Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-19 / 297. szám
A Ludove Noviny fontos eszköze a szlovák nyelv művelésének A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének rendezésében december 18-án, csütörtökön tanácskozást tartottak Békéscsabán a HNF békéscsabai városi bizottságának székházában a Ludove Noviny szlovák nyelvű hetilap terjesztésének gondjairól, a jövő feladatairól. Az elnökségben foglalt helyet Swell János, az MSZDSZ főtitkára, Knyihár János, a szövetség elnöke, Krizsán Ferenc, a Ludove Noviny főszerkesztője. Az ülésen megjelent és felszólalt Fekete Jánosné, a városi pártbizottság osztályvezetője. Nyári Sándornak, a HNF megyei bizottsága titkárának üdvözlő szavai után Kristóff Andrásáé, a megyei népfrortbizott- ság munkatársa a lap terjesztésének megyei tapasztalatairól szólt. Elmondotta: annak ellenére, hogy a megyénknek hét szlováklakta települése van, kevesen olvassák a lapot. Novemberben például csupán 254 újságot adtak el, s az előfizetők száma is kevés: mindössze 180. Ezt követően Hrivnák Mihály, az MSZDSZ munkatársa a Ludove Noviny jelentőségét méltatta a szlovák nyelv művelésében. A felszólalások után a tanácskozás résztvevői megtekintették a szlovák tájházat. Jó a közművelődés a Dél-Békés megyei Tsz-Szövetségben December 18-án, csütörtökön délelőtt Békéscsabán, a megyei tanács vb-termében ülésezett megyénk közművelődési bizottsága. A tanácskozás munkájában — melynek elnöke Nagy lános, a megyei tanács elnökhelyettese volt — részt vett Varai Mihály- né, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője. A bizottság megvitatta megyénk két termelőszövetkezeti szövetségének közművelődési munkáját. Megállapította, hogy a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezeti Szövetség területén a párt közművelődési határozatának megjelenése óta eltelt időben számottevő eredményt értek el. Különösen kiemelkedik a közművelődési munkában a nagyszénási Lenin Termélőszö- vetkezet. Ugyanakkor a Körösök Vidéke Tsz-Szövetséghez tartozó közös gazdaságokban még sok a tennivaló. A termelőszövetkezetek között nagyon sok az olyan, amelynek vezetői még csak most kezdik értelmezni, hogy milyen feladatokat jelent a szövetkezetek vezetőinek a párt közművelődési határozata. A megyei közművelődési bizottság a vitában elhangzottak alapján ajánlást dolgoz ki Csendé Bélának, a megyei tanács közművelődési csoportvezetőjének irányításával a termelőszövetkezetekben folyó közművelődési munka javítására. Az ajánlást 1976. februárjában eljuttatják a tsz-szövetségekhez. A X. Kulich Gyula premfotókiállítás Tizedszer rendezte meg Békéscsaba a magyar amatőr fotósok országos kiállítását, s' mint eddig mindig, most is nagy érdeklődést váltott ki. A zsűri 52 szerzőtől 88 képet fogadott el bemutatásra és ebből nyolcat díjazott. A kiállítók minden generációs réteget képviseltek ugyan, de többségük fiatal volt. A képek — szokás szerint — nem egyetlen téma köré csoportosultak, hanem vegyesen tartalmaztak portrét, csendéletet, munka?, sport- és tájképeket, s ez a kiállításnak átfogó, de ugyanakkor mozgalmas jelleget adott. Az alkotók az élet sokoldalú ábrázolására törekedtek, megragadni azt a pillanatot, amely ezt legjobban kifejezi. A szándék és a cél azonban nem egyformán és nem mindenkinek sikerült. Akadtak sablonos megoldások, szokványképek is. Hiányoztak a mezőnyből többen olyanok, akik az elmúlt években első díjasok voltak, mint Feliér István és Tihanyi László, valamint Kurucz János, a tavalyi harmadik díjas. Ennek oka az, hogy két másik országos kiállítás rendezése — így- a budapesti is — a mienkkel azonos időben történt. A zsűri a díjak odaítélésekor nem volt könnyű helyzetben, több azonos értékű kép között kellett döntenie, mint például a portrék esetében, de a munkakénekre is vonatkozik ez a megállapítás. Mindkét fajtában több nagyszerű, technikailag is tökéletes kép volt. Az első díjat Zsedényi Ferenc törökbálinti fotóművész Lendület című képe kapta, teljesen megérdemelten. A kép annyira kifejező. olyan egységben van a témával, hogy vitathatatlanul a legjobb. Kiemelkedik még a dí.