Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka

(Folytatás a 3. oldalrpl) désür.kkel összhangban történhet, az életszínvonal emelésének lehetősége gazdasági munkánk eredményétől függ. A terv szerint a lakosság jövedelme, a fogyasztás, a nehezebbé vált gazdasági feltételek mellett Is jelentősen növekszik. A tervidőszak folyamán fokozódik a tartós fogyasztási cikkek térhódítása, egészségesebb lesz a táplálkozás, jelentősen fejlődik az öltözködési és a lakáskultúra, javulnak a lakásviszonyok, bővülnek a szolgáltatások.

— Arra törekszünk, hogy a keresetekben a végzett munka mennyisége, minősege, a szak- képzettség, a munka nehézségi foka az eddiginél jobban érvényesüljön.

Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, a sok helyen tapasztalható egyenlősdivel. A dolgozók többségének igazságérzetét is sérti az a gyakorlat, amikor a bérek és a jutalmak elosztásánál arra hivatkozva nem differenciálnak a teljesítmények arányában, hogy az a dolgozók között feszültséget teremt. Ennek éppen az ellenkezője igaz. és az a feladat, hogy mindenütt érvényt szerezzünk a teljesítményekkel összhangban álló bérezésnek. A tervidőszakban a kereseti arányok javítását központi béremeléssel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több műszakban, folyamatos munkarendben dolgozók műszakpótlékának összegét is.

— Fontos társadalmi, politikai követelménynek tekintjük, hogy a munkásság és a parasztság jövedelme megközelítőleg azonos ütemben növekedjék. Külön figyelmet kívánunk fordítani a nagyüzemi munkásság bér- és jövedelmi viszonyainak alakulására, továbbá arra, hogy csökkenjenek a termelőszövetkezeti jövedelmekben fennálló indokolatlan különbségek is. A helyesebb jövedelmi arányok érdekében arra törekszünk, hogy az alacsony keersetüeknél az átlagosnál nagyobb legyen a növekedés, ugyanakkor meg kell aka-1 dályozni minden jövedelemnövekedést, amely nem áll arányban a teljesítményekkel.

— A következő években is a társadalmi juttatások növelésével fokozatosan mérsékelni kívánjuk a családok jövedelmi színvonalában az eltartottak száma miatt meglevő különbségeket. A társadalmi juttatások a munkajövedelmeknél gyorsabban növekednek. Növeljük a társadalmi hozájárulást a gyermek- nevelés költségeihez:

emeljük a családi pótlékot; továbbra is fontos feladatnak tekintjük a gyermekintézmények fejlesztését; gondoskodunk arról, hogy a gyermek- gondozási segély mértéke lépést tartson az átlagkeresetek növekedésével. Nagy figyelmet fordítunk a nyugdíjasok helyzetének javítására.

A nyugdíjak reálértékének megőrzése mellett a tervidőszakban lehetőségeinkkel összhangban emeljük az alacsony nyugdíjakat. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára a tervidőszak végére fokozatosan — a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korhatárra csökken. Mindebben az idős korúak- ról való fokozottabb társadalmi gondoskodás jut kifejezésre.

— A bérek és a szociális juttatások emelése nem egyetlen tényezője az életszínvonal, az életkörülmények javítására irányuló törekvéseinknek. A lakosság életkörülményeinek javulását szolgáló beruházásoknál fenntartjuk a jelenlegi tervidőszakban megvalósult magas arányt. A rendelkezésre álló j anyagi eszközök zömét a lakás- j és a közműépítés, a nagyvárosi | tömegközlekedés, az óvodai, az j általános iskolai és a szakmun- j kásképzés hálózatának fejlesztő- I sére fordítjuk. A lakásépítés üteme elsősorban a fővárosban, a nagyvárosokban és az ipari centrumokban gyorsul. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nagycsaládosok, a munkások lakásépítésének támogatására és arra, hogy az építés pénzügyi feltételei jobban igazodjanak a lakásra várók jövedelmi és szociális helyzetéhez.

— Amint látható, a következő tervidőszakban is az életkörülmények, a jövedelmi viszonyok folyamatos javítására törekszünk. A reáljövedelmek és a reálbérek azonban a tervidőszak első felében — gazdasági lehetőségeinkkel összhangban — az öt év átlagánál szerényebb mértékben növekedhetnek.

