Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-03 / 232. szám
TVOEGYZET A költészet percei .,Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha." Két évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt irta az idézett verssorokat Je- jszenyin, a szovjet—orosz ura tragikusan korán porbahulló csillaga. Születésének 80. évfordulójára emlékezett október 1-én a televízió,' abban a tízperces összeállításban, melyben költészetéből kaptunk ízelítőt. Abból a költészetből, mely a mindössze három évtizednyi életből kitelt, s melyet nagyban meghatároz, hogy az eszmélés idejére esik a cári Oroszország forradalom előtti nyomorának minden^ keserűsége. Moszkva forrongó, szenvedélyes vitáktól hangos irodalmi életét a dekadencia uralja. Jeszenyin elkerüli az uralkodó irodalmi áram’atot, s egy — már _ nem létező — idillikus paraszti világba' menekíti költészetét. „Kis kunyhó-ablak, már nem világítsz, / nem hatol, szívemig sugarad. ' A szirom-zűzmarás almafát is ■ gyűlölöm sivár helyé miatt.” — írja Hideg hold- lény című versében. Talán ez az oka annak, hogy a Nagy Október történelmet formáló vihara után — bár örül a változásoknak— nem találja helyét a megváltozott körülmények között. Patriarchális illúziói végképp összeomlanak, s ő mégis görcsösen • ragaszkodna hozzájuk: „Szülőházam, nyiss kaput! / Örök vándor, hazatértem: / ide tér mejk minden út. / Könnyet ejt a kender értem.” — írja Örök vándor .. című költeményében. Éppen ezért egyáltalán r>em véletlen, hogy az imaginisták) a valóságtól elrugaszkodott képzelődök) hatással voltak gondolatvilágára, s lelki meghason. lását — amely az öngyilkosságba kergette — egyre mélyítették. Kár, hogy nem, érhette meg, amit megjövendölt: „Nem tudom, mire végzem ... Megeshet, / nem értem az új elet szavát — / szeretném látni mégis erősnek / ezt a bús, szegény orosz hazát.” -— irta nem sokkal halála előtt. Jó szolgálatot teljesít a televízió az ilyen megemlékezésekkel, melyek az utókor tiszteletén túl, a versbarátoknak is kellemes perceket szereznek. Szilárd Ádám Jol»b munkakörülmények — Gyorsabb javítás Rövidesen - eltűnik a föld j színéről az a régi épület, ahol | eddig a békéscsabai GELKA- | szerviz működött. Szinte már i bontották a fejük fölött a tetőt, I amikor az utolsó ■ pillanatban j elkészült az István király tér 9. 1 szám alatt az új. korszerű munkahely. Sok' töprengés előzte meg a hely kiválasztását, mert a szervig dolgozóinak ugyan mindegy, hol van a munkahelyük, de a lakosságnak már korántsem. Mindenképpen a városközpontban kellett heyet keresni, hogy ne kelljen á be- ! teg készülékeket messzire cipel- j ni. Így esett a választás az Univerzál Kiskereskedelmi Vál- - lalat központjának volt helyi- ' ségeire, melyet előtte természetesen át kellett alakítani. De ahhoz, hogy egyáltalán megin- j dúlhasson a munka, nagyon sok j segítség kellett és ezt meg is kapták a városi tanácstól. Mint Lődy András, a megyei kirendeltség vezetője elmondotta, a város vezetői magukénak érezték á GELKA gondját és mindent megtettek azért, hogy mielőbb elkészüljön az új, korszerű műhely. A bontáson kívül az is indokolta a költözést, hogy a régi helyen már nem vo't mód a bővítésre és a szerelők szinte egymás hegyén, hátán dolgoz- j tak. Az úi szerviz 120 négyzet- | méterrel nagyobb a réginél és ! ez lehetővé tette, hogy négy új j munkahelyet is kialakítsanak. I Az új munkahelyekre természetesen új műszerészeket is felvettek, így a GELKA javító kapacitása 500 készülékkel nőtt havonta. Ez lehetővé teszi, hogy az eddiginél gyorsabban javítsák meg a behozott rádió- és televíziókészülékeket. Lehetővé vált a bővítéssel egy színes tv javító részleg kialakítása is. Egymillió forintért vásároltak ehhez műszerparkot és most már a legkorszerűbb eszközökkel gyorsan ki tudják javítani a meglehetősen bonyolult és ezért sok hibalehetőséget magukban rejtő színes televíziókat. Mintegy kétmillió forintba került az új szerviz és a pénzből jutott arra is, hogy ' a dolgozóknak fürdőt, öltözőt és egyéb szociális létesítményt alakítsanak ki és bővíthették az irodákat is. Ez azért volt lényeges, mert eddig kézi