Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-28 / 201. szám
Folytatódtak a reakciós erők támadásai Portugália északnyugat! részében fekvő Lelrában, ahol szélsőjobboldali elemek a katonai kordont áttörve vandál pusztítást végeztek a kommunista párt székházában. Képünkön: katonai kordon a székház előtt (Telefonó — AP—MTI—KS) Reakciós támadás Portugáliában j SZEKÉR GYULA MOSZKVÁBAN A Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Mihail L eszecsko, szerdán fogadta Szekér Gyulát, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, és baráti megbeszélést folytatott vele. (TABZSZ) MAGYAR—FINN SZAKSZERVEZETI MEGBESZÉLÉSEK A magyar szakszervezetek meghívására Pekka Oivio elnök vezetésével szerdán Budapestre érkezett a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének (SAK) küldöttsége. A finn testvérszervezet képviselőit Gál László és Timmer József, a SZOT titkárai fogadták a Ferihegyi repülőtéren. A két szakszervezet képviselői között szerda délután megkezdődtek a megbeszélések. (MTI) JAPAN PARTKÜLBÖTTSÉG BUDAPESTEN A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására szerdán Budapestre érkezett a Japán Komeito Párt küldöttsége. A delegációt Shogo Tada szenátor, a párt elnökhelyettese vezeti. (MTI) fl portugál jobboldal erőfeszítései ellenére Haladás a válság leküzdésében Az indiai kommunisták támogatják Indira Gandhit Az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bizottsága megerősítette a pártvezetést abban, hogy teljes támogatásáról biztosítsa Indira Gandhi kormányfőt a reakció támadásai ellen foganatosított intézkedéseiben. A szükségállapot bevezetése óta eltelt közel két hónap bebizonyította az energikus intézkedés helyességét. Meghalt Halié Szelasszié Nyolcvanhárom éves korában elhunyt Hailé Szelasszié, a trónfosztott császár. A rövid közlemény mindössze annyit árult el halála körülményeiről, hogy a volt uralkodót éjjel, álmában érte a halál, egy kéthónappal ezelőtt végrehajtott operáció szövődményeinek következményeként. Hailé Szelasszié 44 évig uralkodott az egyik legrégibb független afrikai államban. 1974. szeptember 12-én haladó katonatisztek csoportja megfosztotta hatalmától, és egyik volt palotájában tartotta háziőrizetben. Szerdán Alexandriában folyatattak a tárgyalások az egyiptomi—izraeli csapatviszszovonási egyezményről. Kissinger Iszmail Fahmi egyiptomi kü1 ügy miniszterrel. majd Anvar Szadat elnökkel tanácskozott. Közben Tahszin Basir. az egyiptomi elnöki hivatal szóvivője tájékoztatta az újságírókat a tárgyalások eredményéről, nevezetesen arról, hogy 2 “m HRß&zi 1975. AUGUSZTUS 28. I A portugál minisztertanács szerdára virradóan megvitatta az országban kialakult politikai helyzetet. Az ülés után nyilvánosságra hozott közlemény megállapítja, hogy „haladás történt az ország katonai, politikai válságának leküzdésében, a kormány azonban tudatában van a jelenlegi nehézségeknek”. Mint a közlemény a továbbiakban rámutat: különös jelentősége van a haladó politikai erők frontja, mint a reakció elleni harc döntő tényezője létrehozásának. A kormány kijelenti, eltökélt szándéka teljes felelősségtudattal megvalósítani a köztársasági elnök által ráruházott feladatokat. A kormány továbbra is hozzájárul a forradalmi folyamat fejlődéséhez. Számos gazdasági problémát megvizsgálva, a minisztertanács megvitatta a termelés munkás- ellenőrzésének megszervezéséről szóló törvényjavaslatot. Azt is elhatározták, hogy öt- milliárd escudo összegben ál- lamkölcsönt bocsátanak ki azoknak a kiadásoknak a fedezésére, amelyek a volt portugál gyarmatokról hazatérő portugál állampolgárok letelepedésével függenek össze. Costa Gomes köztársasági elnök tanácskozást tartott, amejelenlegi formájában egyiptom nem hajlandó aláírni a megállapodás-tervezetet, s ezért arra kérte Kissingevt. még szerdán térjen vissza Izraelbe újabb tárgyalásokra. Amennyiben az amerikai külügyminiszter pozitív választ kap az izraeli vezetőktől az egyiptomi javaslatokra, elképzelhető, hogy az egyezményt a hét végén aláírják — mondotta a szövi- j vő. Minthogy az aláírás idő- pontja az izraeli választól függ. Basir „kissé