Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-04 / 233. szám

A fejlelt szocialista társadalom ápifásánek útján Kádár János beszédei és nyilatkozatai Magányosan, mégsem egyedül Ez a könyv azok közé tarto­zik, amelyeknek a tartalmát — pontosabban annak legfőbb részleteit — ismerik az olvasók. Ez természetes, hiszen Kádár elvtárs beszédeinek tekintélyes részét közvetíti a rádió, a te­levízió, ismerteti a sajtó. Nyil­vánvaló, ' hogy az ország figyel rájuk. De így, sorrendbe ren­dezve az elmúlt tíz hónapban (1974. szeptember 2. és 1975. jú­nius 12. között) elhangzottak, mindenekelőtt kitetszik, hogy milyen nagyarányú elemző te­vékenység eredménye egy-egy beszéd. Ugyanakkor az egész or­szág tudja, hogy Kádár János elvtárs igen gyakrán „megeny­híti” a nehéz politikai tárgyat a hallgatóság szívéhez közvet­lenebbül : szóló megjegyzéssel, fordulattal. Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy beszédei ép­pen az egyéni ízektől, sajátsá­goktól válnak kiváltképpen nép­szerűvé, s jelentenek élményt — még azok körében is, akik­től a politika távolabb áll. Az emberi közvetlenség és meleg­ség természetesen csak járulé­kai egy-egy beszédének, tartal­muk, lényegük, 'tanulságuk a szocialista építés legutóbbi idő­szakának eredményei és gond­jai. * Az első beszéd, amellyel a kö­tet kezdődik, az MSZMP Poli­tikai Főiskolája fennállásának 25. éves évfordulóján hangzott el, az utolsó pedig már a párt­kongresszus után, az emlékeze­tes dunaújvárosi választási nagygyűlésen. A politikai hatalomról, a párt helyzetéről, a szövetségi politi­káról, az ideológiai munkáról, a szocialista tulajdonviszonyok­ról szóló megállapítások a Fő­iskolán már a kongresszusra ké­szülődés szellemében születtek. A felkészülés időszakában Ká­dár János tehát már jelezte azokat az alapkérdéseket, ame­lyek a párt munkájának előte­rében állottak. Hogy hol tar­tunk, s merre megyünk tovább a szocialista társadalom építé­sében. A további beszédekben pedig már a felvetett kérdések meg­válaszolásának folyamatát is nyomon kísérhetjük, amelyeket részint a tudományos vizsgáló­dás és elméleti kutatás műhe­lyeiben fogalmaztak meg, ré­szint pedig a tömegek igényei, óhajtásai, törekvései és céljai határoltak körül. Kádár elv­társ valamennyi beszédében ve- , zérfonal, hogy a párt csak a tömegekkel való termékeny és eleven kapcsolatokra építve ér­het el sikereket, oldhatja meg feladatait. Á KISZ Központi Bi­zottságának 1975. január 21-én tartott ülésén így beszélt erről: „Az élcsapatnak fontos köte­lessége az, hogy utat mutasson és vezessen. A pártnak, amikor előre, a jövőbe mutat, mesz- szebbre kell látnia, mint álta­lában az állampolgárok összes­ségének. Mert ha az állampol­gárok összessége külön-külön és együttesen képes volna ugyan­olyan messze előre látni, mint a párt, akkor nem kellene párt. És amikor a párt messzebbre előre tekint, olyan célokat is meg kell határozni, amiket — saját tapasztalataik alapján — sokan nem tudnak megfogal­mazni. A szocialista forradalom előbbre vitele, a „hogyan to­vább” megválaszolása mindig probléma. Előre lehet jutni ak­kor is, ha az élcsapat nem tö­rődik a sereggel, csak később vissza kell vonulnia. Együtt kell tehát az élcsapatnak vonulnia a sereggel.” Nem véletlen ez a fogalma­zás. Nehéz harcokban, bonyo­lult politikai küzdelmekben, sok szenvedés árán megszerzett forradalmi tapasztalat van mö­götte. Az emberekkel — az ál­lampolgárokkal — való állan­dó kapcsolat eredménye az a közvetlenség, közérthetőség, - amellyel a bonyolult társadalmi £ és politikai kérdésékről, össze- £ függésekről is tud szólni. Azon • a nyelven, amelyen az MSZMP, £ okulva a korábbi hibákból, sú- | lyos mulasztásokból is, immár | csaknem két évtizede beszél. £ * A Kossuth Kiadó dicséretes, 5 gyorsasággal, méltó kiállításban > és azzal a céllal bocsátotta út- £ jára Kádár János beszédeinek S és nyilatkozatainak ezt a gyűj- : teményét, hogy segítse vele a £ XI. kongresszus határozatainak S helyes értelmezését és követ- £ kezetes végrehajtását. a Tamás István NAGYON NEHÉZ lehet ma­gányosan élni. Ezt azok tudják a legjobban, akik az életüket — öreg napjaikig — magányosan, egyedül élik le. Amíg bírták, minden örömüket csak a mun­kában találták meg. Az adta szá­mukra az élet értelmét. Az al­kotás öröme adott erőt és biza­kodást a holnaphoz. Közben múltak felettük az évek, s férj, feleség, család nélkül egy életre társtalanok maradtak. Életük alkonyán azonban mégis támaszra, törődésre szo­rulnak. Gondol is velük szocia­lista társadalmunk. Számos in­tézkedés ad segítséget anyagi gondjaik, problémáik megoldá­sára. Az állam; a Vöröskereszt és a tanácsok által adott támogatás mellett szocialista brigádok is sietnek segítségükre. Magányos, egyedüli életük így lesz gond­talanabb, szebb és derűsebb idős napjaikban. Hasonló kezdeményezésekről beszélnek a békési Mézeskalács- és Cukorkaüzem szocialista bri­gádjainak naplói is. Az üzemben 7 brigád 95 tagja mutat példát a mozgalom három fő követelmé­nyének teljesítésével. Az Egyetértés Szocialista Bri­gád a békési szociális otthon la­kóit patronálja évek óta. Sok kedves, meleg hangú köszönő­levél tanúskodik az otthonban tett látogatásaikról. Az ezüstkoszorús Kossuth Szo­cialista Brigád a kész mézeska­lácsféléket mind a hazai, mind pedig az exportszállítmányokat méri és csomagolja. Munkájuk pontosságot, nagy figyelmet kí­ván. A szocialista brigádban 17- en dolgoznak. Közülük 11 törzs­gárda tag, 5 pedig a Kiváló Dol­gozó címet is megkapta. BRIGÁDNAPLÓJUK tanúsá­ga szerint: A Népszabadság 1969. november 14. száma közli egy vésztői tizenkétcsaládos, vi­lágtalan apa gondjait. A félig tető nélküli ház lakóinak meg­segítésére a brigád minden tag­ja felfigyel. A brigádban leg­több az édesanya. Átérzik a csa­lád nehéz helyzetét. Együttér­W A pásztorlegények felhör­dültek, nem vártak ilyen ■ hetyke, férfias viselke­dést ettől a legénykétől. — Különben is, már talál­koztunk mostanában, ' Az egyik sötétben álló férfi halkan mormogott valamit, sza­vát nem érttette Györk. Az, aki az imént arcba vágta, most szinte Györk orra hegyéig vit­te a lcjbogó nádcsörjét, úgy vizsgálgatta Györk arcát. Aztán bólintott. — Ki hitte volna, hogy feltá­mad ? — mondta a többiek fe­lé. — Vágd kupán újra, hogy ne ébredjen fel többé! — acsar- gott az előbbi uszító hang. — Csiba! — mordult vissza emez, majd Györk felé: — No, hát minek koslattál utánunk? Mit akartál? — Jól a szemetek közé néz­ni. A pásztorok közül néhányan felnevettek. Segítenek az időseknek a békési Mézeskalács- és Cukorkaüzem szocialista brigádjai zésüket tett követi. Könnyíteni akarnak a család nehéz sorsán. A sok meleg ruhanemű mellől nem hiányzik az élelem, meg egy kis anyagi segítség sem. A sok más vállalás közül még egy idézet a naplóból: Brigádunk vállalja két olyan idős ember patronálását, akik­nek a megélhetés nagy gondot okoz. Az idős bácsi, aki kartörést szenvedett: Hőgye Ferenc. A második választás pédig Szilá­gyi Viktória nénire esett. Mind­ketten békési lakosok. Magá­nyosak, támogatásra szorulók. A vállalás óta minden hónap­ban személyenként öt-öt forin­tot adnak össsze számukra. Ezenkívül még sok más segít­séget is kapnak a brigád tagjai­tól. Elintézik ügyes-bajos dol­gaikat. Élelmet adnak össze a főzéshez. Hőgye Ferenc bácsi, aki már 74. évében van, jelenleg jó egészségnek örvend. Az alig 3x4 méter alapterületű helyiség (va­lamikor cédula-ház volt) — szo­ba-konyhát jelent számára. Nemrégen meszeltetté a brigád kívül-belül szép fehérre. Ezen­kívül a napokban intézték el közbejárásukra a takarítást és a mosást is, Viktória néni helyzete annál szomorúbb. Egy köves — vala­mikor mosókonyhának hasz­nált — szűk helyiségben szo­rong. A földig lenyúló „szabad­kéményt” húsfüstölésre használ­ják. Szorongva gondol a télre, mert akkor megint füstben lesz egész nap, s egész éjjel. Hogy az ajtó nem zár jól, elárulja füstös lakóhelye. (Vajon hogyan lehet azt kibírni és megtenni Viktória nénivel!) — Hát akkor nézelődj még egy kicsit, aztán... — nem fe­jezte be, megérthette így is Györk. A legény arra gondolt, ha kimutatja rettenetes halál- félelmét, végképp elveszett. Is­merte jól az ilyen bővérű, nyers-szilaj, szabad életű férfi­akat, csak a bátorságot, hetyke magabiztosságot, a halálmegve­tést tisztelik. A gyáván reszke- tőt megvetik, emberszámba sem veszik, könnyű szívvel végez­nek vele, mintha csak egy ba­romfinak vagy remegő farkú báránynak vágnák el a nyakát. — Meg aztán — folytatta egy­kedvűen —, gondoltam, beállók közétek. Lett erre a kijelentésre hatal­mas röhögés, vihogás, nyerítés, gurgulázás. „Ez tetszett” —• derült ma­gában Györk. — Jól adja! — csapkodta a térdét az egyik pásztorlegény. — Az anyja jóistenit, de jój adja! BÁRHOVÁ IS lapozunk bele a brigádnaplóba, minden lapján igaz emberi érzések gyűjtemé­nye sorakozik egymásba fonód­va. Reszkető kezekkel írt kö­szönőlevelek a brigád tagjaihoz. Sosem kémek, mindig csak kö­szönnek, a hálából sosem ki­fogyva, bár évek óta írják leve­leiket. S amit nem írhat le a napló krónikása sem, de ha látogatni megy a brigádból Kendrella Fe- rencné, Apáti Nagy Endréné, Hídvégi Istvánná és Budai Má- tyásné — s a brigád többi tagja is — magukkal viszik azt a nagy szeretettet, amelyet csak érezni lehet meg éreztetni, ahogy tet­teikkel bizonyítják is mindany- nyian. E szép kezdeményezés szolgál­jon követendő példának még sok üzem szocialista brigádjá­nál Dobi János A Lányuk Asszonyok októberi száma * A „Lányok, asszonyok” októ­beri száma éppen a nők nemzet­közi éve alkalmából rendezett világkongresszus előtt jelenik meg. A mai nemzetközi nőmozga­lom kiemelkedő képviselőinek sorában — akiket fényképen mutat be a lap — ott látjuk Er­dei Lászlómét, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnökét is. Felnőtteknek és gyermekek­nek szóló keresztrejtvények egé­szítik ki a Lányok, Asszonyok 1975. 10. októberi számának Mel­lékletét. A gyermekek Ms társaik raj­zait láthatják, amelyek a világ minden részéből érkeztek 8 szerkesztőségbe. A lap melléklete kötött és horgolt modellek képét és leírá­sát közli. A „Mindnyájunk sza­kácskönyve” rovatban az olva­sók ételreceptjei jelennek meg. Aztán elült a nevetés, a-szem­párok várakozóan meredtek fe­léje. Mintha valami újabb jó­ízű bemondást vártak volna. — Kár röhögnötök. Azt hi­szitek, hogy én nem értek a zsiványmesterséghez? Másfél esztendeig szolgáltam rablók közt. Értem én annak minden csínját-bínját. Első szavaira valaki nyikkant egyet, de beszédjének végezté­vel nem csattant fel ‘újabb ka­caj. Ettől megbátorodott. Az for-' gott a fejében, hogy ezek itt csak félig pásztorok, másik fe­lük már zsivány. Ráadásul pa­rancsolnak is nékik, hatalom nehezedik rájuk, s ki is vannak szolgáltatva ennek a hatalom­nak. Igazából se nem pászto­rok, se nem zsiványok, mert a zsiványok becsület híján élnek ugyan, de szabadok. A pásztor­nép: gulyások, csikósok, juhá­szok, s más uradalmi állattere- lők jobbágyai, szolgálói a föl“ desúmak. Nem szabadok, de becsületesek, tisztességesek. De ezek itt se az egyik, se a má­sik. így aztán Györk megsejtet­te, hol bökhet a lelkűk véko­nyába. Csend fogadta a szavait. — Gondoltam, hasznomat ve­hetnétek. Meg aztán most, hogy elbitangolt a gondomra bízott jószág, oda a becsületem. Nem mehetek vissza a gazdámhoz, nem állhatok eléje. Még erre sem volt válasz. A sötétben üldögélő, vagy ácsorgó férfiak hallgattak, bámulták a hátrabéklyózott kezű legényt, kimondott szavain kérődztek, s úgy tűnt, mintha az előbb hal­lottak nyitogatnának bennük valamit. — Mert, hogy zsiványok közé keveredtem, ott éltem, aztán szolgálatba álltam, tisztessége­sen viselkedtem, megbecsültem fi KSZV Szegedi Jutaárugyára (Szeged, Dorozsmai út 18.) ■ felvesz 14 évet betiltott lányokat és fiúkat textilipari szakminkás munkakörbe Tanfolyam elvégzése után szakmunkássá képezzük ki, amiről bizonyítványt adunk. ■ Kereset betanulási időre, 4—6 hét 1800,—Ft/hő £ betanulási idő után 2200—3000,— Ft/hó £ Lányoknak korszerű leányszálláson elhelyezést . biztosítunk 5 havi 160,— Ft-ért, azonkívül üzemi étkezést is biztosítunk. £ Jelentkezés; gyáregységünk munkaügy! osztályán írásban vagy személyesen

Next

/
Thumbnails
Contents