Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka Németh Károly; Számíthatunk dolgozó népünk cselekvő támogatására — Belpolitikai eseményekben gazdag esztendő végére érkez­tünk — kezdte beszédét az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Ezek sorát pártunk nagy jelentőségű XI. kongresszusa nyitotta meg, majd folytatódott felszabadulásunk harmincadik évfordulójával, az országgyűlé­si választásokkal, a magyar szakszervezetek kongresszusával és az országgyűlés mostani ki­emelkedő jelentőségű ülésszaká­val zárul. Most az a feladatunk, hogy a párt XI. kongresszusán elhatározott társadalorhpolitikai céljainkkal, gazdaságpolitikai tö­rekvéseinkkel összhangban tör­vénybe foglaljuk népgazdasá­gunk fejlesztésének következő öt évre szóló programját, amelynek megvalósításával elő­rehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. — A közeli napokban befeje­ződő tervidőszakban a magyar népgazdaság helyes irányban, eredményesen és dinamikusan fejlődött. Hazánkban a gazdasági építő­munka sikeresen előrehaladt, a IV. ötéves tervben kitűzött cé­lok többségét minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel való­sítjuk, meg. Bővültek a társada­lom termelő erői, tovább erősö­dött a termelési viszonyok szo­cialista jellege. A nemzeti jöve­delem a tervezettnél nagyobb mértékben és a korábbinál egyenletesebb ütemben nőtt Ja­vult a társadalmi termelés ha­tékonysága, a termelés növeke­dése lényegében a munkaterme­lékenység emelkedéséből szár­mazik. Az ipar, a népgazdaság vezető ágazata, túlteljesítette fel­adatát, a központi fejlesztési programok > végrehajtása kedve­ző irányba befolyásolta a ter­melési szerkezet átalakítását. A mezőgazdasági termelés növe­kedési üteme is jelentősen meg­gyorsult. A kenyérgabona és a kukorica termelésében felzár­kóztunk a világ élenjáró orszá­gai közé. Emelkedett népgazda­ságunk technikai színvonala, sok új létesítménnyel gazdago­dott az ország. A gazdasági nö­vekedést az életszínvonal rend­szeres javulása kísérte. A reál­bér és a reáljövedelem növeke­dése a tervezettnek megfelelően alakul. Az előirányzott szociál­politikai intézkedéseket végre­hajtottuk, sőt egyes területeken túlteljesítettük. Számottevően növekedett a lakásállomány, bő­vült a gyermekintézmények há­lózata. Javultak az oktatás, a közművelődés és az egészség- ügyi ellátás, valamint a tömeg- közlekedés feltételei. A lakosság áruellátása a tervidőszakban kiegyensúlyozott volt. — Megelégedéssel állapíthat­juk meg, hogy mindaz, amit elértünk, gazda­ságpolitikánk helyességét, né­pünk eredményes munkáját bizonyítja. Ha a világgazdaságban bekövet­kezett változások nem hatottak volna kedvezőtlenül népgazda­ságunkra, akkor most az eddigi legsikeresebb ötéves tervünk végrehajtásáról számolhatnánk be. A tervidőszak második felé­ben nagymértékben növekedtek az energiahordozók és alap­anyagok árai, amelyekből beho­zatalra szorulunk, ugyanakkor az általunk exportált készter­mékek ára csak mérsékelten emelkedett. Emiatt, és a Közös Piac diszkriminációs intézkedé­sei következtébén számottevő veszteség érte a népgazdaságot. A terheket döntő mértékben az állam vállalta magára anélkül, hogy egyéb kötelezettségeit csökkentette volna. — A szocialista tervgazdálko­dás fölényéről, a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szovjet­unióval folytatott együttműkö­désünk erejéről és népgazdasá­gunk szilárdságáról tanúskodik, hogy a tőkés infláció kedvezőt­len hatásai, külkereskedelmi veszteségeink — bár hátrányo­san befolyásolták a gazdasági egyensúly feltételeit — nem okoztak törést gazdasági fejlő­désünkben. — A megváltozott világgazda- helyzetben azonban szem­betűnőbbé váltak gazdasági munkánk fogyatékosságai is. Mindenekelőtt az, hogy a szük­ségesnél és a lehetségesnél las­sabban halad előre a termelés szerkezetének korszerűsítése- a minden' piacon jól értékesíthető versenyképes termelés aránya nem éri el az indokolt mérté­ket. Nincs lényeges előrehala- . s, a