Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-25 / 225. szám

%

fizok a jószivűek

Három igazgató vélemény©

Tanulóinkból lesz a jövő munkásosztálya

Az emberi tulajdonságok egyik

legnemesebbike, amikor valaki, valakinek szívességet tesz. Van e felemelőbb érzés a világon annál, amikor megszorongatják az ember kezét és széles mosoly kíséretében azt rebegik: köszönöm barátom! Ugye nincs? Persze akadnak olyanok, akik csak képzelik, hogy ők jót tesznek velem, s ilyenkor a mosoly is elmarad.

Az élelmiszerboltban tepertőt vásárolok. Lehet valamivel több? — hangzik a költői kérdés. Belém bújt az ördög és életemben először azt mondom: nem, kérem, én pontosan 20 dekát kérek. Az eladónö, aki fehér köpenyéhez pepita, piros körméhez pedig fekete szegélyt visel, nem hisz a fülének, unottan újra csomagol, 'miközben érzem: most velem szívességet tesz. Ez a kínos érzés azóta sem hagy el. Éjjel piros körmökkel, zörgő zsírpapírral álmodom, és elmegy a kedvem a tepertőevéstől. Szólok az újságosnak, hogy nem dobta be a Film, Színház, Muzsikát, mire ö közölte, hogy tulajdonképpen be akarta dobni, csak most elfelejtette. Immár harmadszorra. És a tekintetéből megvetés sugárzik. Érzem, arra gondol vegyek újságot a pavilonban, ha idejében el akarom olvasni. Talán nem is sejti, milyen jó ötletet adott. Állok a buszpályaudvar forgatagában, kérdezem az ácsorgó kalauzt mikor indul az autóbusz, mire ő, mint akit filozófiai elméletének kidolgozása közben zavartak meg, szédítő távolságból emeli rám a tekintetét, s ennyit mond: ki van írva. Mondom a pincérnek: kérem, ez a tányér nem éppen a legtisztább, jó lenne ha kicserélné. Mire a felszolgáló úgy néz rám, mintha én koszoltam volna össze a tányért.

Kihívom a gázszerelőt, mert csöpög a boyler. Először poharat kér, hogy legyen miből meginni a sört, majd megkérdezi nincs-c gyufám, ha azt akarom, hogy kész legyen a munkával, adhatnék neki egy csőfogót is. Amikor bátorkodom megjegyezni, hogy azért ö is hozhatott volna néhány szerszámot, megsértődik. Elvégzi a javítást. Másnap

ha szitáló aranyköd vette volna körül, messziről gyenge hangfoszlány hullámzott rá. Aztán sokáig semmi, csak végtelen nyugalom. Később valami fény derengett, mintha a napfény tűzött volna bágyadt szemhéjára, majd távoli zenéhez hasonlatos hangfoszlányok lebegtek feléje, aztán felerősödött, s megértette az első szavakat.

— Még mindig ném tért magához ...

„Nem tért magához... — ismételgette magában —> milyen furcsa... vajon kicsoda? És ki az, aki beszél?-’

Kinyitotta a szemét, és egy fiatal nőt pillantott meg, aki éppen fehér vászonkendőt mártott a mellette levő agyagtálba. Györk természetes elragadtatással figyelte a hamvas, fiatal arcot, a vékony ívű, fekete szemöldököt, az árnyékos szedi, pillákat, az orr finom vonalát, a klslányos ajkat.. Akaratlanul Is újra behunyta szemét, de a szép arc továbbra is ott lebegett előtte élesen, mintha nem is csak a tudat vetítené. Ez az arc kísérte el álmába, ami hirtelen ragadta el. s vitte szendergő mélységek felé önkívületből nemrég ocsúdott tudatát.

Amikor felébredt, nem tudta, hogy hol van. Zavartan tekingetett fel a mennyezetre, a falakra. Egy kis szűk, sötét kamrában feküdt, mely alig volt két-három lépésnyi kereszt ben- hosszóban, Egy kopottas dikón hevert; a fal mcsze’etlen kő, rajta egy apró ablak, szemben vele ajtó. az ajtó mellett egy láda. attól jobbra egy ócska, faragatlan, támlátlan szék. A kamra alja dönsölt föld.

Lassan etnléksorök bontakoztak ki előtte, s mire végigfutott- rajtok, meenvíit az ajtó. és a. kintről bevágó napfénynyel egy alacsonv, köpcös, ko- paaasdó férfi nézett be.

tudom meg, hogy szívességből, ugyanis újra csöpög a boyler. Az utazási iroda elvétette a dolgát. Vissza kell fizetnie száz-valahány forintot. Az alabástrom közönnyel dolgozó hölgy ír, ír, s gondolata valahol messze jár. Halkan — nehogy megzavarjam álmodozásában — közlöm vele, hogy a keresztnevem nem Gábor, hanem Sándor. Válaszra sem méltat. Levegő vagyok neki, vagy még rosszabb, valaki, aki plusz munkával zaklatja öt. Mi lehet a büntetésem? Az, hogy nem javítja ki a nevet, a postás pedig nem adja át a pénzt, várja, hogy átkeresztelkedjem.

A Bizományi Aruház átvevőhelyén a pénztáros nincs a helyén. Kint az utcán cseveg az ismerőseivel. Az egyik ügyfél — nyilván sietett valahová — sióit neki: ha lenne szives .. . Mire a pénztárosnő felháborodik; s a tekintetével szinte keresztülszúrja, s jó hangosan, hogy mindenki hallja, azt mondja: hát már mindenki beletaposhat a dolgozó ember önérzetébe? Fellengzős modorán érzem; ő most nagy dolgot művel, ennek ellenére elintézi az ügyet. A bútorboltban mondom az eladónak, a heverők kivételével megvenném a kiszemelt szobabútort, mert úgy hallottam, erre van lehetőség. Enyhén szól ■ va kinevet. Ilyesmiről csak az újságokban olvas, vagy a rádióban hall az ember — magyarázza és jószívűségét bizonyítandó felajánlja a panaszkónyvet, sőt azt tanácsolja, menjek be nyugodtan a szövetkezet központjába, ott is panaszkodhatok. De bútor az nincs!

Ez az állapot most már kezd nyomasztó lenni. Mindenki szívességet tesz nekem, s én nem örülök neki, sőt elgondolkodom. Például azon, hogy ezek a jószívű emberek érdekes módon munkaidő alatt ilyen „jók”, szabadidőben soha. Kedvetlenül, méltatlankodó megjegyzések kíséretében teszik meg velem a szívességet, ami egyébként kötelességük lenne. Es hogy én is bebizonyítsam jószívűségemet, ország, világ előtt kijelentem, hogy ezt a cikket csak szívességből írtam meg.

Seres Sándor

i

— Hahááá! — rikkantotta vi- $ dámán ez az ember. — Nohát. * felébredtél, fiacskám? Hála Is- > tennek, már igen-igen aggódtam ; érted.

Györk homlokát ráncolva ült * fel a dikón, de rögtön átciká- j zott a derekán és a lágyékán | egy kínvillám, összeharapta az [ ajkát. Aztán, hogy csillapodott í a fájdalom, elméje élesebb, vi- : lágosabb lett, és felismerte Be- s nedek kalmárt.

Az öreg kereskedő odament > hozzá, és atyáskodó mosoly- ■ lyal megveregette Györk vállát. :

— Látod, fiacskám, Isten is j úgy akarta, hogy itt maradj ná- • lám.

— Itt maradhatok, uram? j

— Ostoba beszéd! — Arca j elkomorult, és levette a kezét ; Györk válláról. — 'Úgysincs ho. ! vá menned, fiacskám. — Mivel : pedig a legény értetlenül me- • redt rá, folytatta: Hossz véget • értek a cimboráid. ,

— Megfogták őket? — döb- :

bent meg Györk. » ;

— Meg. Nemrég beszéltem a : várkatonák száznagyával. aki • jó barátom. Hát bizony tortúra • alá vetették őket, aztán egyikő- • jük vallott. No. nem rád, te j nem jutottál senkinek sem az ; eszébe, hanem rejtekíikről meg ; más egyébről. Tegnap délután j a püspök úr poroszlói útra is j keltek. Az éjszaka bizonyára í rajtaütöttek a tanyátokon. Adj • hálát a terem tőnek, hogy meg- ; szabadultál tőlük. Mert ugyan * ki segített, ha nem ő, hogy ide : tudtál menekülni hozzám?

Györk hallgatott. Aztán fel : eme'te tekintetét Benedekre. ;

— És most mi lesz?

— Hát, elsőnek is felgyó- ; gyűlsz, mert csúnyán mfegaprí- ; tottak ám. fiacskám. Aztán meg | majd adok én dolgot neked elei | gét, afelől ne fájjon a fejed, j

(Folytatjuk)

Lassan már csak az Idős mesterek emlegetik a régi tanomc- élet emlékeit. A szülők se fenyegetik manapság a gyerekeiket azzal, hogy „ha nem tanulsz rendesen, akkor majd elmehetsz inasnak”. A szakmunkástanulók társadalmunk megbecsült tagjai, akikre különösen nagy feladatok várnak, hiszen ők lesznek a Jövő munkásosztálya. Abból az alkalomból, hogy 25 éves az állami szakmunkásképzés, megyénk három iskolájának igazgatójával beszélgettünk.

Egy gyárra való munkás

Banadics Mártont, a gyulai 613. sz. Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóját éppen egy ifjúsági gyűlésen találtuk, ahol az iskola tanulói a chilei fasiszta terror gaztettei ellen tiltakoztak.

— Tulajdonképpen csak vendég vagyok ezen a megmozduláson, hiszen ezt a tiltakozó gyűlést a tanulók KíSZ-szervezete rendezi — mondta Banadics Márton. — Mint pedagógus és mint közéleti ember is nagyon örülök, hogy a gyerekek ilyen erőt sugárzó, fegyelmezett akcióval is bizonyítják politikai érettségüket. A város vezetői számítanak a jövő munkásaira; a közérdekű témákkal foglalkozó tanácsülésekre mindig meghívnak 2—3 tanulónkat is. Az üzemek életében szintén hallatják szavukat ifjúmunkásaink. Itt az iskolában és a munkapadok mellett természetesen a szakma minél tökéletesebb elsajátításával lehet elsősorban bizonyítani.

Az ünnepség utón az igazgató végigkalauzolt az intézetben. Megmutatta a tantermeket, a szép könyvtárat, a modern gépekkel- felszerelt tanműhelyeket, az önkiszolgáló rendszerű éttermet és a konyhát, majd a kollégium szobáit.

— Intézetünkben jelenleg 1508 tanuló van — mondta. Az elmúlt oktatási évben 560 fiatal szerzett szakmunkás-bizonyítványt, tehát egy kisebb gyárra való munkást adtunk a népgazdaságnak, Tanulóink tudják, hogy munkájukra már az űj ötéves terv kezdeti időszakában is szükség lesz, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy lehet számítani a fiatalokra,

A vasipari-, a Jalparl- és a textiles alapszakmákhoz tartozó 17 szakmában folyik nálunk képzés. Megyénkben levő fokozott iparosítást tükrözi, hogy kiemelten foglalkozunk a lakatos és a mezőgazdasági gépszerelő szakmunkások képzésével. Üzemeink minden végzett fiatalnak munkát biztosítanak, ezért mindinkább csökken az ifjú szakmunkások elvándorlása. Tapasztalataim sz,erint közvéleményünkben is egyre nő a szak- munkáskénzés tekintélye, különösen mióta középfokú oktatási intézmény lettünk. Tanulóinknak lehetőségük van arra, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a dolgozók középiskoláiéban két év alatt érettségit teevenek. Az elmúlt évben a volt tanítványaink közül 90 fiatal végezte el a középiskolát, sokan mentek egyetemre és főiskolára.

— Szakképzett oktatók és tapasztalt nevelők munkálkodnak annak érdekében, hogy a gyerekek minél jobb szakmunkások legyenek. A legmodernebb gépi berendezések is segít'k az oktató-nevelő munkát. írásvetítők, rádiók, televíziók, magnetofonok és audiovizuális segédeszköT

jj tíMUSM/iis

19?5. SZEPTEMBER 98'.

zök mellett a közelmúltban televíziós felvevőkamerát, monitort és képmagnetofont vásárol| tunk. Furcsa ellentét, hogy ezeI két a drága berendezéseket elavult tantermekben használjuk. Iskolánk már régen kinőtte az egykori huszárlaktanya termeit Igaz. s tanulók saját erőből is sokat csinosítanak a környezetükön, de például egy új leánykollégium felépítése már halaszthatatlanul szükséges volna.

— Tanulóink rendezték be a klubszobájukat is, amelynek szomszédságában van a nyolcezer kötetes könyvtár. Fiataljaink 75 százaléka KíSZ-tag, diákparlamenteken és más fórumokon is biztosítják önkormányzatuk tekintélyét. Mint rendező iskola, részt veszünk az Erkel Diákünnepségeken, ahol sok értékes díjat nyertünk már. A tanulók társadalmi aktivitását és a pedagógusok példamutatását jelzi, hogy iskolánk megkapta a „Gyula Városért” kitüntetést. Jól működő szakköreink közül szeretném kiemelni a lelkes bélyeg- gyűjtőinket, akik többek közt megszervezték a szakmunkás- tanulók első országos bélyegkiállítását. Most. az „Alkotó ifjúság'a pályázaton dijat nyert murijjfákkal és az intézetünk életét bemutató tablókkal készülünk egy országos kiállításra.

Az alkotóközösségek fontos tagja a szakmunkás

Békéscsabán mindig jó hagyományai voltak a szakmunkás- képzésnek. Magyarországon az 1884. évi ipartörvény írta elő az „iparostanoncok” oktatását, s ekkor Csabán már egy évtizedes múltja volt a kőműves-, kovács-, szabó- és elpészinasok Iskolájának. 1925-től lányok is tanulhattak különféle szakmákat és a felszabadulás után hozott tör- j vények pedig a tanulók jogait is | meghatározták. A szakmunkás- : képzés elmúlt negyedszázados történetéről Tóth Pál, a 811. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Igazgatója beszélt;

— Amikor 1950-ben a Munkaerő Tartalékok Hivatala keretében egységesen államosítottak a szakmunkásképzést, akkor az volt a legfontosabb feladat, hogy az állami nagyipar részére biztosítsák a munkásutánpótlást. A tanulók a munkaruhán kívül díszes kimenő öltözéket és teljes ellátást kaptak. Később az úgy- j nevezett helyi iparnak, tehát a [ szövetkezeteknek, a helyi vállalatoknak és a kisiparosoknak is lehetőségük volt tanulót szerződtetni.

— Iskolánk az elmúlt 25 év- ben modern éoületekkel gyarapodott. Jól felszerelt tanműhe- | iyek, szép tantermek, tornate- I rém és a kollégium biztosítja a zavartalan tanulást. Nemcsak ■ külsőségekben történt érzékel- j hető változás, hanem a tartalmi j munkában is. Amikor például én I 1956-ban az intézethez kerültem, akkor a patkolástant egy 1904- ben kiadott könyv alapján tanítottuk, amelyet egy -.császári és

( királyt huszárezredes írt. Tulajdonképpen a mindennapi életben kialakult gyakorlatot próbáltuk elméletileg 's megmagyarázni. Ma viszont pedagógiailag megalapozott módszertani segédkönyvek állnak rendelkezésünkre. Bizonyos szakmák elsajátításához — rádió-, tv-műszerész,

mechanikai műszerész és az autószerelő szakmák —- olyan magas fokú képzettség szükséges, hogy csak a középiskolát végzett fiatalok képesek a kor követelményéinek megfelelő szinten megtanulni azokat. Napjainkban, a technikai forradalom ko- 1 rában, a műszaki fejlődés élvonalát olyan alkotócsoportok kép- 1

viselik, amelyekben fontos szerepük van a szakmunkásoknak is A műszaki ismeretek mellett tér-, mészetesen nem szabad elhany» golni a humán műveltséget sem. Intézetünk is igyekszik világnézetileg megalapozott, széles látókörrel rendelkező szakemberré nevelni tanulóinkat.

A kezdő juhászok átlagkeresete 3090 forint

A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az iparszerű termelés elterjedése óta a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok egyre sürgetőbben igénylik a mezőgazdasági szakmunkásokat. Gyomén 1967-ben alakult a mezőgazdasági szakmunkástanuló iskola, melynek tevékenységét Szító József igazgató ismertette;

— Évente általában 120 fiatal szakmunkás szerez képesítést nálunk, de ennek a számnak a többszöröse is kevés volna, olyan nagy a szükség a mezőgazdaságban a tanult munkásokra. Az általános iskolát végzett fiatalokat a hároméves képzés idején kollégiumban tudjuk elhelyezni, ahonnan saját járműveink szállítják tanulóinkat az üzemi gyakorlatra. Szeghalomtól Kevermesig megyénk legkorszerűbb szakosított állattartó telepein történik a szakmai oktatás, a mesterség fogásainak elsajátítása.

— Szívesen jönnek hozzánk a tanulni vágyók, hiszen a juh-, a szarvasmarha-, a baromfi- és a sertéstenyésztő, valamint a baromfihús-feldolgozó szakmunkások megbecsült tagjai társadalmunknak. A közelmúltban készítettünk felmérést végzett tanulóink körében, s őrömmel láttuk, hogy például a kezdő juhászok átlagkeresete 3090 forint*

— Igyekszünk arra nevelni a fiatalokat, hogy a világ fejlődésével lépést tartva környezetükkel és önmagukkal szemben Igényes szakemberekként szolgálják társadalmunkat. Egy-egy korszerű nagyüzemben ma már több millió forintos értéket bíznak az állattenyésztő szakmunkásokra, és nekünk sem mindegy, hogy végzett tanulóink hogyan felelnek meg ennek a bizalomnak. A nagyszénásí termelőszövetkezet 136 ezres pulykafarmján például a törzsgárdát 12 nálunk végzett fiatal baromfi- tenyésztő szakmunkás alkotja.

— Diákjaink a mindennapi tanulás mellett igyekeznek vidáman, fiatalosan eltölteni a kollégiumi éveket. A magyaros mintával hímzett ágytérítőink és a tiszta hálószobák a gyerekek szépérzékét dicsérik. Bármely városi ifjúsági szervezet megirigyelhetné azt a pinceklubot,

amelyet KtSZ-istátnk társadalmi munkában rendeztek be. Népi tánccsoportunk és szavalóink is sok dicsőséget szereztek mér iskolánknak. Bár nincs tornatermünk. de a különböző sportmegmozdulásokon, különösen a területi kézi labda torn ákon mindig eredményesen szerepel Iskolánk csapata. Természetesen a tanulmányi versenyeken sem akarunk lemaradni; diákjaink a Szakma Kiváló Tanulója címért folyó országos vetélkedőn minden évben a7- első helyezettek között vannák.

Három különböző jellegű iskola, mindenütt mások a gondók és az eredmények is. De abban mind mégegyezik, s ezt mutatja megyénk többi' szakmunkásképző Intézménye is. hogy a jövő munkásosztályának formálása Jó úton halad

Andódy Tibor