Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-30 / 203. szám
\ IMetaes kezdés, elszántság, efKBfelezeBség Csengetnek másodikán Bejön az igazgatói irodába két tanár. Órarendi problémák. Augusztus 26-a van, hat nappal az első tanítási nap előtt. Ilyenkor már magasra csapnak a hullámok. Dr. Szudy Géza meghall' gatja kollégáit, „legjobb belá- itástok szerint tegyetek át az órát” mondja, majd'mielőtt még leülhetnénk kis időre, átsiet a tanáriba, telefonhoz hívja a gimnázium igazgatója. Amikor visszajön, nyugodt, majdnem azt írom, hogy mosolyog. Pedig nincs oka a mosolygásra. Jobban mondva az üres, tartalmatlan, póz-mosolyra. Mert az a világ legkárosabb mosolya lenne. Nem mondja, de tudom, hogy így gondolkozik. Hogy a felületet nem szereti, csak a lényeget. A realitást Azokat hozzáigazítani a feladatokhoz, hogy a lehetőségekből ne maradjon kihasználatlanul szemernyi sem. Nem új és nem kacsalábon forgó iskola a békési kettes, ahol hét évi helyettesi beosztás után igazgató lett dr. Szudy Géza. Régi iskola. Leánypolgári volt, és annak roppant jól megfelelt Négy tanterem, természettudományi előadó, rajzterem, ifjúsági szoba, tornaterem karzattal és színpad. Jobbat most sem kívánna egyetlen pedagógus sem — négy tanulócsoporthoz. Csakhogy a békési kettes központi épületében 9 tanuló- csoport van, egy ezek közül folyton vándorol, órarendi manőverek segítségével. És tanterem lett a rajzteremből, az előadóból, az ifjúsági szobából, a vécéből (nem tévedés, udvari illemhelyét építettek évekkel ezelőtt, és a belsőt átalakították foglalkozási teremmé). A színpadból lett a mühelyterem, a karzatból a szűk tankonyha, közben délutánonként 3 napköziscsoportnak kell helyiség, azt kémek az úttörők, (előfordul, hogy három őrs egy tanteremben gyűlésezik), a korrepetáláshoz is zavartalanság szükséges — egyszóval a szinte nincs-ből megoldani mindent, ami a miniszteri utasítás szerint erre az általános iskolára is vár: „ a szocialista világnézet és erkölcs befogadására kész, aktív közösségi életet élő, a munkát szerető, művelt emberek nevelését Sokan vannak, akik a gondokról, a nem egyszer megoldhatatlannak tűnő, sőt fokozódó nehézségekről sem félnek beszélni, mert szilárd a meggyőződésük, hogy magától semmi meg nem oldódik, meg nem változik. Ezek a sikereikre szerény emberek, közösségek, de ők azok is, akik állandó kényelmetlenséget és zavart okoznak a felületen élőknek (minden szinten!), és róluk sütik el néha azt, hogy „csak a bajokat látják”. Nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Mert aki folyton azt mondja, miféle kiváló tetteket vitt végbe, aki csak arról oszt szót, hogy „ a fény beragyogj^ az élet minden területét” —, az könnyen gyanússá válhat, nem leplez-e valamit? A békésiek már többször elmondták kisebb-nagyobb fórumokon, hogy városukban 30 éve nem épült tanterem sem. Aki először hallja, nem hiszi. Tréfálkozik, hogy ez a vicc nem jó. Ilyen nincs. Aztán kiderül, hogy — van. És hogy miért van, szinte nincs rá magyarázat. A fiatal város, azelőtt nagyközség túlzott szerénysége, hogy „majd megoldjuk mi valahogy”? Szudy Géza szerint a dolog egyik oldala ez. Mert aki évtizedeken át „mindent megold”, azzal kevesebbet törődnek, hiszen úgyis „mindent