Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-07 / 262. szám

Tosoédl Vargc Éva> Szabó Péter , története ötvennyolc éve, hogy köztük Jártam, vállamon kattogott a jegyver. Téli palota... barrikádok ... s ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva omlott, százezer narancsszínű fáklya világított a véres utcán a hó-köpenyes asszonyokra, s a konok cári palotára. És meghalt Kecze Józsi bácsi és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittük: — Nem térülik vissza már a múltbaj öreg zubbonyom máig őrzöm, ez adott erőt itthon élni, szervezkedés... sztrájkok és börtön... mert sokan mondtuk itt a gyárban: — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebb világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok, s a közöny számos útvesztőjén kellett oly sokszor visszanéznem. Hajam fehér — hitem a régi, itt is munkásoké a fegyver... — ötvennyolc éve, hogy ifjú szívvel ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. ArszenySJ Tarkovsskl)• Kezek Mint valami idegen tárgyat, Megbámulom a kezemet: Göcsörtös, erős gyökere A kezem egy munkáscsaládnak. i Megbízható, régi fajta, Baráti kézfogásra termett. Fészke a foszlós kenyereknek, Ráismerve az ekeszarva. S míg tartaná a föld szivét — Látod, csillagszeretők vagyunk — Kezünk, ötágú csillagunk Horgával átdöfve az ég. Íme, mitől hősi a tett: Mig a kétszer öt bütykös ujj Jót munkál halhatatlanul, A föld — ősi atlaszi súly — Minden izéhez odaforr. Ladányi Mihály fordítása Vájnál László Földsúlyú század Őszre jár. Elúszott a Dunán a nyár, eltűnt a habokkal. Ilyenkor a tenger megtelik viharokkal, mint századunk hittel, reménnyel, dalokkal. Európa tömegsírja felett köd lebeg. A múltból egyre kevesebbet őriz az emlékezet. Mert új század ez. újak a célok, újak az álmok. S a feladatok nem egyszerűbbek, de mások. Reaktor-építés. Holdraszállás. Atommentes övezet a világ kitavaszodásáért. Földsúlyú század. Emberiségsúlyú század, A feladatok megvalósításáért előre. Kívánok jó utat a mából «, jövendőbe! KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET ILIA LAVROV: REGGEL inden napom kenyér­vásárlással kezdő-, dik. Az én házam­ban senki sem mondja: „Ma én hadd men­jek el a boltba!” Már min­denki tudja, hogy ez az én és csakis az én dolgom. Akár októberi eső zuhog az aszfalton, akár lágy me­leget lehel a földre a ko­rai nap, akár havat vág ar­comba a viharos februári szél, >akár áttetsző kis pata­kok kígyóznak a nedves hóbuckák alól, én — me­gyek a boltomba. Ügy örü­lök, mintha egy kedves em­berhez sietnék találkozóra. Az „Orosz Kenyér” nevű bolt egy nagy ház földszint­jén van. A bolt egyik fala — csupa üveg. Alig érek oda az ajtóhoz, máris kitágul az orrlyukam; micsoda illata van a friss kenyérnek! És eszembe jut a háborús évekből egy jéghideg szi­bériai éjszaka. Történetesen egy pékség mellett halad­tam el. És hirtelen megcsa­pott a meleg kenyér illata. Szédülni kezdtem, úgyhogy megálltam. Már három nap­ja nem volt a számban egyetlen morzsa sem: el­vesztettem a kény ér jegye­met. Megfogóztam egy léc­kerítésben, hogy el ne essek, és ettől a csodálatos illat­tól megrészegülve sokáig álltam ott. Zúgott, fütyült a szél a csupasz nyírfák kö­zött. Zúgott a borzongatóan sivár, fagyos, fekete éjsza­ka. Csak ez a szélben go- molygó illat öntött életet belé... És eszembe jutnak a har­mincas évek is, amikor mint kisfiú álltam sorba egy fa- latnyi barna kenyérért, amely csípÓ6 volt valami keveréktől. Elviselhetetlen sorba állni egy kisfiúnak, de kellett, hát én álltam is. Csak a „Tom Sawyer ka­landjai” adott erőt. Álltam és olvastam, olvastam és álltam... Eszembe jutnak a hábo­rús évek sorállásai is. A sületlen, nehéz kenyérszele­tek is, a kukoricakenyér szétmorzsálódó fehér darab­kái is. De bármilyen volt a kenyér, mindig felséges ízű­nek éreztük, öt ember ka­pott annyit, amennyit egy is rögtön meg tudott volna enni. Szent és keserű volt az a kenyér, amelyet katonafe­leségek, serdülők és öregek teremtettek elő... Most belépek a boltba. És rám hömpölyög a meleg ke­nyér illatának anyaian si­mogató hulláma. A tágas üzlet fényárban úszik. Az üvegfal miatt még terjedel­mesebbnek hat: az utca a járókelőkkel mintegy a ré­szévé válik. önkiszolgáló üzlet. Csak két pénztárosnő ül a bejá­ratnál. Én- a sarokban ál­lok, és megilletődve nézem a kenyérrel telezsúfolt pol­cokat. Domború, kerek, fe­hér kenyér, mákos fonott sütemény, orosz kalács, aranyszínű zsúrkenyér, mandula- és fahéjillatú zsemle, ropogós kétszersült, laktató, jó szagú rozscipó... Valóságos kenyérparádé! Megnedvesedő szemem káp- rázik, és ezeknek a kenye­reknek a helyén egy pilla­natra a paraszt nagy, ne­héz, barna keze tetszik fel előttem. Üristen! Mennyi különfé­le kenyér! Jegy nélkül. Vedd, vidd! És micsoda il­lat! Sok pompás szag van a világon. Milyen csodás csu­pán a gomba illata! Hát még a szamócáé! Meg az almáé! És mivel lehetne összehasonlítani a görög­dinnye szagát? A virágok­ról már nem Is beszélek. Qb milyen remek szaga van például a parthoz kikötött tutajnak, a beszurkozott la­diknak. Meg a frissen ka­szált fűnek a fejünk alatt! Vagy a szabadtűz füstjé­nek! De a kenyér illata! Az az élet szaga... Arcomat és torkomat erő­sen dörzsölve, attól tartva, hogy elbőgöm magam, eset­lenül megyek a polcokhoz a nyugodt, gyakorlatias em­berek között, leveszek egy lisztporos pufók, fehér ci­pőt, óvatosan, mint kiscsir­kéket, hasuknál fogva fel­emelek néhány pehelyköny- nyű sárga zsemlét, mind­ezért pár kopejkát fizetek, és kifelé indulok; igyek­szem elfordítani a szememet az emberekről, akik kö­zömbösen szurkálják a ke­nyeret valami ostoba villá­val, hogy ellenőrizzék: íriss-e. Kimegyek az esőbe, vagy a napsütésbe, vagy a hóvi­harba, és hazafelé lépkedve valahogy restelkedek, ami­ért a kenyér templomában járva én, pogány nem vet­tem le a sapkámat... Hát így kezdődik minden egyes reggelem. Azután pedig nekigyűr- kőzve munkához látok, hogy holnapra is megkeressem mindennapi kenyerünket... Makai Imre fordítása Egy új kézikönyvről Hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára, a Kos­suth Kiadó gondozásában jelent meg az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének új kiadványa. Címe: A szocia­lista forradalomért. Alcíme: A magyar forradalmi mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosai. E könyv az 1970- ben megjelent: Forradalmár elődeink c. folytatása, kibő­vített változata. 5 év előtt 157, ez évben már 348 mun­kásmozgalmi vezetőt mutat­tak be. Kiegészítésül 325 portrét (fényképet, illetve képzőművészeti alkotást), számos dokumentumot (em­léktáblák fényképét, cik­kek, periratok fotókópiáit) tettek közzé. A szerkesztő, Bakó Ág­nes, az előszóban ismerteti a gyűjtőmunka -elméleti alapelveit és a munka el­végzésének módjait. Meg­tudhatjuk, hogy az összeál­lítás azon munkásmozgalmi személyiségek közül mutat be több százat, akik a XIX. század végétől, a magyaror­szági „munkásmozgalom kezdeteitől a munkásegyle­tekben, szakszervezetekben, a szociáldemokrata pártban küzdöttek. Élen jártak a polgári demokratikus forra­dalom idején és a Tanács- köztársaság alatt, majd az MKP-ben, az MiSZMP-ben, a Vörös Segélyben, az el­lenállási mozgalomban, a partizánharcokban és vé­gül, amikor a kivívott szo­cialista forradalom, a népi hatalom életveszélybe ke­rült, az 1956-os ellenforra­dalom idején életüket ál­dozták az elért vívmányok védelmében.” Rendkívül sokrétű, széles volt tehát a gyűjtőkör, bár a szerkesztő szerényen meg­jegyzi; — ez a kötet sem törekedhetett teljességre, mivel több, mint egy év­század ezrekre menő har­cosai közül kellett válogat­ni. A cél tehát az volt, hogy e kötet a fontosból is a je­lenleg legfontosabb felada­tot végezze el. A társadal­mi emlékezetben élő szemé­lyek mellett az elsők kö­zött kívánták bemutatni azokat, akik aktív munkás­ságuk ellenére is könnyen a feledésbe merülhetnek, kik­nek emlékét csak egy-egy szűkebb közösség őrzi. Tu­datosan kerülték viszont azoknak az egyéniségeknek megismertetését, akik ma­gyarok voltak, de tevékeny­ségüket külföldön fejtették ki. Találkozunk ugyan több partizán és barikádharcos revével, olvasunk például a Párizsban, Franciaországért 2C évesen meghalt Elek Ta­másról, a 21 éves korban, Belgiumban áldozatul eső I.öwenwirth Miklósról. a spanyolországi nemzetközi brigádok hőseiről, de a nem­zetközi munkásmozgalom magyar szervezőit nem kö­szönthetjük e lapokban. El­lenben nem ritkaság, hogy a tanulmányozott személy külföldön (Bajorország, Csehszlovákia) született, de a kötet, mint a magyar munkásmozgalom nagy alakjaként tartja számon. A közel 800 oldalon is­merős, ismeretlen személyi­ségekkel egyaránt találko­zunk. Az első lapokról te­kint ránk Asztalos János, kit az 56-os ijragikus októ­bert leíró könyvekből jól is­merünk. Ismertként fogad­juk a kiváló marxista új­ságíró, Bálint György arcát is. Hasonlóan fogadhatjuk a XX. sz. közepe legnagyobb magyar művészeiről, József Attila, Radnóti, Goldmann György, Derkovitsról szóló megemlékezéseket. — Van azonban túl közelről isme­rős arc is, olyan harcosok portréja, kik a közelmúlt­ban még köztünk éltek, majd teljesen ismeretlen ne­vekkel találkozunk. Először látunk arcokat, először ol­vasunk neveket, s nem egy­szer olyan emberekét, akik sokat áldoztak és még a kö­zelünkben is éltek. Itt em­lítjük például Berger Ala­dárt, Békésszentandrási származású szakszervezeti, majd kommunista párthar­cos volt, aki sose kért, min­dig adott: olvashatjuk róla a Népszabadság 1970. feb­ruár 13-i számában. 1942- ben büntetőszázadban gyil­kolták meg. Aki ezt a könyvet olvas­sa, sokszor találkozik a ha­lállal. Ott van mindenütt. Munkatáborok, Don-kanyar, frontok, koncentrációs, meg­semmisítő lágerek nyelték el a kötetben szereplő hő­sök túlnyomó többségét. Számos alkalommal a bizal­matlanság légköréből eredő, törvénysértő, igaztalan pe­rek pecsételték meg sorsu­kat. Kevesen élték túl a 30 40-es éveket. Lapozgatván a könyvben itt is, ott is Békés megyei nevek tűnnek fel. Felidézik Birkás Imre, orosházi sze­gényparaszt, hajdani föld­munkás emlékét, akiből érett munkásmozgalmi ve­zető, sztrájk- és bérharcok hivatott irányítója, illegális kommunista funkcionárius lett, s aki 1944-ben, Debre­cenben, az Ideiglenes Nem­zetgyűlés fórumain Békés megye dolgozóinak érdekeit képviselte. Friss Istvánná bemutatja Botyánszki Pál- nét, Botyi Mamát, akiről ezt olvashatjuk: „A fasizmus időszakának legnépszerűbb vidéki szociáldemokrata funkcionáriusa, talán egyet­len megyei szintű vezetője”. Mama is, mert az emberek bajai iránti érzékenységet soha nem vesztette el. Olvashatunk még Gyula, Pusztaottlaka, Református- kovácsháza, Tótkomlós fiai­ról. A nevek mögött meghú­zódó sorsok az érdekesek. Sót, az a lényeges, hogy egy-egy ellenálló személyi­ség akciói még sok ember sorsát alakíthatták, formál­hatták tovább. Tény vi­szont, hogy 18 olyan mun­kásmozgalmi vezetőről ol­vashattunk, akik közvetlen kapcsolatban álltak me­gyénkkel. Köztük nagyfor­mátumú egyéniségek, az if­júsági mozgalom kiemelke­dő alakja: Kulich Gyula, az Egy paraszt család-ból elin­dult 1932-es párttag Darvas József, vagy a „Sebes fi­úk”. Hat testvér. Mind for­radalmár. öt már halott. Imre, István megérték » l

Next

/
Thumbnails
Contents