Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

Üj rendelet az egészségügyi dolgozók munka melletti szakképzéséről

Üj rendeletben szabályozták az egészségügyi dolgozó munka melletti középfokú szakképzését. Az egészségügyi miniszter most megjelent rendelete alapján a következő tanévben, 1970 szeptemberétől a nyolc általános, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők — akik 17. életévüket betöltötték, de 35 évesnél fiatalabbak, és egészségügyi vagy szociális Intézményben ápolóként vagy gondozóként dolgoznak — kétéves munka melletti képzéssel szerezhetnek általános ápolói és általános asszisztensi szakképesítést.

A megváltozott képzési forma új vonása, hogy az eddigiekkel ellentétben általános szakképesítést nyújt.

Üj vonás az is, hogy aki az általános képesítést megszerezte, azt követően — ugyancsak

munka mellett — 10 hónap alatt szerezhet újabb szakképesítést, szakápolói, szociális otthoni ápolói, ideg-elmeápolói, gyer- mekápolóí, illetve gyer- mek-idegápolói, valamint az öregek napközi otthoni és házi szociális gondozásához. A rendelkezés értelmében azoknak, akik nyolc általános után munka mellett végzik el a kétéves általános ápolói és általános asszisztensi tanfolyamot a dolgozók szakközépiskolájában, ezt a tanulmányi idejüket beszámítják, és három év alatt szerezhetik meg az érettségit. Ezt követően pedig — az érettségihez kötött egészségügyi szakmákban ugyancsak munka mellett folytathatják tovább tanulmányaikat, és szintén tíz hónap alatt szerezhetnek újabb szakképesítést. (MTI)

H6t végén a vonaton

Hosszú az út hazáig

Budapest, Keleti pályaudvar, péntek délután. Felhangzik a jól ismert szignál, majd a „személyvonat indul... Békéscsabára.” A csarnokban rohanó utasok, mindennapi munkájukat végző vasutasok, bámészkodók, ráérők.

indulás előtt 40 perccel a csabai vonaton.

Az egyik másodosztályú kocsiban négy fiatalember, még időben „fellépett” a szerelvényre, s nekik jutott ülőhely. Elhelyezkednek, majd rövid tanácskozás után az egyik rohan egy kis innivalóért. Az ottmaradottak közül a legfiatalabb utánakiabál.

*— Lord! A jobbik fajtából hozzál!

Néhány perc múlva visszaérkezik a fiatalember a borral. A jobbik fajta „kövidinkábóT’ hozott két literes üveggel.

Gyorsan, mohón öntik magukba az italt, nyelik mint spongya a vizét. Arcukon, állukon folyik végig a ruhájukra a „drága nedű.” A doppingszer elfogyasztása után előkerül a kártya, s hozzálátnak az ulticsatához.

Indulás előtt 10 perccel a peronon, a folyosón összezsúfolódnak az utasok. A későn érkezők csak épp a perónon tudnak megállni. Végül 18 óra 20 perckor a vonat méltóságteljesen kigördül a csarnokból, s nekivág utasaival a Budapest—Békéscsaba kö- j zötti 224 kilométeres útnak. Az utasok többsége ingázó. Számtalan Békés megyei is jár a fővárosba dolgozni.

* **

A fülke közepén három fiatal, csinos lány ül. Merészen kivágott blúzt, farimert, félemeletnyi ' magastalpú cipőt viselnek. Körmük csillog a lakktól, de a gyakorlott szem felfedezi: kezük nincs a nehéz munkához szokva. Egykedvűen, felváltva szívják a „Kent” és az „Astor” cigarettát. Társalgásukból kitűnik: Békés megyeiek.

— Kati vagyok — csicsergi az egyikük. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy Kati és barátnője j vésztőlek. A harmadik hölgy, Hona, zsadányl, Űjpesten a | gyapjúfonóban dolgoznak mind a hárman. j

Kíváncsiskodtam: — Miért j mentek ei a fővárosba dolgozni?

Férfifehérnem ű-gyár Békéscsabai Gyára felvételre keres

— bérszámfejtőt,

— gyakorlott

gyors- és gépírókat,

— éjjeliőröket.

— varrónőket,

— takarítónőket.

— segédmunkásokat.

— Ott jól lehet keresni, szabadabbak vagyunk, mint itthon.

— S talán az utóbbi a lényeges

— mármint — nekik. Az 1800— 2000 forintos fizetésből élni, albérletet fizetni, ruházkodni, na és külföldi cigarettát vásárolni .. . No de mindegy Az életnek mindig voltak művészei.

*+* * *

A peronon fáradt utasok csomagjaikon pihennek. Egy három éves forma kislány sirdogál, mert szomjas. Büfékocsi nincs, de részeg az tucatjával akad. A kocsi belsejéből valaki kólát hoz a gyereknek. Megissza, majd néhány perc múlva a csomagok tetején álomba ringatja a vonat.

A sarokban két kiskatona kidülledt, fátyolos tekintettel „harcol” egy-egy üveg sörrel. Látszik rajtuk, hogy csak virtusból isznak. Vajon, hogyan fogadják őket otthon ilyen állapotban?

***

Van azonban másfajta Ingázó f is. Bállá Lajos Dombegyházáról ! jár a fővárosi építőipari válla- ; lathoz dolgozni. Tizenhat éve s ács iparitanulóként került a vál- • lálathoz. Azóta leérettségizett az J építőipari technikumban, most S pedig már á műszaki- egyetem \ másodikosa.

— Nehezen, sok lemondással « jutottam el idáig. Munkássz.állá- ! sor. lakom, á bizony az egészna- i pi mtáika után fárasztó volt a ; középiskola. Most már kicsit S könnyebb — mondja. — Ügy ér- ! zem, révbe jutottam.

— Nem gondolt arra, hogy : haza jöjjön dolgozni?

— Sokszor. Csakhogy y becsület ; is van a világon. Egyszerűen nem | tudok eljönni a vállalattól. KI- | taníttattak, embert faragtak be- \ lőlem. Nem engedték, hogy el- ] kallódjam — érvel.

*** :

Elérjük Mezőtúrt. Futótűzként | terjed. „Jönnek a zsaruk” Szú- 3 rópróbaszerűen néhány nagyobb i csomagot ellenőriznek, így is ; próbálják kiszűrni az üzemi ] szarkákat, a társadalmi tulajdon ! megkárosítóit.

Gyomán már mindenkinek jut ülőhely. A leszállók nyüzsögnek, a kijárat felé igyekeznek, illetve a csatlakozói vonathoz rohannak. Egy-egy felkiáltástól visszhangzik a vasútállomás: ,,Vasárnap este a szokott vonaton, foglaljatok helyet nekem is!” — s máris robogunk tovább, ha ezt a sebességet robogásnak lehet nevezni.

Alig negyven perces késéssel érkezünk Békéscsabára. A végállomáson fáradtan, megtörtén szállnak le az utasok. Pillanatnyi feszültség csak akkor érezhető, amikor kiderül: a továbbutazóknak a csatlakozó autóbuszuk, vonatuk már elment. Né- ,mi zsörtölődés. majd vigasztal'ó- dás a restiben.

Ilyen egy „kellemes" hétvégi utazás.

Szekeres András

Képzőművészeti világhét

A világhét alkalmából a Corvina Kiadó két kiadványt jelentet meg.

A Művészet Kiskönyvtára sorozatban lát napvilágot a kiváló művészettörténész, Kamois Antal munkája a magyar festészet klasszikus alakjáról, Szi- nyei Merse Pálról. A monográfiával — ezzel a népszerű sorozat 100. kötetéhez érkezett.

German Karginov, Magyarországon élő szovjet művészettörténész a szerzője az Alexandr

Rodcsenko életművét első ízben bemutató reprezentatív kiadványnak. A sokoldalú művészi tevékenységet folytató Rodcsenko (1891—1956) annak az orosz—szovjet művésznemzedéknek volt egyik legjelentősebb tagja, mely az európai művészet alakulására oly nagy hatást gyakorolt.

A kiadványokból könyvbemutatót rendeznék Budapesten, a Kossuth Klubban. (KS)

Újra Lin%i Ferenc nyomában

Amint azt az elmúlt évben már megírtuk, a magyarországi Liszt Ferenc Társaság évente felkeresi azokat a helyeket, amelyek a zeneköltő életútját szegélyezik. Az elmúlt évben az Idős Liszt tartózkodásának színhelyét Weimárt és Wartburgot, az idén a gyermekkor egy állomását s a későbbi koncert- utak egyik kiindulópontját. Pozsonyt és Krakkót kerestük fel. Az első napot Pozsonyban töltöttük, ahol Liszt kilencéves gyermekként koncertezett. Pozsony később is üdvözölhette világjáró művészünket, és 1839- ben még az országgyűlés is felfüggesztette munkáját, hogy részese lehessen Liszt játékának, forró sikerű koncertjének. Társaságunk felkereste a Dóm falában elhelyezett bronz mellszobrot. amelyre koszorút helyeztünk el. Az elhelyezést megelőzően a társaság .főtitkára, Forrai Miklós mondott néhány szavas bevezetőt, majd a társaság egyik alapító tagja. dr. Achátz Tmre méltatta a nap jelentőségét. Velünk utazott Margittay Sándor orgonaművész is. aki este a szlovák filharmónia koncerttermében adott

I hangversenyt Liszt műveiből.

Az egyes müveket Lukin László | ismertette, vezette be. A pozsonyi óváros különben a senetör- ténet egy dárabja: Itt koncertezett Haydn, Mozart, Hummel, itt járt iskolába Bartók Bála és itt született Dohnányi Ernő.

Ütünk további célja Krakkó volt, ahova Pöstyén és Zsolna

érintésével érkeztünk meg. A hegyek, az erdők rengetege s a romjaikban is látványos várak világa következett.

Liszt lengyel'kapcsolatai közismertek. A krakkóiak Váci utcáját Florianszka utcának hívják, itt áll az az épület, ame’y- ben egykor Liszt megszállt és ahonnan koncertjeire indult.

A következő hangversenyt a várostól kilenc kilométerre fekvő Tynlecben hallgattuk. Ez a kis település arról nevezetes, hogy románkori temploma a XI. századból való. s ha azóta többször is átépítették, még ma Is alka'mas orgonák oncertek adására. Margittay Sándor e helyen is remekelt, amikor eljátszotta Lisztnek Bach nevére írott B—A—C—H prelúdiumát és fugáját.

Sárhelyl Jenő.

a Liszt Ferenc Társaság tagja

W Györk agya lázasan dolgozott, hogyan ugorhatna • fel és inalhatna el? Pont az egyik vascsizmás előtt hever. Ha megmoccan, még főbe kólintjék. Valahogyan, nagyon ügyesen talpra kellese szökkennie. Aztán már úgysem érik utol, ha ő egyszer meglramlik. Hirtelen ötlete támadt.

— Jó sokáig tart... — szólalt meg újra a Oyörk felett magasló poroszló.

— A fene vitte volna el — felelt messzebbről egy másik hang. — Pedig hallottam, amikor kiáltották, hogy megvan a vágott fülű.

— No, akkor kezdődött el a lárma. Az istenit, ez valóban nem akar alábbhagyni! Hijnye!

A poroszló cifrát káromkodott, mert valaki kirántotta alóla mindkét lábát._ Csörömpölve, dárdáját elejtve terült el a macskakövön,

A másik két katona értetlenül bámult rá, és csak későn vették észre, hogy egy karcsú legényalak suhan el az árnyékos

hátfal mellett. A sötétség egy pillanat alatt elnyelte.

— Utána! — ordította az egyik poroszló, s már esörrent is a nyomába.

Györk lélekszakadva futott. Rettenetesen sajgott a combja, derekába is bele-belenyilallotí valami szúrás, a korcsmában kapott ütések helye nyílt sebként égett a testén. Teljes erejéből rohant, utcáról utcára, fel a kaptatókon, át a tereken, de üldözőit még mindig nem tudta lerázni, azok ott fújtattak, nyikorogtak, csprögtek a nyomában. Egyikőjük azt kiabálta:

— Ez a vágott fülű!

Végre aztán meglátott egy omladékos kőkerítést, felkapaszkodott rá, és átvetette magát rajta.Lenyekkent a túloldalon, és fülelt, még a lthegését is visszafogta. A poroszlók továbbrohantak a kerítés mentén, csörtetósük zaja távolodott Györk még várt egy kicsinyt, aztán újra felkapaszkodott a kőfalra, átdobta magát a ttilolRádiójegyxet

Megbékélés

A Rádiószínház legutóbbi bemutatóján Maráz László: Megbékélés című dokumentumjátékát tűzte programjára. Hétfő este a Kossuth .adón sugárzott műsor egy Báes-Kiskun megyei faluba, Csávolyra kalauzolta a hallgatókat.

Emlegetni sem illik olyan sokszor elhangzott már, hogy az élet a legnagyobb drámaíró. A dokumentumjáték pedig olyan rádiósműfaj, amely látszólag teljesen az „élettel” Íratja a darabokat. Maráz László bangszínpadán is a magyar történelem volt a szerző. Mégsem elvont, mai valóságtól elrugaszkodott példabeszédeket hallhattunk, hiszen a szereplők a köztünk é'ők, mindennapi emberek, saját sorsukat mondták el.

Egy falusi lakodalom vőfélyszavaktól ékes, ízes kavargását meg-megszakítva, a visszaemlé- kezők mondatából kibontakozott Csávoly község múltja. Sok- nemzetiségű település, a népek országútján. Története megszólalásáig hasonló megyénk számos helyiségének krónikájával: Gyula, Élek, Kétegyháza, Me- zőberény, és még nagyon sok nemzetiségi község példáján folytathatnánk a sort. Csávoly is a törökdúlás után elnéptelenedett, oda is távoli vidékekről hozatták a telepeseket: bu_ nyevácokat, svábokat, később a felvidékieket. Az emberek közt sokszor mesterségesen is szított ellentétek gyakran tragédiákkal végződtek. A község a népek kohója lett, ahol az indulatok időnként a forrpon- tig emelkedtek.

A dokumentumjáték a hallgatóra bízta a régi gyűlölködések okainak eldöntését. Ám a mai élet bemutatásával hihetővé tette, hogy a munkában, a közös örömökben és szórakozásokban elmosódnak az évszázados ellentétek, s a nemzetiségi falu a népek országútiéból a népek békés otthona lett.

(Andódy)

dalra, és rohant vissza arra, amerröl menekült. Jó Ideig keringed a kanyargós kis sikátorokban, mígnem az egyik ház ismerősnek tűnt előtte. Továbbosont, és hamarosan felismerte azt az átjáró utcácskát, amelyiken a korcsma felé baktattak a kalmártól eljövőben.

Eddig is dolgozott agyában az a gondolat, hogy a kereskedőnél kér menedéket, hiszen az bizonyára jó szívvel befogadná, de most, hogy meg is pillantotta a nagykapus kőépületet, elhatározássá nőtt benne a gondolat, Nem zörömbölt a vaskarikával, hanem végigtapogatta a ház falát, majd alkalmas ki- szöggelésre találva, nekilendült. De alig mászott néhány arasznyit, az utca végében sőt fény villant fel, rögtön rá lépések robaját is hallotta. Hirtelen erővel fogta el a félelem, most már ina1 szakadtából igyekezett feljutni a tetőre. Szíve vadul dobogott, úgy érezte, most fog elveszni, most, a megmenekülés küszöbén. A léptek dobbanása egyre erősödött, hallotta a fegyverek csörgését' is. A fáklyafény már a kereskedő házának kapujára vetődött.

—. Erre láttam! — kiáltotta egy hang lentről.

Feltornázta magát a tetőre, és végigkúszott a nádból font fedélen, s nem latolgatva semmit, levetette magát az udvarra. Talppal ért földet, de elbukott, még hempergett is vagy kettőt. Érezte, hogy a fájdalom végigsajog a bokájától a csípőjéig, de nem törődött vele, hanem felugrott, átbicegett , az udvaron, fel a ház tornácára, majd hevesen megzörgette a legközelebbi ajtót. A fájdalom bénító erővel nyilallott a lábába, önkéntelenül Is megbicsaklott a térde, és lassan leereszkedett az ajtó előtt. Elvesztette az eszméletét.

Könnyű lebegést érzett, mint-