Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-03 / 232. szám
fluszouliárouiezcr Békés megyei ifjúkommunisla baráti üdvözletét viszik Még mindig élénk az idegenforgalom KISZ-es de'egáció indult tegnap Penzába Tegnap délelőtt Budapestre utazott 30 Békés megyei ifjúkommunista, hogy onnan az esti órákban elinduljon több ezer kilométeres útjára, amelynek v ígállomása testvérmegyénk, Penza. A békéscsabai vasútállomáson beszélgettünk a delegáció tagjaival, akik 23 ezer Békés megyéi ifjúkommunista baráti üdvözletét viszik a szovjet komszomolistáknak. Nagy részük most jár először a Szovjetunióban. Püski Julianna, a kamuti Béke Tsz könyvelője: — KISZ-titkár vagyok, váratlanul ért a hír, ez a megtisztelő megbízatás. Az otthoniak is nagyon örültek, amikor megtudták, hogy Penzába mehetek. Hollandi Károly Lökösházán SZTK-ügyintéző, szintén KISZ- tjtkár: — A járási KISZ-bizottság javasolt erre az útra. Tavaly Lengyelországban jártam a KISZ szervezésében, az is nagyon jó volt, így hát a mostani csak még jobb lehet.. Sokat hallottam a moszkvaiakról, a penzai- 1 akról, s jó lenne szorosabb kapcsolatot teremteni velük. Nagy élmény lesz a személyes talál-, kozás. Varga László, a békési váró- i si pártbizottság munkatársa: I — Már nagyon régen vágyom ilyen útra. És a vágyam most teljesül, s ez az út végeredményben kitüntetés is valamennyiünk számára. A delegációt Kibédi-Varga Lajos, a megyei KISZ-bizottság j titkára vezeti a 10 napos penzai látogatáson, amelyre a Békés megyei KISZ-bizottság és a Penza megyei Komszomol-bi- zottság közötti együttműködési megállapodás alapján kerül sor. — Utazásunk elsődleges célja az — mondotta indulás előtt Kibédi-Varga Lajos —, hogy a delegáció tagjai kapcsolatot létesítsenek egy hasonló foglalkozású Komszomol-szervezettel. A magam részéről tanulmányozni akarom a Komszomolisták egyéni vállalási rendszerét, amely náluk már több éve folyik, s itthoni munkámban hasznosítom majd a szovjet tapasztalatokat. Testvérmegyénkbe , utazva Moszkvában elmegyünk a Lenin Mauzóleumba, megnézzük a Kremlt, a Tretyakov képtárat, Penzában pedig baráti találkozókra kerül sor. Beszélgetés lesz majd a városi Komszo- mol-bizottságon, s külön örülök annak, hogy személyesen üdvözölhetjük a városi Komszomol- bizottság első titkárát, aki augusztusban Békéscsabán járt az I. magyar—szovjet, barátsági fesztiválon. (Vitaszek) Ifjú szakmunkások Az elmúlt evekben szak- j munkásvizsgát tett fiatalokat j kerestem fel, akik munkásosz- j tályunlt legfiatalobb tagjai. I Műnk ás tapasztalatukról érdek- lődtem tőlük. A rohamö-' ián fejlődő szó- i cialista nagy-' üzemi mező- j gazdaságban is ! na már mind jobban igény-1 lik. a képzett szakmunkáso- j kát. A koráb- ' >i években az állattenyésztésben csaknem nindenütt gyakorlati. tapasztalattal rendelkezők dolgoztak. A mező- gazdaságban és az iparban dolgozó szakmunkások ma már egyenrangúak. Július utolsó napjaiban kapta meg a szakmunkás-bizonyítványát Erdósi Tibor állattenyésztő. Az elhelyezkedése könnyen ment, hiszen a békéscsabai Szabadság Tsz ösztöndíjasaként tanult három évig. — Mielőtt idekerültem a szabökte meg az ellenérv —, azt azért mégis okos dolog lenne kideríteni, kik voltak a rablók? És most tovább már nem latolgatott. Fél becsülettel, fél munkával nem fog visszainalni a gazdájához. Nekivágott a folyóparti füzeseknek, átgázolt a víz menti nádasokon, s csakhamar nyomra lelt Amikor ráborult a nádvilágra az este, egy rétszállásra bukkant. Nagyon lassan, nagyon óvatosan haladt, nem is ütött nagyobb zájt, mint egy surranó vízipatkány. vagy siklókigyó. Nagy sokára egy vereslő fénykort pillantott meg a távolban, s ha lehetett, még nagyobb vigyázassál vonta félre maga előtt a nádszálakat, s tette, rakta a talpát lépésről lépésre előrébb. Ez volt a legkeservesebb ezen az úton. Végül aztán rábukkant egy gulyarésre, itt már könnyebben lopakodhatott elő" re. A veres fénykor a szállás közepén rakott tűz. volt, melyet egy sereg férfi ült körül. A szállás széltében-hosszában tetemek sokasága, töméntelen mennyiségben. Györk álmélkodott. Az mind éjszakázó jószág volt. Szénarakásók kúpjai sorjáztak a sötétben, azok gyűrűjében ma- gaslott a nádsövényből rakott, irdatlanul széles leprám, ahol esős, havas időben megbújhat a sok jószág. Nyaranta, jó időben nemigen veszik hasznát. , Györk még közelebb lopózott, majd az egyik szénaboglya tövében meglapult. Innen már megértette a tűz körül ülők beszédét. Jól kivette szavukat, beszéltek is azok mindenféléről, időről, a várad! vásárról, asz- szonynépről. de az istennék sem ejtették ki egyik környékbeli úr nevét sem. A legény a fogát esi- borgatta dühében. Aztán, maga sem tudta, hogyan történhetett, ' megcsúszott alatta a széna, s ; puhán rázúdult a kazal teteje, | se nem látott, se nem hallott, ; folyt, zuhogott a szénaáradat, el- ; lepte, betemette. Markos kezek rángatták ki, ; talpra állították, valaki odatar- j tott. egy zsarátnokot, másvalaki • ordított, hogy vigye innen a tű- j zet, mert felgyújtja a boglyát. 9 Már hátra volt béklyózva a két 3 keze mikor lelökték a tűz élőt- : ti gyér fűre. Kemény, szögletes, árnyékba 9 vesző arcok meredtek rá. Györk ■ hirtelen a bujdosó legényekre 3 gondolt, azok is ilyen vad, ijesz- | tő poíájú emberek voltak, mint [ ezek a szilajpásztorok, most itt, 3 körülötte. Lassan visszanyerte : bátorságát. Esze lázasan kezdett 3 dolgozni. — Nohét, ebfajzatja, beszélj, • mit kódorogtál tp itt? — rivalt j rá az egyik. — Most mit játszódok szúrd 3 hasba, oszt beié a mocsárba! j — Valaki csak ideküldte! No, j nem beszélsz? ; Beszélt volna Györk, de már 3 késve nyitotta szóra a száját. 5 Olyan ütést érte az arcét, hogy 9 káprázó,, fényes lett hirtelen a S világ körülötte. Szerette volna | elengedni magát, leejteni az ál- • lát a mellére, nyöszörögve jaj- ; gatni; de az akarat, az elszánt- ; ság mást parancsolt, egyenesbe 9 rántotta a fejét, megpróbált nem j hunyorogni. 9 — Kissé gyorsan jár a ke- 3 zed... — mondta, de önnön 9 hangját nem igen hallotta, olyan 9 rettentő zúgás, zsibongás lepte 3 el az agyát az ütéskor. Ajkának } mozgását sem érezte, zsibbadt * volt a fél arca. — Szólani akar- 9 tam éppen. (folytatjuk.) * A kellemes időjárás megélénkítette az idegenforgalmat, az utazási irodák gazdag programot állítottak össze az őszi szezonra a turistáknak. A VOLÁN- TOURIST országjáró autóbuszai szeptemberben csúcsforgalmat bonyolítottak le, két hét alatt 3 000-nél több vendéget kalauzoltak különböző idegenforgalmi nevezetességekhez, s az októberi—novemberi programokra is hasonló vendégsereget várnak. Különösen kedveltek a szőlővidékek látogatásával egybekötött programok, a tokaji borvidékre irányított autóbuszokra valamennyi hely elkelt. A VOLANTOURIST új programjai között a palóc-föld „felfedezése” szerepel, a nógrádi várhoz és a balassagyarmati múzeumba is elkalauzolják ötnapos út során a jelentkezőket. Októberre a toki csárdába és a pilisvörösvári csárdába disznótoros ebéddel egybekötött programokat szerveznek. Élénk a kereslet a zalamarosi és a büki egyhetes gyógyüdülés iránt. Megkezdték a külföldi szilveszteri utak szervezését is; ezek között újdonság a 12 napós Kijev—Harkov—Moszkva utazás különvonattal. kosított sertéstelepre dolgozni, már mindenkit ismertem, s tudtam mi lesz a feladatom — mondja csendesen. A sertéstelep szocialista brigádjának tagjai védőszárnyuk alá vették a fiatal, kezdő szakembert. Segítenek neki a beilleszkedésben, a gyakorlati I fogások elsajátításában. I — A segítségre nekünk, fia- I hogy ennyit kell dolgozni. Tanulókoromban nem ismertem még fel munkám jelentőségét sem. Az iskolában ugyan neveltek bennünket a munkáséletre, de nem vettük komolyan. Egyedül még ma is nehezen tudnék boldogulni. Az idősebbek gyakorlati tanácsa mindig jó, s kiegészíti az elméleti tudásomat. tál szakmunkásoknak feltétlenül szükségünk van, mert fel- készültségünk eléggé hézagos. Igaz, az iskolában az elméleti tudást elsajátítottuk, de a gyakorlatra csak a mindennapi munkában, az életben tehetünk szert. — Későbbi terveid? — Bármennyire is furcsán hangzik, bérházi gyerek létemre szeretnék továbbra is az állattenyésztésben dolgozni. Szeretnék leérettségizni, mert szerintem az érettségi az alap- műveltségben ma már nélkülözhetetlen. Meg aztán minden fejlődik, korszerűsödik. Állandó tanulás nélkül nem lehet eredményesen dolgozni — válaszol határozottan. A Mezőbe- rényi Faipari {szövetkezet termelése az utóbbi években dinamikusan fejlődött Termékeik mind a külföldi, mind a hazai piacokon ..eresettek. Ez is szükségessé tette, hogy tanműhelyt hozzanak létre a szövetkezet szakmunkásgondjainak enyhítésére. Bagita Mária kárpitos három éve a szövetkezet tanműhelyében szerezte meg szakmunkás-bizonyítványát. — A kárpitos szakmát úgy ismerik mint férfiszakmát... — kezdem. — Az régen volt. Ma már nálunk, a szövetkezetben „elnőiesedett” a kárpitos részleg — válaszol. Pótjelentkezés után lett kárpitos tanuló. A tanműhelyben székek, fotelek, heverők javítása volt az első munkája. Később egy-egy munkafolyamat elsajátítását a műhelyben gyakorlat követte. Az utolsó *fél évben már brigádban, szakmunkások mellett dolgozott. A Békéscsabai Hajtómű- és Festőberendezések Gyárában már hagyománya van a szakmunkás- képzésnek. A tanműhelyt évente mintegy 15 ifjú szakember hagyja el. — A legalapvetőbb műveleteket tanultuk csak meg a tanműhelyben, régi felújított gépeken. Ezek a masinák ma már nem számítanak korszerűnek — kezdi a beszélgetést Marsi Jáno^ 13 éves esztergályos. Tizennégy társával együtt a múlt nyáron szerezte meg a szakmunkás- bizonyitványt. — Milyen gépen dolgozol most? — Azt hiszem nálam öregebb, E—400-as. magyar csúcseszler- gán dolgozom. Ma már a programvezérlésű gépek a sztárok — magyarázza. ■— Véleményem szerint nem jó az, hogy a jövő szakemoe- relt a múlt gépein oktatják. Igaz, a legegyszerűbb műveletekkel kell kezdeni a szakmát', de még a tanulóévek alatt jó lenne megismerkedni a modern gépekkel is. Az utolsó tanulóévét a termelésben. a kiforrott szakmunkások között töltötte. — Szoktuk a munkáslégkört. a termelést. Kicsit furcsa —olt a szakoktató helyett a művezető és a folyamatos munka — sorolja. — A műhelyben csak jó mun- \ kával' lehet bizonyítani — mondja, miközben újabb munkadarabot helyez az esztergapadba. Az idősebbeknek mi. fiatal szakmunkások sokat köszönhetünk. Jó. kollegális viszonyt alakítottunk ki, kölcsönösen megbecsüljük egymást. — A normánk lazább volt, de ez az időszak jó volt arra, hogy megismerjük, érezzük a munkásvilágot. A szakmunkásvizsga után az első időben számára a minőség jelentette a legnagyobb gondot. — Selejt van-e? — Még látszik, hogy csak egyéves gyakorlata van — válaszol helyette Botyánszkl László meós. s hozzáteszi: de nines több selejtje mint a többieknek. — Néhányszor munkaidő után felbontatták velem a minőségileg meg nem felelő darabokat j- emlékszik vissza. — Nagyon, szégyellem magamat, s megfogadtam: nagyon jől fogok dolgozni. Azóta a minőség lényegesen iavult. — Milyennek képzelted a. szakmunkáséletet? — Jobbnak — vá1 aszóit tömören. — Nem gondoltam, Szakmunkás-bizonyítványukat éppen csak hogy átvették, még csak most Ismerkednek az élettel, ám valamennyien megbecsült szakemberként dolgoznak már. Ahhoz, hogy valóban jó szakmunkások legyenek, hátra van még egy komoly mába, ‘ mégpedig az élet próbája. Szekeres András [yegyzef 1 A kivénhedt füstös gőzös nyögve, nyöszörögve vonszolja terhét: a hat vasúti személyszállító kocsit Orosházáról Békéscsabára. Utasai szinte minden nap ugyanazok, ingázók. Számukra a táj megszokott, mindennapi. Az ablaknál ülők ismerősként tekintenek a fákra, kukoricatáblákra, az egyre tes- tesedö, vörösen izzó felkelő napra, amely már október reggelén lassabban tornássza fel magát. Hiába, ősz van — csillagászatilag szeptember 23. óta. És milyen az utazó ember? A megszokott képsorban szeretne mindig valami újat felfedezni. Elsőként megtalálni. így történt ez október l-éh is. A 61-es őrháznál valaki felkiáltott: „virágzik az almafa”. És a szóra kíváncsi tekintetünk az egyik almafa dús virággal borított ágán pihent. Almafa virágzás október 1-énl A szeptemberi hőség jól „becsapta” a növényeket; mert életük rendje, a míg meleg van és süt a nap, addig virágozni és viháncolni kell. Eltűnődöm. Milyen a természet legcsodálatosabb tulajdonsága az évszakok körforgása; a nyárra ősz jön, az őszre tél, ám mindegyikben ott rejtőzik a kikelet, az almafavirágzás. így az ősz soha nem búcsú, hanem készülődés a hosszú útra, a tavaszra, a nyárra. Tűnődésemből néhány munktu gép dübörgése, a kukoricatáblákon szorgoskodó emberek látása zökkentett ki. Fogynak a kukoricasorok, sokasodnak az új barázdák és az állomások környékén nőnek a cukorrépakupacok ... Érdekes, mintha ezt ma láttam volna először... Őszről beszélgettünk, a zsenge tavasz illúzióját csupán az almafavirágzás keltette bennünk. Petőfi Sándor egyik versének néhány sora jut eszembe ... „Az ősz olyan gondatlan rossz gazda; / Amit a kikelet / És a nyár gyűjtöget / Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli / A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli.” Elgondolkodotm és reménykedem abban, hogy a tél a földön termett sok-sok kincsnek valóban csak a hült helyét leli. Az őszi idő lehet ugyan könnyelműen virágcsalogató és fecsér- lő. Az ember viszont nem fecsérelheti idejét, mert bizony az őszre jön a hosszú, hosszú tél és csak tavaszra, a nyár... És addig legyen a kamránkban annyi minden, amennyi éppen kell. Megérkeztünk. Egy pillanatra eszembe jutott: vajon mások is észrevették a szántó traktoror kát, a krumpliszedő asszonyokat, a hosszú sorban megrakott cukorrépás vagonokat, vagy csak az almafa virágát? Lehet. Hiszen én is azzal állítottam be munkahelyemre: képzeljétek, virágzik az almafa. Arfól egy szót sem szóltam, hogy még néhány nap után a gépek „megzßbßl- ják" a kukoricatáblákat. Talán azért sem szóltam, mert ez munka, amely olyan megszokott, mindennapi. És mert ezt ott a földön mások csinálják. (rocskár) Fiatal férfidolgozót raktári munkára felveszünk. (Lehet vidéki is.) 0ÉLTJ5X, Orosházi út 103.
