Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-19 / 246. szám
Mi a gyenge pontunk az oktatáspolitikai határozat végrehajtásában? Három év tapasztalata az orosházi járásban Fél évtizeddel ezelőtt közoktatásunk helyzetéről szólva nem sok jót mondhattunk. Túlhaladott formák, módszerek, tartalmi hiányosságok okoztak bizonytalanságot, Megérett tehát a helyzet a változtatásra. Emlékeztetőül e folyamat néhány főbb állomását: a X. kongresz- szus minden korábbinál nagyobb hangsúllyal foglalkozott a témával és kimondta oktatáspolitikánk korszerűsítésének szükségességét. A felmérő és előkészítő munka után 1972-ben megjelent a Központi Bizottságnak az állami oktatás továbbfejlesztésére vonatkozó határozata. Együtt voltak tehát a tennivalók, s a felhalmozott energiák a jobbítás szolgálatába álltak. Ma már több mint hároméves távlatból értékelhetjük, mit tettünk, hol tartunk és mi dolgunk van még? Ezt vizsgálta a közelmúltban az MSZMP orosházi járási végrehajtó bizottsága annak a tervnek az alapján, amelyet 1972- ben a KB-határozatból adódóan dolgozott ki. Tartalmat javító tárgyi feltételek Kínálkozik hát a lehetőség az összehasonlításra. Kezdjük a tárgyi feltételekkel, ,s mindjárt a legifjabb korosztály, az óvodások helyzetével. Korábban az óvodákat afféle megőrzőhelynek tekintették, ma már azonban köztudott, hogy ezek az oktatásnevelés alapfokú intézményei, így hát nem egyszerűen tárgyi feltételjavulás az, hogy míg 1972-ben az óvodás korúak 86,4 százalékát tudták “ felvenni, addig ma 97,2 százalékát. Ez több gyermek felkészítését jelenti az iskolaéletre. Ugyancsak ebben az összefüggésben egy másik dologról így szólt az említett terv: „A járás területén három tanyai iskolánál folyik 1—8. osztályos osztatlan tanítás. A felső tagozatos tanulók esetében a körzetesítést 1975-re be kell fejezni.” Ez megtörtént, s ma már nincs tanyai iskola a járásban, valamennyi intézményben szak- rendszerű oktatás folyik. Sőt, néhány helyen már a kabinetrend;rű oktatás feltételeit is megteremtették. Tótkomlóson új, hattantermes iskolát adtak át az idén, Békéssámsonban három tanterem épült, Kardoskúton fel- iítás történt, Csorváson három ujj napközis termet alakítottak ki a szocialista brigádok segítségével. Ami pedig a személyi feltételeket illeti, három évvel ezelőtt 18 képesítés nélküli pedagógus dolgozott a járásban, ma tíz, s közülük is nyolc tanuk Másutt is napirendre lehetné tűzni Amikor a személyi feltételekről beszélünk, mindig szóba jön a pedagógusok élet- és munka- körülménye. A községi tanácsok sokat áldoznak ennek javítására, de van negatív példa is. Békéssámsonban a pedagógus lakásépítésre kapott 300 ezer forintot nem használták fel, s félő, hogy ha az idén nem kezdenek hozzá az építéshez, elvész a pénz. Vajon Békéssámson olyan jól áll, hogy nincs szüksége pedagógus lakásra? Akkor miért kérte a pénzt? A munkakörülményekkel kapcsolatban még két dologról. A végrehajtó bizottsági ülésen elhangzott egy olyan észrevétel, hogy még mindig sok és hosszú az úgynevezett kísérlet, amelyekből nehezen kristályosodik ki a követendő hasznos. A kísérlet egy idő után elveszti jelentőségét, bizonytalanságot szül. A másik észrevétel: a tananyagcsökkentéssel nem csökkent a pedagógusok terhelése, a sok adminisztráció az oktató-nevelő munka rovására megy. Elgondolkoztató, annál is inkább, mert a Központi Bizottság határozata egyértelműen állást foglalt a pedagógusok terhelésének csökkentése mellett. Kérdés, hogy a kísérleteket előíró, a jelentéseket kérő hatóságok jól ismerik-e a határozatot, s nem lenne-e célszerű ott is napirendre tűzni ennek értékelését, vagy inkább értelmezését? & ,4z- ideológiában ; nincs m kompromisszum A vita élénkségére jellemző, S hogy a kérdésekkel, vélemények- ■ kel együtt harminc hozzászólás ; hangzott el. Ezek közül csupán * a legfontosabbról, a világnézeti 5 nevelésről, amely összetett do- E log. Feladata van benne a pe- E dagógusnak, mint az ismeret- ■ anyag átadójának, a környezet- * nek, mint formálónak, és per- ! sze a befogadónak, a’ gyermeknek .Nyilván elsőként a pedagógusnak kell helyére tenni, értéül, alkalmazni a világnézeti nevelést. Sokhelyütt megnyugodnak abban, hogy nincs hittanra jelentkező, mérhetően eredményes tehát a munka. Csakhogy a felnövekvő új nemzedéket — és ez már nemcsak az orosházi járásra vonatkozik, közvetettebb módon, más eszközökkel is érik az ellenkező ideológiai hatások. így adódik azután az ellentmondás: a gyerek ismeri a helyes cselekvést, de mégsem aszerint él. Innen pedig már a környezetről, nevezetesen a szülői ház feladatáról van szó, ám itt a felelősség felébresztésében az iskolának, még közelebbről, a pedagógus pártalapszervezetnek is van dolga. Képletesen szólva, a bedobott kesztyűt fel kell venni, hiszen a világnézet, az erre való nevelés: ideológiai harc, amelyben nem fogadhatunk el kompromisszumokat. A községek, társadalmi szervek, szocialista brigádok igen sok segítséget adtak iskolához, tanteremhez, felszereléshez. Ez tiszteletre méltó, de kevés. Az iskola és a társadalom közötti élő kapcsolat kialakítása, amely a világnézeti nevelés egyik lehetősége is, legalább olyan fontos, mint az új tantermek építése. A vitában természetesen szó esett más egyébről is, az iskolai demokratizmusról, az oktatási és közművelődési intézmények együttműködéséről, a pályaválasztásiéi, a felnőtt oktatásról, vagyis a határozat egészéről. A tapasztalatok azt bizonyítják, ■hogy az orosházi járásban is megvalósulóban van a célkitűzés, az oktatáspolitika ügye kilépett az iskolák szűk falai közül. S hogy ez milyen gyorsan halad tovább, az az érdekelteken múlik. Ebben pedig nincs olyan, aki ne lenne érdekelt. Seleszt Ferenc A rábeszélés jól kamatozott GYERMEKLANYKÉNT kerültem a szövetkezetbe. Ügy történt, hogy apám idősebb testvéremmel együtt kézenfogott — akkor még alig voltam 14 éves — és bevitt a termelőszövetkezeti csoportba. Szarvason ebben az időben még csak ilyen működött. Van annak már vagy 25 éve. Azt sem tudtam, mi az a közös gazdálkodás. Csak arra gondoltam, hogy dolgozni kell, másképpen nem élhetünk meg, hiszen hat testvéremmel együtt sok az éhes száj a családban. Ezt mondta az apám is... Azóta, felnőttként sok mindent megértettem. Azt is,:hogyha boldogulni akarunk, csak a közösségben lehet. Ez már bebizonyosodott. És az is,; hogyha az ember nem akar lemaradni, akkor tanulni kell. A munkámmal valószínű, megvoltak