megold”. Gyerek pedig egyre több lesz, az elmúlt évben már nem csökkent az iskola létszáma, jövőre és azután gyorsan emelkedik majd. Közben a város ezernyi kisdiákját egyetlen, négyszáz sze-, mélyes napközis konyhán-étte- remben ebédeltetik. Mert „ezt is megoldják valahogy, évek óta”. Persze, nem lehet ezer személyest kívánni, illetve kívánni lehet, mert olyan kellene, csak éppen súlyos milliókba kerül, az pedig nincs. Viszont ebéd nélkül nem maradhat egyetlen gyerek sem... A kör tehát — egyelőre — bezárul. A halogatás azonban nagyon drága. Halogatni nem takarékos, mert ugyanaz holnap még többe kerül. A telefon kérdem, a gimnázium igazgatójával- iskolaügy? Újra visszatér az igazgató arcára a megkönnyebbült, de talán azt is mondhatnám, hogy elszánt mosoly. Nem mondja, de tudom, hogy a békési kettesben jól kezdődik majd az új tanév. Küzdelmesen, de tiszta szívvel. Szóval a telefon? Kémia-szakos óraadó tanárt kért a gimnáziumtól. Szívesen vállalták. Itt szánunk kis időt arra, hogy a város iskoláinak összefogása Békésen nem üres szólam. A példa szintén nem „fényes”, mondja, de ide vágó. Az egyik alsós osztálynak egyszerűen nem lenne terme, ha a békési egyes iskola nem segít. Azzal, hogy kölcsön ad a kettesnek egy tantermet. .. Két életveszélyes külső iskolát már lebontottak, következik még kettő. Ha addig nem lesz más megoldás, kezdődik a reggeltől-estig iskola, csak éppen nem úgy, ahogy azt kiváló adottságok közepette elképzeltük. És az igazgató mégis elszánt, tettrekész. Milyen lehetnék más, kérdezi. Pedagógusnak lenni nem foglalkozás. A lényegem, az életem. Senki meg nem állhat, ha elhatalmasodnak körülötte a bajok. Mondjam, hogy sima, szép körülmények között, új iskolában, korszerű feltételek özönével könnyű? Hát könnyű, de nem létfeltétel, hogy ne legyen „nincs”. Csak sohasem feladni, semmit. A legkisebbet sem. A reform, amit 72-ben meghirdettünk, és megerősítette azt a pártkongresszus is, jó utat jelöl. Két év azonban nagyon kevés idő. Senki ne várjon látványosan gyors sikereket. A vérünkké válás nem gyorsasági verseny. De ha egyszer minden gondolatunk, pedagógiai cselekedetünk a reform szellemében fogan és indul útnak, majd jönnek az átfogpbb, társadalmat nemesítő eredmények. Megfordítottuk a beszélgetések szokásos menetét. A súlyosabbra a végére maradt, és jobb, hogy így történt. Mert végigpásztázhattunk „a tanévi elején magasra csapó hullámokon”, őszintén. Az évnyitón is először az igazgató beszél. Lelkesít, célokat tűz a tanulóifjúság elé. Rendre, fegyelemre int, az ismeretanyagok elsajátításának jelentőségét taglalja, a közösség erejére figyelmeztet. Ilyen hangulatú volt ez a másfél óra dr. Szudy Gézával, a békési kettes iskola igazgatójával, akkor még hat nappal az első tanítási nap előtt. De a pedagógus Szudy Géza mellett a költővel is, a napokban megjelent „Békési vers” antológia egyik szerzőjével. Két sorát idézem záróakkordként: „Mert kutattam én eleget, / Azt hajszoltam: a lényeget.” Ha a versen változtathatnék, (ami persze lehetetlen) inkább így írnám, helyette: „Azt hajszolom: a lényeget.” Jelenidőben. Sass Ervin Kezdődik a kukorica betakarítás Zenefherápía A Wroclawban működő Lengyel Állami Zeneművészeti Főiskola zeneelméleti