— A terv számol az árak változásával is és ennek megfelelően irányozza elő a reálbérek és a reáljövedelmek növekedését, vagyis úgy alakítjuk a jövedelmeket és a szociálpolitikát, hogy azok együttesen a lakosság élet- színvonalának tervezett javulását eredményezzék — az árak a gazdaságban fontos szerepet töltenek be. a termelés területén befolyásolják a gazdasági döntéseket, módosítják a fogyasztás szerkezetét, hatnak a kereslet alakulására. Az árpolitika célkitűzése. , hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításokat. Ez fontos feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a termékszerkezet átalakítására, a minőség javítására, a gazdaságos termelésre irányuló célkitűzések. Ugyanakkor tartósan a fogyasztói árak sem maradhatnak el a termelési költségektől, ezért gazdasági fejlődésünk érdekében egyes fogyasztói árakat is emelni szükséges. A nagyobb kihatású fogyasztói áremelést, mint például jövőre a húsáremelést. jövedelemkiegészítéssel kapcsoljuk össze és ezáltal is biztosítjuk, hogv a tervezett reálbér- és a reáliövedelem-növe- kedés megvalósuljon.

— Annak érdekében, hogy a fogyasztói árak növekedése a tervezett keretek között maradjon, biztosítani kell az árfegyelmet, az árak szigorú ellenőrzését, az indokolatlan áremelések és visszaélések megelőzését.

Nagy felelősség hárul a vállalatokra és az őket felügyelő, irányító minisztériumokra abban, hogy a gazdasági szabályozók módosítása miatt bekövetkező nyereségcsökkenést áremeléssel, minőségrontással ne hárítsák át a íogyasztókra.

— Megkülönböztetett figyelmet igényel, hogy az árualapok és a vásárlóerők továbbra is összhangban ljegyenek. Gondoskodni kívánunk arról, hogy kiegyensúlyozott legyen a lakosság áruellátása. Az ellátásért felelős minisztériumok, vállalatok tartsák elsőrendű kötelességüknek, hogy összehangolt munkával megteremtsék ennek minden szükséges feltételét.

— Előrehaladásunk elképzelhetetlen a nemzetközi gazdasági kapcsolatok sokrétű fejlesztése, állandó bővítése nélkül. Érdekünkben áll, hogy még erőteljesebben használjuk ki a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket, növeljük az áruforgalmat és a termelésben előtérbe állítsuk a kölcsönös előnyökön nyugvó tartós együttműködési formákat.

— A magyar népgazdaság fejlődésében a jövőben is alapvető szerepe lesz a KGST-or- szágokkal folytatott sokoldalú együttműködésnek.

Arra törekszünk, hogy a gazdasági együttműködést a termelési szakosítás, a kooperáció bővítése és a termékcsere növelése útján még szorosabbá tegyük. Aktívan dolgozunk a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséért, amely elősegíti nemzeti céljaink jobb érvényesítését, országunk és az egész szocialista közösség erősödését szolgálja, a gazdasági, a műszaki és tudományos fejlődés új forrásait tárja fel. Ennek szellemében veszünk részt több közös beruházásban, valamint a

KGST-országok nyersanyag- és energiaszükségleteinek kielégítését, a gépiparban a termelési kooperációt és a szakosodást hosszútávra megalapozó célprogramok kidolgozásában, majd megvalósításában. A mezőgazdaság területén olyan együttműködésre törekszünk, amely elősegíti közösségünk szükségleteinek biztonságos kielégítésót a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékekből.

— Gazdaságunk fejlesztésében, szerkezetének korszerűsítésében a jövőben is kiemelkedő szerep>e lesz a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatoknak. Ipari termelésünk jelentős mértékben a Szovjetunió nyersanyag- és energiaforrásaira támaszkodik. Ipari beruházásaink számottevő hányada korszerű szovjet technológiai berendezések felhasználásával, közvetlen műszaki segítségével valósul meg. Szovjet műszaki segítséggel, komplex berendezések szállításával épül például a Paksi Atomerőmű, az új solti rádióadó és sok más nagy létesítményünk. Ugyanakkor a Szovjetunió biztonságos értékesítési lehetőséget nyújt a magyar ipar és a mezőgazdasági termékek számára.

— Jól fejlődnek gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal. A középtávú népgazdasági tervek egyeztetése, a hosszú- lejáratú kereskedelmi megállapodások rendszere nagy biztonságot nyújt népgazdaságunk tervszerű fejlődéséhez. Előrehaladásunk fontos záloga a kölcsönös testvéri segítség elvein alapuló együttműködés további erősítése, a gazdasági kapcsolatok elmélyítése. Arra törekszünk, hogy biztosítsuk a szocialista áruforgalom tervszerűségét és a népgazdaság szükségleteivel összhangban tovább bővítsük a már egyeztetett forgalmat.

— Minden korábbinál nagyobb erőfeszítést követel tőlünk az előirányzott tőkés külkereskedelmi forgalom tervszerű megvalósítása.

A tőkés importtal kapcsolatos ár- i veszteségek és a termelés növeléséhez szükséges anyagimport miatt a behozatalnál gyorsabb ütemben kell növelnünk a tőkés országokba irányuló exportot. Az ehhez szükséges árualapok gazdaságos megtermelése és értékesítése megköveteli a külkereskedelmi munka színvonalának emelését, a termelő és a külkereskedelmi vállalatok nagyfokú aktivitását, összehangolt tevékenységét, a tervszerűség, a szer-, vezettség és a piackutatás javítását. A tőkés külkereskedelmi mérleg egyensúlyba hozásának, a fejlődés folyamatos biztosításának elengedhetetlen feltétele, hogy az import ésszerű helyettesítése mellett — a kivitel és a behozatal az előirányzott mértékben növekediék. A hagyományos kereskedelmi formák mellett a tőkés viszonylatokban is előtérbe kell állítanunk a gazdasági együttműködés fejlettebb formáit, a kölcsönös előnyökön és érdekeltségen nyugvó, hosz- szabb távra szóló termelési kooperációt. Intenzív munkára van szükség annak érdekében is, hogy jobban bekapcsolódjunk azoknak a fejlődő országoknak gazdaságfejlesztési programjába, ahonnan növekvő nyersanyag- és energiaigényeink egy részét is ki tudjuk elégíteni.

— A tőkés országokkal folytatott gazdasági kapcsolatokat általános külpolitikai törekvéseinkkel összhangban, a szocialista közösség érdekeit is szem előtt tartva alakítjuk. Együttműködésre törekszünk, de ennek a kölcsönös előnyökön, a hátrányos megkülönböztetésektől mentes, egyenlő elbánáson kell alapulnia.

— A megváltozott világgazdasági helyzet, a nemzetközi munkamegosztásban való aktívabb részvételünk megköveteli, hogy jobban feltárjuk a világgazdaság változásaira a magyar népgazdaságra gyakorolt hatásait, összefüggéseit, hogy rugalmasabban tudjunk alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez.

— Most, amikor az ország- gyűlés a szocializmus építésének a következő öt évre szóló nemzeti programját iktatja törvénybe, gondolnunk kell arra is, hogy az 1976-os esztendővel kezdetét veszi a terv végrehajtása. Mint ismeretes, pártunk Központi Bizottsága jóváhagyta az 1976. évi népgazdasági terv irányelveit, amelyek összhangban vannak az ötéves terv céljaival.

— A jó kezdet fél siker. El kell érnünk, hogy már a jövő évben kibontakozzanak, megerősödjenek azok a folyamatok. amelyek megalapozzák a további évek kiegyensúlyozott fejlődését.

Ez megfontolt, de határozott központi és helyi intézkedéseket követel. Mire irányuljanak ezek az intézkedések? Mindenekelőtt a gazdaságos és versenyképes termékek arányának növelésére, a gazdaságtalan termékek termelésének korlátozására; a gazdaságos exportnövelésre, tartós és biztonságos értékesítési kapcsolatok kiszélesítésére, a munkaerő-gazdálkodás javítására, a munkaerő tervszerű átcsoportosítására, a munkafegyelem erősítésére; az adminisztratív létszám csökkentésére; a takarékosság következetes érvényesítésére, az energia- és nyersanyag ésszerű felhasználására; a költségvetési intézmények gazdálkodásának javítására, az igazgatási tevékenység egyszerűsítésére, egyszóval anyagi és szellemi erőforrásaink, nagy tartalékaink jobb hasznosítására.

— Gondoskodni kell arról is, hogy a folyamatos munka feltételeinek biztosításával egy időben növekedjék a teljesítménybérben dolgozók száma, hogy a műszaki

I és a szervezési feltételekkel összhangban a munkanormákat mindenütt folyamatosan tartsák karban, fordítsanak nagyobb figyelmet a termelő állóalapok fokozottabb kihasználására, az üz,em- és munkaszervezés megjavítására. Határozottan véget kell vetni a gazdasági lehetőségeinket meghaladó költekezéseknek, a még sok helyen tapasztalható hivalkodó reprezentálásnak, a felesleges külföldi utazásoknak, a pazarlásnak.

