Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

Közleményt adtak ki a hét szocialista ország külügyminisztereinek találkozójáról Kuba kongresszusra készül (2.1 a zafra Kedden este Moszkvában az alábbi hivatalos közleményt ad­ták ki a hét szocialista ország külügyminiszterének találkozójáról: Közlemény A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köz­társaság és a Szovjetunió kül­ügyminisztereinek tanácskozásá­ról. 1975. december 15-én és 15-án Moszkvában tanácskozást foly­tattak a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság és a Szovjetunió külügyminiszterei. A tanácskozáson részt vett: a BNK részéről Petr Mladenov külügyminiszter, a CSSZK ré­széről Bohuslav Chncupek kül­ügyminiszter, az LNK részéről Stefan Olszowski külügyminisz. tér, az MNK részéről Púja Fri­gyes külügyminiszter, az NDK részéről Oscard Fischer külügy­miniszter, az RSZK részéről George Macovescu külügymi­niszter, az SZSZKSZ részéről Andrej Gromiko külügyminisz­ter. O A tanácskozás résztvevői eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet néhány idő­szerű kérdéséről, közöttük áz európai helyzetről. O A külügyminiszterek megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy minden bonyo­lultsága és ellentmondásossága ellenére a mai világhelyzet meg­határozó vonásává vált az álla­mok közötti egyenjogúságon ala­puló békés és baráti kapcsola­tok fejlődése, a kölcsönösen előnyös együttműködés kiszéle­sítése, a feszültség enyhülése fo­lyamatának megszilárdulása. Ez jelentős mértékben a szoci­alista országok lendületes és kö­vetkezetes politikájának az eredménye, amely egyre széle­sebb visszhangra és támogatás­ra talál a világ valamennyi ha­ladó és békeszerető erejénél. O Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit figyelembe véve, eszmecserét folytattak az euró­pai földrész helyzetéről és alá­húzták a további előrehaladás szükségességét a 33 európai or­szág, az Egyesült Államok és Kanada által együttesen elfoga­dott és kialakított módon. Ez megköveteli, hogy az össz­európai értekezleten részt vett valamennyi állam teljes mérték­ben valóra váltsa egymás kö­zötti kapcsolataiban a Helsin­kiben legfelsőbb szinten aláírt záróokmányban rögzített elve­ket és megállapodásokat, és olyan hatékony intézkedéseket tegyenek, amelyek mind konk­rétabb tartalommal töltik meg a biztonság megszilárdítását és az együttműködés fejlesztését az .európai földrészen és előmoz­dítják a feszültség enyhülésének folyamatát. A moszkvai találkozón képvi­selt szocialista államok tovább­ra is ebben a szellemben tevé­kenykednek, és elvárják, hogy hasonlóan cselekszik majd az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten- részt vett többi állam is. O Az utóbbi idők eseményei­nek fényében megvitatták a továbbra is veszélyes közel- keleti helyzetet. A tanácskozás résztvevői állást foglaltak a térség igazságos és tartós béké­je érdekében teendő aktív erőfe­szítések, a közel-keleti konf­liktus átfogó és általános poli­tikai rendezése mellett, a Biz­tonsági Tanácsnak és az ENSZ közgyűlésének erre vonatkozó határozatai alapján. Egy ilyen rendezésnek magában kell fog­lalnia az izraeli csapatok kivo­nását az összes 1967-ben meg­szállt arab területekről, a Pa­lesztinái arab néo törvényes jo­gainak biztosítását, beleértve a saját állam létrehozásának jo­gát is, továbbá a Közel-Kelet összes állami szuverenitásának * és függetlenségének szavatolá­sát. Aláhúzták a genfi közel-keleti békeértekezlet felújításának fon­tosságát azzal, hogy azon kez­dettől fogva és egyenlő jogok­kal részt kell vennie valameny- nyi közvetlenül érdekelt félnek, ideértve a palesztinai felszaba- dítási szervezetet is. Rámutat­tak, hogy az ENSZ-nek, a Biz­tonsági Tanácsnak és az ENSZ más szerveinek az eddiginél ak­tívabb szerepet kell betölteniük a konfliktus mielőbbi rendezésé­ben. O Az ENSZ-közgyűlés XXX. ülésszakának eredményei­ről folytatott véleménycsere so- , rán a figyelmet a szocialista or­szágoknak a fegyverkezési haj­sza megszüntetését és a lesze­relést célzó javaslatai meg­valósítására összpontosították, különösen a nukleáris fegy­verekkel és más tömeg- pusztító eszközökkel kapcso­latos javaslatokra, amelyeket az ülésszakon a világ államai­nak többsége helyeselt és támo­gatott. ■ A tanácskozáson képviselt szocialista államok hathatós le­szerelési intézkedésekért száll­nak síkra. A jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek min­den olyan tárgyalás sikeréért, amely kétoldalú vagv sokoldalú alapon, illetve az egész világra kiterjedően folyik, és a fegy­verkezési hajsza megszünteté­sére, a leszerelésre, ezen belül a nukleáris leszerelésre irányul. © Véleménycserét folytattak továbbá a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről Becsben folyó tárgyalások helyzetéről, és újó­lag megerősítették eltökéltségü­ket, hogy fáradhatatlanul to­vábbi erőfeszítéseket tesznek a tárgyalások ténvleges haladásá­ért. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy ezeknek a tárgyalások­nak a fegyveres erők és fegy­verzetek hatékony és lényeges csökkentéséhez kell vezetniük annak az elvnek a tiszteletben tartása alapján, hogv egyetlen állam biztonsága se szenvedjen kárt. O A nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdítása, a nemzetközi együttműködés ki- szélesítése és a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok igazságos és a kölcsönös előnyökön alapuló, valamennyi ország fejlődését és társadalmi haladását elősegítő fejlesztésének, a népeknek a neokolonialista és imperialista erők elleni küzdelme támogatá­sának céljából a miniszterek vé­leményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány más vonatkozá­sáról is. Ennek során ismét megerősítették, hogy a szoci­alista országok szi'árdan támo­gatják az Angolai Népi Köztár­saságot. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köz­társaság és a Szovjetunió kül­ügyminisztereinek tanácskozása a barátság és az elvtársiasság légkörében folyt le. (MTI) Nyugtalanság az Egyesült Államokban az angolai iegyverszállítások miatt Ma zárt ülést tart a szenátus Az amerikai kormány angolai fegyverszállításai növekvő nyug­talanságot váltottak ki a tör­vényhozásban. A szenátus szer­dán — szokatlan módon — zárt ülésen tárgyalta meg, hogy a 112 milliárd dolláros katonai költ­ségvetésből fordíthatók-e pénzek angolai célokra. Az amerikai sajtó többsége el­lenzi az angolai beavatkozást, de a jobboldal harcba szólít „a Szovjetunió afrikai terjeszkedé­se” ellen. Az alaphangot min­denesetre az „új Vietnamtól” való félelem adja meg. Az BBC tv hétfőn este meg­erősítette a New York Times ér­tesülését, amelv szerint Kissin­ger külügyminiszter a nyáron — saját munkatársainak vélemé­nyével szemben — az angolai szakadár mozgalmak fegyverrel való támogatását ajánlotta Ford elnöknek, „mert küszöbön állott az MPLA győzelme”. John Tunney demokratapárti szenátor szerint az angolai be­avatkozás „ugyanolyan ingo- vány, mint Vietnam. Olyan erő­nek nyújtanak segítséget, ame­lyet Dél-Afrika is segít, s ezzel megrontjuk kapcsolatunkat más afrikai országokkal”. Thomas O’Neill, a képviselő- - ház demokratapárti többségének vezetője kijelentette: „Ismerem a kongresszus érzéseit, bizonyos vagyok benne, hogy nem kül­dünk sem csapatokat, sem ta­nácsadókat — egyáltalán ame­rikaiakat — Angolába”. A kongresszus mértékadó sze­mélyiségei felháborodásának ér­tékét csak az csorbítja, hogy hét­főn megerősítették: a CIA-nak a kormány által jóváhagyott an­golai fegyverszállításairól és át­utalásairól nyár óta részletesen tájékoztatták mind a hat kong­resszusi bizottságnak a tagjait, amelyeket a kérdés érint —, s így természetesen az ellenzéki képviselőket is. Az angolai amerikai beavatko­zás kongresszusi ellenzőinek tel­jes sikere — washingtoni megfi­gyelők szerint — ugyan kétséges, de az ügy legújabb fejleményei tovább rontják Ford elnök újjá- választási esélyeit csakúgy, mint Kissinger külügyminiszter hazai helyzetét és külföldi tárgyalási pozícióit. (MTI) Szovjet—magyar árucsereiorgalmi megállapodás A szovjet fővárosban ked­den ünnepélyesen aláírták az 1976—1980. évi magyar— szovjet árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást, amely a következő Ötéves terv teljes időszakára biztosítja az orszá­gaink közötti gazdasági együttműködés töretlen fej­lődését. Ugyancsak kedden írták alá a megállapodás 1976- ra szóló jegyzőkönyvét. Kedden délben a Szovjet­unió