- jazott képek közül a Fények (Görbe Ferenc, Baja), a Kettős portré (Darabos György, Békéscsaba) és a Második bé (Jókesz Antal, Veszprém). Kettő kivételével a többi díjazott kép kiemelésével is egyet lehet érteni. Szót kell ejteni azonban a második és harmadik díjas képekről. Igaz, az ízlések és a vélemények különbözőek, és az is igaz, hogy éppen emiatt mást és mást találhatunk értékesnek, figyelemre méltónak; és más szempontok vezethetik a zsűrit, megint mások a közönséget vagy a bírálót. Ez utóbbinak az a véleménye, hogy ez a két fotó problémás, ami önmagában nem lenne baj, ha ez pozitív jellegű volna. De nem az. A második díjas kép az Apa lettem. Bállá András (Esztergom) műve meghökkentő az arányai miatt és épp ezért nyomasztó is. A kiterített pelenkák lepedő nagyságban uralják a teret, amelynek az alján majdcsak pontszerűen látszik az anya vagy apa(?) a gyerekével. Az összehatás csak a rászakadt gondot tükrözi. A harmadik díjat Jokesz Antal Transzformációja kapta. Hatalmas kövek közt maga elé néző, tűnődő lány, fölötte a régmúlt jelképe, egy* lovagvár a hegytetőn. Sem a téma, sem a megvalósítás nem emeli több más, a kiállításon szereplő kép fölé. Itt viszont meg kell jegyezni, hogy Jokesz másik díjazott fotója — a Második bé — telitalálat. A kiállított és nem díjazott képek közül igen figyelemre méltó Baliget Tskander (Kecskemét) Munka közben című darabja. Igazi munkakép. Egy fiatal fazekaslány elmerült figyelme, gondolkodása a munkába felejtkezett alkotó embert fejezi ki. Zárt témájú, szép kompozíció. De épp így meg kell említeni, csak ellenkező előjellel, Péter János (Kaposvár) Esküvő című fotóját, amelynek a helye inkább családi albumban lenne, mint itt, a giccset súroló — ifjú pár a sínek között — megoldás miatt. A rendezés kifogástalan volt. Vass Márta Nem a kék munkásruha teszi csak munkássá... A tanuló Bányai József megkérdeztem I Bányai Józsefet, hogy miért most végzi az általános iskolai tanulmányait, joggal hivatkozott ' a korábbi évekre, a háborúra. Éppen negyedikes volt, amikor abba kellett hagyni gyermekéveinek legszebb szakaszát, az iskolát. Egyszerűen nem lehetett folytatni — dolgozni kellett. A családban akkor négy fiú helyettesítette keresetével az elhunyt édesapa fizetését. Bányai József 1950 óta dolgozik a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban. Mindennapi munkája kettős ismeretet kíván, mert a motorostakarmányosok egyike. Pontosan tudnia kell, hogy az állatoknak mikor és milyen takarmányt adjon; silót, téli szénát. darát, lucernalisztet és különböző tápokat. Azt is, hogy mennyit. Tudnia kell pontosan, vezetni és kezelni a rábízott traktort és a hozzá tartozó etetőkocsit. Érezte ő már korábban is, hogy nagyobb ismeretekre lenne szüksége, de úgy volt vele, hogy a mindennapi munka tapasztalatai is elegek ahhoz, no meg a családdal is többet kellett törődnie. Most, hogy felnőttek a gyerekek, jut idő a tanulásra is. Az általános iskola 5. 