Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-16 / 243. szám

ivacfnyitás a színházban Shakespeare: MAKRANCOS KATA I! Az „asszonyszelídités” a né­pek irodalmának — népkölté­szetben és műköltészetben egy. aránt — igen gyakori, mondhat­ni örökzöld témája. A Shákes- peare-t megelőző és követő kor­szakokban is. Amivel klassziku­san fölébe emelkedik e hasonló jellegű vígjátékoknak Shakes­peare remekműve, az az, hogy a rá jellemző kivételes szinteti­záló erővel újjáformál ismert mesemotívumokat és szokványos drámai helyzeteket úgy, hogy el­sősorban saját kora elé vetít ér­dekes, sokrétűen bonyolított tü­körképet — ebben az esetben a férfi és a nő egyfajta különle­ges kapcsolatáról. Ezt a külön­leges kapcsolatot sajátos kettős­ségben mutatja: egyrészt eltér a feudalizmus korának gáláns, sokszor hazugul kifinomított sze­relmi etikájától, másrészt ezzel ellentétben vaskos, élethű ké­pet ad a kor Angliájának pol­gári világáról a szerelem újfaj­ta ábrázolásában. Látszatra a cselekmény Itáliában játszódik, azonban a szereplők magatartá­sából, világnézetéből jól kivehe­tő, hogy a polgárosodó Anglia miliőjében élnek. A gáláns múlt elvetése nem­csak egyszerű tagadás az író ré­széről, hanem a jelenen túl a jö­vő kritikája is, hiszen messze előremutatva leplezi le a vígjá­ték eszközeivel és lehetőségeivel a polgári házasságeszményt, amelyet továbbra is pénzügylet­té, vagyoni alkudozássá degra­dált szemlélet jellemez. Petru- chio is „csak a vagyonra meg­dobbanó szívvel” érkezik meg Páduába, s Kata apjában, Bap­tistában hasonló partnerre talál, így Kata sorsa lényegében a kérő és az apa első találkozása­kor eldől a vagyonra éhesek al­kujában, s csaik az asszonysze- lídítés marad hátra. Ebbe a fő­szálba nagyszerűen, párhuzamos történetként illeszti be Shakes­peare Bianca és Lucentio szerel­mi kapcsolatát. Ez is sajátos, a későbbi korok vígjátékainak példatára, hiszen a furfangos szolgák mesterkedései százado­kon át sok-sok színpadi mű si­kerének biztosítékai. Kata és Bianca jellemének ellentétes fej­lődésével erősödik a drámai hi­tel, az író tükörképet mutató és leleplező szándéka. Bianca a mű elején még érzelgős polgárlány, a végén pedig — Katával ellen­tétben — kimondja, hogy a férj iránti vak engedelmesség „rút szolgalelkűség”. Azt is világo­san látni kell azonban, hogy Ka­ta monológja a darab végén csak a vígjáték öntörvényű keretei között érvényes, mert végleges­nek látszó megszelídülése első­sorban komikumot fokozó elem, beletörődés, nem pedig azoknak a vegzatúraknak az elfogadása, amikkel Petruchio „betörte” a makrancos hölgyet. Még egy kü­lönös eleme van ennek a vígjá­téknak: Petruchio póza, Kata megalázásának embertelensége. A műnek ezekben a jelenetei­ben mindinkább áttetszik az eredeti tőkefelhalmozás zsugori polgárának jellegzetes figurája, annak ellenére, hogy Petru- chiónál ez még csak póz, dé Mö­llere Harpagottjénak már kialá- kult életeleme. A vígjátékot Seregi László ren­dezésében láthattuk. Koncepci­ójáról így vall: „Én soha nem tudtam igazán őszintén nevetni ezen a vígjátékon, mert ösztö­neim mindig tiltakoztak — bár­mily mulatságos körülmények között is játszódik a történet — a férfi és'a nő ilyenfajta kap­csolata ellen.” Rendezéséből jól érzékelhető, hogy elítéli a „já­tékos, humoros