munkával kellett feldolgozni havonta 100 ezer munkalapot, ugyanis nem volt hely a könyvelő gép felállítására. Most ez a gond is megoldódott. Természetesen a szerviz vezetői és a budapesti központ illetékesei nem elégszenek meg a már elért eredményekkel, máris a következő tervidőszak fejlesztési elképzelésein dolgoznak. Szeretnének szakosított szervizeket létrehozni, hogy ezzel is emeljék e fontos szolgáltatási ág színvonalát. L. L. György egy orgonát Javít a nemrég elkészült új szervizbe» KÉRESHAT MEG ZSARÓ. NEM SARKADHŰ VALÖl... mindenki De azért ott van a páva-körben A Sarkadi I. sz. Általános Iskola sétakerti napközijének udvarán az őszi napsugár sápadtan pihen a poros földön. Csend van, szinte minden kihalt, csak az egyik tanteremből szűrődik ki némi zaj, az órák jól ismert nesze: füzetlap-forgatás, egyegy mondat végi pont kurta koppanása a pádon. A nyitott ajtón át jól látni a sok kis fejet, amint füzete fölé hajol, s csak néha les ki csöndes vágyódással a szabadba, hogy aztán megint elmélyedjen a serény írásban. A padsorok közt sétál a tanító, halkan, szinte nesztelenül lép. hogy ne zavarja nebulóit, aztán hozzálát a füzetek láttamozásához. Közeledik az óra vége, s a szünetben szívesen beszélget velünk Vas Gábor pedagógus, a művelődési ház páva-körének atyja. Öt éve kezdődött... — Hol is kezdjem? Talán a megalakulásnál; Februárban lesz öt éve. A Röpülj páva-kör magja a régi dalárda volt. Ezek a kis öregek azóta sem hagytak itt minket. Már igencsak túl vannak a hetvenen, mégis ők a hangadók. Az eltelt öt esztendő alatt 153 tagunk volt, ki is maradtak, de többen nem tudnak szabadulni azóta sem a népdalok szépségétől. Egyre több fiatal csatlakozik hozzánk. Látna csak egy próbát! Ott vannak a szülők, a fiúk, a lányok, az udvarlók ... Ezek a fiatalok tele vannak lendülettel. Csak egyet hiányolnak, a táncot. Én megértem őket, nem elég a kislány mellett állni, át is kéne fogni néha a derekát... Vas Gábor olyan ember, akire azt szokták mondani, sose öregszik meg. A szemében fiatalosan fénylik a soha , nem nyugvó láng, s minden, arcvonását áthatja a bizakodás a vágyak teljesülésében. Szívesen beszélget a körről. — Beoltjuk a gyerekekbe a népdalok szeretetét, és ezt nem lehet elég korán kezdeni .. 1973-ban az általános iskola alsó és felső tagozatosai részére is indítottunk Röpülj páva-kört. A községben összegyűjtött játékokat, kiszámolókat tanulták meg. Számukra az a nagy dolog, ha a felnőttekkel léphetnek fel. Volt egy műsorunk, „Életünk” címmel. A gyermekkort a gyerekek játszották, aztán következett a leányok é'ete. a férfikor, a katonaság. szórakozás a fonóban, végül lakodalmi énekek. Ösz- szesen 84 dal hangzott el ebben az összeállításban. Színházban, televízióban A sarkadi Röpülj páva-kör hamar kivívta az elismerést. A minősítések kitűnően sikerültek. Amikor először jöttek hozzájuk a Népművelési Intézettől, máris meghívták őket a Röpülj páva-körök első országos találkozójára, amelyet 1972-ben Budapesten, az Erkel Színház- j ban rendeztek. 1973-ban a te- j levízió Arany Páva nemzetközi ! népdalversenyén az elődöntőig jutottak, s csak néhány pont hiányzott ahhoz, hogy a középdöntőbe kerülienek. Tavalv a gyulai Várszínházban a ..Békési esték” című folklórműsorban léptek fel. az idén pedis a bajai folklórfesztiválon rputatták be műsorukat. — Lehet. hogy túlságosan hamar vettek észre minket. I szusszanásnyi időnk sem volt. mert a sikerek mindig további munkára ösztönöztek. Többet és még többet kellett 'nyújtanunk. hogy ne vaUiunk szégyent! Ilyenkor a heti egv próba helvett k’tszer, háromszor is találkoztunk. Látszólag szép és jó minden, mégis elégedetlen Vas Gábor. Kevés szakmai segítséget kapnak, mondja. Bár most azt hallotta, hogy egy • nyugdíjas zene- pedagógus csak velük, a Röpülj páva-körökkel foglalkozik majd Magáról nem szívesen beszél, pedig szép az élete. — Tudja, Sarkad régen eléggé elszigetelt kerületekből állt. Én zsarói vagyok és erről az a szólás járta, hogy: „Keres- hát meg Zsaró, nem Sarkad- hó való”. Híres volt a mi kerületünk! Ha ott valaki akart valamit, akkor mind akarta. Amikor annak idején zenekart, vagy dalárdát szerveztem, csak annyit mondtam: „Pista bátyám vagy Manci néném, benne lenne?” Erre ő: „Te fiam, ott leszel? Igen? Akkor nekem is ott a helyein.” Szóval nem volt olyan nehéz dolgom .. . Csak tanulni kellett, az nagyon fontos. Ha valaki vezetni akar valamit, készülnie kell rá. Dicsé tő oklevél A sarkadi Röpülj páva»-kör a közelmúltban megkapta a kulturális miniszter dicsérő oklevelét. % — Minden elismerés újabb munkára sarkall. Nem 'kell a mi kürönknek sok, csakhogy észrevegyék, elismerjék őket. Ez számukra minden fáradságot .megér.. . Az ajtón csöpp gyerek dugja be a fejét. — Tanító bácsi! A Pista a kezemre ütött; — Majd egy másik jön: ,.A Józsi orrba vágta Erikát!” Hiába csukja be az ajtót, a kötelesség nem hagyja pihenni, nem ülhet soká egy helyben, mennie kell most is. Az iskola nemsokára elcsendesedik, este pedig a művelődési ház klubszobájában csendül fel az ének: újra próbál a Röpülj páva-kör. Nagy Agnes >i8IIIIIC«llliaiS!S!SS»l8fiaS9 Ü Most aztán volt ideje körülnézni. Sehol egy • ló, sehol egy jószág, csak öt emberi holttest meg két kutya teteme. Őrajta csak a nadrágot hagyták meg. azon is nagy hasadás dísztelenke- dett oldalt. Az inge csupa vér, száradt és friss pirosbarna foltokkal tarkítva, dolmányát, Övét, csizmáját elszedték. Társainak holtteste is félig lemeztelenítve hevert. Na, ezt jól megcsinálták! Káromkodott magában egy sort, bár inkább fohászkodnia illett volna, ha másért nem is, társainak lelkiüdvéért. De Györk- ben most olyan indulat kavargód az isten és minden más égi hatalom ellen, légyen az Gondviselés, Sors, Szerencse vagy bárminek is hívják az emberek, hogy csak szitokszóra fordult a nyelve. Aztán, hogy első felindulásán túljutott töprengeni kéz4ett, s csak most döbbent rá, hogy ml Is fordult itt meg vele. A sok jószág odalett, társai elvesztek, ő maga pedig úgy nézett ki, mint egy szökött rabszolga. Fogalma ' sincs róla, hogy mit tegyen. VisszaigytA kezzen Váradra.? Így állítson be, szégyenszemre, megcsú tolva. kirabolva, mezítláb? Mit szól majd Benedek úr? Talán el sem hiszi egyetlen szavát sein. Miért is hinné el? Hiszen egyedül maradt, s ahogy a többi szolga’egény a fűbe harapott; úgy őneki is itt kellett volna meghalnia, ha igazán védelmezte volna a jószágot. Ezzel, hogy életben maradt, az isten se mossa le róla a vádat, hogy összejátszott a rablókkal. Nem is kell messzire mennie, hiszen zsivány volt maga is még három évvel ezelőtt. — Hogy az a jó szagú istennyila csanna bele ebbe a büdös világba! — csikorgatta a fogát, és zsolozsmázott még egy ideig. később lehiggadt. A fejét fogta és erősen gondolkozott: kik lehettek a támadók? Kunoknak látszottak a gúnyájukból ítélve, de látta arcukat, magyar pofák voltak, meg termetre is magasabbak. Aztán rájött, hogy a reggeli két Barsa lovas meg a támadás közt lehet valami kapcsolat, s ez <nár helyes nyomnak tűnt. Gondolatban sorra vette a környéken élő birtokosokat, míg végül megállapodott az egyik Barsa- esaládnál, az Abránfiaknál, azok laktak a legközelebb ide. Végül is nagy elhatározásra jutott. Ha az éjjel nem esik az eső — de hát miért is esne, hiszen derült, tiszta volt az ég —- a nyomok megmaradnak. Azon végigmegy. Megtudja, hová hajtották a sok jószágot. Akkor maid tovább töpreng, és kieszel valami okosat. — Visszaszerzem, ha belege- bedek is! — fogadkozott ökölbe szorított kézzel, maga elé mormolva. — Vagy a jószágot, vagy az árát? De inkább az árát, az kisebb helyen elfér. , fylivel jobbat nem tehetett, egyelőre megbújt egy fűzfabokor aljában, ott aludt. Az álom segített baján, elfeledtette vele a történteket, és derengő, lágy rajzú képsorokban Annát hozta el neki. Reggelre ébredvén még emlékezett a lányos arcú asszonykára, arra is, hogy valami szép dologról beszélget- tele, de már nem tudta a szavakat felidézni. Józanabb lett a hűvösre ébredéssel, ismét az motoszkált benne, hogy tán mégis okosabb lenne, ha visszakutyagolna Váradra, hiszen a fején pirosló seb amellett szól, hogy derekasan kiállt. Aztán Benedek majd csak megmozgatja ismerőseit, a váradi poroszló- kapitányt, meg a többi nevesebb uraságokat. Igen ám —