elégedve már annak idején is. Hamarosan kineveztek csapatvezetőnek. Akkor még híre sem volt a szocialista brigádmozgalomnak. Ma viszont ilyen kollektívának vagyok a tagja. Két éve dolgoztam már a csoportban, amikor oklevelet kaptam jó munkámért. Pénzjutalom ezzel nem járt. Az nem volt szokás!... De én az oklevélnek is nagyon örültem. Képzelheti, mit jelentett ez egy fiatal lánynak! A VEZETŐK fel is figyelhettek rám, mert 1952 őszén az akkori elnök rábeszélésére elmentem könyvelői tanfolyamra. Számomra nasry dolog volt, hisz tanyán nevelkedtem, és — ne nevesen ki —, akkor utaztam először vonaton. Ez is, és az iskola is nagy élmény volt. Érthető ugye, hogy minden igyekezetemet beleadtam a tanulásba. Nem tudtam én akkor, mi az „élni az alkotmány adta lehetőséggel”. Mégis ösztönösen éreztem, hogy produkálnom kell. Nem csalódtak bennem. Sikeresen vizsgáztam. Visszatérve, iro. dába helyeztek. Nem volt akkor annyira jó „irodistának” lenni. Nem is maradtam mindig bent a négy fa.1 között. Ha csak tehettem, kijártam a földekre és segítettem* a növénytermesztőknek. Nem maradtam hűtlen hozzájuk. Persze ez kellett is. Amikor nagyon szorított az idő, az irodisták mindnyájan, segjh tettek a betakarításban. így hát jól megismertem • szövetkezet minden területét és az embereket is. Az öregeket éppen úgy, mint a fiatalokat. A mostani nyugdíjasokkal — akkor még erejük teljében voltak — ma is tartom a kapcsolatot Vagy ők velem. Mert felkeresnek. A közelmúltban egy 82 éves néni üzente, menjek már el hozzá, mivel ő nehezen mozog, és mondjam el, hogyan alakult az életem. Özv. Litauszki Pálné- hoz azóta is rendszeresen elmegyek. Ügy érzem, örömet jelentenek számára ezek a látogatások. Hosszan elbeszélgetünk az életről, a régi időkről, és a mai fiatalságról. Jólesik ez az érdeklődés. És én szívesen beszélek, hiszen köztük élek, ismerem a fiatalokat is, fejlődésüket munkájukat. Amit ezután mondok, kérem, ne értse félre. De úgy érzem, szeretnek és megbecsülnek. Pár évvel ezelőtt például jutalomképpen 10 napos szovjetünió. beli utazást kaptam. Az idén pedig ezt a kitüntetést: a Munka Érdemrend bronz fokozatát Amilyen öröm ezzel ért, azt szarvakkal nem is tudom kellően kifejezni. Olyan különösen jó érzés, amilyen az életben még sohasem ért. Nem is tudom miért részesítettek ilyen elismerésben, hiszen semmi különöséi, nem tettem csak dolgoztam ahogyan — az ,apám munkás- mozgalmi múltjából tanulva — a becsületem diktálta. Mik a további terveim? VAN EGY LÁNYOM, akit nagyon szeretek, s szeretném, ha élete egyenes mederben folyna, A munkában becsületesen helytállni. Sok funkciót ■— nőbizottsági tag vagyok —, feladatot nem vállalok magamra, mert az az elvem, hogy eleget tenni, de azt jól. A munkám mellet most mérlegképes könyvelői tanfolyamra járok. Minden vágyam sikeres vizsgát tenni, hogy továbbra is jól dolgozhassam. A nevemet még nem mondtam meg; Koszti Mihályné. vagyok, a szarvasi Táncsics Tsz könyvelője... és mindezt lejegyeztet Kasnyik Judit Vasipari Szövetkezet, Békéscsaba AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZ: Műszaki egyetemet, főiskolát vagy gépipari technikumot végzett dolgozókat az alábbi munkakörökbe:-— szerszámszerkesztő — gyártmányszerkesztő 1— technológus — diszpécser TOVÁBBÁ FELVESZÜNK: — mérlegképes könyvelőt — rádió-, tv-műszerészt — szerkezetlakatos szak- és betanított munkásokat . — segédmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Bővebb felvilágosítás: Békéscsaba, Berényi űt 124. Személyzeti vezetőnél. a* Az ablakot fekete lepel ■J | fedte. Györk Benedek • ■■ erezett lupú asztalánál ült, és a széthányt, összetiport holmikat rakosgatta, szedegette sorban. Két-három pergamen tekercs hevert előtte, egy ládika, széttört pánttal, néhány hollótól], gyertyacsonk, meg egy apró viaszrúd — ez maradt meg az asztalfiók tartalmából. Kint megszakítás nélkül zúgott a harangszó. — Rettentő sok halott vagyon — mondta Anna csendesen. — Azt mondják, egy hét is beletelik, mire mindet eltemetik. — Az asszony fekete ruhában állt a lefüggönyözött ablak előtt. A fekete lepel parányit ferdén lógott, így egy keskeny sávon' a fény behatolt a szobába. Györk tekintete éppen csak érintette az asszony karcsú, törékeny alakját, aztán továbbszállt valahová, a határtalan messzeségbe. — Anna, mit gondolsz, a kunokat is a király úr fizeti a ' kincstárából, amiért hadba szállnak a parancsára? No nem, nem hiszem — válaszolt mindjárt maga a saját kérdésére. — Azokat mi fizetjük, hiszen tőlünk zsákmányolják el a nékik járó zsoldot. — Györk, miket beszélsz? Hogy jön ez most ide? — Sehogy, csak épp eszembe jutott, Benedekről. Sokat fizetett ő, szegény, a királynak, akárhogyan is vesszük. Szolgálta, míg élt, aztán zsákmány gyanánt a házával is kifizetett vagy húsz kim báturt, végül pedig a király vitézei elvágták a torkát. Érdemes volt a király hívének lennie! — Ugyan, hiszen nem is volt a király híve! Ugyancsak szidta és gyalázta, tudod jól! — Mostanában igen. De csak a szájával ágált ellene. Mert belül azért a királyt szolgálta tovább. És igaz is, kit szolgált volna mást? — Elég, ne beszélj erről többet! — Jól van — hajtotta le a fejét Györk, és kezébe vette az egyik pergamen tekercset, majd kiteregette. — Nem is tudom, mihez kezdjek először. Pénz kellene, hogy forgathassam, de nincs. Anélkül pedig összedől a ház. Ez a nyomorult kis lá- dikó üres. Ki gondolta volna, hogy Benedek nem rejti el a pénzét. Itt tartotta, ni, ebben a fiókban, így aztán mindet elvitték. — Mihez kezdenél, ha volna? — kérdezte Anna. — Elsőnek felfogadnék tíz markos legényt: kemény öklű, bátor parasztlegényeket, akik a városba szöktek az urasági birtokról, de munka híján éhen tengődnek s kószálnak. Kioktatnám őket a fegyverfcrgatásra, és fogadom, hogy megvédeném velük a házat. Es épségben szállítanám a portékákat is mindenfelé. De hát nincs miből! Űris- te, mikor kaparok én annyi ezüstmarhát össze, hogy újra hasznot forgassak ki! — Vagyon pénz — mondta csendesen az asszony. — Pénz? — álmélkodott Györk, s hitetlenkedve meredt Annára. — Hol? — Elrejtettem a kincset, amit zsivány módra szereztél. Az ékszerszámok, aranytallérok, ezüst- edények mind megvannak. — És az asszony kislányos arcán fáradság, s gyötrődés okozta vonások fölé bágyadt mosoly kerekedett. — A te pénzed, Györk. Igen, igen, a tied. Nem gondoltam egy pillanatra sem, hogy az enyém lehetne, bár Benedeknek ajándékoztad. Azt