kegyetlenséget”, s ezzel lett nemcsak újszerű, ha­nem korszerű is a vígjáték szín­padra vitele. Jó érzékkel tompít­ja Petruchio olykor egészen vad nyersességét, inkább a két szá­lon futó cselekmény hatásos for­dulópont jáif a koncentrál ja a fi­gyelmet. A helyzetkomikumok tásos csattanóval érzékelteti: a szelíd madárból elsurranó, vad­röptű madár lett. Kárpáti Tibor Lucentiója a kifinomult és ki­művelt ifjú polgár típusa. Ala­kításából nem hiányzik a cél­ratörő ravaszság, de ezt a néző számára rokonszenves eszközök­kel pálástolja. A befejező szín­ben elhangzott szavaiból érezni, hogy neki — ha másképp is — még előtte van a „szelídítés”. A két apa szerepéből Baptistáé a részletesebben megírt, játékra is több lehetőséget adó. Bángyörgyi Károly Baptistában a gazdag polgár mohóságát hangsúlyozza, aki azonban a család nyugalma kedvéért hajlandó az igen bu­sás hozományt is megadni. A reneszánsz korának sajátos egyé­nisége volt a család életét el­igazító és egyensúlyozó apa sze­repében. Körösztös István vá­ratlan fordulatként megérkező Vicentiója csak a „boldog vég”- hez segített. A szolgák közül Tatár Endre Traniója kapja a legtöbb játéklehetőséget. Jól élt a helyzetkomikumokkal, furfan­gos észjárású szolgaként egyen­rangú partnere volt urainak. Ha­sonlóan színesen játszotta a töb­bi szolgát Lukács József (Gru­mte), Kovács Lajos (Biondello), valamint Kisgergely József (Cur­tis). Bianca kérői közül Székely Tamás Hortenslo személyéből a helyzethez gyorsan alkalmazko­dó találékonyságát emelte ki, míg Cserényi Béla (Gremio) a célt nem ért kérő „mit tehetek mást” beletörődését hangsúlyoz­ta Ironikusan. A bemutató sike­réhez hozzájárult még Szerencsi Hugó (egy komédiás), Máhr Ág­nes (öregasszony) és Végh Fe­renc (szabó, rövidárus) alakítása is. A csabai színpadra „adaptált” díszlet — Csinády István terve­zése — praktikusságával és egy­szerűségével segítette a pergő ritmusú játékot, Kemenes Fanny jelmezei is színesen szolgálták a sikeres bemutatót. Tóth Lajos Rádiójegyxet Százhúszat verő szív őszi délután lámpák fényköré­be burkolózva verset olvasni a legnagyobb gyönyörűségek közé tartozik. Vagy bekucorogni egy védett sarokba és semmi más­ra nem figyelni, ha a rádióban szép versek szólnak. Jó dolog egyedül maradni a költemé­nyekkel, de azt hiszem, Váci Mihály verseit azok is örömmel hallgatták, akik nem igyekeztek csönddel körülbástyázni magu­kat. Hiszen Váci Mihály költe­ményei annyira együtt élnek mindennapjainkkal, hogy iga­zán nem zavarja hallgatásukat a napi munkából-iskolából ha­zaérkező családtagok beszélge­tése. Ha a rádióban hosszabb mű­sort sugároznak egy-egy költő munkásságáról, olyankor álta­versek közben visszaemlékezés­sel, vagy dokumentum-felvétel­lel színesítik a programot. Do­rogi Zsigmond új műfajt kereső műsorában kizárólag versekből és azok népdal-tisztaságú zenei változataiból építette oratórikus kompozícióját. Hétfő délután a Kossuth adón sugárzott Száz­húszat verő szív című verses összeállításban úgy beszélt Váci Mihályról, ho^ szólni engedte a költőt. A bodzavirágos sze­génységből indulót, aki a mesz- szefutó sínek és a vasúti fé­nyek viliódzó emlékeitől kísér­ve a költészet legmagasabb csú­csaira jutott. József Attila óta nem szóltak olyan egyszerű okossággal a mindennapok feszítő lényegéről, mint ahogy Váci Mihály, a gyorsan elrobbant életű költő beszélt. Iában az a gyakorlat, hogy a Ügy éltem én, ahogy itt élnünk kell, ahogy érdemes élni! Egy emberöltőt éltem — de a sorsom történelem és ezerévnyil tünk ezen a délutánon, hiszen a költészettel való találkozás után más szemmel nézzük az Pontosan egy óráig tartott a Váci Mihályt idéző rádióműsor, de az élmény hatását nem lehet időben lemérni. Egy kicsit mindnyájan gazdagabbak let­életet és a csillagokat is. (Andódy) Szellemi vetélkedő a KPVDSZ kulturális napok keretében Fodor Zsóka és Ats Gyula (Fotó: Demény Gyula) sorozata nem kerekedik fölé a szereplők jellemükből fakadó vígjátéki lehetőségeinek, hanem a személyükből adódó tulajdon­ságokat bontja ki, hogy egy ál­tala Is elítélt — még napjaink­ban is fellelhető — társadalmi jelenség ellen tiltakozzék, s ép- pen ezzel mond a néző számára ■ többet egy mulatságos asszony- ; szelídítésnél. ■ A következetes rendezői kon- ! cepció a színészek teljesítményé- ] bői is kivehető. Ats Gyula Pét- f ruchio szerepében nemcsak a ; vagyonra éhes polgárt alakítja, • hanem a kevésbé dinamikusan ! fejlődő jellem változását is ér- | zékelteti, hiszen a darab végén • Petruchio nemcsak büszke, hogy ; megszelídítette Katát, hanem » örül is, mert póza mögött ott 5 rejlik a rheglelt szerelem nyu- á galma is. Hitelessé tette azt a i duzzadó életkedvet, amely a I kort is hűen jellemzi. Méltó j partnerének mutatkozott Fodor « Zsóka makrancos Kata alakítá- g sában. Makrancosságának gyö- • kere nem valamiféle hisztériás I mánia volt a mű elején, hanem ! lázadás a kor és a szülői ház ; . ... _... á porodott levegője ellen. Igen • AA ^r'na ' 7 jól képviselte a rendező felfo- g /K_ dekmegdeltajbanrne.it gasanak egyik alapelemét hogy: I a várisi ^eteLsterek­Kataszemelye egy elavult kon- • ’ kellett je­venció ellem tiltakozás Megto- haditanácsban. Bene­k0rhulHé: : dek loholt is rögtön, amint hiv­kózott is történik - a boldogság ; tá baf hadj do]gokh(,2 annylt Tizenötödik alkalommal ren­dezi meg a KPVDSZ Békés me­gyei Bizottsága a KPVDSZ kul­turális napokat. A rendezvé­nyeken nem csupán a szórakoz­tatást, hanem az ismeretek bő­vítését, a dolgozók általános műveltségének emelését is cé­lul tűzték ki a szervezők. Ok­tóber 15-én, a kulturális napok keretében Békéscsabán, az SZMT székházában csaknem öt­ven versenyző részvételével me­gyei szellemi vetélkedőt rendez­tek. A benevezett csapatok tör­ténelemmel, irodalommal, vala­mint a KPVDSZ múltjával fog­lalkozó kérdéseket kaptak, s szellemi totót töltöttek ki. A csaknem négyórás Izgalmas ve- I télkedőn mindannyian bizonyí­tották, hogy jól felkészültek a megadott témakörökből. Az öt­tagú zsűrinek, amelyben Beli- cza Ilona, az SZMT könytár- vezetője elnökölt, igen nehéz dolga volt annak eldöntésében, hogy a versenyzők között ki a legtájékozottabb. Legjobbnak a nagyszénási Általános Fogyasz­tási és Értékesítési Szövetkezet csapata bizonyult (Nádai Ár­pád, Kupenik Erzsébet és Hu- dák László). > Második lett (Kiss Mária, Volent Viktória és Po- csai Mária), az Univerzál Kis­kereskedelmi Vállalat csapata. A harmadik helyen a tótkom- lósi ÁFÉSZ csapata végzett. A nyertesek pénzjutalomban ré­szesültek. BavcacrgEiataseiii: val látszatra mást mondanak, le­megtisztel tetés! Időközben a ku­nok megostromolták a falakat. leplezője lett önmaga nyakassá- : Ha Benedeknek egy csöpp józan gának, de a nőt megalázó férfi- | esze van, ott maradt az erős püs- hiúságnak is. A másik szálon \ pöki bástyák közt. De ki tudja? bonyolódó szerelmi történet sze- g Hátha elfogta a félelem, asszo- replői is gazdag vígjátéki mozgal- | nyának féltése, és most éppen mássággal haladtak céljuk Jelé. ! úton van hazafelé. Bianca es Lucentio más módon : _ Tudom hogy elindult, va tálálnak egymásra, de ezt is be- 2 uhol üton vagyon. Talán már el árnyékolja a pénz. a vagyon, 2 is gázolták- megölték... Bár ma- Zsolnai Júlia Bianca szerepében g radt volna veszteg! ellentétes utat tesz meg, mint , Most a kapujukon csattogtak Kata. Éppen nővérének különös | az ütések; úgy tűnt, mintha ésá- házassága döbbenti rá arra, hogy j kányok hasogatták volná a vas- a nőnek is joga van arra, hogy • tag faajtót egyéniség legyen. A hosszú, he- j. — Már itt vannak az utcában lyenként érzelgős folyamatot ha- 8 — rettent meg Anna. Tekintete kétségbeesett és egyben vádoló volt. — Megölnek bennünket... — suttogta. — Miért nem moz­dulsz. menjünk innen, menekül­jünk! — Nincs hová — szorította Györk mágához az asszonyt, de az elhúzódott. — Azt mondtad, azért nem mész a falakra, mert engem vé­delmezel, mert nem hagysz ma­gamra. Nem igaz! Azért nem mentél a többiekkel, mért nem akarsz harcolni! így van? Györk nem felelt. •— Azt hiszed, nem tudom? Hiszen eleget hajtogattad, hogy nem fogsz fegyvert a király el­len, még ha maga a pápa úr őszentsége parancsolja is. Hogv te nem szolgálod sem a püspök atyát, sem az ispánurat, mert egyik sem urad. S ha kell, te magad is kardot vonsz a király­úr mellett. A kicsiny kamraszoba ablakán át narancssárga fény vetődött be a falra. Künn már egyre szapo­rábban dobogtak á lópaták, egy­re sűrűbben röppentek a vad és halállátó kiáltások. Anna hirte­len felpattant, az ablakhoz lé­pett. — Ég... — suttogta —, ég a ház. — Gyorsan vissza! — kiáltott rá Györk. Anna nem moccant, talán parányit megvonta a vál­lát. Györk elkapta az asszony kezét, elrántotta, átkapta a de­rekát, és maga mellé kényszerí­tette a dikóra. — Igen. ezért is nem mentem a többiekkel a falakra. Mert nem védelmezem ezeket! — bö­kött bizonytalan Irányba a hü­velykujjával. — Én is a király ellen harcoljak? Én, akinek megmentették az életét á király vitézei? És azokért verekedjek, akik az életemre törtek? Akik nyomorult szolgának tartanak engem még a fajtámat? De Igen­is kardot kapok, ha a király úr hadába szólítja a magamszőrű embereket. — Ugyan — kérdezte Anna felháborodottan —, talán azt hi­szed, a király nem ugyanolyan úr, mint az ispán vagy bán, báró vagy nemes? Mi közöd vagyon neked az ő dolgukhoz? — Sok — mondta Györk ko- nokan, ajkát beharapva. — Te nem is góndolod, hogy milyen sok... — És sóhajtott. — Tudod, én mindenben szabad embér sze­rettem volna lenni. Nem szolga­legény, .mint most vagyok, nem szólgáló paraszt, mint ami let­tem volna otthon, hanem Sza­bad ember Aki nem tartozik senkinek semmi Számadással, tehetné, amit szeretne, ami szí­vének, lelkének jólesik... — Föl­nézett Annára, aki figyelmesen hallgatta. — Ezért is lettem egy­szer zsivány. Azt hittem, a2ok igazán szabadok, még ha farkas-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents