Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-27 / 278. szám

Ki javítson a munkáján? Kézenfekvő, hogy a kérdésre azt feleljük: mindenki. Mert va­ló igaz, nincs olyan emberi fog­lalatosság, melyet ne lehetne jobban, tökéletesebben, a ko­rábbinál célszerűbben csinálni. S napjainkban ezt külső és bel­ső okok egyaránt sürgetik, hi­szen a külkereskedelmi forga­lom egyensúlyának javítása, a termelési szerkezet átalakításá­nak gyorsítása, seregnyi más, hasonló teendő mindenkitől jobb munkát követel. Mégis, óvakodjunk a hamari általáno­sításoktól, könnyen tévútra te­relhet. Sűrű eset ugyanis, hogy azoknak szól, azokhoz jut el el­sőként a biztatás, akik húzzák a szekeret — hol a kátyúból, hol a sima úton —, s akik csak né­zik, azok az ösztökélésre rá sem. hederítenek. Nyersebben fogalmazva: javí­tani az tud a munkáján, aki már ma is hasznosan cselekszik. Aki mímeli a munkát, aki lá­zas igyekezettel palástolja a semmittevést, azt először nem a jobbra, hanem magára a mun­kára kell rávenni. Közösségek sora, egyének nagy tábora bizonyítja napról napra, hogy érzi, s érti a társa­dalmi követelményeket, a tisz­tességes, teljes szívvel, tudás­sal megoldott feladatok egy­másutánjának jelentőségét. Jo­gos a feltételezés: az ilyen kö­zösségeket, embereket különö­sebben nem kell sarkallni, ma­guktól is kutatják a hatéko­nyabbat, az össztársadalmi és a helyi érdekekhez közelebb ál­lót Mégis, mintha napjainkban nekik szólna elsősorban a tár­sadalmi érdekek megfogalmazá­sából született figyelmeztetés: jobban kell dolgozni. Rendben van, hisz’ ezekben a közössé­gekben — környezetükben — is rejlenek tartalékok, még feltá­ratlan források, s teremtődnek úiak a munka során. Indokolt azonban megkérdezni, mi lesz azokkal • a közösségekkel és egyénekkel, amelyek, akik a ke­veset sem érzik kötelességük-* nek, azt nézik, miként bújhat­nak ki a terhek alól, hogyan érvényesíthetik a gyakorlatban azt a felfogást, hogy fogjuk meg és vigyétek. Mert ha minden­kitől többet, jobbat vár a tár­sadalom — s okkal, joggal te­szi ezt —, akkor e követelményt nagy hiba úgy értelmezni, hogy a jók hágnak majd magasabb­ra, s a restek maradnak ott, ahol voltak. S ha lépnek is ap­rócskát, semmit sem csökken a közöttük, s a törekvők közötti távolság! Évezredek bölcsességét sum­mázza a hinduk egyik köz­mondása: ügyetlen münkás a szerszámait szidja. Mi tagadás, szűkebb és tágabb környeze­tünkben nem nehéz fölfedezni ezeket a „munkásokat’’. Azo­kat, akik — legyen beosztásuk, munkakörük bármi — minde­nért másokat hibáztatnak, gond­jaik forrását külső okokban ke­resik, akik úgy hiszik, rajtuk nem múlt, múlik semmi sem. Tévedés lenne valameny- nyiüket egy kalap alá venni, s azt mondani, lógósok, lusták, az a közös bennük, hogy el­mennének a munka temetésére. Igen, ilyenek is vannak, ám olyanok szintén, akik igyekez­nek, de annak eredménye, hasz­na nincsen, mert helyet tévesz­tettek, nem ott vannak, ahol képességeik szerint lenniük kel­lene. A lógós, a lusta fülöncsípése az egyszerűbb. Nehezebb földe­ríteni azokat, akik mintha dol­goznának, mintha nagyon is sok nehezednék a vállukra, de ténylegesen nem gyarapítják közös eredményeinket. Nehe­zebb a meglelésük, de távolról sem elképzelhetetlen. J Ehhez azonban kisebb és na­gyobb kollektívák öntudatos fe­gyelme, szigorúsága szükségel­tetik. Az, hogy ne általában biztassák tagjaikat a munka ja­vítására, hanem — mint azt a dicséretnél, elismerésnél teszik — névre szólóan. Bár igaz, mindannyian dol­gozhatunk jobban, javíthatunk munkánkon, ám elérkezett az ideje, hogy akikre ráillik, azok megtanulják: ami mások részé­re nemes biztatás, az számukra — mivel a kevesebbnél is ke­vesebbet kap tőlük a társada­lom 1— most már parancs. Mészáros Ottó iaa«a3aaeeaaes9saesjiaa0Ba«jRBaaiia9!!aaas!as(Bss9!SBiEBsaaoQseas(9ss<BaBQaQi hangozzék tehát, a társadalmi egyenlőség megvalósulásának a társadalmi egyenlőtlenségek tu­datos kezelése az előfeltétele. Egyszerűbben fogalmazva: bizo­nyos egyenlőtlenségeket tudato­san támogatnunk kell ahhoz, hovv hatékonyabban léphessünk fel a szocialista céljainknak nem megfejelő egyenlőtlenségek­kel szemben. Napjainkban például a ma­gasabb képzettség általában a társadalmi munkamegosztás rendszerében jobb pozíciót ered­ményez. Ebből magasabb jöve­delem, jobb életkörülmények következnek, és a jobb kö­rülmények között levő szülők jobb esélyekkel segíthetik gyer­mekeiket a magasabb képzett­séghez. Az egyenlőtlenségek egymásra épülésének ebben a sorozatában csak az utolsó lánc­szem teremt szocialista célja­inkkal ellentétes egyenlőtlensé­geket. Éppen ezért igyekszünk csökkenteni a gyermekek to­vábbtanulási esélyeiben a szü­lők társadalmi helyzetéből kö­vetkező egyenlőtlenségeket. Csakhogy itt sem általában aka­runk egyenlő esélyeket biztosí­tani — mindenfajta különbség­től eltekintve — a továbbtanu­láshoz. A képesség, a szorgalom, a rátermettség különbségeit akarjuk mind erőteljesebben érvényre juttatni azáltal, hogy a szülők társadalmi helyzeté­nek a továbbtanulásra gyako­rolt hatását csökkenteni szán­dékozunk. Marx A gothai program kri­tikájában rámutatott, hogy a szocializmus egyik lényegi sa­játossága , a munka szerinti OBFenlőség megvalósulása, illet­ve a munka szerinti elosztás : elvéből következő egyenlőtlen- : ségek egymásra épülése. Az ■ egyenlőtlenségek tudatos keze- ! lésében tehát alapvető szempont I a munka szerinti elosztás elvé- • bői következő egyenlőtlenségek • következetes vállalása, és az ezt 5 akp. • -ózó egyenlőtlenségek | háttérbe szorítása. Az egyenlőtlenségek megszün- • tetősének fő területe ugyanis : nem az elosztás területén kere- ; sendő. Az .elosztásból érvénye- ■ sülő egyenlőtlenségek alapja : magának a munkavégzési folya- ; matnak az egyenlőtlensége. A ■ tényleges társadalmi egyenlőség : megvalósulásának a tevékeny sí ■ gek szerkezetének radikális át- ■ alakítása a feltétele. Ameddig : élesen elkülönül egymástól a ■ magasan kvalifikált és a kép- ■ zettséget sem igénylő, az egy-- : szerű és a bonyolult, az alkotó • és a rutinszerű munka, addig ■ mindig is fenn fog állni az e : munkákat végzők csoportjai kö- • zötti egyenlőtlenség. Bármeny- 5 nyíre is népszerűnek tűnnek ; azok a nézetek, amelyek például ■ a fizikai munka jobb megbe- ; csülésének igényét a minden í munka egyenlő elvével cserélik ; fel, a segédmunkás és a pro- • fesszor közötti egyenlőtlenség ! akkor is fennmaradna, ha mind- j ketten ugyanennyi fizetést kap- > nának és állandóan csak azt ; hangoztatnánk — ami különben ■ igaz —, hogy mindkettőjük i munkájára egyaránt szüksége ; van a társadalomnak. A tény- • leges egyenlőséghez tehát a tár- : sadalmi munkamegosztás rend- j* szerének kell, átalakulnia, ami- » hez történelmileg is hosszú idő : szükséges. Kolosi Tamás 5 Egy kommunista család Én nagyon boldog ember vagyok... A mosószer szagú konyhában ül Ács Pál. Újságot lapozgat. Felesége vizet forral a spar- helton. Restelkedve mutat a rendetlenségre és invitál a szo­bába. — Tessék csak beljebb kerül­ni, ne itt a konyhába beszél­gessenek. Nagy mosásra készü­lök éppen. Az ablakon keresztül jól lát­ni a gondosan megművelt ker­tet, a betonoszlopok között ne­velt, földdel letakart szőlőtőké­ket. Rend van az udvaron, meglátszik a gondos gazda ke- zenyoma. — Nekem az életet jelenő a munka. Nem frázis, higyje el. Azért is vállalok talán túl so­kat is, mert hasznos elfoglalt­ság nélkül úgy érzem nem is léteznék. Ügy hozzátartozik életemhez a munka, mint a le­vegő. A munka mellett a párt az, ami elválaszthatatlan tő­lem. Építőmunkás voltam, amikor még a felszabadulás előtt hozzákötöttem a sorsomat a mozgalomhoz. Amikor Oros­háza felszabadult, létrehozták a közgazdasági hivatalt, hogy biztosítva legyen a lakosság élelmiszer-ellátása. Ott dolgoz­tam én is. Elég jól beszéltem az orosz nyelvet, így aztán fel tudtak használni tolmácsnak. Volt dolgunk elegendő. Több­ször jártam Szabolcsban; krumpliért, almáért, káposztá­ért. Kaptam 20 ezer pengőt, hozzak amit tudok. Csak az tudja mit jelentett akkor a közlekedés, aki maga is meg­próbálta. Tuzsérig még úgy ahogy eljutottam, lépcsőn, vonattetőn. Késő este érkeztem oda. Nekivágtam az erdőnek, hogy mihamarabb elérjem utam végcélját, Mándokot. Éj­jel, erdőben, 20 ezer pengővel a zsebben, az akkori közbiz­tonsági állapotokban? Képzel­heti mit éreztem. Betértem egy kocsmába, fejem alá tettem a pénzt, . úgy aludtam. Már amennyit lehetett ilyen körül­mények között. Megyek reggel a kereskedőhöz, akihez irányí­tottak, mondták, hogy temp­lomban van, mentem én oda is utána. Két zsoltár között kötöttük meg az üzletet. Bejön egy pillanatra Ács né­ni is, figyelmesen hallgatja a régmúlt történteket, aztán halkan közbeszól. — Tessék elhinni nagyon sokat dolgozott az én embe­rem. Hányszor virrasztottam én is a kislánnyal, amíg haza­jött az agitálásból. Nem mond­ja el ő a felét sem annak, amit csinált. — Hagyjad anyuka '— szól rá az ember, nem bántóan csak úgy, hogy nem kell az ilyes­mit felhánytorgatni. — Jól van na, megyek is ki a konyhába. változott az élet. Főleg nekünk kommunistáknak kellett akkor is nyakunkba venni a város gondjait. Még mindig a legna­gyobb problémát jelentett a közellátás további javítása, ezért a párttól újabb megbíza­tást kaptam. Én lettem Oros­háza és Környéke Kiskereske­delmi Vállalat igazgatója. Ha csak ennyi lett volna a dol­gom. akkor már ez is elég ele­gendő lett volha, de rám várt még ezenkívül az üzletek álla­mosítása. Húsz boltot vettem át a kezdet kezdetén. Később már 82 boltunk lett. Egészen 1956-ig tevékenykedtem ebben a beosztásban, s addig kétszer nyertük el a „Kiváló Válla­lat” címet. 1957 elején lettem Orosháza város tanácselnök­helyettese. Akkor már tudtunk mással is foglalkozni a közel­látás mellett. Egyre inkább előtérbe került a város fejlesz­tésének ugyancsak nem kis ügye. Volt is mit, tervezget­nünk, hiszen Orosházát addig a legnagyobb magyar faluként tartották számon. Nem volt tanácsházánk se, romos, dohos, penészes faluépületekben fel­lett dolgozni. Egyik év végén maradt egy kis pénzünk, volt a téglagyárakban 3Ö0 ezer tégla, javasoltam vegyük meg, kezdjünk építeni egy tanácshá­zát. Szerencsénk volt, mert ha egy évvel később kezdtünk volna hozzá, akkor már nem kaptunk volna kölcsönt. Ez volt a város életében as első jelentősebb beruházás. Aztán következett az üveggyár. Én is többször tárgyaltam az ille­tékesekkel a gyár létesítésé­nek ügyében. Volt bőven föld­gáz a környéken, ennek kö­szönhetjük a gyárat is. A Dó­zsa tsz-nek egy területét jelöl­ték ki, ahol hamarosan meg­kezdődött az építkezés. Ugyan­csak nem kis gondot jelentett az egyre nagyobb lélekszámú város lakosságának az elhelye­zése. E«vmás után szűntek meg a környező tanyák, a vá­ros elszívó hatása nagyon ér­ződött. Jól emlékszem még most is, elsőként ott a Rákóczi úton épült meg két egy eme­letes kis bérház. Azóta már ez­res lélekszámú lakótelepek nőttek ki a földből. Ezeket egy kicsit most is a magaménak ér­zem. Ezenkívül szívügyünknek tekintettük az óvodák, bölcső­dék építését is. Tudtuk, időben kell gondoskodni a jövő nem­zedékéről. 68 éves koromig dolgoztam « tanácsnál, 1967-ig. Kértek, ne menjél még nyugdíjba Pali bácsi, szükségünk van a te tapasztalatodra, munkabírá­sodra. Mondtam, fiatalabb em­ber kell már ide, meg aztán ha kell valami segítség tudjá­tok hol lakom. Van ez a kis kertem, ez is ad munkát, örömmel járok a tanácsülé­sekre is, három bizottságnak a tagja vagyok. A pártban is van mindig mit tenni. Amikor megkérdem Pali bá­csit, milyen kitüntetései van­nak, kihúzza az egyik éjjeli- szekrény fiókját, s mutatja. Színültig tele volt a kitünte­tések vörös dobozával. A Mun­ka Érdemrend ezüst fokozata, a Tanácsköztársaság Emlék­érem, a Munkásőrség 10 éves jelvénye, a Jubileumi Emlék­érem, emlékplakettek a kiváló pártmunkáért, meg a legfris­sebb a Tanácsi Munkáért ki­tüntetés, és ott van Ács néni kitüntetése is a Jubileumi Em­lékérem. — A kislányunkról se feled­kezzen meg, ő is 45-ös kom­munista, 16 éves volt, majd­nem kicsapták a párttagság miatt a gimnáziumból. Búcsúzunk. Az ajtóig elkí­sér Pali bácsi meg a felesége. — Tudja, én nagyon bol­dog ember vagyok. Valamikor még álomnak is merész lett volna, hogy ilyen lesz az éle­tem és hogy a kislányomból orvos lesz. És bizony Ács Ilonka neve előtt már régóta ott van a doktori cím. Béla Ottó — Aztán amikor megszűnt a közgazdasági hivatal, átke­rültem a földművesszövetke­zethez főpénztárosnak. De hát azt hiszem az elvtársat nem is ez érdekli, hanem az, hogyan kerültem én a tanácsba. Nos, már addig is tevékenykedtem mirt rendes tag a képviselő testületben, mégpedig a több­pártrendszer idején a kommu­nista frakció vezetőjeként. Hogy mi volt akkoriban a tes­tület feladata? Főleg a normá­lis élet megindítása, megte­remtése. Az agitálás, hogy az üzletek nyissanak ki és fő gondunk volt továbbra is az áruellátás biztosítása. Persze ezek mellett a tennivalókon túl nem kis feladatot jelentett a képviselő testületen belül a pártharc, a pozíció-megszerzés és a többi pártokon való felül- kerekedés. aeaaaeaaaaaaaaaaaaaasaaeaaBscaaaaBfiaseaaaaeaaaaaBBasaaBBoaeaaBaeaBCBaaaBasoaaaaaeaaaaaaa A békési, cigányklubban Aztán 1950-ben már sokat 3 Bimmcrg^ 1Ö7S. NOVEMBER 27. Jól sikerült klubestet tartott legutóbb a békési Danko cigány- klub ifjúsági tagozata. A szeghalmi cigányklub tagjait látták vendégül; a közös programban játékos vetélkedők, társasjá­ték, zenehallgatás szerepelt. A szeghalmi cigányklubosok meg- 5k a békésieket tapasztalatcserére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents