Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A közművelődés eleven áramába Mint köztudott, a köz- művelődés nagyrészt intézményekre épül. Az intézmények. közül talán a legfontosabb a művelődési otthonok hálózata, tekintettel arra. hogy sokrétű tevékenységével többféle igényt is ki tud elégíteni egyszerre, egymással párhuzamosan. A művelődési otthonok egy része jól szolgálta az elmúlt időszakban a látogatók különböző rétegeit. Korszerűsödött tartalmi munka, gazdagabb művelődési lehetőségek tanúi lehettünk, fejlődött a klubmozgalom, megszaporodtak a nagy tömegeket aktivizáló formák, a fórumok, vetélkedők és hasonlók. Több művelődési otthon megújult, korszerűsödött kivülf belül, s épült néhány új is. Veszprém, Dunaújváros, Kecskemét büszkélkedhet például korszerű, új művelődési otthonnal, hogy csak a nagyobbak közül említsek néhányat. A megelégedésre és a megnyugvásra 'azonban az említett eredmények ellenére sincs okunk. Kétségtelen, hogy a művelődési otthonok egy részéjjen határozott fejlődés mutatható ki az utóbbi néhány esztendőben. Mégis, „magunk alatt vágnánk a fát”, ha csak ezt látnánk, csak erre építve végeznénk a további munkát. Mert ugyanakkor sok még a korszerűtlen, az egyre jobban és szebben berendezett lakásokból az embereket „elcsábítani” nehezen tudó, gyakran anyagi gondokkal küszködő művelődési otthon is. És akad példa jócskán — sajnos — a szinte már évtizedek óta a megszokott rendezvényeket szervező, a ma már kisebb hatású formákat ismételgető vagy éppen a kihasználatlan művelődési otthonokra is. Közös a cél, közös a gond is. Együtt, összefogva kell — mert csak így lehet eredményesen — tenni azért, hogy művelődési otthonaink tartalmi tevékenysége és működési körülményei megfeleljenek azoknak a feltételeknek, amelyeket, a természetes fejlődéssel együtt járó változások és a megnövekedett művelődési igények, a kultúra közös kincsei iránti érdeklődés állít eléjük. Mire gondolok? Az egyik alföldi községben két héten belül kü- lön-külön hirdetett népdalestet a művelődési ház és a termelőszövetkezet. (Az utóbbi a saját, napközben ebédlőnek használt kultúrtermébe.) Mindegyik meghívott országosan elismert népdalénekeseket is. Mindkét helyen körülbelül félig töltötte meg a termet a közönség, aszerint, hogy melyik szervezőtől vett jegyet. A takarítás és a villanyszámla költsége, a meghívott énekesek tiszteletdíja persze attól még nem csökkent a felére, hogy csak „fél ház” volt a rendezvényen. Közösen, összehangolt i munkával, csak az egyik estet megtartva sok energiát és pénzt megtakaríthattak volna ebben a faluban. A példát csak azért mondtam el — hozzá tehetnék még sok hasonlót —, hogy lássuk: nagyon is indokolt egy-egy adott helyen az erőforrások ésszerű, közös, összehangolt kihasználása. A tanácsi, a szakszervezeti, a szövetkezeti és a más szervek által fenntartott művelődési intézményeknek összehangoltan, egymás munkáját kiegészítve kell működniük, ha a művelődési munka hatékonyságát növelni akarják. Még jobb, ha sikerül módot találni az intézmények közös fenntartására, mert így összeadódik a pénz, egyesülnek a szellemi energiák, a tartalmi munkában megszűnnek a fölösleges párhuzamosságok. Növekszik a közművelődési munka hatékonysága, javulnak a művelődési feltételek. Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közművelődés fejlesztéséhez. Még mindig kevés helyen vesznek részt a művelődési intézmény fenntartásában, holott a legtöbb esetben erre lenne lehetőségünk. Kívánatos továbbá, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési intézmények mindenütt segítsék a lakóhelyi közművelődést is — erre egyébként .egyre több jó példát mondhatunk —:, ugyanakkor a művelődési otthonnal nem rendelkező üzemek, vállalatok munkásainak kulturális ellátásáról gondoskodjanak a tanácsi közművelődési intézmények. Méghozzá ne csak úgy általában, az „előttük is nyitva áll az ajtónlí” elv alapján, hanem a munkahelyekkel történő konkrét megállapodás alapján, igazodva az üzemi, termelési érdekekhez. Sokat tehetnek a művelődési othonok az iskola- rendszerű felnőttoktatás sikeréért is, korrepetálások, megfelelő szakköri foglalkozások, filmvetítések és hasonlók szervezésével. Ugyancsak segíthetik —■ és szintén közös összefogással! — a bejáró munkások művelődését, a munkás- szállók lakóinak közművelődési életét. Nem sorolom tovább a tennivalókat, szakképzett és lelkiismeretes népművelőink nagyon jól ismerik azokat, g ha a fenntartók részéről maximális segítséget kapnak, meg is valósítják őket a művelődési intézmények