elsietettnek” minő. sítette a vezető kairói lapok-, nak azt az állítását, hogy a megállapodás aláírása már | pénteké® megtörténik. lyen megvitatták az Angolában és Timorban kialakult helyzetet. Az elnöki hivatal hivatalos közleményben szögezte le: Costa Gomes nem bízta meg Carlos Fabiao tábornokot azzal, hogy állítsa össze egy új kormány tagjainak névsorát, mint azt egyes lapok állították, amelyek minden eszközt felhasználnak, hogy szakadást idézzenek elő a Fegyveres Erők Mozgalmában. Á CQPCON parancsnoksága, arra hivatkozva, hogy meg keli védeni a katonai objektumokat esetleges támadás veszélyétől, bejelentette: alegységei szerdán reggel megszállták a fegyveres érők vezérkara ötödik osztályának helyiségeit. A vezérkar ötödik csoportja foglalkozik a tömegtájékoztatással és a népműveléssel. Haladó személyi összetétele miatt a jobboldal és a szociáldemokraták támadásának állandó célpontja. Az épületeket az a kommandóegység foglalta el, amelyiknek parancsnoka az az ezredes, akit katonái néhány héttel ezelőtt eltávolítottak az alakulat éléről konzervatív, ellenforradalmi nézetei miatt, és akit később Carvalho tábornok visszahelyezett funkciójába. A szerda reggeli lisszaboni lapok értesülése szerint a vezérkar ötödik csoportjának katonái éjjel gyűlést tartottak és vonakodtak elfogadni az MFA Legfelső Forradalmi Tanácsának azt a keddi határozatát, amelyben „átszervezéséig felfüggesztették” csoportjuk tevékenységét. Ügy tudják, hogy ezt a határozatot Gomes elnök kényszerítette ki. A vezérkari csoport munkájának megbénítása miatt szerdától kezdve megszűnik az MFA haladó szellemű tévé- és rádióműsora. valószínűleg ném jelenik meg az MFA Április 25. című lapja és szüneteltetik a hadsereg politikai felvilágosító kampányát, amelyet hónapokkal ezelőtt kezdtek el az ország északi és középső részein élő lakosság haladó szellemű nevelésére. A jobboldali katonai akciót éppen aznap ,h-ltották végre, amikor a baloída ''s szélsőbal- oldali pártokból létrehozott „forradalmi egységfront” antifasiszta tüntetést szervezett a portugál fővárosban. Egyiptom: - izraeli tanácskozások a csapatvisszavonásról Kapitalista „demokrácia" A kapitalizmus liberálisnak nevezett — múlt századi — korszaka négy intézménytípust hagyományozott a mára, amelyek valamilyen formában az állampolgári érdekek és szükségletek megfogalmazására, közvetítésére, állami üggyé emelésére szolgálnak. Ezek: a politikai párt, a szak- szervezet, az érdekszövetség és a parlament. A kapitalizmus kritikátlan védelmezői e négy szervezet- típust, mint a „polgári demokrácia” letéteményesét, mint az érdekek „pluralizmusának” kifejezőjét magasztalják. Mi a valóságos helyzet? Hogyan megy végbe — végbe megy-e egyáltalán — az érdekek megfogalmazása és politikai tagolása ezekben a szervezetekben? E löljáróban szögezzük le — és ez a modem kapitalizmus nem egy szociológusa számára már nyilvánvaló —, hogy ezek az intézmények alapvetően a politikai rendszert fenyegető szükségletek és érdekek kikapcsolására szolgálnak. Alapvető feladatuk ezért a szűrés és a fegyelmezés: azoknak az érdekeknek a megrostálása, amelyeket a politikai rendszerbe és cselekvésbe beengednek, és azoknak a belső mechanizmusoknak a kiépítése, amelyek az érdekek „parttalan áradását” visszaszorítják. A nagy politikai pártok — gondoljunk az Egyesült Államokban a köztársasági-demokrata párt kettősére, vagy Nyu- gat-Németországban a szociáldemokratákra és a keresztény- demokratákra — valamikor a társadalom meglevő érdektagoltságának a kifejezésére szolgáltak. A nyugatnémet SZDP 1959-ben — a godesbergi programban — lemondott a munkásosztály érdekképviseleti igényéről és ..tömegpárttá’“ — mindenki pártjává alakult át. Azaz ahelyett, hogy a létező társadalmi érdekmegoszlások és ellentétek nyilvános megfogalmazását és tagolását hajtaná végre, sokkal inkább arra törekszik, hogy az állampolgárok tudatában az érdekek társadalmi ellentétét háttérbe szo- ! rítsa. Ezért aztán meglehetősen nehéz az egyes pártok között politikai koncepciók alapján érdemi különbséget tenni. A különbségek Inkább a külsőségekben — jelszavakban, szimbólumokban, politikai maskarákban — ragadhatok meg. B szervezetekkel kapcsolatban felmerül a kérdés: egyáltalán milyen feltételek mellett lehet hatékonyan képviselni egy társadalmi érdeket szervezeti úton? Az bizonyos, hogv könnyebb az azo- nós társadalmi helyzetűek, vagy fogl'ilkozásúak — például alkalmazottak* munkások, vállalkozók — szerveződése, mint azoké, akik nem alkotnak ilyen csoportot. Vagyis az előbbi esetben jó a csoport „szerveződési képessége”. Világos tapasztalat, hogy csak azoknak az érdekeknek a képviselete és szerveződése jár politikai következményekkel, amelyek a gazdaság szférájában tevékenykedő egyénekhez kapcsolódnak. Miért? Mert csak az utóbbiak nyújtalak olyan társadalmilag fontos — gazdasági — teljesítményt, amelynek az elmulasztásával, a megtagadásával reálisan „fenyegetőzhetnek”. Más szóval csak az utóbbiak „konfliktusképesek”. Egész sor társadalmi csoport létezik, amely „szerveződésképes”, ám valóságos konfliktusra, s így érdekeiknek hatékony kivitelezésére nem képes. Ide tartoznak a munkanélküliek, a háziasszonyok, a nyugdíjasok, az etnikai kisebbségek. Ide tartoznak a diákok is: a modern kapitalizmus uralmi rendszerei nagyon jól kibírják és túlélik, ha a diákság „sztrájkba” kezd és nem látogatja az egyetemeket. Ám, amikor a szakszervezettől szervezett munkásság kezd sztrájkolni, nyomban kitör valamilyen pánik: a munkásoktól nyújtott teljesítmény elmaradása már reális, konfliktus-terhes fenyegetés. S zemünk előtt játszódik le az a folyamat, amelynek következtében a magasan fejlett kapitalista rendszerekben rohamosan csökken a parlament szerepe. A parlamentnek — a törvényhozás szervének — funkcióját mind inkább átveszi a végrehajtás, a kormányzat: a törvényhozási és döntési kezdeményezések mind jobban eltolódnak a végrehajtó hatalom területére. Gondoljunk csak a Nixon-adminiszt- ráció és a törvényhozás konfliktusára: a Watergate-üg^ voltaképpen az utóbbi elkeseredett tiltakozását és ellenállását fejezte ki jogai megnyirbálása miatt. Mindenesetre valóság, hogy a parlament egyre inkább károsítva van kezdeményező és ellenőrző funkciójában, tevékenysége utólagos jóváhagyó jelleget nyer, s kimerül a politikai ■ pártok külsőleges csatározásaiban, publi- cisztikus versengésében. Fenn kell tartani azt a fikciót, hogy a parlamentben nyilvánosan történik valami az érdekek társadalmi tagolását és megfogalmazását illetően. Eközben a nyilvánosság megkerülésével támogatni és védelmezni kell a végrehajtó hatalom önállósuló tevékenységét: hiszen ez utóbbinak a döntései — s talán ez a legfontosabb — nem nyilvánosak, ezért megszabadultak a tömegek előtti jóváhagvatás kényszerűségétől, az ellenőrzéstől. Röpirat Anglia gazdasági báláiról W Hson miniszterelnök televíziós propagandabeszéde és a brit sajtóban megjelent kormányhirdetések után, szerdától kezdve huszonnégy és fél millió családnak kézbesítik azt a röpiratot, amely növelni próbálja a Labour-kabinet keresetkorlátozási politikájának hitelét. A röpiratnak ezt a címet adták: „támadás az infláció ellen — az életbenmaradás politikája' . Egymás mellé sorakoztatott, népszerűén fogalmazott, és még a nyomdai szedés technikájában is a bulvársajtót idéző érvei a belső fogyasztás csökkentését előirányzó drasztikus, úgynevezett hatfontos politikát kívánják elfogadhatóvá tenni a közvélemény előtt. Augusztus elseje óta hivatalos irányvonal ugyanis, hogy mind a magánszektorban, mind pedig az államosított iparágakban ez a hat font sterling a heti béremelések felső határa, egy olyan inflácU száguldása közben, amelynek terheiért még a most engedélyezett keresetkiegészítés többszöröse sem nyújt kárpótlást A körülbelül kétmillió font sterlingbe — százmillió forintba — kerülő, magas szinten szervezett propagandaakció büszkén hivatkozik arra, hogy a teher méltányos: a hatfontos határ ugyanis azt jelenti, hogy a legalacsonyabb keresetűek járnak viszonylag a legkevésbé rosszul. Elfelejt azonban arra is szót pazarolni, hogy a kere '—Htözás a gyáripar pangásához, újabb munkanélküli-hadsei egekhez vezet. V/Caja, Cl 6 JYlég g gandaanyagból & hogy „sok évbe telik, Britannia gazdasági * helyre lehet állítani“!.
