Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

Megkezdte tanácskozását az országgyűlés őszi ülésszaka

\

(Folytatás az 1. oldalról)

dalmi erők összefogásával számottevően bővítettük a gyermekintézmények hálózatát. Állampolgári joggá tettük az ingyenes egészségügyi ellátást. Az új társadalombiztosítási és a módosított nyugdíjtörvény jobb feltételeket teremtett az idősekről való gondoskodás számái’a, de nem állíthatjuk, hogy maradéktalanul kielégíthetjük jogos . igényeiket.

Jelentősét léptünk előre - a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek javításában, a hátrányukra mutatkozó béraránytalanságok megszüntetésében. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a dolgozó nők anyagi és erkölcsi megbecsülésének fokozásában még sok tennivalónk maradt. Egész társadalmunk helyesléssel fogadta azokat az intézkedéseket, amelyeket a népesedési helyzet javítására határoztunk el. Örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak az anyagi feltételek változnak, de jó irányban fejlődik a társadalmi szemlélet is. Erről tanúskodik az a növekvő tisztelet és megbecsülés, ami az anyákat, a gyermekek nevelésére vállalkozó szülőket övezi. Sokat tettünk azért, hogy az ifjúság még jobb körülmények főzött készüljön fel választott hivatására, a kulturált és tartalmas életre.

Ez évben sikerrel befejezzük a 15 évvel ezelőtt meghirdetett lakásépítési tervet. Az utóbbi időszakban évente 1000 lakosra számítva 8—9 lakást építünk, ami a nálunk gazdagabb európai országok sorában is előkelő helyet biztosít számunkra. Jelentősen bővítettük az egészség- ügyi és az iskolahálózatot, megnöveltük a kereskedelmi és a szolgáltató intézmények teljesítő képességét. Az áruellátás bő. vítésében lépést tartottunk a vásárlói igényekkel.

Terveink megvalósításában növekvő szerepet tölt be a nemzetközi munkamegosztás Elmélyültebbé vált együttműködésünk, a KGST tagországaival. Bekapcsolódtunk a szocialista gazdasági integráció komp. lex programjának megvalósításába, részt vállalunk a mindannyiunk javát szolgáló közös erőfeszítésekből. Különösen

gyors 'ütemben fejlődött, sokoldalúbbá vált a számunkra nagy fontosságú magyar— szovjet gazdasági együttműködés. Ezt jól példázza, hogy kölcsönös árucsereforgalmunk öt esztendő alatt több mint 60 százalékkal bővült, s ami legalább ennyire fontos, kapcsolatainkban egyre inkább tért hódítanak az együttműködés fejlettebb formái: a termelési kooperációk, a szakosított ter- ' melés, a közös vállalkozások, a műszaki és tudományos eredmények kölcsönös cséréje.

A tervezettnél nagyobb áruforgalmat valósítottunk meg a tőkés és a fejlődő országokkal is.

Országépítő munkánk kézzelfogható eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak, népünk büszke lehet elért sikereire. Eredményeink mellett azonban

gondja'n'i

és nehézsége’nk is vannak,

u Ezek egy része természetes velejárója annak, hogy a fej- | lettsée magasabb fokára jutót- j tunk. A növekedés korábbi — könnyebben hozzáférhető — forrásait nagyrészt kimerítettük. s a nemzeti jövedelem tartós növelését már csak a hatékonyság emelésével tudjuk biztosítani. Eközben egyre szigorúbb. minőségileg új és ősz- szetettebb követelményekkel ta- i látjuk magunkat szemben, ezek I

kielégítése pedig nem könnyű feladat.

Gondjainkat növeli, nehézségeinket fokozza a megváltozott világgazdasági helyzet. Különösen terhes számunkra, hogv a tőkés országokban bekövetkezett nagyméretű infláció megváltoztatta külkereskedelmünk .cserearányait és ez népgazdaságunknak jelentős veszteségeket okozott.

Nehézségeink más része munkánk elkerülhető gyengeségeiből fakad. Abból, hogy szocialista gazdaságunk sok tartalékát kihasználatlanul hagyjuk, nem vagyunk elég következetesek gazdaságpolitikai elveinkhez, gyakran késlekedünk a már felismert és elhatározott feladatok végrehajtásával, a szükségesnél és a , lehetségesnél lassabban reagálunk a világpiacon végbemenő változásokra.

Külső piaci feltételek és munkánk gyengeségeinek együttes hatása a népgazdaság egyensúlyi viszonyainak romlásában I mutatkozik meg, de ez mind ez | ideig úgyszólván kizárólag a ] külkereskedelmi mérlegben és az államháztartásban vált érzékelhetővé.

A világpiaci árak emelkedését a költségvetésből folyósított állami támogatással csaknem teljesen ellensúlyoztuk. Mivel a terheket a költségvetés viselte, a vállalati1 gazdálkodásban és a lakosság életfeltételeinek alakulásában nem vagy csak kismértékben mutatkoztak meg a nehezebbé vált helyzet következményei. Sőt, nemcsak teljesítettük, hanem jelentősen túlteljesítettük az életszínvonal és a beruházások múlt évi előirányzatait, és amint ismert, nagy méreteket öltött az anyag- készletek felhalmozása is. Mindezek láttán, sokakban olyan érzet keletkezett, hogy eltúlozzuk a világpiac bennünket érő kedvezőtlen hatásait, mások 'épperi ' ellenkezőleg, úgy vélekednek, hogy lekicsinyeljük azokat. Szeretném hangsúlyozni; hogy nem az egyik, sem a másik nem áll szándékunkban, és e végleteket a jövőben is el akarjuk kerülni.

A világgazdaság oldaláról bennünket érő kedveződen hatások természetesen nem ingatták meg népgazdaságunk szilárdságát. Fejlődésünk folyamatos. és meg vagyunk győződve, hogy ha jól dolgozunk, az is marad. De hiba lenne, ha terveinkben. fejlesztési elhatározd, sainkban figyelmen kívül hagynánk a megváltozott köz- I gazdasági viszonyokat.

Ez megnehezítené az egyen- j Súly helyreállítását, rossz őri- I entációt adna a . vállalatok ! gazdálkodásának, keresztezné a hatékonyság javítására irányuló törekvéseinket, végső soron fejlődésünk ütemét fékezné.

Számításba kell vennünk, hogy a KGST-országok egymás közötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez közös elhatározásunkon alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltozott viszonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt no- J vélni akarjuk a kölcsönös érdekeltséget- az együttműködés fokozásában.

A KGST-országok viszonylatában újonnan megállapított export-importárak lényegesen | kedvezőbbek, mint amelyeket a tőkés piacon elérünk Forgalmunk ismert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre változnak, és időre van szükség ahhoz, hogy megfelelő I mértékben növelni tudjuk exportteljesítményünket. Az ebből származó nehézségek áthi- ; dalását megkönnyíti, hogy — mint mindig — most is számíthatunk a Szovjetunió megértésére és segítőkészségére.

A Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése gorWosan elemezte a kialakult körülményeket. és nagy fontosságú ha- I

tározatában kijelölte — ez év júliusi ülésén pedig ismét megerősítette — a tennivalókat.

Azt a feladatot tűzte ki, hogy

a hatékonyság

növelésének

meggyorsításával,

a termelési szerkezet korszerűsítésével, tartalékaink mozgósításával továbbra is biztosítsuk népgazdaságunk fejlődésének kielégítő ütemét és teremtsük meg az egyensúly fokozatos helyreáL lításának feltételeit. A Központi Bizottság útmutatásaira alapozva, a kormány részletes és konkrét munkaprogramban írta elő az ez évre szóló feladatokat, és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését.

A tények elemzése arra mutat, hogy bár a végrehajtás szervezetten megkezdődött,1 a társadalmi termelés az előirányzottnak megfelelően növekszik és vannak más kedvező jelek is, de az eddigi eredmények még nem biztosítják valamennyi fontos követelmény kielégítését. Lassú az előrehaladás a termelési szerkezet, az üzem- és munkaszervezés, általában a munkaerőgazdálkodás javítása terén, és továbbra sem kielégítő a helyzet a készletgazdálkodásban. A legnagyobb gondot azonban továbbra is az okozza, hogy a tőkés kereskedelmi áruforgalom —^ elsősorban a kivitel — a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakul. Mindez arra int, hogy nem csökkenthetjük, ellenkezőleg, fokoznunk kell erőfeszítéseinket a határozatok következetes végrehajtásáért, és ha szükséges, további intézkedéseket kell tennünk ez évi tervünk teljesítésének érdekében.

A középpontban álló legfontosabb feladat változatlanul az, hogy célravezető és gyakorlati intézkedéseket tegyünk exportképességünk növelésére, a minden piacon gazdaságosan értékesíthető termékek kifejlesztésére és termelésének növelésére.

Az utóbbi hónapok tapasztalatai ismét megerősítették, hogy ez a legcélravezetőbb és úgyszólván ez az egyedül járható útja annak, hogy ellensúlyozni tudjuk a megváltozott árarányok hátrányos következményeit és a szükségleteknek megfelelően bővit- hessük behozatalunkat. Ezt az utat kell választanunk azért is, mert az import korlátozása egy határon túl már nem elősegíti, hanem fékezi áz egyensúly és a hatékonyság javítására irányuló törekvéseink megvalósítását.

Az elkövetkező hónapok másik kiemelkedően fontos feladata az őszi mezőgazdasági munkák szervezett és tervszerű lebonyolítása. Gondoskodtunk arról, hogy a betakarításhoz, a jövő évi termés megalapozásához minden szükséges feltétel rendelkezésre álljon. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a betakarított termést veszteség nélkül megóvjuk és gazdaságosan feldolgozva, értékesítsük.

Ez évi feladataink nehezek, s amint látható, még sok a tennivaló, de bízunk benne, hogy fegyelmezett és javuló munkával, a lendületesen folytatódó szocialista munkaverseny segítségével további eredményeket érünk el a tartalékok feltárásában, népgazdasági tervünk teljesítésében.

Az aktuális gazdasági feladatok végrehajtása mellett

megfelelő figyelmet fordítunk a jövö előkészítésére is.

A kormánynak az a szándéka, hogy néhány hónap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot.

A tervezőmunka n ázokat a gazdaságpolitikai irányelveket érvényesítjük, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa határozott meg. Olyan tervet kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni, amely összhangban áll a fejlett szocialista társadalom' építésének feladataival. Reális, de erőfeszítésre késztető növekedést irányoz elő, biztosítja az életszínvonal rendszeres emelését, lehetőséget ad a legszükségesebb méretű felhalmozásra, és megfelelő feltételeket teremt az egyensúly fokozatos helyre- állításához.

Ezek azok a követelmények, amelyektől nem tekinthetünk el, de együttes kielégítésük a korábbinál nehezebbé válik. A gazdaságpolitika és a tervezés számára az új feladatok mindenekelőtt abból adódnak, hogy a növekedés extenzív forrásai — mint arra már utaltam — nagyrészt kimerültek. És egyidejűleg megváltozott a világ-, piaci helyzet is. Az anyagi termelésben ezért olyan minőségi és strukturális változást kell megvalósítanunk, amely biztosítja a hatékonyság gyors' és állandó növekedését. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy tervszerűen növelni tudjuk a nemzeti jövedelmet, és kielégíthessük a társadalmi szükségleteket.

A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az, hogy az elkövetkező években még tovább fog növekedni gazdaságunkban a külkereskedelem amúgy is magas részesedése, és nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaság folyamataitól. Arra nem számíthatunk, hogy a külgazdasági feltételek számunkra a következő években kedvezőbbé válnak. A tőkés válság nem szűnt meg, a piaci feltételek továbbra is nehezek, a cserearányok változását, ha mértékében nem is, de irányzatában tartósnak kell ítélnünk. Ahhoz, hogy mindezt ellensúlyozni tudjuk, számottevően meg kell növelni, struktúrájában pedig gyökeresen meg kell újítani, gazdaságosabbá tenni exportunkat. A külső gazdasági feltételekkel egyidőben módosulnak egyes — a növekedésre ható — belső tényezők is. Mindenekelőtt a következőkről van szó.

A gazdaság néhány ágazatában és az ország egyes területein, de különösen a fővárosban már ma is munkaerőhiány vanf Az

1976—80-as időszakban a számításba vehető munkaerőforrás csökken, a foglalkoztatottak számának növelésére is csak nagyon csekély a lehetőség. Minthogy a nem termelő és szolgáltató ágazatok munkaerőellátását feltétlenül javítani kell, az anyagi termelés bővítésének a létszám növelése már nem lehet forrása, a növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével kell megalapozni.

Növekszik a gazdaság fajlagos eszközigénye, arra viszont csak korlátozott a lehetőség, hogy a nemzeti jövedelem felhalmozási hányadát növeljük. Azzal is számolnunk kell, hogy amíg a harmadik és a most folyó ötéves terv időszakában a népgazdasági beruházások növekedése elérte az 50 százalékot, addig az V. ötéves tervben mindössze 25—27 százalékos növelést tartunk reálisan előirá- nyozhatónak. Ugyanakkor az infrastruktúra, valamint az alapanyagtermelést és az energetika fejlesztését'szolgáló — részben már az 1980 utáni fejlődést megalapozó — igen költséges beruházások' a számításba yehe- tő források növekvő részét kötik le. Mindebből az adódik, hogy a célok között szigorúan rangsorolnunk kell, előnyben kell részesítenünk a kevésbé költséges, de racionális megoldásokat, és erőteljesen fokoznunk kell a megtérülési követelményeket.

A másik kérdéskör, amire a tervezőmunkában megkülöriböz- tetett figyelmet kell fordítanunk, az egyensúlyi követelmények feltárása és azok kielégítésének megalapozása. Gazdaságunk konkrét helyzetét, a külkereskedelmi cserearányok már bekövetkezett és felmérhető módosulásait figyelembe véve, az egyensúly javításának követelményei akkor elégíthetők ki, 1976—1980. között évi átlagban legalább 5.5—6 százalékos nemzeti jövedelemnövekedést érünk el, a belföldi felhasználást viszont legfeljebb évi 4,5 százalékkal növeljük, és ehhez igazítjuk az elosztás előirányzatait. Vagyis, a következő ötéves terv időszakában — de különösen az első években — a megtermelt nemzeti jövedelmet nem fordíthatjuk teljes egészében felhal-, mozásra és fogyasztásra, hanem egy meghatározott hányadát, a cserearányok romlásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilágítja, hogy az V. ötéves terv időszakában az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket,

takarékos gazdálkodásra kell berendezkednünk.

A nemzeti jövedelem növelésének, az egyensúly javításának feltételeit az anyagi termelés elsősorban az ipar és a mezőgazdaság lendületes — a változó követelményekhez igazodó — fejlesztésével kell megteremtenünk. Most és a következő években az az előttünk álló legfontosabb feladat, hogy meggyorsítsuk a termelési szerkezet korszerűsítését.

Egész előrehaladásunknak, a nehezebbé vált külgazdasági feltételek ellensúlyozásának az az egyik kulcskérdése, hogy milyen ütemben és milyen mértékben tudjuk termelésünk és ezzel kivitelünk szerkezetét gazdaságosabbá tenni, a világgazdasági mérce követelményeihez igazítani. Az, hogy e követelménynek milyen mértékben és milyen időtávon ^ teszünk eleget számottevő befolyással/lesz gazdaságunk fejlődésére, arra, hogy milyen ütemben tudunk előre haladni a szükségletek kielégítésében.

Ezt követően az ipar és a mezőgazdaság tervezett fejlesztésének feladatait ismertette az előadó, majd így folytatta:

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy gazdasági feladataink megoldása hazai erőforrásaink mozgósítása mellett, egyre inkább'a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek tudatos és kezdeményező kihasználásától függ. Csak a külgazdasági kapcsolatokra és ezen belül elsősorban a szocialista gazdasági integrációra alapozva tudunk a gazdasági fejlődést meghatározó ágazatokban előre lépni. A KGST-országokkal és mindenekelőtt a Szovjetunióval való aktív együttműködésünk, a lefolytatott nemzetközi tervkoordináció V. ötéves tervünk megalapozásához már eddig is felbecsülhetetlen segítséget adott.

II kölcsönös előnyök és a teljes egyenjogúság alapján

szükségesnek tartjuk a fejlett tőkésországokkal fenntartott áruforgalmi és kooperációs kapcsolataink bővítését is, de a jövőben is fellépünk a lehetőségek kiaknázását fékező diszkriminatív megkülönböztetések és korlátozások ellen. ^

Külgazdasági kapcsolatainkban növekvő szerepet szánunk a fejlődő országoknak. Határozott törekvésünk, hogy jobban és az eddiginél hatásosabban koncentráljunk azokra a térségekre, országokra, amelyekkel politikai és gazdasági szempontból hosszú távon is eredményesnek ígérkezik együttműködésünk.

A Magyar Népköztársaság, mint eddig, a jövőben is korrekt és megbízható kereskedelmi partnere kíván lenni mindazoknak, akik a kölcsönös előnyök alapján készek velünk gazdasági kapcsolatokat teremteni, azokat bővíteni.

(Folytatás a 3, oldalon)