— A törvénytervezetben foglalt célok elérése a vezetés minden szintjén a korábbi évekénél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget szemléleti és cselekvési egységet követel. A munka minőségét nemcsak az anyagi termelésben, minden más területen is javítani kell. A gazdasági fejlődés feltételei — összhangban gazdaságirányítási rendszerünk bevált alapelveivel — a központi irányítás, valamint a vállalati önállóság és felelősség egyidejű erősítését követeli. A központi irányítás erősítése azt célozza, hogy egyértelműbbé, következetesebbé és összehangoltabbá tegyük a döntéseket, hogy a gazdasági folyamatok szabályozása jobban szolgálja a népgazdasági terv megvalósítását, a társadalmi érdekek érvényesítését. A központi döntési trendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy elejét vegyük a szükséges döntések elhúzódásának, a felelősség elmosásának. Ugyanekkor nagy jelentősége van annak, hogy a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok öntevékenysége, kezdeményezőkészsége fokozódjék. Fontos, hogy a központi szervek irányító munkája jól ötvöződjék

' a vállalati önállósággal, bátorítsa a kezdeményezést a tervben kitűzött célok szolgálatában.

— A bonyolultabbá vált feladatok megoldásának elengedhetetlen feltétele a vezetés színvonalának emelése, az

üzemi, munkahelyi demokrácia erősítése, az egyszemélyi

felelősség érvényesítése.

Terveink teljesítése a vezetőkkel szemben az eddiginél sok tekintetben magasabb követelményeket támaszt, nagyobb felelősséget, fegyelmezettebb munkát igényel. A vezetők többsége ma is eredményesen látja el feladatát, politikai, szakmai hozzáértése, emberi magatartása alapján alkalmas arra, hogy a nagyobb követelményeknek megfeleljen. Gyakori azonban, hogy azonos műszaki és gazdasági feltételek mellett dolgozó vállalatok, szövetkezetek gazdasági eredményei» és teljesítményei között elfogadhatatlanul nagyok a különbségek. A gyengébb eredmény az esetek nagy részében a nem megfelelő színvonalú vezetésnek tulajdonítható.

A szükséges személyi cserék mégis elmaradnak és ez így nincs rendjén. Ugyanakkor jobban meg kell becsülni azokat a vezetőket, akik következetesek a párt- és az állami határozatok érvényesítésében, önállóak és határozottak a döntésekben, a végrehajtás, a munkafegyelem megkövetelésében, jó szervezők és kezdeményezők, akik támasz^ kodnak a dolgozókra, erősítik az üzemi demokráciát, megteremtik a feltételeit annak, hogy a szocialista munkaverseny a terv céljaival összhangban, lendületesen folytatódjék.

— Amikor most törvénybe foglaljuk a következő tervidőszak célkitűzéseit, olyan programról határozunk, amely igazodik a valóságos helyzetünkhöz, figyelembe veszi eddigi eredményeinket, reálisan számol erőforrásaikkal, a fejlődés belső és külső feltételeivel. A terv megvalósítása a gazdasági fejlődést, népünk életkörülményeinek további javítását, a fejlett szocialista társadalom építésének folytatását jelenti. Ötödik ötéves tervünk a további előrehaladás, a szocialista építőmunka olyan programját jelenti, amely a nemzet egészét, dolgozó népünk boldogulását szolgálja. Ezért megvalósításában bizton számíthatunk munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk, egész dolgozó népünk cselekvő támogatására. Ez tervünk sikeres végrehajtásának legfontosabb biztosítéka,

— A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében a törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt képviselőtársaknak is elfogadásra ajánlom — zárta beszédét Németh Károly.

A vitában felszólalt «* tegnapi tanácskozáson: dr. Ortutay Gyula (Bács), Novics János (Baranya), Tóth István (budapesti), Szabó István (Hajdú), dr. Bodnár Ferenc (Borsod), Nemeslaki Tivadar (budapesti). Dániel Mária (Tolna), dr. Lukács János (Zala), Lombos Ferenc (Győr- Soorom). Gorjanc Ignác (Szolnok), Bata János (Pest megyei) képviselők.

A szerdai tanácskozás — amelyen az e'nöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Inokai János — ezzel véget ért. Az országgyűlés csütörtökön az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatja munkáját. (MTI)

4 BiKÍSMim^

1975. DECEMBER 18.