á népi kormány két fronton folytatja önvédelmi har. cát — északon a Zaire, az Egye­sült Államok és Kína által se­gített FNLA, délen a főként a dél-afrikai fajgyűlölők által tá­mogatott UNXTA ellen. A két szakadár szervezet Jfuaimbóban (a volt Nuovo Lisboá-ban) el­lenkormányt alakított, de Ango. la esetében nincs szó polgárhá­borúról — egyszerűen külföldi beavatkozás’ történt, a helyi re­akció közreműködésével. Előkészületek folynak az afrikai egységszervezet angolai konferenciájának összehívására, s jóllehet a kontinens nem egy­séges ebben a kérdésben, a népi Angola mind több támogatóst kap. A válság messzebbre is gyűrűzik, egészen a washingto­ni Capitoliumig. Az amerikai törvényhozásban — s ebben köz­rejátszik a választások közelsé­ge, valamint a vietnami sokk — máris fény derül a CIA angolai mesterkedéseinek számos vo­natkozására. S az amerikai la­pokban, az afrikai országgal kapcsolatosan ’feltűnt az utóbbi időkben egyre gyakrabban olva­sott kifejezés: Washingtonban újabb bizalmi válság körvonalai bontakoznak. A Kubai Kommunista Párt kongresszusának küldöttei bizottságokban folytatják a munkát A kongresszus hátion zárul A Mexikói Kommunista Párt titkárának látogatása hazánkban Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására december 15—20. között látogatást tett Ma­gyarországon Antonio Franco, a Mexikói Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára. An­tonio Francot fogadta Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A mexi­kói testvérpárt képviselője meg­beszélést folytatott az MSZMP KB külügyi osztályán. A szívé­lyes, elvtársi légkörben lezajlott látogatás során véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, s tájékoztatták egy­mást pártjaik, tevékenységéről. Megállapodtak, hogy a proletár­internacionalizmus szellemében továbbfejlesztik a két testvér­párt közötti kapcsolatokat. An­tonio Franco szombaton eluta­zott Budapestről. (MTI) Mint már jelentettük, a Kubai Kommunista Párt I. kongresszu­sa harmadik napján, pénteken különböző bizottságokban meg­kezdődött a tézisek tanulmányo­zása. A bizottságoknak kell ki­dolgozni a párt programterveze­tével kapcsolatos határozatokat, valamint az új szocialista alkot­mány tervezetét. A bizottságok a főváros több szállodájában tar­tották tanácskozásaikat. A negyedik napon (magyar idő szerint szombat délután) a kongresszus plenáris üléssel folytatta munkáját. A meghívott küldöttségek a havannai és matanzasi tartomá­nyokban gyárakat, mezőgazda- sági központokat és iskolákat lá­togattak meg. Az ország közvé­leménye, a kubai munkások, pa­rasztok és diákok közben foly­tatják a Fidel Castro által elő­adott jelentés tartalmának meg­vitatását. A kongresszus hétfőn a Forra­dalom terén rendezendő hatal­mas tömeggyűléssel zárul. (MTI) Az A1 Ahram cikke a szovjet—egyiptomi kapcsolatokról &romiko Japánba utazik A japán külügyminisztérium szombaton hivatalosan bejelen­tette, hogy január 9-én néhány napos látogatásra Tokióba érke­zik Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter. A japán miniszté­rium közleménye szerint a láto­gatás alkalmával megvitatják a két ország közötti békeszerződés előkészítésének kérdéseit és sor kerül a japán—szovjet külügy­miniszteri konzultáció újabb fordulójára. (MTI) Az A1 Ahram című kairói na­pilap Egyiptom és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak fejleszté­séért száll síkra. Megállapítja, hogy a két ország barátsága nem zárja ki a véleménykülönbsége­ket, ez azonban „korántsem je­lenti a barátság megszakítását”. A Szovjetunió barátsága Egyip­tomot az Asszuáni Duzzasztómű­vel, az iparosítás alapjaival, honvédelmi berendezésekkel, kölcsönökkel és hitelekkel gaz­dagította. A szovjet—egyiptomi viszony­ban bekövetkezett mindenféle válságtól függetlenül, ezek a kapcsolatok sohasem jutottak el a szakításig — írja a lap. Ez az. zal magyarázható, hogy Egyip­Az argentin lázadás veszéllyel „Az Imperialista monopóli­umok, a CIA és a nagylökés oli­garchia által bátorított puccskí­sérletként” értékelte az Argen­tin Kommunista Párt pénteki nyilatkozatában a légierő láza­dását. Az akció célja „a kor- r. my megdöntése, a választások megakadályozása és az ország vérfürdőbe taszítása, ami ka- I tasztrófális polgárháborúhoz ve- I fenyeget zetne” — hangoztatja a nyilat­kozat. A nyilatkozat felszólítja a pártokat, hogy egy „demokra­tikus nemzeti megegyezés” el­érése érdekében jöjjenek össze közös tanácskozásra. A népi erőket pedig felhívja: maradjanak éberek a fasiszta