Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-07 / 262. szám

Űk nem beszélnek „mellé

ff

Bora* János a Békés megyei i Tégla- és Cserépipari Vállalat . vasöntödéjének a művezetője. Egészea fiatalos. Alig hinné az j ember, hogy a tanulóidejével együtt már 16 évet hagyott maga mögött a szakmában.

Három éve lett művezető, azóta tudja, hogy mi az idegeskedés. Hogy miért ideges, arról így beszél:

— A munkaerő- és az anyaghiány miatt Főként segédmunkás nincs elég.

— Mi ennek az oka? — kérdezem

—' Az öntők közöl egyesek húsz éve itt vannak. Aki idekerül, rendszerint marad is. A segédmunkás azonban Déha még bele sem rázódik a munkába és odébbáll. Nehéz vasat hordani, rámolni ilyen hőségben és poros, gázos levegőben.

— Talán jobb körülményeket kellene teremteni...

— Fejleszt is a vállalat amennyire telik tőle. Van már fekete-fehér öltöző, külön helyiségbe kerültek az öntvénytisz- tftők, van porelszívó. Formázógépet is kaptunk... Az emberek mégis a könnyebb munkát keresik. Ha találnak, kevesebb pénzért is inkább odamennek.

Felföldi András segédmunkás az egyike azoknak, aki mégsem vándorol. Nyolc éve rámoló, ami az öntödében a legnehezebb munkakör. Azt kérdezi:

— Ilyen hosszú idő után hova „vándoroljak”?

Kezdjem valahol másutt élőiről?

— Mi a napi munkája?

— Itt vannak ezek az öntőszekrények, melyeket le kell szedni a formázóhomokba ágyazott forró öntvényekről. Vagy százat egy nap, de még egy kisebb szekrénv is legalább 40 kiló. Kiszedem a kész öntvényeket és talicskán kiviszem a tisztító- helyre. A formázóhomokot lelocsolom, rostán átszitálva újra előkészítem a másnapi munkához. Közben szívom a gőzt, a gazt. a port.

Aki kezdő rámoló, annak ugyanez a dolga, bár sokáig tart, amíg a többiek megtanítják rá. A munkabére azonban nem kevesebb. Meg is kérdezem Felföldi Andrástól:

Igazságosnak tartja ezt?

— Mit lehet csinálni? —kérdez vissza. — Kevesebbért még kezdő sem jönne ide. Az viszont tisztességes dolog lenne, ha legalább prémiumot kapnánk mi, akik már évek óta csináljuk és értünk hozzá.

■— Függ a rámolóktól is az öntvény minősége? — fordulok Boros Jánoshoz.

— Természetesen, ők azonban nincsenek prémiummal ösztönözve, csak az öntők és a benti segédmunkások.

Felföldi András ettől függetlenül is törekszik arra, how kifogástalan legyen a minőség, amit így indokol:

—■ Becsületből... A brigádért. Nem is tudnám másképp.

Balázs Béla öntő az összeszokotiságot tartja jónak.

Egyébként mindketten szeretik a munkájukat. Különösen a formázást, amiben fantazia is van. Hogy aztán jó lesz-e az öntvény, az másnap derül ki. I

Elsősorban olyan öntvényeket készítenek, amelyek á téglagyárak téglapreseinek az alkatrészei lesznek, de vállal az öntöde néhány más üzemnek is munkát Súlyra naponta 3, egy év alatt 700 tonna öntvényt szállítanak el innen. S amíg a vashulladékból öntvény lesz, a 35 öntödei dolgozó minden grammot tízszer emel meg.

Így megy ez napról napra. A kondíciót pedig tartani kpll. Nem csoda tehát, hegy Felföldi András egy ültében megeszik regeglire tepertőből, kolbászból és felvágottból összesen vagy 30 dekányit, hozzá fél kiló kenyeret, ami után lehajtja a védőitalként kimért fél liter tejet S az étvágya az ebédnél és a vacsoránál sem hagy alább, csak a tej helyett jobban esik neki egy pohár sör.

Több mint 12 éve alakult meg a 17 tagú Gábor Áron brigád, amely azóta évről évre elnyerte a szocialista címet. Csak azJke- rült a brigádba, aki a munkájával és az öntödéhez való hűségével érdemessé vált rá. Tíz öntő és hat segédmunkás.