és zeneszerzői tanszéke mellett létrehozták a muzikotherápiai részleget. Ennek az a feladata, hogy orvosokkal együttműködve kidolgozzák a zene alkalmazásának módszereit a különböző ideg- és elme- betegségekben szenvedők gyógykezelésére. (BUDAPRESS—APN) Az orosházi Béke Termelőszövetkezetben megtörténtek az előkészületek az őszi betakarításra. A tervek szerint hétfőn megkezdik a csaknem 1200 hektár kukorica betakarítását. Már megkezdődött, de az időjárás miatt csak lassan halad a száz hektáron termesztett cukorrépa szedése. A becslések szerint kitűnőnek ígérkezik a cukorrépa- termés, hektáronként 500 mázsára számítanak. A szövetkezet egyébként .tavaly nem termesztett répát, s az idén a kormány- program alapján vállalt száz hektárt, amely a becsült eredmények isméretében gazdaságosnak ígérkezik. Száraz ágasok Biharugrán Biharugrán nemrégiben tartották meg az újonnan épült központi halastó üzemi próbáját. Tető alá került az épület is, most már csak a gépek, berendezések felszerelése van hátra, amihez a közelmúltban kezdtek hozzá. Ha teljesen elkészül a központi lehalászó telep, a halászok szegre akaszthatják a hálót. Azontúl a gépek veszik át a főszerepet Három éve hallottam egy álomról, amikor a háló nélküli halászatot hozta emberközelbe dr. Kozma Lajos, a Biharugrai Állami Halgazdaság igazgatója. Két évvel ezelőtt láttam tárgyalóasztalnál ülő, csodálkozó szemű tervező mérnököket, akiknek azzal a határozott céllal mondta el nagy álmát az igazgató, hogy tervezzek meg a XXX. század halgazdaságát Bi- harugrán. Ebbe a temperált vizű ivadéknevelő-telep, az egységes tórendszert összekötő csővezeték, a központi lehalászó hely és a szükséges gépek, berendezések tartoznak. Hosszas vita következett. f>r. Kozma Lajos nem hátrált. A tervezőket azután izgatta ez az egészen új halászati szakma. Vajon milyen lesz a halászat háló nélkül? A tavakat a központi halággyal összekötő csőhálózatban vajon bemegy-e a hal?:... % bement. Két hete próbálták ki az első háló nélküli nagy halászatot. Azaz, így nem pontos a mondat, mert egyelőre csak a hal csőbe csalásáról van szó, mivel a központi halágy gépi berendezései még hiányoznak. Így ott hatalmas emelőhálókkal tették szárazra a halat. Az álomból valóság lett. Most már csak be kellene fejezni a központi halágy gépesítését. Ez is elkezdődött. A hatalmas kerítőhálókat tartó ágasok Ugrán már szárazak. Nem jár már a halász combig érő iszapban, s többé nem feszül a kötél tíz ember vállán, karján át a zsákmány partravi- telében. A derékig érő gumiöltözékből a kor fehér köpenyt varázsolt. A régi halászati szerszámok múzeumba kerülnek: Az új halász munkája már most is egészen más. Januárban temperált hőmérsékletű vízben készíti a hal nászágyát. Az fvásra májusi körülményt teremt, gondosan ügyel arra, hogy a nász nemre, létszámra, • biológiai törvényeknek megfelelően folyhasson le. Öva neveli a zsenge ivadékot és májusban, amikor a természetes vizekben játszik a ponty, a nevelőtelepről ivadék kerül a tóba. Innen tíz-tizenöt dékás egynyaras pontyokat teleltetnek be s a következő év végén egy-, másfél kilós áru halat értékesítenek. Kereken egy évet nyernek a téli, tél végi ívatás- sal, s a tavak termelőképességét — csak időben — 33 százalékkal fokozzák. A hektáronként lehalászott 8—12 mázsa hal is többszöröse a réginek. De nem olyan egyszerű fürkészni a természet titkaiban Ilyen hallatlanul nagy eredménnyel. A nagy álom megvalósítása veszélyeket is rejt De még milyeneket! A víz szeny- nyezett, a korszerű, a nagy hatékonysággal dolgozó halászat] munkára alig alkalmas. A Sebes-Körösön tavaly levonult egy szennyeződés s emiatt 340 órára kikapcsolták a vízutánpótlást. A tavak 35 napon át nem kaptak friss vizet. A sárgasávos csíbor itt-ott már „feldobta a lábát”. A halászok között ez azt jelenti, hogy vészesen csökken a vízbén elnyelt oxigén. Ilyenkor beavatkoznak Oxigénnel dúsítják a vizet. Egy másik alkalommal felkavarják a tó fenekét, hogy a plankton képződését gyorsítsák. Ezt a ponyt eszi, ettől fejlődik olyan szépen. A beavatkozás nyomán visszaáll a víziélet egyensúlya, majd valami ismeretlen oknál fogva űj'ra felbomlik és a, mai halász küzdelme a természet erőivel újra kezdődik. Az ember többet és mindig többet akar megismerni és elvenni a természettől. Biharugrán az emberi akaratnak olykor már engedelmeskedik az éltető víz, de akit netán kudarc, vereség ér ebben a nagy küzdelemben, nem adhatja fel a reményt! Biharugrán soha és egyáltalán nem adják feli A tóparti, árván maradt száraz ágasok és az öreg halászok, a régi idők nagy tanúi mesélték sanyarú életüket, hideg víztől csontig fázósan ölelték körül a tüzet, s hallgatták ókét a fehér köpenyes fiatalok, akiknek mindez már a múlté. Ók a jövőben élnek, felfogták a három évvel ezelőtti igéző álmot és termékeny munkájúkkal elhozták 1975-re a XXI századot Dupsl Károly iia>iiiHa*«B«B«BHinHBaii*aax«aiiBimiia«a*a*aaift«*»a*a*M*a*a>BreraaaBOsenBaasa»aae Pósfai H. János: Hontalanok zsákutcája Élni csak itthon lehet o A szelíd tekintetű fiatalember sokáig mered maga elé. „Az biztos, másként is alakulhatott volna az életem.” Ikertestvére itthon maradt, családi háza, családja, kitűnő szakmája van. S neki mire tellett a híres Bayer- cégnél? Még nincs negyven éves, de ötvennek látszik. Tizennyolc évesen ment el s már töri a magyart. Nehezen, szaggatottan törnek fel belőle a mondatok, mintha súlyos beteg volna. Fogsora egészségesen villan. — Vegyipari munkásként dolgoztam az NSZK-ban. Idehaza géplakatos szakmát szereztem. Amikor elmentem, 1956 decemberében, nem tudtam volna megmagyarázni, miért teszem. Most sem tudom. De egyben biztos vagyok: nincs keserűbb kenyér a hontalanok kenyerénél. Köln-Bucheinben lakott, onnan járt a 16 kilométerre levő munkahelyére. Egy idő óta egyetlen izgalom melegítette: a hazalátogatás lehetősége. Jött is, amikor csak tehette.' S most végleg itthon marad. A sárvári Gecse Zoltánnál jóval előbb határozott a bői Győr- vári család, ötvenhatban mentek el ők is. Hogy miért, ők' sem tudják megmagyarázni^ Talán azért, mert az „öregek” nem nézték jó szemmel, hogy a két fiatal egymást választotta? Elmentek, kint összeházasodtak, négy évig hányta-vetette őket a sors, aetán hazajöttek. Három apró gyerekkel jöttek, s a fiatal- asszony tudta, hogy itthon nemsokára megszületik a negyedik is. A Kossuth utca 4-ben, a szülői házban laknak. Jószágé szellő járja az udvarukat, ahol beszélgetünk. Együtt a család. .4.
