Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-21 / 247. szám

A közutak védelmében if TEJÚTON" A KÖJÁL Hajnali 3 óra. Még sokan az igazak álmát alusszúk. Minden csendes. A vekker csörgését is lehalkítja a párna, amit ráte­szek. Nem akarom, hogy a csa­lád. a gyerek felébredjen. Nesz nélkül igyekszem a mos­dást és az öltözködést elintézni. Majd a hűtőből efey tasak tejet veszek elő. Öntök egy pohárral. Jó hideg. Kicsit borzon gok is tőle, de azért megiszom. Meg- langyosítani nincs idő, mert az ablakból kinézve látom egy gép­kocsi Xénycsóváját. Értem jön­nek. A megyei KÖJÁL ellenőreivel hajnali körútra indulunk. Azt akarjuk megtudni, hogyan jut el a fejéslől az asztalomra, il­letve mások asztalára a tej. Ezért a hajnali ébredés. A mikröbuszban Öten ülünk. Érdekes módon — egy kivételé­vel és ez János bácsi a gépko­csivezető — mindnyájan asszo­nyok, gyermekes anyák. A ki­csiknek búcsúzóul éppen csak egy futó csókot tudtak adni, mi­előtt elindultak, azt is óvatosan, hogy fel ne ébredjenek. Nem tudják, hogy éppen értük az ál­dozat, a korai kelés — az egész­ségükért. Mert nem mindegy, mit isznak reggel, milyen az a tej. melyről olyan betéve tudják a reklámszöveget: „Egy pohár tej, tiszta fej.” De vajon az a tej tíszta-e? Nem volt szerencsénk Első utunk az állami gazdaság gyulai tehenészetéhez vezet. Va­lóságos nagyüzem. Két portán is igazoltatnak, míg a tehenészet­hez jutunk. A hajnali váltásra érkezünk, de most nem volt sze­rencsénk. Kiderült, hogy nemrég cserélték le a teljes állományt a bruccelozis megbetegedések miatt így hát a fejés — amire tulajdonképpen kíváncsiak va­gyunk — itt elmaradt, mindösz- sze néhány tehén vár erre, s a fejők 6 hat órára érkeznek. Most csak a gondozókkal találkozunk. Sebaj. Indulunk tovább. Arra viszont rövid-időn belül rá kel­lett jönnünk, hogy a mezőgaz­daságban ma már korántsem a hajnali órákban kezdik a mun­kát. Mondjuk éppen a fejest. így hát kissé borzongósan, a fagyos októberi széltől átfázva és a ku­darctól kedvtelenül útnak Indu­lunk. A következő állomás a gyulai Munkácsy Termelőszövetkezet tehenészete. Itt már megkezdő­dött az almozés. az állatok rend­behozása. A fejők is munkához készülődnek. Piszkos köpeny, minimális higiénia De hogyan? Hát azt e sorok­ban kár lenne részletezni. Mert távol áll tőlem, hogy a tejfo­gyasztástól elvegyem bárkinek is a kedvét. Ezt a kitűnő, tápláló italt magam is szeretem. Ám­bár a látottak egy kissé eltán­torítanak tőle. Azt hiszem a KÖJÁL ellenőreit is. Erre utal az a sok-sok kérdés, amit szinte fulúnkosan a fejőknek szegez­nek. „Mivel mossák a kezüket? Me­Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet KERES: RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁST és kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet: Békéscsaba. Csaba u. 2. *r. alatt, a lakáskarbantartó részlegnél. (Tel.: 12-297) 4 1075, OKTOBER 21. leg vízzel, vagy hideggel? S mi­lyen fertőtlenítőt használnak? Mivel mossák az edényeket? Milyen ruhát hasznainak a tő- gyekre, milyen időközönként cserélik a köpenyeket?” Mind­ezekre nem könnyű válaszolni, hiszen ahová belépünk, ott min­denütt piszok, szenny, rendezet­lenség tapasztalható. Az asszo­nyok viszont mindenre kíván­csiak. Ez a feladatuk egyébként is, hiszen az egészség őrei, mel­lesleg édesanyák, akiknek nem. mindegy, hogy milyen tej jut a boltokba és a legkisebbeknek. Mindenhova bekukkantanak, még a tejeskannák csurgalékát is megnézik. Mintát vesznek. Dr. Luzsényi Laura főorvos, Bárt- fai Zoltánná és Szálai Sándor- né közegészségügyi ellenőr lel­kiismeretes munkát végez. Mind­hárman féradhatatlanok. Nem csoda, hiszen a kora reggeli hű­vös szél egyáltalán nem álrnosí- tó. No meg amit látnak, ta­pasztalnak, az bizony felkelti az érdeklődésüket. Nem Is nyugod­nak bele, hívják a telepvezetőt. Röpgyűlés a buszon — Ez a tehnészet megszűnik — mondják a gondozók — de nézzék meg a feketéket. Azok­nál már sokkal modernebb min­den. Megnézzük... A „feketék” a holland tehe­nek. Itt is lecserélték az állo­mányt bőtejelő, fajtiszta tehe­nekre, s az épülétek a lehető legkorszerűbbek. Az állatok a kinti karámból egy fedett várakozóba, majd a csempézett fejő helyiségbe men­nek. Mér tudják a helyüket. El­sőnek a Madár jön, majd a Mö- csény, a Dóra és a Cinka. Szat­mári Sándor fejő mindegyiket név szerint ismeri. Egyszerre négy állat állhat be. Az önete­tőn Itt kapják a takarmányt, a fejő egyetlen mozdulatára, aki közben felszereli a fejőgépeket. Meleg vízzel letusolja a tőgye­ket, s néhány perc múlva a gé­pek csövein a 25—30 literes tar­tályokba gyűlik a friss tej. Majd sűrített levegő nyomására újabb csöveken ét egy másik helyiség­be, a tej házba. Emberi kéz te­hát nem érinti. Higiénikus a tej útja — álla­píthatnánk meg nyugodt lélek­kel, ám a szakembereket ez nem téveszti meg. Minden apróságra felfigyelnek. A tőgytöriő ruha például piszkos. A tejszállftó csöveken sárgás-fehér lerakódás van. Mosásuk nem megoldott. Sajnos nemcsak a fejésnél, ha­nem a tej kezelő házban is sok a hiányosság. Az itt dolgozók nyomát sem látták a fehér kö­penynek. Az egészségügyi köny­vek sincsenek rendben. A tej­gyűjtő kannák tisztasága kifogá­solható. Nem szólva az épület előtt álló gyűjtőkocsiról, amely­nek lépcsője, oldala trágyás, piszkos. Pedig nem mindegy, mennyire tartják be a higiéniát, mert csupán ebből az egy szö­vetkezetből — a háztájival együtt — naponta 2700 liter te­jet szállítanak el. Ezért aztán egy kis rögtönzött gyűlésre hívjuk meg — más he­lyiség hfján — a mikrobuszba Ludvig András telepvezetőt. Zá­poroznak a kérdések. Alig győz válaszolni. Lálja a hibákat, de sorolja az indokokat is, amelyek enyhén szólva nem elfogadhatók. Hiszen több dologhoz, mint a köpenyek sűrű cseréje, vagy az. egészségügyi ellenőrzéshez még csak nagyobb anyagi befektetés sem kell. Csupán jó munkaszer­vezés, és szemlélet kérdése az egész. ü fogyasztóhoz mégis tiszta tel jut >1 Nem rózsásabb a helyzet a ; Békéscsabai Állami Gazdaság • szabadkígyós! Il-es telepén sem. ! A fejők éppen befejezték a mán­kat. Tele vannak panasszal. Eső­ben az állatok szügyig járnak a sárban Hogyan lehet akkor tisz­tán tartani? Nincs alom. Régen nyolc tehén jutott egy fejőre, ma huszonöt. Ki győzi ezt?... És így tovább. Trí por János brigád­vezető maga is látja, hogy tűr­hetetlen ez az