puccskísérlettel szemben. (ADN) tom a maga tapasztalatán meg­győződött arról, hogy a Szovjet­unió, rendszere jellegéből faka­dóan, az első ország a világon, amely baráti, segítő kezet nyújt más népeknek. Feltételek nélküli erkölcsi és anyagi segítségben részesíti őket. Jelenleg a szov­jet—egyiptomi kapcsolatok rend­kívüli szakaszát éljük. A dolgok addig jutottak, hogy a nézet- különbségek látszólag a kétolda­lú kapcsolatok alapjait érintik. Helyénvaló a kérdésfeltevés: megfelel-e Egyiptom nemzeti — politikai, gazdasági, katonai — érdekeinek a Szovjetunióhoz fű­ződő barátság befagyasztása? A válasz csak tagadó .lehet. Az A1 Ahram szerint a Szov­jetunióval fenntartott barátság nem zárja ki Egyiptom barátsá­gát más országokkal, egyebek közt az Egyesült Államokkal. Mind Egyiptomnak, mind a Szovjetuniónak érdeke — írja az A1 Ahram —, hogy „egyeztessék erőfeszítéseiket az igazságos és tartós közel-keleti béke elérésé­re, az Egyesült Államok által egyoldalúan folytatott „kis lé­pések” politikájának befejezésé­re azt követően, hogy ez a poli­tika veszélyeztetni kezdte az arabok közös akcióegységét. (MTI) • A NATO ­Helsinki után a fékre Közlemény kiadásával ért vé­get Brüsszelben tizenöt NATO- tagállam külügyminisztereinek tanácskozása A 48 óráig tartó megbeszélésen a kérdések szin­te fantasztikusan széles körét érintették (az angol—izlandi halháborútól a görög—török el­lentéteken és a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon ke­resztül Angoláig és Spanyolor­szágig). Ezért nyilvánvaló, hogy nem elsősorban a közlemény érdemel figyelmet. A kétnapos tanácskozás ugyanis befejező, aktusa volt egy hónapok óta tartó tanácskozássorozatnak, amelynek során kialakultak a NATO új célkitűzései az euró­pai biztonsági értekezlet utáni korszakban. Nyíltan meg kell mondani: az Észak-atlanti Szerződés Hel­sinki óta első külügyminiszte­ri tanácskozása megerősítette a korábbi megbeszéléseken ta­pasztalt negativ irányzatokat. Megmutatkozott ez már a kül­ügyminiszterek tanácskozását közvetlenül megelőző napokban és az ugyancsak Brüsszelben tartott NATO hadügyminiszteri konferencián is. Ez a dolog lé­lépett nyegét tekintve a fegyverkezés további növelését követelte a NATO-tagállamoktól, mégpedig arra hivatkozva, hogy „a Var­sói Szerződés katonai ereje nö­vekedett és az súlyos aggoda­lomra adott okot”. Az állásfoglalás voltaképpen azt tükrözte, ho^V Helsinki leg­fontosabb eredményei — az eu­rópai biztonság alapvető poli­tikai feltételeinek megerősödé­se — nem idéztek elő lényeges pozitív változást a NATO ma­gatartásában! (A részleteket te­kintve jól mutatta ezt. hogy az USA két dandárral növeli az NSZK területén bevethető erői­nek számát, s közülük az egyi­ket — első alkalommal — az NDK északi határainak köze­lében helyezik el. Ezzel párhu­zamosan a nyugatnémet Bud- deswehr is vállalta, hogy erői­nek létszámát három dandárral növeli.) A külügyminiszteri értekezlet mintegy politikai folytatása volt a hadügyminiszteri tanács­kozás katonai hangvételének. Megmutatkozott ez különösen néhány olyan kérdésben, ame­lyek mintegy átmenetet alkot­nak a katonai és politikai té­mák között. Így a tanácskozás rendkívül nagy erőfeszítéseket tett, hogy fokozza a NATO fegyverzetének szabványosítá­sát és legyőzze a Nyugat-Earó- pa és az Egyesült Államok (va­lamint Franciaország és a töb­bi NATO-tag)' között felgyülem­lett ellentéteket. Az ellentétek lényege az, hogy az amerikaiak saját; fegyvereiket akarják el­adni Nyugat-Európának. a szab­ványosítást tehát amerikai tech­nikai bázison kívánják megva­lósítani. A nyugat-európai és mindenekelőtt a francia hadi­ipar ezzel veszélyeztetve látja a maga üzleteit, s ezért igen bonyolult ebben a kérdésben a kompromisszum kidolgozása. Egy másik katonai jellegű kérdés, amely meglehetősen éles formában vetődött fel, a bécsi haderőcsökkentési tárgya­lások ügye. Hosszas vita után megegyeztek egy olyan, megle­hetősen propagandisztikus ízű amerikai javaslatban, amely „felajánlja” ezer taktikai nuk­leáris fegyver kivonását Nyu- gat-Európából — de ezt a Szov­jetunió páncélos haderőinek olyan mértékű csökkentéséhez akarja kötni, amely a NATO-t egyoldalú előnyökhöz juttatná. Mint már annyiszor, ismét I-uns NATO-főtitkárnak jutott az a szerep, hogy a NATO fő politikai vonalát meghatározza. Luns rendkívül negatív követ­keztetésekre jutott és végső so­ron az envhülési politika „ala­pos felülvizsgálatát” tartotta szükségesnek. Masa is kényte-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents