Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-14 / 241. szám

Makrancos Kata

Pénteken Shakespeare: Makrancos Kata című kétrészes víg játékával nyitotta meg 22. színi évadját a Békés megyei Jókai Színház társulata. A közismert darab a férfi és a nő kapcsolatáról fest érdeket képet. Petruchlo, az elszegényedett olasz nemes (Ats Gyula) feleségül veszi a messze földön makrancossá- gáról, nyakasságáról híres Baptista Katalint (Fodor Zsóka). A „makrancos hölgy” hamar megtörik Petruchlo karjaiban

Baptista fiatalabb lányának, Bláncának két kérője is akad: Gremio (Cserényi Béla) és Hortensia (Székely Tamás) személyében. Cselszövéseik, hogy a fiatal és jól nevelt lányt megszerezzék, sikertelenek maradnak, mert~

az ifjú „tanító", azaz Lorentio (Kárpáti Tibor) lesz Blanca (Zsolnai Júlia) szerelmese. A kacagtató vígjátékot Seregi László Jászai-díjas rendezte (Demény Gyula felvételei)

Fiatalok — munkájukról: _________________________

„

Szakközépiskolával Is gépész akarok maradni!"

— Kérem, ne haragudj<m, hogy félbe kellett most szakítania a munkát — mentegetőzöm a műhelycsarnok tenyérnyi kis irodafülkéjében.

— Őszintén szólva, nem is nagyon akartam otthagyni a gépet. Nemrég javítottam ki egy hibát, most lesem, mi az eredmény — mondja Pável György gépész, és egy ütött-kopott széket kerít. Csak a szélére ül, hogy ha kell, gyorsan a géphez induljon.

Az üveggyártó automaták körül árad a hőség, ritmust ver a zaj. Ez a húsz gép a gyár lelke, itt formálják a vaskarok üvegpalackká a formátlan anyagot. Fönn villan az ökölnyi vörös üvegcsepp, gyorsan eltűnik a formában, és egy acélkar máris gyengéden tolja a szalagra a kész, de forró palackot. A látogatónak , megragadó, lenyűgöző látvány. De itt dolgozni napi nyolc órán át?...

Pável Györgynek 1070. óta ez a munkahelye. Olyan nyílt tekintettel, meggyőződéssel mondja: szereti ezt a munkát, érdekli, izgatja a hatalmas automata, hogy nincs okom kételkedni.

— A Ganz-MAVAG-ban géplakatosként szabadultam 1964- ben — kezdi a kis önéletrajzot. — Ott is dolgoztam négy évig, aztán 1970-ben ide nősültem, Orosházára, így kerültem az üveggyárba. Először egy évig gépkezelő voltam, kiszolgáltam az automata termelését irányító- ellenőrző gépészt. Láttam, ez a gép nekem való. A gépész mellett kitanultam a mesterséget, aztán elmentem tanfolyamra. Így lettem 1971 májusától én is üvegyártóautomata-gépész, ami itt, az üvegiparban nagyon „elit" szakma, bár a hivatalos szakmai jegyzékben nem szerepel, ki tudja miért?

Most már kényelmesen elhelyezkedik a széken, elvégre arról beszél, amire figyel.

ikHnniiMiiinuiniHimnimumm,

C

s

— Az a fő a mi szakmánkban, hogy mindig tudja az ember, mihez nyúljon a gépen, ha valami hiba van. Mert ha selejtot kezd termelni, annak. százféle oka is lehet. Ekkor kell az a bizonyos érzék, hol kezdjem keresni a bajt? Tulajdonképpen inkiibb szellemi, mint fizikai munka már a miénk: követni á gép mechanizmusát, ismerni a hőtechnikát, érteni az üveggyártást. Persze nagyon sokat számít a gyakorlat. Hiába tanulja meg valaki elméletben tökéletesen az egészet, ha nincs tapasztalata benne.

A munka után a munkahelyre terelődik a szó.

— Megbecsülik nálunk az embert, jól lehet keresni — föltéve, ha jól dolgozik. Egy duplacsep- pes automatánál, ha egész hónapban jól üzemel, úgy négy-ötezer, sőt öt és fél ezer forint is lehet a gépész borítékjában. De elég egy pár napi leállás, akkor már esetleg 5—600 forint is ugrik. Aztán, kiegészítik a családi

pótlékot gyermekenként ötven forinttal. Nálunk Is jól jön az a 150 forint plusz, ugyanis három családom van Most rögtön rákérdez a lakásra, ugye? — nevet jóízűen. — Vállalati kölcsönnel vettem kétszobás OTP- lakást, 1972-ben.

— Nem beszéltünk még az ismert brigádról, a „Vállalat kiváló brigádja" címmel kitüntetett „Viharsarok”-ról, amelynek Pável György a vezetője.

— Külön nem beszéltünk, de a brigádnak is köszönhetem, hogy jól érzem magam a gyárban. Mi már mozdulatokból, tekintetekből is jól értjük, klsegitjük egymást. A munkafolyamatok szigorúan összetartanak bennünket, egymásra vagyunk utalva. A kollektíva, meg a tag érdeke is. hogy a termelésben ne legyen fennakadás. Aztán, úgy van az, hogy ahol á munka igy összefogja az embereket, mint a mi esetünkben, ott a munkaidő után, az egyéni ügyes-bajos dolgokban is megvan az összetartás.

— Nem sok szabad ideje lehet a három műszakos beosztás miatt?!

— Tényleg nem, a munka meg a család leköti az időmet. Szórakozni például jóformán csak akkor megyek, amikor a brigád „visz”.' Akkor ugyanis valahogy más, arra szakít időt az ember — kis szünet után, elgondolkozva fejezi be a mondatot —, lám a brigádélet ösztönöz Is a szórakozásra, kulturálódásra.

Pável György gépész megszokott életrendje most módosult: huszonnyolc évesen beiratkozott a gyárban szervezett gépészeti szakközépiskolába. A föltevés ellen — hogy tudniillik az érettségi után más, könnyebb munkakört szeretne vállalni — élénken tiltakozik:

— Szakközépiskolával is gépész akarok maradni!

Tóth Ibolya

I

■

:

■

I

:

Még sokáig mesélt. Elmondotta, hogy látta a királyt. Messziről

ugyan; katonáktól, testőrölttől körülvéve ácsorgott a békési várban a nagyúr, de jól kivette arcának vonásait. Szép férfiú, fiatal, dacos és hetyke. Látszik, hogy kun anya szülötte: ferdék a szemei, dudorodnak arccsontjai. A várnagyot véresre kor- bácsoltatta testőreivel. Az ispánt azonban nem tudta kézre keríteni, mert elmenekült, mielőtt a királyi had odaért volna.

— Nagyot fordult a világ — magyarázta lelkesen Györk. — Akivel csak beszéltem, mind azt mondja, László királyúr, hadra- kelt, hogy letörje a rabló, gőgös ispánokat, bárókat, hogy szétüssön hatalmaskodó papjai közt. Meglásd, rend lészen az országban hamarosan! Fegyverbe hívja a kunokat is. és ha kell, erőszakkal tiporja el a korona

ellenségeit, a‘ törvényes rend megcsúfolóit!

Benedek komoran, maga elé bámulva hallgatott. Aztán csak ennyit mondott:

— Egyszóval háború lészen ...

— Háború? — És Györk szeme megvillant. — Ha másként nem lehet a kiskirályoskodó, dölyfös bárókat, és hatalmukkal kérkedő egyháznagyokat megzabolázni ...

— Nem tudod te fiam, mi az, hogy háború.

— Lehet — rándított a vállán Györk. — Maradjon inkább minden úgy, ahogyan volt? Az istennek, királynak fittyet hányó, rabló főurak éljék tovább világukat? Az egyházatyák harácsoljanak, csaljanak, hatalmaskodjanak kedvükre? Csak háború ne légyen?

Benedek lecsíiggesztett fővel hallgatott. Nagyot sóhajtott.

Györk a vásáron túladott a kereskedő ócska készletén, olcsón ugyan, de most már kedvére vásárolhatott, feltöltötte Be.

nedek kamráit új áruval Lázasan, sietősen Jött-ment, számolgatott, alkudozott, Irányított, intézkedett. A kereskedő háza tája olyan volt, mint egy lusta álomból riasztott ember: fokról foltra ébredt, ébredezett.

Anna délután odasúgta neki: ne zárja be kamrájának ajtaját éjszaka: s ha erre gondolt, a világ megszűnt körülötte létezni. Nehezen várta az alkonyatot, még inkább az estét, s az estéből az éjszakát.

Ült a dlkóján, latolgatta, vajon mennyi idő telhetett el? Már régen elcsendesült a ház. Éjfél után aztán kísérteties lassúsággal kitárult az ajtó, s megcsikor- dult. Felugrott, szíve a torkában lüktetett.

— Györk.. — hallotta meg Anna suttogó hangját, s ettől hirtelen megkönnyebbült. A jól ismert illat lebegte körül, majd hozzásimult az asszony forró teste, és a legény úgy érezte, rögtön összecsuklik a lába térdben, ha meg nem feszíti izmait A sötétben nem látta Annát, csak érezte nyakára fonódó karját, arcához simuló orcáját, pi- hegő lélegzetét, suttogó ajkát, mely gyengéden csókolgatta őt.

Sokáig álltak összesimulva, aztán Györk könnyedén a karjába kapta az asszonyt. Anna görcsösen kapaszkodott a legény nyakába, s nem engedte el akkor sem, amikor az leeresztette a dikóra.

Az asszony simogatta az arcát, olykor fölébe hajolt, és gyengéden csókokat lehelt á legény szemére, állára.

— Tudom, úgyis, hogy hamarosan elhagysz engem — mondta szomorkáson. — Hiszen fiatalabb vagy nálam ...

— Nem hagylak el!

— Meg aztán — folytatta Anna —, én Benedekhez vagyok