állapot. De mivel alig egy hónapja van itt, még sokat nem változtathatott a hely­zeten. Lesz munkája bőven, ha azt akarja, hogy tisztább, egész­ségesebb tej jusson a fogyasz­tókhoz Különben mindenütt meg­egyezünk abban, hogy néhány hónap múlva újabb ellenőrzés lesz, s ha szükséges büntetés is. Ellenőrzünk még tejházakat, gyűjtőket, szállítókat. Már rég felvlrradt a nap, mire a Gyulai Tej porgyárba érünk. Most kez­dődik a nagyüzem. Egymás után érkeznek a teiszéllító kocsik. Ha­talmas csöveken zúdul a fehér folyadék a gyári tartályokba, majd a pasztörlzáló berendezé­seken át a tasakokba. Illetve a feldolgozó üzemrészekbe. A pasztörizálás biztosíték arra, hogy a fogyasztóhoz mégis tisz­ta tej kerül. Naponta 120 ezer liter tejet vesznek át. Tavaly a nyári hónapokban 220 ezret.^ Most csökkent az igény. Az okát nem tudjuk. Pedig a választék bővült. Megjelent a poharas is­kolatej is, sajnos azonban csak a napközis konyhák vásárolják. Hogy miért, ennek okát most nem firtatom. A lényeg, hogy több tejnek kellene fogynia, Je­lenleg naponta 20—22 ezer egy­literes és 4—5 félliteres tasak ke­rül a boltokba. Ami a higiéniát illeti, itt az üzemben mindent a legnagyobb rendben találunk. Erről a saját laboratórium és a belső ellen­őrzés is gondoskodik. Ez is biz­tosíték arra, hogy — hajnali ta­pasztalataink ellenére is — jó tejet iszunk, csak még keyset. Egészségünkre! Kasnyik Judit Nem olcsó a túlsúlyos járművek közlekedtetése Ellenőrzik eg.v kamion méretét Az 1073-as minisztertanácsi határozat értelmében a közuta­kon külön útvonalengedély nél­kül csak olyan gépjárművek közlekedhetnek, amelyek elsŐ- tengely-nyomása tíz, a másodiké a 16 tonnát nem haladja meg. Áz ezeknél súlyosabb jármüvek csak külön útvonalengedéllyel közlekedhetnek. Hogy miért van erre szükség? Köztudott, hogy országszerte, de különösen megyénkben a köz­utak minősége elmaradt a köve­telményektől. De nemcsak az utak. hanem az azokon levő műtárgyak'— hidak, átereszek — sem felelnek már meg a mai forgalomnak. Különösen a Kö­rösök fölött átívelő hidakra vo­natkozik ez, amelyek többsége még g századforduló táján ké­szült és nyilvánvalóan az ak­kori forgalomnak tervezték. Ma mér, amikor 30—40 tonnás jár­művek közlekednek a valamiko­ri ökrös fogatok helyett, termé­szetes, hogy a közutak és köz­úti hidak teherbírása iránt is jóval magasabbak az elvárások. A KPM Közúti Igazgatóságai igyekeznek az utak védelmében érvényt szerezni a miniszterta­nácsi határozatnak. Sajnos, me­gyénkben mindössze egyetlen közúti mérleg áll rendelkezésre — a határátkelő állomáson —, amellyel csak a külföldről jövő kamionok súlyát, méretét tud­ják ellenőrizni. Előfordul, hogy • a külföldi kamion „meglépett” a mázsálás elől, de utolérte „vég­zete”, a KPM kezelésében'levő mozgó mérlegelő berendezés. A büntetés magas, hiszen volt olyan ^cég, amely 2—300 ezer fo­rintot Is fizetett. Most már a külföldi kamionosok is fegyelme­zettebbek. Igaz, hogy a túlsúlyos kamionok útvonalengedélye nem olcsó mulatság. Nemrégi­ben egy török kamionosnak csaknem 30 ezer forintot kellett fizetnie azért, hogy több mint 41 tonnás terhével a gyulai ha­tárátkelő állomástól Hegyesha­lomig Igénybe vehesse a számé­ra kijelölt útvonalat. Ezek a példák külföldiekről szóltak, de a belföldiekre is érvényes a szabály. A KPM feladata, hogy érvé­nyesítse a súlykorlátozást és megadja a gépjárművek számá­ra azt az útvonalat, amely a legoptimálisabb útjaink védel­me és a fuvar célja szempont­jából. f TAMÁSI ISTVÁN aa — Nyomomban jár a pusztulás... — sóhajtott Jakab, az ősz kalmár —. nemsokára ideérnek a ha­dak. Békésből is sok menekült tart erre. ki Csanádba. ki Arad­ra fut; legtöbben azért mégis Erdőelvére, azt mondj ált, az erdélyi püspök atya. Péter úr kemény ember, 'nagy hada va­gyon, és szembeszáll a királlyal, ha ke l. — A király úr üldöz téged is? — Nem üldöz, hiszen senki, semmi vagyok én, de üldöz a vész, a pusztulás, amit a király úr hoz a hadaival. Szörnyűség, ami tör­ténik. szörnyűségl Sok esztendőt megértem már. de Ilyenre nem emlékszem. Mindenütt harc, hullák, tűzvész és enyészet! Pe­dig oly nyugodt és békés volt ez a föld még nemrégen. De most mindenütt öldökölnek és esetnek! — Tekintetét^. meny­nyezetre vetette, szakállal, ba­jusszal benőtt vértelen ajka re­megve mozgott: — Isten, med­dig tűröd még ezt a sok szenve­dést? — Egyszer csuk vége tesz sóhajtott Györk —, egyszer mé­giscsak megcsendesedik. Csak ki kell várni I — Belenyomorodák te abba. fiam. Budán lakoztam, oda csak nagy ritkán vetődött királyi vi­tézeken, kívül idegen ellenség. Most meg... előbb kunok nyar­, galásztak, belövöldöztek az ab­lakokon, az udvarokba, majd nekiestek a budai bíró palotá­jának, aztán az egyházi épüle­teket gyújtogatták. Utánuk ta­tárok Jöttek. Es a veres királyi lobogó lengett felettük! Ilyen gyalázatot, hogy a magyar ki­rály tatár 'katonákat tartson á szolgálatában! No. azok aztán felforgattak mindent: lerombol­ták a falakat, falas úitották a házakat, meggyalázták a lá­nyokat, asszonyokat, aki szem­beszegült velük, annak el. vágták a tea-kát. Amikor elvégezték szennyes mun­kájukat, tüzet raktak a tereken, ott dorbózo'tak, tivornyáztak. Szörnyű volt! — Es a királyúr? Az tudott mindenről? — döbbent el Györk. — Nem volt Budán, de bizo­nyára tudott róla. Hiszen min­denütt, minden városban ott tombolnak vad katonái, dúlják az egyházi és bárói birtokokat, épületeket, jószágokat. A pápa úr keresztes háborút hirdetett ellene. De mintha ezzel László úr malmára hajtotta volna a vizet, őfelsége immár szabadon, indulatjait eleresztve száguldo­zik szerte, ölet és romboltat. Nyeregbe parancsolta az ösz- szes kunt, a gyepűelvéről ta­tár hadak csatlakoznak hozzá. Ha a fennlakozó Irgalmas Isten sokáig tűri, elpusztul az or­szági — Az nem lehet — mormog­ta megrendültén Györk —, hogy mindennek csak a király­úr lenne az oka? Csak ő a bű­nös? Jakab lehajtotta ősz fejét. — Nem, dehogy Is... Hiszen a király szállásblrivkait, regálé Jószágait ugyanúgy dúlják és égetik a báró urak meg az egy- háznagyok katonái! A királyi földeken élő parasztok ugyan­úgy pusztulnak és hullanak, mint a bárói birtokon vagy papi falvakban élők. Am mégis azt mondom, őfelsége a főbűnbe Az. 6 lelkét terheli a sok-sok kiontott vér, a pusztulás... Ő kezdte a harcot, s az isteni tőr-

Next

/
Thumbnails
Contents