Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-22 / 248. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA Világ proletárjai esyesüljetek! SSfPúJSÁc 1975. OKTÓBER 22., SZERDA I Ara: 80 fillér XXX. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM •♦•agyar—koreai barátsági nap Magyarbánhegyesen A Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága tegnap, októ­ber 21-én magyar—koreai barát­sági napot rendezett Magyarbán­hegyesen. Ez alkalomból megyénkbe ér­kezett Kim Ze Szűk, a Koreai Népköztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követe,, valamint Ősz Äng Kvon és Kim Jong Csan nagykövetsé­gi titkárok. Vendégeinket Békés megyébe elkísérte Szabó Péter, a Külügyminisztérium koreai re­ferense. A testvéri koreai nép magyar- országi képviselőit délelőtt 11 órakor a Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottságának titkár­ságán fogadták. Fogadásukon jelen volt Harmati Sándor, a HNF Országos Elnökségének tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke és dr. Takács János, a megyei tanács osztály- vezetője. A nagykövetet és munkatár­sait Nyári Sándor, a HNF Békés megyei titkára köszöntötte és tájékoztatta megyénk politikai, gazdasági és kulturális életéről. Elmondta egyebek között, hogy Békés megye vezetői és dolgo­zói őszinte tisztelettel kísérik fi­gyelemmel a koreai nép és a Koreai Munkapárt vezetőinek a mesterségesen szétszakított Ko­rea egyesítésére irányuló harcát. A tájékoztatót követően a dél­utáni órákban vendégeink Bé­késcsaba nevezetességeivel is­merkedtek, majd Magyarbánhe- gyesre utaztak Vichnál Pálnak, a HNF Békés megyei bizottsága nemzetközi béke és barátság munkabizottsága titkárának tár­saságában. A községben a mezőkovácsházi járás és a község párt-, állami, valamint a társadalmi szerveze­teinek vezetői fogadták a test­véri koreai nép magyarországi képviselőit, adtak tájékoztatást a járás és a község életéről. Ezt követően vendégeink találkoz-_ tak Magyarbánhegyes úttörő- í csapatával, megnyitották a Ko­reát bemutató fotókiállítást, majd magyar—koreai barátsági gyűlésen vettek részt, amelyen ünnepi beszédet mondott Har­mati Sándor és felszólalt Kim Ze Szűk rendkívüli és megha­talmazott nagykövet. Napirenden: Megyénk oktatási intézményeinek fejlesztése az V. ötéves tervben Lázár György vezetésével Magyar kormányküldöttség utazott a szovjet fővárosba Megkezdődtek a tárgyalások Tegnap, kedden délelőtt tar­totta meg soron következő ülé­sét Békéscsabán a megyei ta­nács oktatási bizottsága. A tes­tület elsőként dr. Gácsér József­nek, a megyei, művelődésügyi osztály vezetőjének beszámoló­ját hallgatta meg oktatási intéz­ményeink jelenlegi helyzetéről, valamint az V. ötéves terv»idő­szakára tervezett fejlesztések­ről. A fontossági sorrend figye­lembe vételével az általános is­kolákat, a szakmunkásképző tanintézeteket és az óvodákat bővítik. Az óvodai férőhelyek bővítésében továbbra is számí­tanak a társadalmi segítségre. A következő öt évben megyénk ál­talános iskolái' 100 tanterem­mel, a szakmunkásképző tanin­tézetek kollégiumai pedig 500 férőhellyel bővülnek. Az ülés második napirendjén a világnézeti nevelés hatékony­ságának növelésére tett intézke­désekről szóló jelentés szerepelt. Szak Bálint, a művelődésügyi osztály iskolai csoportvezetője a világnézeti nevelés rendkívüli fontosságára hívta fel a bizott­ság tagjainak figyelmét. A pe­dagógusoknak számba kell ven­niük azokat a külső hatásokat, amelyek a gondjaikra bízott di­ákokat érik. A tanulók szabad­idős programjaiban minél több ideológiai és politikai vita szer­vezése lenne kívánatos. A világ­nézeti nevelést természetesen már az óvodában meg kell kez­deni. A bizottság keddi ülésén vé­gezetül elfogadta következő évi munkatervét. Legközelebb feb­ruárban lesz bizottsági ülés, amelyen az iskolák igazgatóinak ciklikus megbízatásával kapcso­latos tapasztalatokról, valamint a tankötelezettségi törvény vég­rehajtásának megyei intézkedé­seiről lesz szó. Moszkva Kedden délben, moszkvai idő szerint pontosan 12 óra 30 perc­kor hivatalos baráti látogatásra a szovjet fővárosba érkezett Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke. Moszkvában, a Vnukovói kormányrepülőtéren a magyar kormányfőt és a kíséretében le­vő személyiségeket Aleksze j Nyikolajevics Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke, M. Sz. Szolomencev, az Oroszországi SZSZSZK Mi­nisztertanácsának elnöke, M. A. Leszecsko és 1. V. Arhi­pov szovjet miniszterelnök­helyettesek fogadták. Megjelent még a magyar vendégek fogadá­sára N. Sz. Patolicsev külkeres­kedelmi miniszter, V. D. Sasin olajipari miniszter, N. A. Scso- lokov belügyminiszter, A. 1. So­kin elektronikai ipari miniszter, Sz. A. Szkacskov, a Külgazdasá­gi Kapcsolatok Állami Bizottsá­gának elnöke, N. N. Rogyionov külügyminiszter-helyettes. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Kopai Gyula, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai nagykövete. Meg­jelentek a repülőtéren a moszk­Rizshegy Körösiadányban A köiösladányi Ms gyár—Vietnam Barátság Tsz-ben is a rizs­betakarítás a legfőbb gond a napokban. A szabadban szárító­gépekkel megszárított rizst tisztítják, az így kerül a hántoló­üzembe. Felvételünkön Herpai Mihály és Fazekas Sándor tsz- tagok a tisztítógépet kezelik (Fotó: Dcmény) vai magyar nagykövetség, a kül­kereskedelmi kirendeltség és a magyar KGST-képviselet vezető munkatársai. A magyar kormányfő tisztele­tére a Vnukovói kormányrepülő­teret szovjet és piros-fehéz-zöld lobogókkal díszítették, s a váró­csarnok homlokzatára Üdvözöl­jük Lázár György elvtársat szö­veggel magyar és orosz nyelvű feliratokat helyeztek el. A repü­lőtér betonján felsorakozott a moszkvai, helyőrség díszszázada, s ott volt a moszkvai üzemek és tanintézmények képviselőinek egy népes csoportja is, akik kis magyar és szovjet zászlókat len­getve, „barátság” felkiáltásokkal üdvözölték a Budapestről érke­zett vendégeket. A magyar kormány különre- pülőgépéből kilépő Lázár György miniszterelnököt elsőként szov­jet kollégája, Alekszej Koszigin üdvözölte, majd a többi vendég­látókkal és a magyar diploma­tákkal fogott kezet. A Vnukovói repülőtérről Lá­zár György, valamint a kíséreté­ben levő magyar személyiségek fehér sisakos motoros rendőrök díszkíséretében hajtattak a vá­rosba, a magyar kormányfőnek a 1Lenin-hegyen kijelölt szállás­helyére. A repülőtérről a város- központ felé vezető utakat, va­lamint a Lenin-sugárutat ugyan­csak magyar és szovjet zászlók­kal díszítették fel erre az alka­lomra. Kedden délután a moszkvai Kremlben a Szovjetunió Minisz­tertanácsának üléstermében tár­gyalásokra került sor Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bi­zottsága tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöké és Lá­zár György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a ma­gyar kormány elnöke között. A megbeszélésen a testvéri ba­rátság, a teljes és kölcsönös meg­értés légkörében a két ország közötti együttműködés megszi­lárdításának és elmélyítésének számos kérdését vitatták meg, különös tekintettel az időszerű gazdasági problémákra, a IV. öt­éves terv és a szovjet IX. ötéves terv végrehajtásával összefüggő feladatokra. A tárgyalópartnerek kifejezés­re juttatták azt a meggyőződé­süket, hogy a népgazdasági ter­vek koordinálásának jelentősé­ge egyre nagyobb lesz, a terv- koordináció a magyar—szovjet együttműködés magyfontosságú szilárdító tényezőjévé válik. A termelés szakosítása és a koope­rációja az ipar és a mezőgazda­ság egész sor ágazatában számot­tevő előnyöket hoz mindkét nép­nek. * Koszi gin és Lázár György, va­lamint a két tárgyalóküldöttség tagjai időszerű hemzetközi kér­déseket is megvitattak. (foljtatát s 2. oldalotti Egyszerűbben, okosabban Tisztelet az orvosoknak, az egészségügyi ^propagandának, amiért agitálnak a mértéktelen kávéfogyasztás ellen. A kávé karrierjét azonban nem veszé­lyeztetik az intő szavak; kávét iszunk ébredéskor, reggel, dél­ben és délután, kávét iszik az esztergályos, az egyetemi tanár, a fejkendős falusi nénike. Csak vendégségben iszunk egyre kevesebb kávét. Ha igen, akkor is amúgy mellékesen ke­rül az asztalra, megszoktuk, ne hiányozzék. A csészék bősége­sen megrakott asztalokon sze­rénykednek, eltűnnek a tálak, palackok, poharak tömkelegé­ben. Egészségünknek az a kávé sem használ,, amit ilyenkor el­fogyasztunk, de orvosi véle­mény ide vagy oda: közérze­tünknek kifejezetten javára válnék, ha csupán kávéval kí­nálnak meg bennünket a bő­ségszaru bontogatása helyett. A „gyertek el egy kávéra hozzánk” idején, amikor még komolyan vettük a mára pusz­tán szóhasználattá kopott meg- hívási formulát, és mindenki csak kávét ivott látogatóban Is, persze nehezebben éltünk. Még nem felejtettük el a pótkávét, a frankot és a cikóriát, újdonság volt, hogy a gyári munkásnő és a mezőről érkezett asszony is igazi, cserjén termett babká­vét vásárol az üzletben. Az or­szágos kávézás, kimondva-ki- mondatlanul, a szokásokat is át­ható, átalakító demokratizáló­dást fejezte ki. A kávéfőző tö­megfogyasztási cikk lett, csillog­va hirdette, hogy már nemcsak a régi, polgári háztartás nélkü­lözhetetlen kelléke. Barátok, ro­konok, munkatársak ültek és be­szélgettek egy-egy csésze kávé mellett. Lehet, hogy nyugtala­nul aludtak tőle, de csak a kof­fein zavarta meg az álmukat, nem a vendéglátás viszonzása. Mostanában bezzeg az Is ko­moly előkészületeket igényel. Több a pénzünk, az üzletekben sok a csábító étel- és italkülön­legesség. Vendégségben terülj- asztalkámat varázsolnak elénk, illik viszonozni. Teli hassal is ettünk-ittunk, mert a háziakat nem lehet megsérteni, érthető, hogy mindenfélét összevásáro­lunk, ha hozzánk jönnek látoga­tóba. Kiteszünk magunkért, vi­szonzásképpen, önérzetből, ne­tán hivalkodásból — de minden­képpen felesleges bőkezűséggel. A sógorasszony háromfajta ételt főz a sógoréknak, sört, bort, pá­linkát cipel haza, tortát a cuk­rászdából, mert őt is így fogad­ták. A munkatárs, a barát drá­ga külföldi italt bont a látogató­nak, hiszen őt is azzal kínálták. A másik faluból érkezett, vasár­napi ebéddel megvendégelt ro­kon gondosan ügyel, hogy dél­után, amikor a vendéglőben ő állja a költségeket, ne maradjon alul. A vendégeskedés színvona­lát a lapos pénztárca sem csor­bíthatja, még mindig jobb a szomszédtól, munkatárstól köl­csönkérni, mint szégyenben ma­radni. Régi szokások porladnak, újak alakulnak, de sokszor csak a ré­giek öltözködnek megtévesztően divatos ruhába. Mi pedig hagy­juk magunkat megtéveszteni. Behódolunk a külsőségeknek, igyekszünk lépést tartani, ne­hogy megszóljanak bennünket. Még akkor is „tartjuk a lépést”, ha közben zihálunk a megeről­tetéstől ' és titokban legszíveseb­ben kiállnánk a sorból. A „ma­gyaros vendéglátásnak” ezt a magunk között terjedő szokását kár újraéleszteni. Még akkor is, ha valóban telik rá, örüljünk, hogy egyszer megszabadultunk tőle. Pocsékolás helyett számta­lan dologra költhetjük a pén­zünket. Az illendőségből vagy hivalkodásból túlzsúfolt aszta­loknál még egy csésze kávé is egészségesebb. Ticáán Erssébet i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents