Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-09 / 237. szám
/ Közművelődési vetélkedő szocialista brigádoknak Import helyeit jó minőségű hazai parkettalakk Ifjúmunkások Október 7-én Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Kultúrotthonában Panyi Márta, a Békés megyei Moziüzemi Vállalat propaganda- szervezési csoportvezetője előadást tartott a szocialista brigádvezetők klubjának a magyar filmművészetről. Az előadás része annak a munkának, amely a megyei közművelődési vetélkedőt készíti elő. A szocialista brigádok ugyanis a közművelődési vetélkedőn filmművészettel kapcsolatos kérdésekre is válaszolnak. Ezért fogadták szívesen ezt a rendezvényt, ^melyben tájékoztatást kaptak az 1975-ben bemutatott magyar filmekről, általában a filmművészetről. Az előadó ismertetőt adott a Vaszilij Suskin rendezte „Vörös kányafa” című szovjet filmről és a „Nem adom a lábnyomat” című szíovjet filmvígjátékról. Ez a. két film várhatóan ajánlásra kerül majd azoknak a brigádoknak, akik beneveztek a megyei közművelődési vetélkedőre. A meggyorsult paneles építkezéssel a szakipari munkák gyakran nem tudnak lépést tartani, a néhány hónap alatt elkészült házban a szerelés, a belső munkálatok egy évig is eltarthatnak. Az egyik legszaporátlanabb munka, a parkettázás gyorsítására már előregyártott parkettaelem is “készül. A nagyüzemi paneles parkettagyártás jóval szaporább, a szalagon haladó elemek kenés után néhány perccel már a szárító kemencébe jutnak, de ehhez gyorsan száradó, buborékmentes lakkra van szükség. Ilyen anyagot eddig drágán, külföldről importáltak. Most, a laboratórium sikeres üzemi próbái után a gyakorlatban is bemutatkozhat az új, jó minőségű hazai lakk, és ezzel jövőre 225 ezer dollár értékű importot takaríthat meg a népgazdaság. Hamarosan további négy parkettaelem-gyártó üzem épül az országban, s így a jelenlegi évi 150 000 tonnánál jóval több lakkra lesz majd szükség, ezért a Budalakk felkészül a növekvő igények kielégítésére. Rönkfa a Szovjetunióból — Főépületek, félkész termékek az iparnak és a mezőgazdaságnak — Export fűrészáru az NSZK-ba és Görögországba A Mezőtúri Állami Gazdaság gyomai fatelepén 150-en dolgoznak, s a telep éves termelési értéke meghaladja az 50 millió forintot. A fűrészüzem az elmúlt évben a Szovjetunióból importált 20 ezer köbméter fe- nyőgömbfát dolgozta fel. Ebből a mennyiségből mintegy 3 ezer köbméter állványpallót és gerendát fűrészeltek és készítettek az építőiparnak. Az asztalosüzem az országban szinte egyedülálló termékeket készít. Legjelentősebb az itt ‘ gyártott, s a szabadtartásos szarvasmarha-tenyésztést szolgáló 100 férőhelyes faépület. Az idén az ilyen jellegű létesítményből 25-öt készítenek, melynek összértéke meghaladja a 10 millió forintot. Ezenkívül egyéb faépületeket, hétvégi faházakat, nyílászárókat, speciális anyagot a MÁV-nak és félkész termékeket állítanak elő. A telepről naponta 2-3 vagon kész. és félkész árut szállítanak a megrendelőkhöz, s évente körülbelül 10 ezer köbméter fűrészelt árut exportálnak az NSZK-ba és Görögországba. “A mindennapi munkát nagy teljesítményű rönkfűrészek, keretfűrészek és famegmunkálp gépek segítik. Sajnos, az anyag- mozgatást még nem gépesítették- A több mázsás rönkfákat csillén, emberi erővel szállítják, továbbítják. A munkakörülmények javítására még az idén elkészül egy 2 ezer négyzetméteres betonburkolatú rönktér, valamint 1,5 Az építőiparnak készülnek az áliványpallók millió forintos költséggel fel- ■ épül egy 200 személyes szoci- • ális létesítmény. Az év hátra- ; levő részében az építők hozzá- ; látnak egy szárítóüzem a'apozá- : sához, melynek építési költse- : gei meghaladják az 5 millió fo- ; rintot. A -régi, elhasznált, el- * avult gépeket pedig folyamat»- ! san, nagy teljesítményű bérén- : dezések váltják fel. A termelés : mintegy hétszázalékos növeke- • dését a munka, és üzem szerve- • zés korszerűsítésével kívánják j megvalósítani.