6. osztályát egy év alatt elvégezte, a következőben a hetediket is. Most nyolcadikos — együtt a fiával, aki most 14 éves. Amikor Tnlftn ?zorgalmas gyer* ■ uiun mekei biztatták? Leánya Ilona, aki már főiskolás? Nem valószínű. Bányai József már korábban elhatározta, hogy tanulni fog. Kevésnek tartotta számtantudását, hamar rájött • arra, hogy amit fizikából Napirenden: Békéscsaba vonzáskörzete • A városi tanács vb-ről jelentjük Tegnap, december 18-án ülést tartott a békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Első napirendi pontként a Lenin Termelőszövetkezet tevékenységéről szóló tájékoztatót tárgyalták meg. A termelőszövetkezet a negyedik ötéves tervben dinamikusan fejlődött. Nagy gondot fordítottak a gépesítésre, a kemizálásra és a korszerű termelési módszerek bevezetésére. A fejlődést jól tükrözi a termésátlagok alakulása. Az utóbbi években búzából hektáronként 44 mázsát, kukoricából 67 mázsát, cukorrépából 400 mázsa átlagtermést takarítottak be. Jelentősen javultak a tagság munka- és életkörülményei. A tájékoztatót a testület elfogadta. Ezt követően megvitatták Vantara János tanácselnökhelyettes jelentését Békéscsaba vonzáskörzetének ellátásáról és fejlesztésének lehetőségéről. A településhálózat fejlesztéséről szóló kormányrendelet szerint Békéscsaba felsőfokú központ. A jelentés elemezte a város ''nagyarányú vonzáskörzetéből adódó gazdasági tennivalókat. Békéscsabán jelenleg 89 vállalat és ipari telephely működik. A foglalkoztatottak száma mintegy 40 ezer. Vidékről kilencezren járnak dolgozni a városba. ÍÜj munkahelyek létesítésével az 1980-as években Békéscsabán és a vonzáskörzetben élők száma megkétszereződik, s eléri a 145 ezret. Mindez döntően meghatározza a felsőfokú központ fejlesztési feladatait. A jelentést a végrehajtó bizottság hozzászólásokkal és javaslatokkal fogadta el, majd a testnevelési és sportfelügyelőség munkájáról tárgyalt. tanul, azt a gyakorlatban is alkalmazhatja, a történelem pedig egyre jobban érdekli. Amikor hajnali munkájába indul, a reggeli mellé odateszi a történelemkönyvet il. Két műszakban dolgozik. Hajnali három óra- | kor, délután negyed egykor kezdi a munkát. A takarmány szállításában és az etetésnél három gyalogos segítkezik, váltótársa a gépen Fegyverneki István. Nevének említésekor mindjárt hozzá is tette, hogy sokat köszönhet Fegyvernemnek. Ha minden munkatárs Ilyen készségesen segítene, akkor még többen elvégezhetnénk a nyolcadikat. Pontosan megegyeznek az iskolanapokon akkor is, ha azonos műszakban van Bányai József a tanulással. A tanuláson kívül alig marad másra szabad ideje a takarmá- nyosnak. El is gondolkodtam rajta, amikor megláttam a háza körül tartott rendet, kertjében a téliesített rózsabokrokat és szőlőtőkéket. Ezt már nem egyedül, hanem családja segítségével műveli. A fia Józsi büszke is lehet édesapjára, mert nemcsak a mindennapi életben, a munkahelyén, hanem a tanulásban is példát mutat. Olyan eset is előfordul — hiszen gyakran együtt tanulnak —, hogy a tapasztalt édesapa gyakorlati példával igazolja az előforduló elméleti részt. Van ez fordítva is, amikor a friss, mindennap órát hallgató ifjú Bányai magyaráz az édesapjának. A gazdaság“™’ nemcsak egyszerűen többet akar tudni, bővebb ismereteivel szakmailag is lépni szeretne. Ha sikeresen elvégzi a nyolcadikat és a marxista—leninista esti kö- középiskolát is befejezi, szakmunkásnak készül. Életcélja a lakatos mesterség elsajátítása, ő is igazi munkás szeretne lenni. Miért? — kérdeztem tőle —, hisz most is az! Én egy percig sem vonnám kétségbe. Bányai Józsefet nem a kék munkásruha teszi csak munkássá, hanem szakmai ismerete, tudása, munkája és mérhetetlen szorgalma. Zelman Ferenc Tettekkel „Némelyek egy kicsit úgy állnak a szocialista rendszerrel és a mi rendszerünk adta lehetőségekkel — mondta a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának vitazáró beszédében Gáspár Sándor főtitkár —, mint a házasságban néhány év után egyik-másik férj. Egy idő után megszokottá válik számára á házasság és lassan-lassan elmaradnak a megemlékezések a születésnapról, a házassági évfordulóról... Mi ne elégedjünk meg az eddig elért fejlődéssel. Mi „ne szokj uk meg” azt, amit a szocialista rendszer már adni tud. A szocialista rendszer többre képes ennél és többet is tűzött maga elé, mint amennyi ma van. Munkánktól függően, ma többet ad, mint tegnap, de holnap többet fog adni, mint ma, ha megdolgozunk érte.” Hat napig tanácskozott a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa. Hat napig erről folyt a vita, a beszélgetés, a „dolgozó nép okos gyülekezetében”, hogy utána ki-ki ismét munkához lásson. És ugyanazt csinálja, amit eddig, csak egy kicsit jobban. A négymillió szervezett dolgozót képviselő kongresszus vitájában 84-en mondtak véleményt a szakszervezetek csaknem fél évtizedes munkájáról és az elkövetkező időszak tennivalóiról. A beszámolók — Gáspár Sándor főtitkár előadói beszéde és a titkári korreferátumok —, valamint a felszólalások legfőbb jellemzője két szóban, két fogalomban meghatározható: felelősségérzet és tenniakarás. Abban a biztos tudatban, hogy a szocialista rendszejr többre képes mai fokánál. A vitában részt vevők társadalmunk képviseletében adtak hangot ennek. Véleményt nyilvánított bányász, közalkalmazott, vasas, egyetemi tanár, éoí- tőmunkás, orvos, gépkocsivezető, művész, mezőgazdasági munkás, kereskedő, gondolataik sokszínűek voltak, mint maga az élet. Felöleltek minden feladatot, amelynek megoldására megértek a feltételek, és amelyben előrelépést vár a társadalom, a szak- szervezeti mozgalom. Ez a sokszínűség volt az, amit a főtitkár zárszavában úgy jellemzett, hogy felelősségérzetet és tenniakarást sugároz és azt a határozott kívánságot fejezi ki, hogy céljainkért következetesen dolgozzunk tovább, mielőbb leküzd- jük az akadályokat, amelyek ma még fékezik az előrehaladást. A felszólalók példák tömegével bizonyították, hogy nincs olyan munkahely — legyen az üzem, kórház, vagy államigazgatási hivatal —, ahol következetes, fegyelmezett munkával, takarékossággal, a túlbonyolítás megszüntetésével, sok beszéd helyett több cselekedettel ne lehetne a mainál többet tenni. Hogyan lehetne tömören ösz- szegezni a XXIII. kongresszus mondanivalóját, amely tartalmazta mindazt, amire eddig törekedtünk, és ami a jövőben fő tennivalónk lesz? Erősíteni a munkáshatalmat, segíteni társadalmi célunkat, a 'szocialista építést; még következetesebben érvényesíteni szocialista elveinket a társadalmi élet minden területén, segíteni népgazdaságunk feladatainak megoldását, azt, hogy hazánkban tovább javuljon a dolgozó ember élete. Az ötödik ötéves terv vonzó céljai a kongresszus időpontjában ismertek voltak, hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a közelmúltban fogadta el a terv irányelveit. A kongresszuson meggyőződéssel vallották, hogy az ötéves terv céljai reálisak, lelkesi- tőek, mert biztosítják a népgazdaság, tehát az életszínvonal további fejlődését. Olyan célok ezek, amelyeknek elérését a dolgozó nép, a szakszervezetek, az egész társadalom sürgeti. Amiről a lapokban is naponta olvashatunk: hatékonyság, minőség, fegyelem, körültekintő ipar- és gyártmányfejlesztés, következetesség a határozatok végrehajtásában, a központi irányításban, egyszersmind önállóság a vállalati életben. Az új ötéves terv — ez is elhangzott a kongresszuson — felrajzolja a továbbra is felfelé ívelő pályát. Mert ilyen nagy feladatokat — minden gondja ellenére — csak olyan társadalom képes kitűzni, amelynek nem hiányzik sem ereje, sem képessége e célok eléréséhez. Lukács Mária A Központi Sajtószolgálat elbeszéléspályázatának eredményhirdetése A Központi Sajtószolgálat 1975. évi elbeszélés-pályázatára beérkezett művek közül a zsűri az első díjat Lakatos Menyhért Áldás vagy isten verés című munkájának ítélte. A második. díjat Rákosy Gergely Fondaxa- méter, a két harmadik díjat Gyurkovics Tibor Falusi kislány Pesten és Iszlai Zoltán Ki. esi fiaim című elbeszéléséért kapta.
