Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-30 / 255. szám

Üj üzemek, gyárak épültek, elkészült az iskolacentrum — A tanácstagok és a lakosság együttműködésének eredményei Ünnepi tanácsülés Békéscsabán Békéscsabán, október 29-én, tegnap délelőtt tartották az ün­nepi tanácsülést. A negyedszá­zados jubileum alkalmából meg­tartott ünnepségen jelen volt Gyulavári Pál, az MSZMP me­gyei bizottságának titkára, Klau- kó Mátyás, megyei tanácselnök, ár. Fekete Antal, a városi párt- bizottság első titkára, valamint Skaliczki Károlyné és Kovács Pál országgyűlési képviselők. A résztvevőket Araczki János, a városi tanács elnöke köszön­tötte, majd Klaukó Mátyás mon­dott ünnepi beszédet. Megemlé­kezett a 25 évvel ezelőtti törté­nelmi eseményről, a tanácsok megalakulásáról. Elmondotta, hogy Békéscsabán a kezdeti idők nehézségein túl, rendkívül so­kat fejlődött a tanács munkája az elmúlt negyedszázadban. Ezután a tanácstörvényekről szólt, különösen a legutóbbiról, az 1971-ben megalkotott 3. ta­nácstörvényről, amely új tar­talmat adott a munkának. Na­gyobb lett a hatáskör, önállób­bak lettek e választott szervek. Szólt a lakossággal való kapcso­latról, a szocialista brigádok vá- rosszépítési munkájáról. Ez is bizonyítja, hogy az utóbbi évek­ben különösen sokat változott a tanácsok tevékenysége, de a la­kosság aktív támogatásától a jö­vőben sem tekinthetnek eL Ezt követően Drjenyovszki Já­nos, a Hazafias Népfront váro­si bizottságának elnöke köszön­tötte a megjelenteket, köztük a tanácstagokat, elsősorban azo­kat, akik már negyedszázada töltik be e megtisztelő hivatást. A jubileum alkalmából Klau­kó Mátyás kitüntetéseket is adott át — többek között — Ki­váló Dolgozó Jelvényt, Minisz­teri Dicsérő Oklevelet, megyei tanácselnöki dicséretet összesen hat tanácsi dolgozónak. A 25 éves jubileumi kitüntető jel­vényt 21-en kapták meg, ezen­kívül a főtanácsosi címet ár. Csicsely Mária, tanácsosi címet pedig Fekete Szűcs Győzőné ve­hette át. Városi emlékplakettet kapott Such János, Lipták Pál és Berki László. A IV. ötéves terv várható teljesítéséről Vantara János ta­nácselnök-helyettes készített je­lentést. Az iparfejlesztésről szólva csupán a legjelentősebbeket em­lítjük: A tervezett határidőre befejeződött a cserépgyár beru­házása, 320 millió forintos költ­séggel. A gyár termelése úgy­nevezett hornyolt cserépből évi 55 millió darab. A gabonafel­vásárló és feldolgozó vállalat bővítésének első ütemében két darab ezervagonos siló készült el mintegy 80 millió forintos költséggel. A takarmánykeverő - üzem kivitelezési terve most ké­szül, ennek költsége 00 millió forint lesz. Űj üzemrésszel gazdagodott a kötöttárugyár, melyre a negye­dik ötéves terv végéig 206,5 mil­lió forintot terveztek, s ebből 1974 végére 118 millió forintot használtak fel. A bővítés áthú­zódik, folyamatban van a lánc­kötő- és festőüzem rekonstruk­ciója. Üj épületcsarnokot ka­pott a Forgácsoló- és Szerszám- gyár, több beruházás történt a szolgáltatóiparban is, elsősorban a szövetkezeteknél. A város mezőgazdasági üze­mei szintén sokat fejlődtek az elmúlt öt évben. A Szabadság Termelőszövetkezetben korsze­rű sertéstelep épült, a Május 1. Tsz-ben pedig szarvasmarha- és növendékistálló. A Lenin és a Vöröscsillag Tsz-ben takarmány­szárító, a Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-ben baromfitelep. át, negyedik ötéves tervben so­kat javult a városi közlekedés. Elkészült a Volán 8-as számú Vállalat komplex telephelye 65 millió forintos költséggel és új autóbuszok javítják a közleke­dést. A MÁV-pályaudvar korsze­rűsítése még folyamatban van. A város úthálózatának javítá­sára 39 millió, a járdaépítésre 14 millió forintot fordítottak az elmúlt négy év alatt. A kereskedelemben új áruhá­zak, szaküzletek — többek kö­zött ABC-áruház, vas-edény, üvegáru, gyermekruházati szak­üzlet és bizományi áruház —ja­vítják a lakosság áruellátását Jelentős a lakásépítés is, hiszen a magánlakás-építésen kívül ál­lami, szövetkezeti és OTP-költ- séggel 2597 lakás készült el 1971 óta. Ez közel 10 ezer em­ber kényelmes otthonának biz­tosítását jelenti. A jelentésben sző van az egészségügyi ellátásról, a kór­ház fejlesztéséről és egyéb be­ruházásokról is. A vitában kü­lönösen az óvoda- és bölcsőde­építés további feladatairól, va­lamint az iskolák bővítésének szükségességéről volt szó. Felszólalt Such János, a Ma­gyarországi Szlovákok Demok­ratikus Szövetségének főtitkára is, aki köszönetét mondott a meghívásért. Jól eső érzés volt látnia a város fejlődését, hiszen régi ismerőse a megyeszékhely­nek — mondotta. Ezután Malá­ta Mihály, a városi tanács jogi és igazgatási bizottságának el­nöke terjesztett plő beszámolót, majd bejelentések következtek. Kasnyik Judit Az összefogás eredménye Újkígyóson Akiit május utolsó dekádjá- ban látták a jégpusztította új- kígyósi határt, azt mondták, hogy az Aranykalász Tsz sorsa megpecsételődött. Három-négy évet „jósoltak” a talpraálláshoz. A jégeső mindig rosszkor jön. Újkígyósra ez most kétszeresen is rosszkor jött. Egyrészt azért, mert egyáltalán végigpásztázta az ígéretes határt, másrészt, mert ez év kora tavaszán tel­jesen új vezetőség került a tsz élére. Valamennyien ebben az időben ízelgették' a vezetés tu­dományát, tégláról téglára ra­kosgatták a vezetés és a tagság kapcsolatát. De nincs olyan kár, amelyből haszon ne származna — mondja a közmondás. S eb­ből a jégből is volt haszon. A feladatok látfán a bajban vi­szonylag gyorsan összeforrt a vezetés és a tagság. Csak egy pillanatra roskadtak magukba, amikor a jég után összeszámlál­ták a növénytermesztésben vár­ható bevételi kiesést. Megdöb­bentek a 20 millió forintra be­csült összegen. Ruck János tsz-elnök közvet­len a jégeső utáni nap össze­hívta a szakvezetőket. Ránézett a naptárra, s majdnem ezt mondta: — Tulajdonképpen nem lehet okunk panaszra. Ma még csak május 24-e van, minden tavaszi növény vethető. Munkára, bará­taim! Kétségbeesni nincs idő. A különböző reszortokban dolgozó szakvezetők egyeztették feladataikat. Azután mindenki tudta, mit kell tennie. Az elnök az Állami Biztosítóval tartotta a kapcsolatot. Dávid Imre főag- ronómus vetőmag után járt. Hangyási Zoltán gépészmérnök átvizsgáltatta a traktorokat, munkagépeket. Kovács Illés párttitkár munkahelyről mun­kahelyre ment, beszélt az epbe- .rekkel, segítségüket kérte a kö­vetkező hetekben várható éjjel­nappali munkához. C. Kiss Pál üzemgazdász és Seress Mihály né főkönyvelő a jóváhagyott tér. melési és költségvetési terv mó. dosításán dolgozott, s a 20 mil­lió forint körüli' bevételkiesés áthidalására tett különféle ja­vaslatok várható gazdasági ha­tását elemezték. Két-három nap alatt minden­ki jól felkészült a következő időszakra és a jég utáni harma­dik-negyedik napon már elin­dultak a traktorosok, hogy szár­zúzóval csináljanak utat a szán­tógépeknek a búza-, a kukorica- a napraforgó- és a kendertől- dön. Május 28-án elindultak a vetőgépekkel és június 12-re be­fejezték a nagytáblák újraveté- sét. Hallatlan nagy erőfeszítés eredménye volt ez. Végül is nem maradt műveletlen terület, no­ha a jégkár 2 ezer hektárt súj­tott. ' Az Állami Biztosító közös megállapodás, kölcsönös meg­egyezés alapján rendezte a ke­letkezett kárt. Időközben a szö­vetkezet egy sor olyan intéz­kedést hozott, melyek a koráb­ban biztosított jogok gyakorlá­sának felfüggesztésével jártak. Ilyen: a havi 50 forint energia­pótlék megszüntetése, a 15 éves törzsgárdatagsággal adományo­zott jutalomszabadság megvoná­sa, amely ebben az esztendőben 450 tsz-tagot érintett. A veze­tőség messzemenő takarékosko­dást kért anyaggal, géppel, esz­közzel és a munkaerő ésszerű foglalkoztatását tűzte célul. A tagság szinte egyemberként tá­mogatta a vezetőséget e célok elérésében. A növénytermesztés ered­ményei a jégverés ellenére kimagaslóak. A szövetkezet az utóbbi 10 esztendőben most biz­tosítja először állatállományá­nak saját termésből a szükséges A TOT elnökségének ülése Huszonötmilliárd a háztáji gazdaságokból A Termelőszövetkezetek Or-1 szágos Tanácsának Elnöksége J szerdán Szabó István elnökle­tével a háztáji gazdálkodás helyzetéről tárgyalt Az elnök­ség megállapította, nogy a ház­táji gazdaságok szerepe a me­zőgazdasági árutermelésben, a szövetkezeti családok önellátá­sában változatlanul jelentős: a mezőgazdasági termelés egyötö­dét adják, a állati termékek több mint egynegyedét állítják elő, mindent egybevetve, évente 24—25 milliárd forint értékben. A nagyüzemi gazdálkodás gyors fejlődése következtében az el­múlt öt évben módosult a ház­táji termelés szerkezete és meg­változtak módszerei. A génesí- tés előrehaladása például lehe­tővét tette, hogy mintegy 445 ezer hektárnyi háztáji föld megművelését — térítés ellené­ben —: a közös gazdaságok gé­peivel végezzék el. nymodon a háztáji területen termelt kuko­rica termésátlaga a nagyüzemi­vel azonos mértékben nőtt és a háztáji teendők a csúcsidőszak­ban nem vonták el a közös munkától a tagokat. Csökken ellenben a termőterület a kézi­munkaigényes növénytermesz­tési ágazatokban, a kisüzemi szőlős- és gyümölcsöskertek­ben, amelyek jelentős mérték­ben veszik ki részüket a lakos­sági ellátásból, termelési szín­vonaluk azonban ma már nem felel meg a követelményeknek. A háztáji zöldségtermelők is sokat tesznek a lakossági ellá­tásért; a zöldpaprika-több mint felét, a paradicsom több mint egyötödét adják. örvendetes, hogy a jó jövedelmet biztosító fóliás termesztési módot egyre szívesebben alkalmazzák. A sertéstartás szintén jól be­leilleszkedik a szövetkezeti ta­gok és családtagok kisüzemi gazdálkodásába, ahonnan az or­szág vágósertés-termelésének mintegy egyharmada kerül ki. A tapasztalatok szerint, megfe­lelő feltételek esetén —kedvező takarmányellátásnál és zavar­talan értékesítésnél — a te­nyésztői kedv hosszú távon is fenntartható. Az elnökség rámutatott: a Több fejet fogyasztunk A negyedik ötéves terv idő­szakában a tej egy főre jutó fo­gyasztása kisebb mértékben, a feldolgozott tejkészítmények fo­gyasztása viszont nagyobb arányban, több mint másfélsze­resére növekedett. A termékek többségének kínálata az elmúlt években és idén is kiegyensú­lyozott, zavartalan lakossági el­látást tett lehetővé. A termelés és ezzel arányo­san a felvásárlás az 1972. évi idevonatkozó kormányprogram jóvoltából 1973-ban és 1974-ben kielégítően fejlődött, idén azon­ban némi megtorpanás tapasz­talható, ami egyebek között ab­ban nyilvánul meg, hogy az évi tejfelvásárlás a tervezettnél 130 millió literrel kevesebb lesz 1975-ben. A tejtermelés átme­neti visszaesése és a fogyasztás egyidejű növekedése feszültsé­get okozott volna az ellátásban, ezért központi intézkedésekre került sor; leállították a terve­zett sajtexportot, visszafogták a tejporgyártást és több ezer ton­na vajat importált az ország. háztáji termelésből jól kiveszik részüket k szövetkezeti nődol­gozók és az idősebb tez-tagok, nyugdíjasok. A munkában a családtagoknak több mint 90 százaléka vesz részt. A nyug­díjas és járadékos tagság ese­tében ez a gazdálkodási forma még mindig jelentős megélhe­tési tényező, ezért a háztáji gazdálkodást szociális okokból is támogatni kell. Az elnökség megvizsgálta, ho­gyan alakult a közös és a ház­táji gazdaságok kapcsolata az elmúlt években. A szoros együttműködésre módot adnak az érvényben levő rendelkezé­sek, amelyek lehetővé teszik például a közös áruértékesítést, az anyagbeszerzést és a háztáji gazdák egyéb támogatását. 270 termelőszövetkezet ma­gasan szervezett formában, ön­álló üzemágként kezeli a ház­tájit, mintegy 420 agrármérnö­köt a tsz-ek főállásban bíztak meg a háztáji termelők irányí­tásával ! és szaktanácsadással. 1350 tsz vállalkozott a háztáji termékek értékesítésére, több mint 700 szövetkezet pedig az anyagok beszerzéséről is gon­doskodik. Az elaprózott terme­lési és értékesítési viszonyok­kal azonban nem mindenhol tudtak megbirkózni. Nagyon sok üzem vezetői csakis a nagy­üzemi termelésre fordítanak fi­gyelmet, nem törődnek a ház­tájival, holott ebben az ország minden vidékén még jelentős tartalékok vannak. Az elnökség úgy határozott, hogy a jövő­ben az eddiginél is jobban fel kell karolni a háztáji gazdálko­dás ügyét, korszerűsíteni kell a kisüzemi gazdálkodást; a teen­dők egységes meghatározására az elnökség ajánlást ad ki. (MTI) tömegtakarmányt és abrakot. A korábbi években 400 vagonnál több silót nem tudtak készíte­ni. Most október végefelé már 950—1000 vagon körül járnak! Kukoricából 300 vagonnal, más szemes terményből 80 vagonnal tárolnak. Annyi kukorica mint az idén, még egyik évben sem termett a kígyósi határban. El­érik az 1000 vagont. A cirok is terven felüli termést hozott. A pritaminpaprika szintén jól si­került. Ennél a növénynél ér­demes csak egy pillanatra em­lékeztetni az esős nyárra. Az egyik határszemle alkalmával Seres Mihályné főkönyvelő ösz- szecsapta a kezét: — Lesz ebből valaha is pap­rika?! Elúszott újabb kétmillió forintunk — mondta lehangol­tam — Ha valaki egymillió fo­rintot adna az ültetvényért, oda kellene érte adni, mert ez biz­tos bevételünk lehetne. Most, október végén még mindig szedik a carmenpirosra színeződött, vastag húsú prita- minpaprikát. A tervezett kétmil­lió forint árbevételt október 15- ig már fél millió forinttal túl­teljesítették. Milyen jó, hogy akkor nem jött az ültetvényre vevő. Folytatni lehetne a kígyó­si összefogás eredményeit, azt, hogy a májusi jégkár után sem mondott le a szövetkezet a sza­kosított tehenészeti telép tbc- mentesítéséről, a sertéslétszám emeléséről, az országos hírű ser- téstörzstenyészet fejlesztéséről, a háztáji kocaakció segítéséről, s egy olyan borjútelep fenntar­tásáról, ahol a megye háztáji gazdaságaiban született és hat— tízhetes korban értékesített ál­latokat nevelik. Az igen szorult gazdasági helyzetben június derekán ismét előszedték a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatát, hogy további munkájukhoz ve­zérfonalként használják. Ekkor vették előtérbe a beruházás nél­kül fejleszthető ágazatokat, köz­tük az építőiparit, amely elvál­lalta a békéscsabai új MÉK vá­góhídiénak és húsfeldolgozójá­nak kivitelezését. Erre az eszten­dőre 12 millió forint felhaszná­lására kötöttek szerződést, mely­ből januártól szeptember végé­ig 9 millió forintot visszaigazolt számlákon könyvelhettek el. Nagyon nagy felelősséget vállal­tak, mert egy ilyen igen jelen­tős beruházást a tsz brigádjára bízták. Az eredmények azt mu­tatják, helyesen, a közösség szá­mára hasznosan jártak el. Akad azonban gond is. A traktorüzem költségei a szövet­kezetben nagyon változóak. A szabadkígyósi Szabad Föld üzemegységben 69 forint a ter­vezett 70 forinttal szemben az egy normál holdra jutó kiadás. Tsz-átlagban ez a szám 77 fo­rint! Ebből következik, hogy túllépték a tervezett hét és fél millió forint költségszintet. As okokat kutatják. Pillanatnyilag nem lélik a magyarázatát a táp­pénzes napok alakulásának. Minden száz ledolgozott munka­napra 14 táppénzes nap jut. Ab- jpan az időben, amikor a tsz nem fizetett táppénzt, betegség miatt csak nagyon kevesen ma­radtak távol a napi munkából. Összefüggésben: ma ked­vezőbb a gazdasági helyzet Új­kígyóson, mint egy évvel ez­előtt vagy a májusi jégeső után. A jégkár utáni talpraállás üte­me gyors. Miért? C. Kiss Pál a szövetkezet üzemi lapjában er­ről a következőket írja: „Tag­ságunk már számtalanszor be­bizonyította, hogy a nehéz hely­zeteken képes úrrá lenni.” Az újkígyósiak most ismét ezt igazolták. Dupsi Károly 3 ZjKPúsáck 1975. OKTÓBER 39.

Next

/
Thumbnails
Contents