Az évek során előfordultak kisebb-nagyobb zökkenők.

Akadt, aki ■ megfelejtkezett magáról és többet ivott a kelleténél Igazolatlan mulasztást is feljegyzett a krónika, de a brigád mindig jól dolgozott.

Amikor például nem volt elég vashulladék, hogy a kemencét megtölthessék, munkaidő után ment mindenki a gyárakba gyűjteni. Ellenvetés nélkül.

Nemrég — az idén másodszor — kommunista műszakot tartottak, hogy a keresetük felajánlásával hozzájáruljanak Békéscsaba csatornázásának a bővítéséhez. Még a vidékiek is részt vettek a munkában. Az eredmény semmivel sem. volt rosz- szabb, mint más hétköznapokon. Előzőleg a vállalati óvoda fejlesztésére ajánlották fel egynapi keresetüket.

Érdeme a brigádnak a tanulás is, amiben Boros János példát mutat. Most a szakmunkás szakközépiskola második osztályába jár. Az első «osztályban jeles tanuló volt A négygyermekes Kocsis János rámoló, tavaly végezte el az általános iskola 7. és 8. osztályát, azután könnyűgépkezelői vizsgát tett Most öntő-szakmunkás tanfolyamra szeretne kerülni. Hogy miért, azt így magyarázza..- —• Több a kereset de tetszik is a szakma. Igaz, nezn köny- nyű a tanulás négy gyermek mellett Igyekszem is megteremteni nekik a lehetőséget hogy ne olyan vergődéssel szerezzenek szakmát, mint én. Egyébként a tanulással a vállalatnak is meg akarom hálálni, hogy kamatmentes kölcsönt adott la- .kásvásárlásra

Valakinek a kislánya súlyos betegségben szenvedett. Arról volt szó, hogy műtétre a Szovjetunióba kellene szállítani, mert csak ott tudnak segíteni rajta. A brigád tagjai menten elhatározták, hogy többletmunkával megkeresik a költséget. Csak azért nem került rá sor, mert közben javult a kislány állapota.

Az egészen természetes, hogy a brigádtagok családi házának építése mindnyájuk ügye. Ott vannak, csinálják, amíg el nem készül. Egészen belejöttek az építkezésbe, mert már majdnem mindenkinek van háza.

Ketten gépkocsitulajdonosok lettek. Azóta nem kell taxi, ha mondjuk elhúzódik a munka és vidékieknek a vonat indulásáig már kevés az idejük.

Sok társadalmi munkát is vállalnak a brigád tagjai. Nehezet, erős férfiaknak valót. Az öntödében és a lakóterületükön. Hárman közülük munkásőrök is, mégpedig Felföldi András, Juhász Mátyás és Soncz György. Susánszki Pál, aki a legidősebb öntő, mégsem marad le a fiataloktól, a pártalapszervezet vezetőségi tagja.

Betkó András az öntöde vezetője azt mondja az öntőkről:

— ök nem beszélnek „mellé”, naponta bizonyítanak. Tudják, hogy létkérdés az öntvény.

Mgekömnyíti a munkájukat és az életüket, hogy összefognak, megbecsülik, segítik egymást.

Pásztor Béla

Idős párttagokat köszöntöttek

A Nagy Októberi Szocialista í Forradalom 38. évfordulója alkalmából a városi és a járási | pártbizottságok első titkárai kö- '

szöntötték a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett idős,' felszabadulás előtti párttagokat | és emléklapot nyújtottak át nekik. Emléklapot kapott Békés- ; csabán a 80 éves Őszi Gyula, a í 75 éves Geróiy József, Sztankó ! Márton, a 70 éves Kovács Pál, Orosházán a 75 éves Befíkő József, Nagy János, Németh Mihály, a 70 éves TJrvai Mihály, Gyulán a 75 éves Kádár Antal,

Szarvason a 80 éves Laurínyecz János, Sztruhár János, az orosházi járásban a 80 éves Cseszkó Sándor, a 75 éves Hirka János, a 70 éves Bottyán János, Kárász Ferenc, Lestyán óyörgy, Tóth István, a gyulai járásban a 75 éves Szántó Mihály, a szarvast járásban a 80 éves Fe- kécs Mihály, özv. Gyuricza Pál. né, a . 75 éves Maczik János, Zsigri Albert, a mezőkovj-csházi járásban a 80 éves Békány András, a 75 éves Nagy József, a 70 éves Major Jánosné és Orbán Antalné.

fíiíüntetések, jutalmazások az Építők Szakszervezeténél

Az. Építők Szakszervezete Békés megyei bizottsága november

5-én nagy aktívaülést tartott,

melyen ünnepélyes keretek között megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58, évfordulójáról.

Az ünnepi beszédet Bargel Tibomé, az Építők Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja tartotta. Ezután került sor a kitüntetések és jutalmak átadására, melyet Kneifel Antal mb-titkár adott át.

A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát Zsó- tér József, az Orosházi Üveggyár szb-elnöke; ezüst fokozatát Pusztai Ferenc, az Állami Építőipari Vállalat, és Sinkovicz György, a Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszervezeti aktívái kapták.

Az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Várai András, az Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti tanácsának tagja.

A Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Mi- sinkó Gézáné, a BUBIV gyulai gyáregységének szakszervezeti aktívája.

Tizenhat legeredményesebben dolgozó szakszervezeti tisztségviselő Szakszervezeti Munkáért oklevelet kapott Harminchétén részesültek pénz-, illetve tárgy- jutalomban.

Alakulásától — napjainkig

Ä mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz története

Az elmúlt években megyénk több eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezete vállalkozott arra, hogy megírassa történetét alakulásától napjainkig. Filadelfi Mihály, Tóth Lajos, Virágh Ferenc tsz-történetei már országos rangot szerzett kitűnő alkotások.

Beck Zoltán a mezőkováesházi 'Űj Alkotmány Termelőszövetkezet történetének megírásával újabb értékes munkát tett le a tsz-történetírás asztalára. Nem kizárólagosan a tudományos munka adta kereteket kívánta megtölteni a szövetkezet múltjának eseményeivel. Színes-élvezetes stílusa, reális történetírói értékelései’ izgalmas olvasmánnyá teszik a község határán kívül élő számára is. A szerző egy kis közösség történeí

Mind több háztáji terméket értékesítenek \

a

a tsz segítségével

Évek óta figyelemmel kísérik a Dél-Békés megyei Tsz-ek* Területi Szövetségében, hogy a termelőszövetkezetek miként tekintik önálló üzemágnak a háztájit. Az eredmény nagyon kedvező. 1972-ben' 170 millió 799 ezer forint háztájiban termett áru került a szövetkezet segít,, ségével a belkereskedelembe. Ugyanez a szám 1974-ben 278 millió 115 ezer forintra növekedett.

Az elmúlt három év alatt hízó sertésből csaknem 60 millió forinttal, tejből majdnem 30 millió forinttal, vágómarhából 2 millió forrinttal. baromfiból pedig majdnem 8 millió forinttal kerü’t több áru a háztájiból

• felvásárlókhoz.

Jó évtizede nem találkoztunk a szarvasi Pljesovszki Pál elv- társsal- Még a harmincas éveU végén ismertem meg a Munkás- otthonban, A mártírhalált szenvedett Janecskó Pál elvtárssal és másokkal a munkásmozgalom derékhadát alkották. Ő is nagy akarással fáradozott azon, hogy a munkásmozgalomban részt vevőknek legyen otthonuk, legyen egy hely, ahol rendszeresen találkozhatnak, ahol a szervezeti élet minimAlis feltételeit biztosítani lehet, tgy jutottak el addig, hogy a harmincas évek elején megvettek egy épületet, melyet későbben azok is Munkásotthonnak nevezték, akik nem jó szemmel nézték az ottani életet. A Munkásotthonban nőtt nevessé a Világosság Dalkar, melynek szereplései messze vidéken ismertté lettek. Emlékszem gazdag könyvtárára. Itt kaptam először kézbe Madách művét Az ember tragédiáját, itt kaptam kézhez Katajev Hajráját. Bár ez nem volt a katalógusban, Hoffman István ajánlotta és adta elolvasni. Ebben az otthonban mondta 1940. május 1-i ünnepség záró aktusaként Janecskó Pál: „Rázzuk le a rabláncokat!”, mire a nagyterem ajtaján kívül álló két csendőr puskaszíja megfeszült.

Az otthonteremtés gondolata így vált Szarvason a mozgalom erjesztőjévé, kovácsolójává.

Október első napjaiban azért kerestem meg otthonában Pljesovszki Pál elvtársat, mert ebTiszta

szívvel

leadó humanizmusa is ezzel párosul.

A felszabadulás alkotóereje teljében érte és teljesítette is töretlenül a pártmegbízatásokat. Soha nem kerítette hatalmába a megnyugvás, mert akármilyen sikeresen is oldott meg valamilyen feladatot, már a következőhöz fogott. Olykor még be sem fejezte, máris ott volt a másik. De a mozgalomban ez természetes, hiszen itt nincs megállás.

S a most 86 éves Pljesovszki Pál elvtárs úgy tekinthet visz- sza az eddig megtett útra, hogy a sok-sok küzdelemből újabb és újabb érzékelhető, tapintható eredmények születtek, melyek a munkások, a dolgozó emberek javát szolgálják, életét jobbítják. És ez ezután is így lesz. Nem is lehet másként. A Munkásotthon megteremtésének gondolatában is ez rejtőzött: egy jobb világért, a dolgozó emberek világáért tudatosan, tiszta szívvel küzdeni. József Attila írta az örökbecsű sorokat: Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek; / minden emberi mű / értelme ezért búg mi- bennünk, / mint a mélyhegedű.”

ben az eooen naaa évi or dűlőhöz érkezett: 50 éve párttag, s akinek a tettei mindenkor a munkásosztály eszméjét szolgálják. Emberi magatartásából faPljesovszki Pál elvtársnak, párttagsága 50. évfordulója al- - kaiméból a Magyar Szociális- | ta Munkáspárt Békés megyei \ bizottsága emléklapot és ; „Eredményes pártmunkáért” § emlékplakettet adományozott. I

Cserei Pál I

tét vetette papírra úgy, hogy sohasem tévesztette szem elől az ország, a község -.történetének alakulását sem.

Nem volt könnyű feladata. Az első termelőszövetkezeti cső., portok tagjai számára a megélhetés napi gondjai jelentették a legnagyobb problémát, így nem csoda, hogy sok mindenről nem készült írásos dokumentum. Csak az alapító tagok, az első elnökök, az ügy harcosainak emlékezete őrzött meg számos fontos mozzánatot. Beck Zoltán nagy gonddal gyűjtötte össze a visszaemlékezéseket, azok adatait, mindenütt kiegészítve a Békés megyei Levéltár irataiból nyert információkkal

Mezőkovácsházán is, mint a Viharsarok szinte mindegyik településén, a nincstelen agrárproletárok vállalkoztak 'először a kollektív gazdálkodás megvalósítására. Közülük kerültek ki az első mezőkovácsházi tszcs-k, a Petőfi, a Kossuth és a Dózsa Tszcs tagjai is. A mai ember számára szinte elképzelhetetlen nehézségekkel megbirkózva kellett a közös földterületen gazdálkodniuk. 1053, 1956 egyaránt próbatétel évei voltak. Az Űj Alkotmány Termelőszövetkezet két tsz-ből 1959 tavaszán jött létre. Az egyesült Űj Élet és az Alkotmány Tsz ma már milliós termelési értéket előállító, korszerű mezőgazdasági nagyüzem. A könyv szerzője különösen sokrétű és elemző kenet nyújt az egyesülés, óta megtett útról.

A mezőkováesházi termelő- szövetkezet históriáját olvasva, még a község határain kívül élő sem tud meghatottság nélkül gondolni a történtekre. És a változás még szembetűnőbbé, még nagyobb rftéretűvé válik, ha ’ tudjuk, hogy az egykori nincstelen, a földjeikről való örökös elűzéssel fenyegetett do- hánykertész-község jutott el idáig. A szerző éppen ennek a folyamatnak a bemutatására nem szakadt el sohasem az országos és a helyi történet eseményeitől. Ma már az egész település sorsát szinte mindenben meghatározó^ közös gazdaság története ezert van szoros kapcsolatban minden mezőkovácsházi emb~r múltjával, jelenével és jövőjével.

Járolí József