Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-14 / 241. szám

A vonzáskörzet tanácsainak együttműködéséről tárgyaltak Gyulán az érdekelt helységek vezetői

Megjelent a Társadalmi Szemle októberi száma

A pártnak az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztésére vonatkozó határozatai alapján néhány éve előtérbe került a településhálózat tervszerű fejlesztésével, a városok és vonzáskörzetük összefüggő problémáival való foglalkozás. Ennek jegyében készült el az a fejlesztési koncepció, amelyet a kormány 1971-ben hagyott jóvá, majd sor került a megyék, így Békés megye településhálózata fejlesztési tervének megállapítására is. Az első tárgyalást ebben a témakörben 1974. június

6-án Orosházán rendezték, a másodikat pedig az elmúlt héten, szerdán, Gyulán, a városi tanácsházán.

A nagy jelentőségű megbeszélésen részt vett Arany Tóth Lajos, a járási ár. Marsi Gyula, a városi pártbizottság első titkára, Novak. Mátyás, a gyulai Járási Hivatal elnöke, Szigeti Gáborné gyulai, Sebest Lászlóivá kétegyházi országgyűlési képviselő, dr. Romvári László, a megyei tanács tervosztályának vezetője, Banadics Márton, a városi, Balogh Imre, a járási HNF elnöke, illetve titkára, Doboz, Elek, Gyulavári, Kétegyháza, Lökösháza, Mezőgyán, Sarkad, Sarkadkeresztúr, Szabadkígyós és Űjszalonta község párttitkára és tanácselnöke.

A tanácskozást dr. Marsi Gyula vezette, a 14 oldalas, írásban feldolgozott anyagot Dér Lajos tanácselnök-helyettes egészítette ki, a városi párt és tanács végrehajtó bizottságának állásfoglalása alapján. Elmondotta, hogy a dokumentumokban Gyula a középfokú központi szerepkört kapta. A megye sajátos településhálózata és excentrikus városszerkezete, valamint történelmileg kialakult adottságai folytán jelenleg a város jelentős részt vállal a felsőfokú központi funkciók ellátásából is. Főként egészségügyi, idegenforgalmi, igazságszolgáltatási, vízgazdálkodási és néhány kulturális területen.

Ismert, hogy a város központi szerepköre, az a tényező, amely Gyulát és a környező településeket tájegységgé alakítja, olyan természetes gazdasági, társadalmi, sőt politikai egységgé formálja, amelyben a települések szinte szimbiózisban élnek együtt. A város szervezetei, intézményei nemcsak Gyula, hanem a szűkebb-tágabb környék szükségleteit is kielégítik. Olyan termelő, ellátó, szolgáltató funkciókat töltenek be, amelyeket a kisebb településeken gazdaságosan nem lehet biztosítani.

Ezeken az ellátási területeken a községek szükségképpen a városokra utaltak. Ezekhez a kapcsolatokhoz mérten elmaradt az igazgatási kapcsolatok fejlesztése. Az irányító párt-, állami szervek figyelme egyre inkább összpontosul a városok vonzáskörzetének vizsgálatára és fejlesztésére. Az ilyen irányú, és a közigazgatás továbbfejlesztését célzó tudományos munkába bázishelyként bekapcsolták Gyula városát is. Ennek jegyében több irányú felmérést és feldolgozást végeztek annak feltárására, hogy Gyula milyen szerepet is tölt be a megye település- hálózatában és melyek az ezzel összefüggésben jelentkező fejlesztési feladatok. Az írásban kiadott tájékoztató ezeket a problémákat taglalja.

Lényegében ezzel a kérdéssel függött össze dr. Vidó István tanácselnök előadása a város ötödik ötéves városfejlesztési terveinek elgondolásáról, amelyben főként a tájegységet szolgáló létesítmények építésének jelenlegi helyzetét ismertette. Ezek között megemlítette a húskombinátot, a kórházi rekonstrukciót, az új rendelőintézetet, az oktatási intézményeiket.

Az előadmányhoz, a kiegészítéshez és a fejlesztési programhoz hozzászólt Sebesi Lászlóné, Novák Mátyás, Zöldi László párttitkár Kétegyházáról, dr. Romvári László, dr. Baukő Mátyás, Elek nagyközség tanácséiKörzeti orvosok a közfigyelem fókuszában

Megyei íanáeshosás Szarvasom

A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének Békés megyei Szervezete, a szarvasi Városi Tanács egészségügyi osztálya és a Megyei Egészség- nevelési Csoport közös szervezésében október 19-én Szarvason tartották a városi tanács dísztermében a körzeti orvosok megyei értekezletét.

Ehhez hasonló tanácskozás legutóbb 10 évvel ezelőtt volt, s azóta — mint már lapunkban is többször megírtuk — a megye egészségügyi ellátásában nagy változás történt. Üj , körzeti rendelők épültele, valamint járási szakrendelő-intézetek, mint például Békésen, Szeghalmon, Mezőkovácsházán, s legutóbb Szarvason, amelyet még ez év végéig átadnak rendeltetésének. A körzeti orvosok helyzete is változott, javult, de még mindig nem kielégítő,1 éppen ezért nagy a fluktuáció is.

E témákat, s a körzeti rendelés különböző problémáit tárgyalták e tanácskozáson, melyen többek között a körzeti orvosokon kívül részt vettek a társszervek képviselői, valamint a járási hivatalok vezetői. A házigazda dr. Torda Béla városi, valamint a megye nevében dr. Sarnyai Ferenc megyei főorvos köszöntötte a résztvevőket, majd dr. Andor Miklós, a MÁOTE főtitkára a tanácskozás céljáról, a körzeti orvosok megbecsülésének, helyzetük

javításának fontosságáról szólt.

Ezt követően kezdődött a tudományos ülés, melyen dr. Pataki László: Megszervezhető-e a körzeti orvosi munka? — címmel tartott előadást, dr. Botos Árpád a sebészeti sürgős beutalások elemzéséről, dr. Iványi János a belgyógyászati sürgős beutalások elemzéséről, dr. König Jáhos az egészségügyi propagandáról, dr. Darida Mihály: A csoportvezető belgyógyász helye a körzeti orvos munkájában címmel tartott előadást.

Ezt követte a kerekasztal- konferencia, ahol a munkaszervezésről, a helyettesítési problémákról és arról volt szó, hogy mikor szabad a körzeti orvos. Évek óta visszatérő gond ugyanis a helyettesítés, éppen ezért nagyon időszerű volt erről beszélgetni. Hogy mennyire, azt bizonyította a sok hozzászólás és kérdés, amely a résztvevők részéről elhangzott.

Érdekességként említhető a diabetikusétel-bemutató, mélyet a tanácskozás melletti kisteremben tartottak, s amely igen nagy érdeklődést váltott ki a résztvevők köréből. Sokan elmondták, hogy helyes lenne hasonló bemutatókat többször is tartani, de elsősorban — legalább kétévenként — a hasonló jellegű megyei tanácskozásokat, hiszen most is sok problémára kapták választ, nem szólva arról, hogy közelebbről is megismerik egymást megyénk körzeti orvosai. A délutáni programban szerepelt Kuzicskay György festőművész alkotóházának megtekintése is, mely iránt szintén nagy volt az érdeklődés.

nöke, Szegedi Lajos sarkad! tanácselnök, Gergely László párttitkár Lökösházáról, Banadics Márton és Arany Tóth Lajos. A zárszót dr. Marsi Gyula mondotta el.

A tanácskozás résztvevői délután megtekintették a rendelő- intézetet, a szabók szövetkezetének új telepét, az új leánykollégiumot, a húskombinát építkezését, a törökzugi lakótelepi építkezést és a megnyitás előtt álló új művelődési központot. i A gyulai tanácskozáson elhangzottak, vélemények alapján hamarosan sor kerül a harmadik megbeszélésre is.

A folyóirat vezető helyen közli dr. Maróthy László „Menet közben” című cikkét, amely a párt ifjúságpolitikai határozatának megvalósítását teszi mérlegre, s felvázolja a KISZ legfontosabb feladatait. Drecin József „Gondolatok a gazdasági növekedésről az V. Ötéves terv küszöbén” címmel adja közre tanulmányát.

A XI. kongresszus kérdéseiről indult konzultációs sorozat keretében Józsa György a munkás- osztály vezető szerepének néhány vonatkozását világítja meg. „A közismereti tárgyak jelentősége a szakmunkásképzésben” címmel Pósa Zsolt és Litt- key Sándor köznevelési rendszerünk egyik fontos megoldandó feladatáról ír. A folyóirat közli V. G. Afanaszjev „Irányítás és döntés” című cikkét, amely a Kommunyiszt egyik tavalyi számában jelent meg.

Mit hozott a „kis lépések” politikája a Közel-Keleten? — erre a kérdésre felel Radnai Zoltán cikke. Szécsi Éva az indiai helyzettel, Kanyó András a latin-amerikai kommunista és munkáspártok havannai értekezletével foglalkozik a Társadalmi Szemle hasábjain. (MTI)

1» issé meglepett, amiH kor észrevettem, hogy a még át nem adott épületekhez szállított ablakok keretnyílása mintegy két centiméterrel magasabb a réginél. Gondoltam, a bajai gyár, ahonnan a kereteket kapjuk, bizonyára keskenyebbre megmunkált keretléceket használt fel. Ez ugyan megengedhető, minket azonban nem értesített róla. Mi lesz most, ha az üveget meg a régi méretre szabták? — ötlött fel bennem mindjárt.

Siettem az előkészítőmhöz, Botyánszki Mihályhoz és mondtam neki: „Te, Misikém, baj van! Gyorsan intézkedni kell, mert ha az Orosházi Üveggyárban a megszokottra szabják az üveget, akkor mi azt már nem tudjuk megnyújtani.”

„Te is tudod, hogy a megrendelést mindig a tárgynegyedév közepéig kell elküldeni. Az anyagosztály már intézkedett, az orosháziak rég leszabták az üveget. Talán szállítják is” — válaszolt.

Szóltam a részlegvezetőnek, Svecz Mihálynak, hogy abból botrány lesz, mert ezt az üveget az idén nem tudjuk felhasználni. Ő meg azt kérdezte tőlem, hogy miért rendeltem kisebb méretet. „Mert korábban ilyen volt” — magyaráztam neki, mire ő ígéretet tett, hogy megpróbál valamit csinálni.

Másnap reggel közölte velem, hogy hiába, ezen már nem lehet változtatni. Járt az anyagosztálynál, ahol neki is azt mondták, amit Misinek. Gondoltam, felsőbb információ, ami csak biztos lehet. r

É

jszaka alig aludtam pár órát, mert folyton az üveg járt az eszemben. Másnap amikor bementem a munkahelyemre, mondtam a főnökömnek, hogy én bizony elmegyek a gyárba és megpróbálom elintézni a dolgot. Hátha segítenek rajtunk. Ha lehet, megbeszélem velük azt is, hogy ezentúl a megadott pontos méretre mindig ők szabják ki nekünk az üveget.

A főnököm beleegyezett, hogy menjek, de megjegyezte, hogy úgyis hiába, mert az anyagosztály már megpróbálta és nem sikerült zöldágra vergődnie. Még azt is mondtam neki, hogy legjobb lenne a megye összes építkezéséhez a gyárból széthordani a méretre szabott üveget, amit akkor nem kellene a tárolóhelyre szállítani, lerakni, ott újra kocsira rakni és onnan a felhasználáshoz ismét elszállítani. De nem sokat magyaráztam, hanem indultam. Útközben gondoltam magamban, hogy én tudom, mit kellene csinálni, de vajon nem fogják-e megkérdezni:: minek ugrál az ilyen kis szöcske?

Brigádvezető koromban, amikor még üvegező voltam, sokszor dolgoztam Orosházán. Eszembe jutott, hogy talán 8 évvel ezelőtt 800 négyszögöl kiszabott drótüveget akart rendelni a vállalat a békéscsabai forgácsoló- szerszámgyár épülő üzemcsarnokának a tetejére. Még a főmérnökünk is megpróbálta, hátha, sikerül, de az üveggyár dolgozói nem vállalták. Szendrei Mihálynak, az akkori művezetőmnek a hozzájárulásával az egyik brigádtársam kíséretében elmentem a gyárba és másnap megvolt a kért drótüveg. A vállalatnál nem hitték el, hogy az igaz. Előbb el- | küldték Szendrei Mihályt, hogy győződjön meg róla, csak azután merték a gépkocsit elküldeni érte.

E

gy kicsit bántotta a lélkiismeretemet, hogy beleütöttem az orrom a máfSok dolgába, amiből talán még harag, is származhat. De megvolt a drótüveg és az a lényeg. Már akkor is éreztem, hogy nem egészen úgy van minden, ahogy azt „felülről” hallja az ember. Most ismét ilyen gondolataim támadtak.

Beléptem a gyárba, kerestem a termelési osztályvezetőt. Mondták, hogy nincs itt, csak a helyettese, ha megfelel. Odamentem hozzá, bemutatkoztam: „Varga vagyok, Varga András a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője.” Ö meg — hallom — Szilágyi László, termelési osztályvezető-helyettes. Hellyel kínált. „Nagy bajban vagyok” — kezdtem és elmondtam neki az esetet. „Semmi probléma, uram” —nyugtatott és megkérdezte, hogy milyen méretre akarom vágatni az üveget.

Majd leestem a székről a 90 kilómmal. Nem akartam elhinni, hogy ez igaz, hiszen JjeiiürőV'

egészen másképp informáltak, Közben odajött Janus Róbert, a feldolgozó üzem és Németh András a vágó csoport vezetője. Mondtam nekik, úgy tudom, hogy

munkaerőhiánnyal küzdenek, de ha meghallgatnának, nagyon jól együtt tudnánk dolgozni. Beszélgetés közben ugyanis, ahogy

néztem, láttam, hogy a szabászok munka közben

a kisebb méretű üvegeket beledobják a surran- tóba. Oda mutattam, hogy azokból 2—3 ezer darabot a paneles lakások ablakainak az üvegezéséhez fel tudnánk használni. Nekünk is jól jönne, mert nem kellene táblából szabni.

Aztán újra rátértem a jövetelem céljára. Szép sorjában elmagyaráztam, hogy milyen utat tesz meg az üveg, amíg a helyére kerül. Orosházán ládákba csomagolva vagonba rakják, onnan Békéscsabára szállítják, az állomáson daruval kirakjuk, gépkocsin a raktárba hordjuk, ott méretre szabjuk és újra gépkocsira rakva az építkezéshez szállítjuk. Szégyeltem, de bevallottam, hogy az az üveg is megjárja Békéscsabát, amelyet Orosházán építünk be. Csak azért, mert a vállalatnál úgy tájékoztattak, hogy önök nem vállalják a pontos méretre szabást.

Németh András közbevágott: „Dehogy is nem vállaljuk! Csak közöljék az igényüket és megcsináljuk.” Én aztán mondtam, hogy ha kiszabják az üveget, akkor azt mi majd innen száUít- ■juk ezentúl és nem kell nekik csomagolni, új ládákat készíteni, vasúti kocsikba rakni stb. Milliókat fogunk megtakarítani.

Meg is állapodtunk a síküveggyáriakkal és három nap alatt kiszabták 42 orosházi, 42 szarvasi és 43 békéscsabai lakás ablakaihoz az üveget. Ezt én a háromszoros aranykoszorús üvegező brigádom két tagjával, meg az ÉPFU egy legénykéjével ki is szállítottam a munkahelyekre. Megdolgoztunk alaposan, de tudtuk, hogy nem volt hiábavaló a fáradozásunk. Hiszen amikor a vállalat raktárában szabták az üveget, a hulladék szinte kidobott pénz volt. Meg az a rengeteg szállítási költség is. Igaz, sok veszekedés után most már a hulladékot visszaküldjük az üveggyáriaknak. Nem biztos ugyan, hogy ez mindenkinek jövedelmező, mert ugye, nincs mit selejtezni. Ö, de minek kalandoznak el a gondolataim másfelé? Van még mit tennem, hiszen az üveggyár vezetőségével még nem is beszéltem.

Másnap elmentem a gyárba. Felkerestem Borosáét, a termelési csoportvezetőt és elújságoltam neki, hogy Németh Andrásékkal miben állapodtunk meg. „Jó lesz, de tudja, hogy kevés a szabászunk” — mondta. Én megígértem, hogy néha majd besegítek. Van nekem egy 14 tagú háromszoros aranykoszorús üvegezőbrigádom, amelynek Kovács Zoltán a vezetője. Egyszer-két- szer leugrom velük Orosházára. „Az már igen” — helyeselt Borosné.

Hát szóval ilyen az élet. Munkáskoromban is sokszor megkaptam, hogy „ne foglalkozzon azzal, ami nem a maga dolga!” „De hiszen rengeteg kár származik belőle!” — érveltem, ha valami mulasztást, hanyagságot tapasztaltam, Az is nagyon bántott, amikor régebben egyszer a falumban, Medgyesbodzáson öt szalmakazlat felgyújtottak. Inkább adták volna oda a tsz-tagok- nak! Nem tehettem mást, mint azt, hogy Békéscsabán politikai szeminárium alkalmával elmondtam az esetet. Azóta nem égetnek szalmái: Medgyesbodzáson.

No, de hagyjuk ezt. Nekem az én portámon kell söpörnöm. Az üveggel volt még elintézetlen ügyem. Elmentem tehát a vállalat központjába, persze hivatalos papírral, amit az üveggyáriak aláírtak. A papírt odaadtam a főnökömnek. Láttam rajta, hogy örül. El is gondolkozott azon, hogy milyen sok pénzt meg tudtunk volna takarítani, ha korábban intézkedünk. Dehát őt is rosszul informálták, amibe belenyugodott. Én meg nem, mert még azt az üveget is sajnáltam, amit munka közben néha eltörtem.

M

int művezető, most már jobban megtehetem, hogy utána nézzek a dolgoknak. Biztos vagyok abban, hogy azoknak, akik a józan ésszel ellenkező módon csinálják azt, amit kell, egyszer beletörik a bicskájuk. Végül köszönöm az üveggyáriaknak, hogy megértettek és segítettek.”

Lejegyezte. Báertor Bűn ’

Nem akartam elhinni...