beruházási tevékenység javításában, az üzem- és mun­kaszervezésben, az állóeszközök kihasználásában és a munka- ero-gazdálkodásban. A megválto­zott világgazdasági helyzet fel­ismerését csak lassan követték a szükséges intézkedések. Pártunk Központi Bizott­sága novemberi ülésén jóvá­hagyta az V. ötéves népgazdasá­gi terv irányelveit, a célok meghatározásában figyelembe vette népgazdaságunk helyzetét a IV. ötéves terv teljesítésének varhato eredményeit, a hosszú tavu tervező munka tapasztala- f KGST-országokkal le- folytatott terv-koordinációs tár­gyalások megállapodásait. Meg­állapította, hogy eddigi eredmé­nyeink és gazdaságunk belső tartalékai lehetővé, a megváltozott vi­lággazdasági feltételek pedig szükségessé teszik, hogy a gazdasági munkában az eddi­gieknél magasabb minőségi követelményeket támasszunk. Arra törekszünk, hogy a szoci­alista epitomunka tervszerű folytatása, a termelőerők fejlesz- tese, korszerűsítése és haté­konyabb kihasználása útján to- vabb javuljanak népünk életkö- rulmenyei és fokozatosan meg­teremtsük a gazdaság kiégvén­feltételed.. fejlödésének Nagy erőfeszítéseket igény­lő, de reális célkitűzés, hogy a tervezett növekedési ütem meg­valósításával biztosítsuk a nép­gazdaság töretlen fejlődését, a fogyasztás és a felhalmozás nö­vekedésének folyamatosságát az életkörülmények szolid, de meg­alapozott javítását. A feltételek nem olyan kedvezőek, hogy a törvénytervezetben foglalt elő­irányzottnál gyorsabb előreha­ladást tervezhetnénk, de nem is olyan nehezek, hogy szabad ien- nf„ ®nnél kisebbre venni az elobbrelépést. — A tervezőmunka során az igények különösen a beruhá­zások tekintetében — jóval meghaladták á reális lehetősé­geket. Az igények növekedése a fejlődés természetes veleiáróia és szivünk szerint teljesítenénk is azokat, de nem indulhatunk ki vágyainkból. Mint ahogy a család is rangsorol* úgy a nagy családnak, az országnak is — a reális lehetőségekkel számolva — szigorú következetességgel rangsorolni kell a jogos igények kielégítésében. A hazánk és né­pünk iránt érzett felelősség ar­ra kötelezi pártunkat és kormá­nyunkat — és bennünket kép­viselőket is —, hogy mindenkor anyagi lehetőségeink körültekin­tő figyelembevételével alakítsuk ki álláspontunkat. A törvény- tervezetben foglalt célok reáli­sak, megvalósíthatók, de látnunk kell, hogy a tervidőszakban gaz­dasági építőmunkánkat a ko­rábbihoz képest nehezebb fel­tételek mellett fogjuk végezni. A fejlődés hazai erőforrásait,1 a beruházásokat, az energiát, a munkaerőt a korábbinál csak kisebb mértékben tudjuk bőví- feni és számolnunk kell azzal is, hogy a világgazdasági folyama­tok továbbra is kedvezőtlen ha­tást gyakorolnak népgazdasá­gunkra. Ezért a fogyasztást és a felhalmozást az eddiginél las­sabban növelhetjük, míg a ter­melés, áz ■ export, a hatékonyság és a szerkezetátalakítás felada­tait a reálisnak ítélt felső hatá­ron szükséges előirányoznunk. __ A további előrehaladás d öntő feltétele a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, a népgaz­daság kiegyensúlyozott fejlő­désének biztosítása. Ennek érdekében halaszthatat­lan feladat, hogy mozgósítsuk a meglevő erőforrásainkat, jobban használjuk ki gazdaságunk bel­ső tartalékait. A fejlődés inten­zív jellegének erősítése a tu­dományos-műszaki fejlődés meggyorsítását, a munka terme­lékenységének dinamikus növe­lését, az álló- és forgóeszközök hatékonyabb kihasználását köve­teli. Fontos a nyersanyagok ma­gasabb feldolgozási fokát meg­valósító, értékesítési céljainkkal jobban összhangban álló terme­lési szerkezet kialakítása, illet- ve az ezt elősegítő műszaki fej - lesztés. Jelentős teendőnk a meglevő és gazdaságosan kiter­melhető hazai ásványvagyon hasznosítása, valamint a széles körű energia- és anyagtakaré­kosság, anyagi és szellemi erő­forrásaink ésszerűbb kihaszná­lása — hangsúlyozta Németh Károly, majd beszéde további részében az ipari és a mezőgaz­dasági termelés előirányzatai­val foglalkozott. — Az ipari termelés tervezett növekedése némileg kisebb, mint amit a jelenlegi ötéves tervidőszakban elértünk mondotta. A követelményeknek megfelelő termékszerkezetben történő megvalósítása azonban a korábbinál lényegesen nehe­zebb feladatot jelent. A terme­lés nagyobb növekedése csak akkor lenne kívánatos, ha olyan termékekből gyártanánk többet, amelyek az előirányzottnál na­gyobb mértékben növelnék a gazdaságos exportot, vagy a tő­kés importot helyettesítenek. Az ipari termelés növelésének fo kérdése ezért nem az, hogy na­gyobb mennyiségi teljesítményt érjünk el, hanem az, hogy a ter­mékszerkezet az értékesítési és hatékonysági követelményekkel összhangban változzék. Ez a ke­reslethez való rugalmas alkal­mazkodást, a minőségi tényezők előtérbe állítását követeli. Az ipari termeléssel szemben tehát az a követelmény, hogy egyre magasabb szinten feleljen meg a hazai szükségletek kielégíté­sének és a nemzetközi verseny- képesség feltételeinek. __ Az ioar a termelési szer­k ezetek átalakításával, az ener­gia, az anyag és félkésztermé­kek termelésének fejlesztésével mérsékelje a népgazdaság nö­vekvő importterheit, növelje a gazdaságosan értékesíthető ter­mékek arányát, fokozza az ex­portot. A feldolgozóiparban nö­vekedjék a versenyképes gyárt­mányok aránya és csökkenjen a gazdaságtalan termelés. Előtér­be kell állítani azoknak az ága­zatoknak és vállalatoknak a fejlesztését, ahol a gyártmányok megfelelnek a korszerűség kö­vetelményeinek: E tekintetben különösen a gépiparra hárul­nak nagy feladatok. — A gazdaságos termelési szerkezet kialakításának meg­gyorsítása a kiegyensúlyozott fejlődés nélkülözhetetlen és semmi mással nem pótolható feltétele. Csak akkor érhetünk el si­kert, ha rövid időn belül ki­dolgozzuk és következetesen végrehajtjuk a minden piacon versenyképes gyártmányok növelésének, a gazdaságtalan termelés korlátozásának prog­ramját. Ez a központi irányító szervek, a minisztériumok és a vállalatok közös feladata és egybehangolt munkájukat igényli. Megoldás­ra váró feladat az is, hogy az átlagosnál gyorsabb fejlesztésre kijelölt ágazatok és vállalatok indokolt létszámszükségletét ki­elégítsük a dolgozók vállalaton belüli és a vállalatok közötti tervszerű átcsoportosítás útján. Az érintett dolgozók átcsopor­tosítását, átképzését tervszerű­en, jól előkészítve, reális igé­nyeik figyelembevételével kell lebonyolítani. — Az ipari termelést változat­lan létszámmal, a termelékeny­ség emelésével kell növelni. Az új munkahelyeken csak olymó­don biztosítható a létszám, ha más területről munkaerőt' sza­badítunk fel. Ha nem ezt ten­nénk, tovább növekednének a kihasználatlan kapacitások, ami a beruházási erőforrások pa­zarlásához vezetne. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy miközben egyes területe­ken munkaerőhiány gátolja a folyamatos termelőmunkát és fontos szolgáltatások kielégíté­sét, addig más területeken pa­zarlás folyik a munkaerővel. A kiegyensúlyozott gazdasági fej­lődés és az életszínvonal meg­alapozott növelése szempontjából döntő jelentősége van, hogy mi­lyen mértékben tudunk előre­haladni az üzem- és munka- szervezés fejlesztésében, a mun­kaerő ésszerű, takarékos fel- használásában, a munkaerő-gaz­dálkodás javításában. A munka­erő hatékonyabb foglalkoztatása a népgazdaság minden területén — az iparban, a mezőgazdaság­ban és az államigazgatásban — előtérben álló feladat. — A terv a mezőgazdasági termelés 16—18 százalékos nö­velésével számol. Ez feltételezi, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termelése ennél nagyobb mértékű lesz. Az előirányzott növekedés az anyagi, műszaki, technikai feltételek oldaláról megalapoz­ható. A terv teljesítése a nép­gazdaság más területeihez ha­sonlóan — itt is feltéte­lezi a belső tartalékok mozgósí­tását. Mindenekelőtt azt, hogy a mezőgazdasági üzemekben is növeljék a termelés hatékonysá­gát, csökkentsék a termelési költségeket, emeljék az üzem- és munkaszervezés színvonalát, fordítsanak nagyobb