keretében. Közös, összehangolt tevékenységgel, a spontán művelődési formákra is építve bizonyára sikerül, még több olyan embert’ bevonniuk a köz- velődés eleven áramába, akik eddig még kimaradtak belőle. Mátyás István Molnár Antal Pihenő Miklós István Körgát-környék Hogyan hallgassunk zenit? Aki válaszol: Pernye András Szabolcsi Bence a rádió egyik riporterének arra a kérdésére, hogy mit ad a zene az embernek, így válaszolt : „Induljunk ki talán két fontos felismerésből. Egyiket Goethe kötötte lelkünkre, amikor meghirdette, hogy’ a zene a maga ezernyi hangjával múlhatatlan szépséggel hatja át az ember lényét. A másik, Lukács György tanítása, mikor kimondja, hogy a művészet — így a zene is — az ember magára ébredésének, önfelfedezésének egyik legfőbb formája, történeti emlékezete, fejlődésének öntudata. Ha így van, és bizonyosan így van, mindent meg kell tennünk, .hogy a zene, a szép, az igazi zene, akár a legjobb irodalom és képzőművészet, a gondolkodó ember lényének értelemévé, nélkülözhetetlen szellemi táplálékává' váljék...” *A ■ zenetörténészek és a zenékritikusok tudják az utat, hogyan lehet megközelíteni a zenét. Pernye Andrást, a Zeneakadémia tanárát, az ismert zeneesztétát kérdeztük meg: milyen tanácsot adna azoknak a kezdő zenehallgatóknak, akik érteni és élvezni szeretnék a komoly muzsikát. — A kérdés nem rossz. Ugyanezt, a kérdést tette fel egy török zenész Bartók Bélának: hogyan lehet megszerettetni a törökökkel az európai zenét? Bartók azt válaszolta — és én teljesen egyetértek vele, hiszen nála újabbat én sem tudok mondani —, hogy semmi képpen se kezdjék modern zenével. Bartók a bécsi klasszikus iskolát, Haydn Öra szimfóniáját, Mozart: Kis éji zenéjét és egyéb műveit ajánlotta kezdetnek. A kört természetesen aztán lehet tágítanL Bartók szerint különösen az 1770-től 1810-ig terjedő korszak zenei alkotásai a legalkalmasabbak arra, hogy megtanuljuk érteni a zenét. Azt tanácsolta (a töröknek) — én pedig a kezdő zene- hallgatóknak, lemezgyűjtőknek —, hogy bővítsék a kört a barokk muzsika felé, ismerkedjenek Vivaldi: Concertóival, a Négy évszakkal, Bach műveivel, különösen a Brandenburgi versenyek darabjaival, azután Schubert, Chopin és Liszt, vagyis a romantikus zene irányában, az 1800-as évek végéig. Fontosnak tartom Csajkovszkij szimfóniáit, versenyműveit és Beethoventől: mindent. Ennek a korszaknak a zenéjében kell alaposan elmerülni. Aki ezt a területet bejárta, érdeklődése azután már szinte automatikusan fordul a korszak kevésbé ismert, nehezebben érthető — élvezhető muzsikája felé is. A Magyar Rapszódia talán nem a legjobb Liszt művek közé tartozik, de én személy szerint nagyon örülök, ha ezt a zenét hallgatják, mert innen könnyebben eljuthatnak Liszt többi művéhez is. Arra kell még rábeszélni az embereket: ha már kellőképpen megmerültek e zenében, akkor, és csak akkor haladjanak tovább. Így e módszerrel még a legnehezebbnek mondott XVII. századi zene: Carissimi Purcell is megközelíthető. Azoknak, akiknek semmilyen zenei előműveltségük sincs, Bartók tanácsát kibővítve azt mondhatom még, hogy hallgassanak minél több szöveges zenét. Általában a szöveges zene az, amit az emberek a legkönnyebben fognak fel. Eiki nek az első feltétele: sző-- vegkönyveket kell a kezükbe adni, mégpedig magyar* nyelvű szövegkönyveket Itt van a legnagyobb elmaradás, itt követte el a leg. nagyobb mulasztást műv»; lődéspolitikánk. A Hang-' lemezgyártó csak a legutóbbi időkben kezdte a művek szövegkönyvét a vásárlók kezébe adni. Az operaszerzők kőzfü Puccinit ajánlom ‘különösen. Ö a több mint három évszázados úgynevezett: „bel canto” (szép ének) utolsó nagy mestere, aki elődjeinek eredményeit fel tudta használni, összegezve az eddig mondottakat, véleményem szerint minden kor zenéjéhez meg lehet találni a kulcsot. De ehhez hadd tegyem hozzá: nem kerülhető el a hosszú út, sok időt kell áldozni annak, aki ezt az utat be akarja járni, aki közel akar kerülni a zenéhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kezdő hanglemezgyűjtő lehetőleg a népi demokratikus országokban készült lemezeket vásárolja, mert ez,ek sokkal olcsóbbak, mint a nyugati hanglemezek. Általában a hanglemezgyűjtők azon véreznek el, hogy az iszonyatosan drága nyugati hanglemezeket vásárolják és így repertoárjuk nagyon szűk marad. Mert nem az a fontos, hogy minél több felvételük legyen ugyanabból a műből, hanem elsősorban az, hogy minél- több zeneszerzőt ismerjünk meg. A hanglemez tehát nem az előadóművészet megismerésének eszköze, hanem / a mű megismeréséé. Udvarhelyi András