külkereskedelmi minisz­tériumának tanácstermében rövid ünnepség keretében Bíró József külkereskedelmi miniszter és Nyikolaj Patoli- csev, a Szovjetunió külkeres­kedelmi minisztere látta el kézjegyével az okmányokat.' Az aláírást követően a két külkereskedelmi miniszter méltatta az okmányok jelen­tőségét az országaink közötti gazdasági kapcsolatok sikeres fejlődésében. (MTI) Lassan kigyulladnak Kuba „esti tényei”, a vidéki táj jelleg­zetes, égbecsapó lángjai, ame­lyek jelzik: égetik a cukornád leveleit. Ez azt jelenti, hogy a kilencmilliós szigetországban no­vember közepén megkezdődik a zafra. A szó a teendők, a fogal­mak egész sorát tömöríti. A cu- ‘kornád vágását, szállítását, fel­dolgozását, a cukor raktárakba, kikötőkbe szállítását. Bár Kubában is közeledik a tél, de ez egészen más, mint ná­lunk. Itt januárban is — ez a leghidegebb hónap — az átlag­hőmérséklet plusz 24 fok. Ahogy az európaiak jellemezni szok­ták, a tél abban különbözik a nyártól, hogy az ember fel- vagy legyűri az inge ujját. Ezt azért kellett elmondani, hogy érzékel­tessük — jobb szó híján — em­bertelen munka a kézzel való nádvágás. A tűző napon az egy kilogrammos machetekkel (nád­vágó kés) a néhol két méterre is megnőtt nádat „legyőzni” rendkívüli kitartást követel. A szigetországban ezért is övezi különös tisztelet és elismerés a zafra hőseit, elsősorban a hiva­tásos nádvágókat. Közülük is azokat, akik a zafra 6-7 hónapja alatt elérik a bűvös százezres számot, vagyis levágnak száz­ezer arroba (1 arroba 11,5 kg) nádat. A forradalom előtt a környező Karib-tengeri országokból szál­lították az olcsó munkaerőket, elsősorban a színes bőrűeket. Ma a cukorprogramban első helyen szerepel a vágás gépesítése, amely még alig haladja meg a 30 százalékot. Jelenleg mintegy 650 kombájn dolgozik a hatal­mas kiterjedésű cukorföldeken. Az a terv, hogy 1980-ra — első­sorban a Szovjetunió segítségé­vel mar épülő koxnbájngyár ré­vén — a vágást 80—85 száza­lékban gépesítsék. Ezekben a hetekben a figye­lem arra összpontosul, hogy -megfelelően elkészítsék a fehér arany aratását, feldolgozását. A decemberi pártkongresszus tisz­teletére kibontakozott széles kö­rű munkaverseny vállalási pont­jai is a gépek szakszerű karban­tartására, a szállítás jobb meg­szervezésére, a gyárak legbiz­tonságosabb fogadóképességére irányulnak. A szervezésnek rend­kívüli jelentősége van, hiszen a levágott pád csak egy napig maradhat a földeken. Utána minden 30 órában egy százalé­kot veszít a cukortartalmából. Számoljunk! A nád cukortartal­ma 11—13 százalék. Az óráknak tehát valóban „arany” értéke van. S a szállítás megszervezé­séhez igazodnak a gyárak is, az ország 153 cukorgyára. Közülük a legidősebb több mint száz­éves, a legfiatalabb 30 eszten­dős. A cukorszigetként emlegetett Kubában a fehér arany a devi­zabevétel 75—80 százalékát ad­ja. Ezért kapott központi helyet a jövőre kezdődő első ötéves tervben is. Másrészt azért is, mert a cukorprogram szélesítése több új iparág létrehozását, il­letve fellendítését irányozza elő. A melléktermékek hasznosításá­val óriási perspektíva áll — a többi között — a pam'r-, a mű­anyag-, a bútorgyártás előtt. Mindezekhez új feltételeket és jó lehetőséget teremt, hogy Ku­ba több mint két éve tagja a KGST-nek. S a melléktermékek hasznosításának kooperációja, a tapasztalatok kicserélése közös ügy. A világon évente 75-76 millió tonna cukrot termelnek. Kuba ebből 5—6 millióval részesedik. A világpiaci ár, s a cukor mint keresett cikk számottevő anyagi bázist nyújt a szigetországnak. Elsősorban azért, mert Kuba a szocialista országokban biztos piacra talált. Lassan mozgásba lendül a nagy gépezet, benépesülnek a cukornádföldek, Űjra kigyullad­nak az esti fények. Király Ferenc Fontos exportcikk — a dohány A cukornád után a legfontosabb termény a dohány: az or­szág nyugati felén, főként a Sierra de los Organos-hcgy lábá­nál, Pinar del Rio tartományban, a Vuelta Aba.jo vidéken termesztik. Kitűnő tulajdonságainál fogva a kubai dohány igen alkalmas szivarkészítésre. A dohánylevelek felét expor­tálják. felét a hazai dohányipar dolgozza fel. A képen: frissen szedett dohánylevélköteg egy kubai parasztlány karján I

Next

/
Thumbnails
Contents