figyelmet a már létrehozott, de még ki nem használt hagyományos és korszerű állattenyésztő tele­pek és gépi berendezések gazda­ságos üzemeltetésére, nagyobb szakszerűséggel és takarékosab­ban gazdálkodjanak a vegyi- és üzemanyagokkal, a takarmány­nyal, a melléktermékekkel, csök­kentsék a termelési és a szállí­tási veszteségeket. __ A mezőgazdasági termelés s zerkezete adottságainkkal össz­hangban lényegében kialakult. Az ésszerű szakosítás mellett, a népgazdaság igényeihez alkal- mazkodva, fenn kell tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú termelését. A két fő ágazat közül a növény­termesztés növekedése lesz a gyorsabb, de megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az állat- tenyésztésre, különösen a hús- és a tejtermelés növelésére. Ez a feltétele annak, hogy a belföldi ellátás kiegyensúlyozott legyen és növekedjék az export. A me­zőgazdasági termelés fejlődésé­vel összhangban gondoskodni kell a termékek megóvásáról, a feldolgozó kapacitások, a hűtő- és tárolótér bővítéséről. Viszony­lag gyors ütemben fejlesztjük az élelmiszeripart, hogy ezáltal le­hetővé váljék a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldol­gozása, a gazdaságosan értéke­síthető termékek nagyobb töme­gű előállítása. A tervidőszakban is foly­tatjuk agrárpolitikánkat. To­vábbra is alapvető fela­datnak tekintjük a mezőgaz­daság korszerű nagyüzemi rend­szerének fejlesztését, a gazdál­kodás szocialista vonásainak erő­sítését. Az állami gazdaságoktól és az élenjáró termelőszövetke­zetektől azt várjuk, hogy a jövő­ben is példamutató kezdeménye­zői lesznek a korszerű technika és termelési eljárások, a nagy­hozamú fajták alkalmazásának. A korszerű, hatékony termelési és üzemszervezési módszerek el­terjesztésével, a hagyományos termelési módszerekben rejlő le­hetőségek jobb kiaknázásával, a vezetés színvonalának emelésé­vel, az üzemek ésszerű szakoso­dásával, együttműködésük fej­lesztésével jelentős mértékben növelhető mind a jól, mind a közepesen gazdálkodó, mind pe­dig a gyenge adottságú termelő- szövetkezetek termelése. — Egy dolgot azonban hang­súlyozni szeretnék: most nem a* üzemi méretek további növelése a feladat, ha­nem sokkal inkább a már ki­alakult üzemnagyság által nyújtott lehetőségek fokozot­tabb kihasználása. Hazánkban az egy szövetkezetre jutó átlagos területnagyság ma már nem kicsiny: 3500 hektár. Erről azért is szólok! mert a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy nem haszon, hanem kár szárma­zik abból, amikor a szükséges feltételek megléte nélkül egye­sülnek termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezetek ésszerű és megalapozott egyesülését a jövő­ben is támogatjuk. Nem helyes azonban a szövetkezetek egye­sülésének szorgalmazása, amikor ennek feltételei nincsenek meg és emiatt jelentős veszteségek keletkeznek, termelési kapacitá­sok maradnak kihasználatlanul. A figyelmet inkább arra kell fordítani, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek és az állami válla­latok, a társulások, a közös vál­lalkozások és vállalatok létreho­zásával, a termelési együttműkö­dés elmélyítésével növeljék a mezőgazdasági termelés haté­konyságát. — Hangsúlyozni kívánom to­vábbá, hogy a háztáji és a kise­gítő gazdaságoknak mind az ön­ellátásban. mind az árutermelés­ben a iövőben is fontos szereoük lesz. Minden illetékes szervnek többet kell tennie a háztáii és kisegítő gazdaságokban folyó termelés ösztönzéséért, a munka megkönnyítéséért, termékeik át­vételének jobb megszervezéséért. — A terv gazdasági lehetősé­geinkkel összhangban irányozza elő az, életszínvonal emelését. Szocializmust énítő társadal­munk alapvető célia és fontos haitóereje a lakosság életszínvo­nalának rendszeres emelése, nö­vekvő anvagi és kulturális igé­nyeinek lehetőségeinkkel össz­hangban álló kielégítése. Nem feledkezhetünk meg azonban ar­ról. hogy az életkörülmények javítása csakis gazdasági fejlő­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents