Békés Megyei Népújság, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-16 / 217. szám

SS SB

VÖRÖS

Az 1905-ös esztendő súlyos politikai válsággal köszöntött be Magyarországra. A januári parlamenti választás korábban elképzelhetetlen eredményt hozott. Az évtizedek óta hatalmon levő kormánypárt — noha rendelkezésére állt az államapparátus kényszerítő ereje, s választójoga pedig csak a lakosság kb. 4—5 százalékának volt — vereséget szenvedett. Ez a válság felszínre hozta az 1867-es kiegyezéssel létrejött rendszer szinte minden ellentmondását, az égetően szükséges polgári demokratikus átalakulás szinte minden problémáját: az agrár, a nemzeti és a nemzetiségi kérdést, a demokratikus szabadságjogok megvalósítását, illetve kiterjesztését.

A krízis első hónapjaiban lépett az országos politika színterére, önálló erőként a magyar- országi proletariátus és pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A szervezett munkásság ereje a század első éveiben hatalmasan megnövekedett. Létszáma 1901-ben mintegy 10 ezer volt, 1904 végén pedig meghaladta az 50 ezret.

Az MSZDP vezetői egyetlen eszközt láttak a válság megoldására, az átalakulás biztosítására: az általános, titkos és egyenlő választójog megvalósítását. A reform fő stratégiai célként való kitűzése a párt politikájában háttérbe szorított olyan fontos problémákat, mint az agrár- és a nemzeti kérdés.

Mégis, hogy politikai súlyukat megmutassák — hiszen a munkásosztály képviselői nem foglalhattak helyet a parlamentben — először 1905 szeptemberében a politikai tömegsztrájk fegyveréhez nyúltak. Ezt a harci módszert a párt vezetői az 1905-ös orosz polgári demokratikus forPÉNTEK

radalom fegyvertárából kölcsönözték. Ügy határoztak, hogy szeptember 15-én, a parlament megnyitásának napján, Budapesten és környékén általános politikai sztrájkot hirdetnek, s a sztrájkolok felvonulnak a parlament elé, ahol a párt vezetői a munkásság képviseletében átadják a választójogi reformot követelő memora'ndumot.

A tüntetés híre nagy izgalmat váltott ki a munkásságban. A vidéki városokban is egymást érték a forró hangulatú gyűlések, a Viharsarok, a Dunántúl nagybirtokain az 1848-as márciusihoz hasonló foradalomra vártak a mezőgazdasági munkások, spontán sztrájkok robbantak ki. leálltak a mecseki szénbányák, s a bányászok népes csoportja felutazott Budapestre, hogy részt vegyen a tüntetésen. Az ország- gyűlés megnyitására összesereg- lett képviselők 1905. szeptember 15-én döbbenten láthatták: több mint 100 ezer ember népesíti be a Parlament előtti teret. A vörös zászlók, feliratok, jelvények tengerében az Országház épülete ostromlott várnak tetszett.

Noha az ostrom elmaradt, s a százezres tömeg a Ház elnökének semmitmondó válaszát meghallgatva, fegyelmezetten szétoszlott, mindenki megértette, hogy ez a nap történelmi jelentőségű volt. A munkásosztály és pártja jelentős tényezőként az országos politika porondjára lépett. S ha az 1905-ös, majd a később szervezett nagy politikai sztrájkok közvetlen céljukat nem is érték el, mint a proletariátus legnagyobb osztályütközetei kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály bátran vállalta forradalmi küldetését 1918/1919-ben.

K. J

A jóléti alap

felhasználását

vizsgálta meg a NEB

A közelmúltban fejezte be a vizsgálatot a szarvasi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság a békésszentandrási szőnyegszövő háziipari, a szarvasi műanyagfeldolgozó és játékkészítő, valamint a faipari szövetkezetben. A népi ellenőrök többek között arra kerestek választ, hogy a jóléti alap felhasználása miként szolgálja a szociális és kulturális célok megvalósítását.

Mindhárom szövetkezetben a jóléti alap képzése az erre vonatkozó rendelet szerint történik. Ahogy emelkedik a részesedési alap, úgy nő a kulturális és szociális célokra fordítandó összeg. A szőnyegszövő háziipari szövetkezetben 1973- ban a részesedési alap egymillió 025 ezer forintot tett ki, a jóléti alap pedig 296 ezer forint volt. A múlt évben a részesedési alap egymillió 300 ezerre nőtt, s a jóléti alap megközelítette a félmillió forintot. Az emelkedés örvendetes, viszont szembetűnő, hogy a szövetkezetek kevés gondot fordítanak az alap ésszerű felhasználására. Ezen a téren csak a faipari szövetkezetnél történt változás a múlt évben. A szövetkezeti bizottság tervet készített, melyben meghatározta, hogy menynyit fordítanak a jóléti alapból kulturális, szociális és sportfeladatokra. A másik két szövetkezet nem készített tervet. Ennek az a következménye, hogy gyakran nem a célnak megfelelően használják fel a jóléti alapot. Néha azonban a terv

1 űeéussís^

1975. SZEPTEMBER 1«.

sem garancia. Éppen a faipari t szövetkezetben történt, hogy j 1974-ben a jóléti alapból jelen- ! tős összeget irányoztak elő a ; dolgozók lakásépítésének támo- • gatására. A támogatásban vi- : szont csak a műszaki vezető * részesült. Ebben az évben két ; fizikai dolgozó kapott pénzt la- ! kásépítésre. Csodák-csodája a ; támogatás mértéke azonban jó- ! val kevesebb, 5—10 ezer forint : volt.

A népi ellenőrök tapasztalata ■ szerint a békésszentandrási sző- ■ nyegszövő háziipari szövetkezet- • ben célszerűen használják fel a • jóléti alapot. A gyermekintéz- j mények támogatására évente 30 ; ezer forintot költenek Könyv- i tárat és klubszobát is létesitet- • tek. A lakásépítés támogatásé- ! ról viszont nem lehet ugyanezt ; mondani. Jóllehet 50 ezer forin- ! tot irányoztak elő, ám sok volt J a jelentkező. Tartva a vitától, ! egy suhintással megoldották a \ gordiusi csomót: a lakásépítési • alapot megszüntették. A mű- I anyagfeldolgozó és játékkészítő ■ szövetkezetben viszont eredmé- j nyesen támogatják a dolgozók ; lakásépítését. Az alapot évről i évre növelik. Szem előtt tartják ! a szociális létesítmények építé- j sét is. Erre a célra mintegy > kétmillió 500 ezer forintot hasz- : nálnak fel,

■

A vizsgálat arra is választ • keresett, hogy a jóléti alap kép- ; zését és felhasználását megfele- S lően ellenőrzik-e a szövetkeze- g tek. Sajnos a belső ellenőrzés s erre a területre nem terjedt ki. ! A szövetkezeti bizottságok nem | kísérik szemmel a jóléti alap | felhasználását. Sok helytelenség ; éppen az ellenőrzés hiányával g magyarázható.

S. L

d kit (ilmjti

Hol itt a rükverc, Főnök? Az ereszd el a szakállamat! című, új magyar bohózat főszereplője Kállai Ferenc, Helyey László és Te- nessy Hédi

Szakszervezeti kiildöttség utazott Aradra

Tegnap, hétfőn délelőtt szak- szervezeti küldöttség utazott megyénkből Aradra, hogy ápolja és fejlessze a két megye között immár több éve tartó baráti kapcsolatokat. A delegáció vezetője Nagy István, az SZMT vezető titkára. A küldöttség tagjai: Kneif el Antal, az SZMT elnökségének tagja, az Építők Szakszervezete Békés megyei Bizottságának titkára és dr. Tóth Károlyné, az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet megyei bizottságának tagja, a gyulai Megyei Kórház szb- titkára.

Megjeleni a Búvár szeptemberi száma

A természet- és környezetvédelmi biológiai folyóirat e havi számában Budapest zöldövezeti programjáról, a bioszféra ólomszennyezettségéről, az öröklődé- si anyag megváltozásának kör vetkezményeiről, az Ipoly-menti tájak természeti értékeiről, a természetvédelmi területek vízrendezéséről és a mezei görény védetté nyilvánításának indokairól olvashatnak érdekes cikkeket a természet kedvelői. A természet- és környezetvédelem hazai és külföldi hírein kívül ezúttal a házkertészkedök a trópusi eredetű kutyatejfélékről és szobanövényeink őszi gondozásáról, az akvaristák csíkos pompás-sügér akváriumi tenyésztéséről s algák okozta halbetegségekről nyerhetnek hasznos gyakorlati útmutatásokat.

Grigorij Konovalov irodalmi díjas, Források című regényéből készített filmet Ivan Lukínszkij szovjet rendező. A nagyívű regény egy munkáscsalád történetét mondja el a húszas évektől egészen a második világégés rettenetes napjaiig. A film — amely a Még néhány perc a béke címet kapta — a II. világháború kitörése előtti hónapokat eleveníti fel. A Krupnov-család mindennapjai hű képet adnak a szovjet nép életérzéséről ezekben a vészterhes napokban, hónapokban. A főbb szerepeket N. Oljalin, A. Pokrovszkaja és G. Jepifancev alakítja. A szovjet filmet mától a Brigád moziban vetítik.

\

A romantikus leányregények „herceg fehér lovon”-ja jelenik meg Annie-nak a Ne sírj tele szájjal! című, színes francia filmben. A „herceget” itt Alexandre-nak hívják, s a „fehér ló” helyett fehér sportkocsin érkezik a francia kisvárosba. Anniénak azonban már van vőlegénye: gyermekkoruk óta egymásnak szánták őket. Fredericet azonban behívják katonának... A történet azonban így kevés lenne, ha valami bele nem szólna a két fiatal életébe... A francia kisvárosi ember életszemléletét nagyszerűen bemutató filmet csütörtök estétől láthatja a csabai- közönség a Szabadság mozi vásznán. Főszerepben: Annie Cole, Frederic Duru, Bemard Menez és Jean Carmet.

Ismét új magyar film — méghozzá vígjáték! — született. Már a címe is mosolyt fakaszt: Ereszd el a szakállamat! Ki gondolná, hogy ha valakit leöntenek a vonatban kakaóval, ez az apró szerencsétlenség egy fontos találmány gondolatát, s ez a gondolat érdekcsoportok „vérre menő” összetűzéssorozatát szüli? Pedig mindez így igaz, aki nem hiszi, győződjék meg róla! Pócsik Mihály, a leöntött feltaláló „rettenetes” élményeket él át, „borzasztó” kalandokba keveredik, és így tovább; mindezen nagyon- nagyon sokat lehet kacagni. Bacsó Péter rendező- Zsombolyai Jánost kérte fel operatőrnek. A leöntött feltalálót Helyey László, egyik főnökét Major Tamás, az 6 legfőbb főnökét Kállai Ferenc, az „ennivaló kekszet” Bánsági Ildikó alakítja. Az új színes magyar filmkomédiát a közönség csütörtöktől a Brigád moziban nézheti meg,

!t8iiiigiMiBaeii8SiSBi!*;a:sigcaisee9!ee!9

2 Észrevette, hogy gyűlnek, sereglenek házuk * tájára a falubeliek. Kíváncsi asszonyok, karjukon gyerekekkel, görnyedt testű öregek, suhanc legénykék; a munkából, földről hazatérő férfiak is megálltak, füleltek, egyik-másik megindult feléjük.

— Gyere csak közelebb, te jó madár! — rivall rá az egyik várjobbágy. — Nem gyüssz, na, megállj! — azzal Györk felé ugrott, de a gverek fürgébb volt, félreszökkelt. — Ide figyelj, kölyök! — tette csípőre kezét a fegyveres. — He te most játszódol itt velünk, szíjait hasítunk a bőrödből. Ide gyere! — ordította, ahogyan a kutyára szoktak ijeszteni.

— Semmj dolgom veletek! — vágta vissza Györk.

— Azt majd mi döntjük el, taknyos, hogy vagyon-é vagy

sem! A jó édesanyjába!... — káromkodott a távolabb álló Barsa jobbágy. — Mit könyörögtök ennek a pokolra- valónak? — Kiragadta a béklyóból az egyik lovat, felfordult a hátára, sarkantyúba kapta, és Györk felé rúgtatott. Györk megugrott, futásnak eredt, A szájtáti nép félrerebbent, az aszonyok sikoltozni kezdtek, a karon ülő gyerekek felsírtak.

A lovas Györk nyomába roptatott. A fiú, mintha csak a komáival fogócskázott volna az erdő szélén, jobbra-balra szökkent, ugrott, elhajolt, visz- szanyargalt a mellette elugrató ló mentén, bevárta újra, majd kicselezte, és elinalt az ellenkező irányba.

A másik két várjobbágy is nyeregbe pattant, ezzel iáztán véget ért a kergetőzés, mert beérték, közrefogták a fiúcskát,

majdhogynem eltaposták: egyikőjük kihajolt a nyeregből es tenyerével tarkón sújtotta Györköt. A legényke felbukott, végigterült a földön. A várjobbágyok leygyáltak és agyba-főbe verve ráncigálták, taszigálták, vissza a ház elé. Ott aztán hagyták," hogy összeszedje magát.

— Most pedig elsorolod, miket beszéltél meg zsivány cimboráiddal! — emelte fel az egyik Györk állát. A fiúcska elkábult a reá mért ütésektől, erre azonban úgy ébredett fel, mintha egy veder vizet loccsantottak volna a nyakába. „Én a zsiványokkal? — hüledezett benne a lélek. — Mit beszélte volna meg velük?”

— Szót sem váltottam én zsiványokkal — rebegte riadtan.

Erőteljes pofon csattant az orcáján, oldalra dőlt tőle, de nem tudott elesni, mert hátulról fogta az egyik Barsa jobbágy.

•— Nos, mit tanácskoztatok?

Györk hallgatott, mert eltökélté, hogy semmit sem fog mondani. Most balról kapott egy zsibbasztó Rofont. A feje zúgott, a szeme is szikrázott.

— Mit hagytak meg neked?

— Semmit. Nem is beszéltem senkivel.

— Űjabb pofon az arcán, féloldalast ; tenyéréllel érhette, már szája szélén nyilalló sajgás támadt, és kicsordult a vére. A fájdalom, a megaláztatás, a tehetetlen düh valósággal összeszörította a szívét. Rettenetes gyűlölet lobbant a lelkében, könnytől nedves szemmel bámulta a fölébe hajló két arcot, és átkozódó szavakét

Békéscsabán