Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1975-10-16 / 243. szám
i«nM!i«e«i*ii«swKeii»*ii*it!»Bsii*P'seBss!'«*sz5:si*.««M';-i[isi3:isis*3?**:ras*wnHS****iiacrl ja«aaaaft«4i< t ffiffi&eesssssso STRESSZ 4 ligha kell bárkit is felvilágosítani arról, hogy mi az a stressz, ezt ma már egy gyerek is tudja. A stressz modem fogalom. Szegény nagyanyámat még a guta ütö- gette, engem már stresszhatás ér. Pedig senki sem szeret ideges lenni. Keresi is az ember a nyugalmat, otthon a lakásának négy fala között. De talál-e otthon nyugalmat? A legritkább esetben. A békés, esti családi beszélgetés idegrohamba torkollik, amikor a szomszédok éppen azon veszekednek, hogy mi dönti őket, anyagi romlásba: a női fodrász, vagy a Toldi borozó kiszolgálója. A másik szomszéd viszont zenebolond, ordít a rádiója, a Lohengrint közvetítik, mindjárt jön a nászinduló, csupa fortisszimó, meg kell bolondulni bele. A harmadik lakásban egy építőbrigád gyűlt össze. Éppen azt éneklik kórusban, hogy: „Én vagyok, a, én vagyok a kunsági fi, nem parancsol nékem senki No, szép munkafegyelem lehet ott is. Apropó! Építés, építőipar. Erről jut eszembe, hogy stresszhatás nemcsak otthon, hanem a munkahelyen is érheti az embert. Tanúja voltam egy esetnek, ahol több ember pánikba esett. Arról a vásárcsarnokról van szó, amely idestova három éve épül szép városunkban Békéscsabán. A tervező vállalat emberei, akik egyben a beruházók is. idegesen rohangáltak az épülő pavilonok előtt, mértek, rajzoltak, módosították a tervet. Ugyanis annak idején elfelejtettek a pavilonok elé ajtót tervezni. De sebaj, ki lehet azt vágni utólag is. A kivitelező vállalat építésvezetője pedig azon dühöngött, hogy ö megrendelte a műanyag hullámlemezt, amelyek méretre vágva a raktárban hevernek. Mi lesz az ajtók miatt feleslegessé vált lemezekkel, folyton ezt kérdezte, de senki sem figyelt rá. Aztán arról kezdtek vitatkozni: ki a felelős azért, hogy a villanyvezeték minden pavilonnál a gázvezeték mellé van elhelyezve. Az idegesen csapkodó mondatokból azt vettem ki: senki sem hibás. Hiszen a tervező jól tervezett, a kivitelező pedig úgy csinált mindent, ahogy a tervekben volt. Ki érti ezt? A szenvedélyek olyan magasra csaptak, hogy a két fél képviselői köszönés nélkül távoztak, még kezei sem fogtak. Hogy kibékültek-e azóta:, nem tudom, de azt igen, hogy még mindig nincs gázszolgáltatás a csarnokban. A piaci iroda dolgozói a stressz hatása alatt le, s fel járkálnak az irodájukban. Egyrészt, mert Így nem fáznak annyira, másrészt pedig levezetik idegességüket, csak akkor állnak meg néhány másodpercre, ha esik az eső, a falakon lecsorgó, az új bútorokat eláztató víz látványa nem mindennapi. Gondoltak már arra is, ha nincs gáz, van villany. Amikor bekapcsolták a hősugárzót, jött a meglepetés, és az a fránya idegesség. Kiderült, hogy a hálózat nem bírja a terhelést. A jövő héten jönnek a szerelők és kicserélik az összes vezetéket. Hát nem megnyugtató? Hej, azok a régi szép, nyugodt idők! Ki szedett akkor idegcsillapítót? Tönkretette az ember idegeit a megfeszített munka, örült, ha volt mit feszítenie. Most viszont a legtöbb embernek nem elég, hogy dolgozhat, még több pénzt is akar keresni a nyughatatlan. És most kezdek ideges lenni: olyan témához értem, amelyre könnyen rá lehet fizetni. Nem kétséges: áz ideges emberek szaporodásában a legnagyobb szerepet a pénz játssza, ahol jelen van a pénz, s ahol hiányzik, egyformán károsodnak az idegek. Megható történetet hallottam egyik „jónevü” nőgyógyászunkról. Az egyik páciense 100 forint hálapénzt csúsztatott a markába, amitől aztán rettentően ideges lett. Olyannyira, hagy a piros bankót azonnal széjjeltépte és magából kikelve kiabált: mit képzelnek egyesek, ő a kórházban egyetlen éjszaka ötezer forintot is „megkeres”. A nagynéném viszont kijelentette, hogy megbolondul, mert egy hét van a fizetésig, s addig 80 forintból kell kijönnie. B evallom az idegességtől a mi munkánk sem mentes. Nemrégiben egy tudományos szaklapban olvastam, nem jó az, ha az újságíró feleslegesen idegesíti az olvasókat, tekintettel kell lenni rájuk. De hallottam már olyan véleményt is, miszerint a modern világban a telekommunikáció korában nem lehet és nem szabad semmit elhallgatni a közvélemény elől, mert az annál idegesebb lesz. minél inkább meg akarják nyugtatni. No már most, azzal idegesítjük, hogy megnyugtatjuk, vagy azzal nyugtassuk, hogy idegesítjük? Idegtépő dilemma! Gyorsan ide egy se- dtucent! \ Seres Sándor „Naumann Veritas” KÉTTÜÁGYAS kötőgép 30 százalékkal olcsóbban AZ UNIVERZÁL JÄRMÜSZAKÜZLETEKBEN: BÉKÉSCSABÁN OROSHÁZÁN, SZARVASON GYULÄN 6980,— FORINT HELYETT 4890,— FORINT Űj óvoda Orosházán Október 15-én, szerdán adták át Orosházán, az üveggyár által épített új óvodát. Mintegy ötmillió forint költséggel készült létesítmény száz gyermek számára nyújt kényelmes, jól felszerelt helyet. Az óvodát természetesen a városi tanács üzemelteti, így — zömmel ugyan üveggyári, de — a másutt dolgozó szülők gyermekeit is elhelyezik. Ez egyben azt is jelenti, hogy Orosházán csaknem minden óvodába jelentkező gyermeket fel tudnak venni, vállalásukat a szarvasi fiatalok Szarvason, a KISZ városi bizottsága több évvel ezelőtt meghirdette a nyolc órát a városért mozgalmat. Ennek alapján az idén a fiatalok tízezer óra társadalmi munkát vállaltak. Az elmúlt hét végén 189 fiatal összesen 567 órát dolgozott az úttörőház, a diákotthon, a KISZ- viziíelep építéséljél, az úttörőtáborban, ezenkívül részt vettek a fásítás, parkosítás előkészítésében. Ezzel már most teljesítették a tízezer órás vállalást, s úgy tervezik, hogy az idén még legalább egy hasonló nagyság- rendű társadalmi munkát szerveznek. Kommunista szombat a baromfi- feldolgozónál A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál a hét végén — az idén immár harmadszor — kommunista szombatot tartottak. Ez alkalommal mintegy százan ; dolgoztak és tízezer forint értékű munkát végeztek. Az összeg egy részét a belvízkárosultak megsegítésére, másik részét a gyári óvoda berendezéseinek bővítésére fordítják. A békéscsabaihoz hasonlóan az idén az orosházi gyárban is több kommunista szombatot rendeztek, s a keresetet ugyancsak közösségi célokra ajánlották fel. Ilonka néni majd elintézi... « Sonka néni majd elintézi' 1 Szinte szállóigévé nőtt a fenti : mondat az elmúlt negyedszázad S alatt Kunágotán. Ugyanis 25 t esztendeje tanácstag Vindics Já- | nosné, a falu apraja-nagyja által « szeretve tisztelt Ilonka néni. Nagy munkában, meszelés közben találtuk a jubiláló tanácstagot. Érkezésünkre abbahagyta a munkát, ledobta festé- kes kötényét és kifogyhatatlanul mesélt az elmúlt évek eseményeiről, a tervekről, a falu szépítéséről, az emberek megváltozott életkörülményeiről. — Hogy miért választottak tanácstagnak? — kérdez vissza a korát meghazudtolóan fiatalos 63 éves asszony — talán azért, mert akkor már mindenki ismert Kunágotán. Apám is, az uram is urasági cseléd volt. Amikor a felszabadulás után megkaptuk a 6 hold földet, úgy éreztem: nekem mindenütt ott kell lennem, segítenem kell, hisz ez a rendszer saját gazdává avatott minket. A pártba is elsők között léptem be. Ott voltam az MNDSZ megalakulásánál, s engem választottak elnöknek. A tanácsválasztás előtt a községi képviselőtestületben tevékenykedtem. Így történhetett, hogy a legelsők között választottak tanácstagnak. Érdeklődésünkre, hogy mire emlékszik vissza legszívesebben az elmúlt negyedszázad eseményei közül, hosszan elgondolkodik, majd így vall: — Első közéleti szereplésem a „karós vacsora” megszervezése volt. _. •> — A földosztás után nagy örömünkben szabadtéri vacsorára invitáltuk a falu vezetőit és az újonnan földhöz juttatott gazdákat. A piactéren állítottuk fel az üstöket és főztük az ínycsiklandozó illatú paprikást. Mindenki hazulról hozott tányért és evőeszközt. Én osztottam a vacsorát. örült a lelkem, hogy ünnepelünk, hogy megszűnt a cselédsors, a megaláztatás, a hajbókolás. — Egyik rendezvény aztán követte a másikat. Gyűjtöttünk a hadiárváknak, a hadifoglyoknak. Később a falu gyerekeit vittük (kirándulni a mezőhegyesi erdőbe. Amikor a tanács megalakult, abban az esztendőben karácsonyra a tanácstagok javaslatára foszlós bélű finom kalácsot sütöttünk, s megvendégeltük az öregeket. Hálás pillantá sukat, sírásukat, köszönő szavaikat soha nem feledem el. Arra nem volt .még példa Kunágotán, hogy valaki az öregekre gondoljon. Aztán jöttek a gyermeknapi ünnepségek, a karácsonyi csomagok a kicsinyeknek. Megannyi kedves emlék számomra. Én mindig nagyon szerettem a gyámoltalan kicsiket és a munkában elfáradt öregeket. Ezután a tanácsi munkára terelődik a beszélgetés. Huszonöt év alatt — főként a kezdeti időszakban — bizony sok nehézséggel kellett megbirkózni. Az első évekre így emlékszik vissza Ilonka néni. — A tanács végrehajtó bizottságának is tagja voltam. Segítenem kellett abban, hogy Kun- ágota tiszteletben tartsa a törvényt, teljesítse az állam iránti kötelezettségét. A begyűjtésnél és a békekölcsönjegyzésnél csak úgy mehettem agitálni, ha előbb teljesítettem, amit tőlem elvárnak. Az uram mindig azt mondta: Te tanácstag vagy, neked példát kell mutatni. Oly megértő volt az uram a közérdekű munkák iránt. Abban az időben bizony éjfélekig tanácskoztunk, mit, hogyan hajtsunk végre. Odahaza is helytálltam, rendkívül sokat dolgoztam. De valahogyan soha nem éreztem fáradtságot. Talán azért, mert örök adósnak érzem magam azért, hogy az egykori cselédasz- szonyból saját házzal rendelkező gazdaasszonnyá válhattam. A fáradhatatlan tanácstagot minden ciklusban újraválasztották Kunágotán. Ismerik, szeretik. Tudják, hogy ha nem jó a közellátás, ha ivóvizgondokkal küzdenek, ha nem értik az adórendeletet, a háztáji gazdaságoknak járó kedvezményeket, Ilonka néni segít. Neki köszönhetik, hogy megoldódott a kenyérellátás, ma már kifogástalan minőségű kenyeret és friss péksüteményt fogyaszthat a lakosság. Ilonka néni szervezte és személyesen példát mutatott a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban. Talán azért oly tiszták a házak, ezért nyílik annyi virág az udvarokban, az utcákon, a tereken. — Időközben voltam megyei egészségügyi állandó bizottsági tag is — magyarázza Vindicsné. — A Vöröskeresztben, a nőmozgalomban is tevékenykedtem. A Hazafias Népfront nőbizottságának elnöke vagyok. De mint tanácstagot delegáltak a családvédelmi albizottságba és a társadalmi ünnepségeket szervező albizottságba is. Öregeket gyá- molítunk, arra rászoruló gyermekeket segítünk. Ez mindmind szívem szerinti munka. Olyan társadalmi esküvőket, névadó ünnepségeket rendezünk, hogy csodájára jár a környék. Azt már a községi tanács vezetőitől hallottuk, hogy amikor megalakult a nyugdíjasok klubja, klubvezetőnek egyhangúlag Ilonka nénit választották. Hetenként háromszor jönnek össze az idős emberek. Nyitás előtt egy-másfél órával hamarabb érkeznek, annyira szeretnek közösségben lenni. Ilonka nénit persze nem lehet megelőzni. Ö már előkészítette a társasjátékokat, bekapcsolta a tv-t, kéz alá helyezte a napi sajtót, a folyóiratokat. Szó nélkül kitalálja az öregek gondolatát. Amikor megkérdeztük, . hogy mire a legbüszkébb, örömtől ragyogó arccal válaszolta: — Arra, hogy jó módban él a falu lakossága. A báró megfordulna a sírjában, ha látná a gyönyörű bútorokat és tudná, hogy a faluszéli házakban is modern szőnyeg borítja a padlót. Ary Róza VÁROSI KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM , Orosháza, Fürdő u. 5. PÁLYÁZATOT HIRDET VEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Az álláshely betöltéséhez legalább gépészeti üzemmérnöki, vagy szaktechnikusi oklevél szükséges. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: az üzem igazgatójánál, személyesen vagy írásban. AZ ALFÖLDI KŐOLAJ ÉS GÁZIPARI GÉPGYÁR 1 MŰSZAKOS CSOMAGOLÓ MUNKAKÖRBE 2 fő férfi segédmunkást keres FELVÉTELRE Bérezés:' megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a gyár munkaügyi előadójánál, Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 41—43.