- Sz — | A több mázsás rönkfákat kézi erővel szállítják Bessenyei Antal olajképei * Szarvason Holnap, pénteken délután 4 órakor dr. Palov József, a Tes- sedik Múzeum igazgatója nyitja meg Szarvason, a Vajda Péteri; Művelődési Központban Bessenyei Antal festőművész ki- : állítását. A közönség a művész j 29 olajképével, festményével is- s tnerkedhet meg. A tárlatot a hó- • nap végéig lehet megtekinteni. | AA — Panaszt tettem a vár- ß ß nagynál, hogy Barsa "*■ nembéli Tamás úr jobbágyai kiraboltak. — Aj, de rettentő nagy marha vagy! — hördült fel a volt királyi vitéz. — Téged se kell már fejre ejteni! — Miért? — rökönyödött meg Gyöx-k. — Hát nem tudod, hogy a várnagy annak a Tamás úrnak az atyja-fia? Jóhoz mentél panaszra! Mondom, hogy itt rohadsz ítélet napjáig. — A hétszentségit! — verte a homlokát Györk. — No, ezt jól megcsináltam. Ha tudtam volna! — Marha vagy! — legyintett a másik. — Miért nem szaglásztál elébb, hogy ki az, akihez panaszra mész? — Egye meg a fene... — kesergett Györk. Csak azon csodálkozom, hogy egyáltalán életben maradtam. E gy városnyian élnek, dolgoznak itt a megyében. A 30 éven aluliak nagyobb hányada tartozik soraikba. Divatos kifejezéssel élve: a munkásosztály utánpótlását adják, ha ifjúmunkások és jelentik, ha szakmunkástanulók. Lehetnek munkás, paraszt vagy értelmiségi szülők, gyermekei — feladatuk, küldetésük tartalma mégis azonos: korszerű szakmai ismeretek birtokában bekapcsolódni a társadalmi termelésbe. Munkával — kétkezivel, gépivel és szellemivel, ha kell — állásfoglalással, véleménynyilvánítással erősíteni, gyarapítani az üzemet, a várost, a megyét, az országot Nem is olyan könnyű feladat mindez. Gondoljunk csak bele: egy egész életet tesz ki. Igazán nem lehet mindegy, nem lehet közömbös. miként lát e feladathoz pályakezdésekor az ifjúmunkás. Nem mindegy elméletileg készült-e fel csak vagy korszerű gépeken szerzett már gyakorlatot is, mire üzembe került. Nem mindegy: ismerte-e már korábban is a munkahelyet, ahol az első önálló feladatot bízzák majd rá és hogy a mester, aki mellé tanulónak osztották be, níegbízza-e önálló feladattal, törődik-e egyáltalán vele. I skolai nevelőtestület, iskolai KISZ-szervezet, üzemi vezetők, üzemi KISZ- és pártszervezet, szak- szervezet, patronáló szocialista brigád, oktatók és mesterek — vajon nem vész-e el a sok bába közt a gyerek: a szakmunkás- tanuló, a leendő ifjúmunkás? Megannyi, önmagában és együttesen is izgalmas, megnyugtató válasz és rendezés nélkül nem hagyható kérdés, észrevétel, amely a II. Békés megyei Ifjúmunkás Napok keretében lezajlott tanácskozáson hangzott el Békéscsabán. Tizenöt üzemi, illetve szakmunkástanuló, KISZ-vezető szólalt — Azon ne csodálkozz. Mondom, hogy meg vannak ezek kenve minden hájjal. Lehet az még, hogy úgy forgatja ki az idő, hogy a te várnagyod összerúgja a patkót a rokonával. No, akkor esetleg előkapar téged, s a te, vallomásoddal megzsarolják ama Tamás urat. Bitang egy fajzat! ösmérem a fajtájukat. Engem is ehhez hasonló dolog végett tartogatnak. — És senki sem szabadít ki innen? Azt mondád, a király embere vagy. — A király? Az még gyerek... De hát nem is király, csak olyan... — és mutatott a kezével valamit, Györk nem vette ki mozdulatának értelmét. — A múltkor azt mondtad Bice, hogy azóta felnőtt már a király minden bizonnyal... — mordult közbe a rekedtes hang. — Azt mondtad, ki fog szabadítani . — Hahá! — károgott éles hangján emez. — Mondtam, fel a vitában. Csöndesen vagy hangosan, akadozva vagy folyékonyan, szenvedélyesen vagy humorral adva elő mondandójukat — az egyéniség szabta korlátok között. A jó szándék s a magvas mondanivaló volt ..csak” közös hozzászólásaikban. L egtöbbet mégis annak 8 szakmunkástanulónak a szavain gondolkodtam, aki azt. mondta: a legfontosabb, hogy a képzés három éve alatt a szakmát (mégegyszer hangsúlyozta: a szakmát) jól meg lehessen tanulni. A munkahelyi beilleszkedéshez — amire a tanulás három éve után maradt még vagy negyven év — szintén a szakma megfelelő ismerete adhat csak alapot. Hiába fogadják az üzemben zeneszóval az ifjú szakmunkást. aki — mert korszerűtlen géneken tanult vagy nem is kerül gépek közelébe tanulmányai során, esetleg rosszak voltak az oktatói, kényelmesek nevelői, mesterei — soha nem lesz kénes feladatainak eledet tenni. Az ilyen ifjúmunkás ké- nyelmefenül érzi maid magát. nem is illeszkedik be igazán se. hol,.vagy ha igen: nagyon nehezen. Mert a munkássá váláshoz ma már nem elegendő csunán szeíetni a munkát, szeretni dolgozni! I fjúmunkásaink — szerencsére — nem is elégednek meg ennyivel. Ezt az ifjúmunkás napok rendezvényein, politikai nagygyűlésen, az I ifjúsági brigádok, az irodalmi színpadok vetélkedőjén, a targoncavezetők az esztergályosok versenyén,” a munkásművelő- désről vitatkozó fórumon, a fentebb idézett tanácskozáson, a kommunista műszakokon, a honvédelmi kupákon és az eseménysort záró Alkotó Ifjúsági Pályázaton bizonyították is. így nVert, nyerhet és nyer tartalmat a szó: ifjúmunkás. (kőváry) de... Ide figyelj Bődön, a király olyan nagy ember, hogy te meg én, meg a hozzánk hasonló senkik, még a lába poránál is kisebbek vagyunk. Engem ugyan nem tart emlékezetében. Én nem azt mondtam Bödön, hogy engem kiszabadít, hanem azt, hogy szétdúrja itt fölöttünk ezt a szarfészket! — No, akkor ki is szabadít! — bődült vissza a rekedtes hangjáról Bödönnek nevezett rab. — Nem érted te ezt! — legyintett Bice. — Hogy hívnak téged komám? — fordult a legényhez. — Györk a nevem. Téged meg Bicének hívnak, ugye? — Nem a nevem a Bice, csak ezek hívnak így. De mindegy! Megteszi ez is. Akkor sántultam le, amikor ledobtak ide, rosszul estem. — Figyelj csak Bice — töprengett Györk. — Miből gondolod, hogy a király úr elpusztítja itt felettünk az ispán várát? — Nem gondolom, hanem biztosan tudom! Ezek a nyavalyások tojnak a király felére. Nem hajtanak a szavára, fülük botját sem billentik a király úr parancsolatára. ‘ A király úr pedig le akar számolni ezekkel a tetves ispánokkal. Még sur ján legényke volt, amikor már mondta, hogy rettentő bosszút áll az urakon. Csakhogy ő nem király, hanem egy olyan. . — és megint az előbbi furcsa kézjátékot mutatta. Györk most sem -értette, csak sejtette, hogy valami trágár mozdulat volt. — Hát akkor meg! — ■vont vállat, mintha mégis kiértette volna. — Nono! tartotta ^el hirtelen csontos ujját Bice, s majdnem kiverte Györk szemét. — Azt mondottam, hogy most még