Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Ili könyvek Ä Táncsics Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Küzdelmes évszázad. Fejezetek a magyar munkás- mozgalom történetéből. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozásában készült hézagpótló kiadvány főszerkesztője Vass Henrik. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó megjelentette a Nagy emberek élete sorozatban, új kiadásban Fodor András könyvét; a Szólj költemény József Attila életét és költészetét ismerteti. Az Így élt... sorozat legújabb kötete az így élt Jókai Mór. A sok képpel, rajzzal illusztrált életrajzi könyv szerzője Lengyel Dénes. Pálos Rozita Verseinek kötete az Ütőn. A Móra Ferenc válogatott művei az ifjúságnak sorozatban ismét megjelent AHatrongyosi kakasok, Móra állatmeséivel, gyermekverseivel; a pompás kötetet Beich Károly illusztrálta, A világ legszebb meséiből válogatott össze egy kötetre valót Schindler Anna. Arany János verses képeskönyve az Este van, este van; a kötetet Reich Károly rajzai díszítik. A kisebbeknek szól Varga Katalin sokadik kiadásban ismét megjelentetett könyve, a Mosó Masa mosodája, mesékkel, versekkel, F, Győrffy Anna illusztrációival. A Tudod-e már? németből fordított, az apróságok ismereteit játékosan gyarapító kis lapozókönyv. A Kozmosz könyvek sorozatának új kötéte, az Oázis rakétákkal, elbeszéléseket, riportokat közöl a katonaéletről. (Berkes Péter válogatásában és szerkesztésében.1) Az Európa Könyvkiadó népszerű Lyra rríundi sorozatának új kötete John Keats verseiből ad válogatást, Katona Tamás összeállításában. Thomas Mann: Trisztán című novellája Kosztolányi Dezső művészi átültetésében jelent meg. A Századunk Mesterei sorozatban látott napvilágot Eric Knight világhírű regénye, a nálunk is 5. kiadásban megjelentetett Légy hű magadhoz. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen jelentette meg az Európa — a magyar —szovjet közös kiadás keretében — Jurij Zbanackij regényét, a Hullámok-at. A Helikon szerkesztőség gondozásában i került a könyvesboltokba — Kass János illusztrációival— a Helikon Csillagok új kötete Lafayette regénye, a Cleves hercegnő, Szávai Nándor kitűnő fordításában. Jugoszláviái magyar írók munkásságából ad ízelítőt az újvidéki Fórum Kiadó több könyve. Gion Nándor novelláskötete az Olyan, mintha nyár volna. Holti Mária regénye a Sodortatva. Az Irodalmunk évszázadai című összeállítás Bori Imre értó munkája. T©söIsö Mihály verselt Töprengés nyitott ablakon át Csak a tücsköket féltem e fűlakó fekete bogarakat eltöri lábuk eltöri csodaszép hangszerük a szívós szeptemberi dér attól félek griffmadár-hajnalon mesékbe szállók az Öperencián túl megöl tarisznyám pogácsa-illata attól félek elfelejtem halaimat ingó tavam futó állóvizem -ökölbe szorul szívem leiszom magam rongyosan ébredek különben minden rendben csak a tücsköket féltem s valaki tátogó szájjal jövőidőben dalol Őszi hallucináció Dünnyögve elhullnak a kis méhek, felszívják a bámuló halált, csurdogál a fény a zörgő kertben szél szisszenti halvány út porát. Muskátli dűl, lábrakél a citms. mintha élne, sóhajt dédapám, felszakad az emlék-labirintus . meglebeg az ősz borzas taván. Szeptemberi tájkép Kifent kukoricaszárak. Fehér tornácunkon felfokzott ragyogás. Végső ölelés: nedves fába vert hallgatag szögek. Munkás Sülé István MŰELEMZÉS Vannak emberek, akiket jelenség voltán, a várakoegy véletlenül hozzájuk zás határozottabb idődi- került alkotás tesz mű- menziót kapott általa, műgyűjtővé. Induktív era- gyűjtőnk pedig életcél érberek. A tárgy látványa tékű napi elfoglaltságot, ébreszti fel általánosító sőt, vasárnaponként az kedvüket. Az én emberem egész család tudta a dol- deduktív. Először a tárgy gát; felvonulhattak az általános képzete rajzoló- üvegajtó elé, hogy összedőlt a lelkére, valami fájó hasonlítsák az aznapi sor- birtoklásvágy kíséretében, számot avval, amit a papa s már akkor eldöntötte, tartogatott a kezében, műgyűjtő lesz. Azaz- Nem ^ kellett újabb öt hogy; először műre-gyűjtő. év ahhoz, hogy a két szám Rendszerető ember lé- tiszta rímként csendüljön vén, mindenekelőtt káló- össze.' A papa hazahozta riatáblázatot szerzett be. a Művet Képzőművészeti Ezer kalória kell neki egy alkotás volt a javából. Nőnapra, ezt sütötte ki. A met művészkollektíva al- feleségének kilencszáz, a kotása, de volt rajta "va- gyereknek öt,_ a nagyma- lami keleties, neve pedig mának elég négy. Az egész a magyar történelem zor- család műre-gyűjtő lett. dón századait idézte mű- Nyáron könnyű gyümölcs- gyűjtőnk elé, ha behuny- ételek, ősszel rántottleves, ta a szemét, marcona gya- télen sült tök, tavasszal logkatonát — drabantot, pattogatott kukorica. Öt vagy darabontot —; látott év múlva léphetett be a állni, szálfaegyenesen, va- kiállítási szalon üvegajta- lamely végvár golyóütötte ján, ekkor már szinte mellvédjén. Mint minden asztrál teste volt, de tud- műalkotás, sokértelmű volt ta: bármily alkalmas is ar- ez is; úgy idézte a múltat, ra, hogy a szépséget befő- hogy egyszersmind a jövő- gadja — pontosabban, be mutatott, a legmoder- hogy a szépség befogadja nebb térplasztikai törek- őt —, amikor a pultra te- véseket képviselve: tulaj- szi az összegyűjtött pénzt, donképpen mozgó szobor csak egy sorszámot kap volt, vagy mobil, ahogy cserébe. Talán azért, hogy Herbert Read mondaná, s senki se tévessze össze a mert önerejéből mozgott, műgyűjtést a közönséges műgyűjtőnk — ki akkorra kereskedelemmel, melyre már otthonosan lapozgatta az „én adom a pénzt, te a szakirodalmat — az adpd az árut” brutalitása automobilok családjába jellemző, talán azért, hogy sorolta. Mondanom se kell, a műgyűjtőket önzetlenül mekkora fantáziára volt Támogató Patrónus (rövi- ehhez szüksége, dítése: ÖTP), megforgat- Pedig valódi alkotó tehassa kissé a pénzt, a ma- vékenysége még csak ez- ga hasznára ugyan, de után kezdődött. A szak- valamiből a patrónusnak is irodalomból ugyanis két élnie kell. A sorszám tér- nagyon fontos dolgot tu- mészetesen túlnőtt puszta dott meg. Az egyik, hogy az a csupasz funkcionalizmus, az a Neue Sachalichkeit, melyet gyűjteményének e büszkesége képvisel, tulajdonképpen a weiínari iskola gyerekbetegségei közé tartozik, s úgy, ahogy van, elavult. Most a szecesszió a divatos, a formák szeszélyes artisztiku- ma. A másik, hogy egy modern műalkotás nemcsak megkívánja, hanem provokálja is a műélvező aktivitását. A társszerzőséget. A továbbgondolást. A to- vábbalakítást. Műgyűjtőnk tehát munkához látott. Valljuk meg, első kísérlete még Butácska volt. Hiszen az, hogy mobiljának tetejét lilára festette, orrára és oldalára pedig fekete-fehér kockás csíkokat ragasztott, szándéka szerint teremtő mozdulat, volt ugyan, de lényegében Vasarely-utánérzés, afféle fáradt tisztelgés az Op-art kihunyó szelleme előtt A műsuba viszont, belül alkalmazva, ' azt jellemezte, hogy műgyűjtőnk megér- zett valamit -a kor diadalmasan előretörő esztétikai ideáljából; a suba a bizonyosság, az idetartozás szimbóluma, a gyökeressé- gé, mint a „látod édesanyám, mért hoztál a világra”, meg a táj nyelvi akcentus az irodalmi tanácskozásokon, vagy a Rózsa Sándor-filmben. Ugyanezt a ráérzést tanúsítja az a kaszatokmány formájú alumínium (magyar ezüst!) edényke, mely szellemes rúgón mozog és árvalány- hajat rezegtet a műgyűjtő és családja orra alá. A narancssárga alapon fekete betűkkel ránkköszönő „CSAO” némi stílustörésnek látszik ugyan, de gondoljuk meg, mennyire hozzátartozik korunk modern ízléséhez az a groteszk játékosság, melyet mobilunkon a „légy emberséges a közlekedésben” felirat, a montecarlói kaszinó látképe, az aggteleki cseppkő-szálló címkéje, a Shell-cég emblémája, egy szerencsepatkó és egy .szexbébi alulnézete képvisel —, hogy csak néhányat említsek a külső díszítőelemek közül. Az a kutya pedig, amely a mobil hátulján üldögél, egyenesen telitalálat. Nemcsak azért, mert a suba és az árva- lányhaj folklorisztikus szimbóliumrendszeréhez tartozik (hiszen — mint egy tévéinterjúból megtudtam — már a honfoglaló magyar népnek is a kutya volt az egyetlen jóbarátja), hanem azért is, mert e kutya valami mának szóló üzenetet hordoz. Mozdulatában értékítélet van, emberi példázat. Ez egy pozitív kutya. Ez bólogat. Ez pedig — hogy a mobilkutya bólogat — afféle zárópoén. Az elemzésnek tehát vége. Mobilunk történetéhez azonban még hozzátartozik, hogy emberünk végül elvitte'a . műgyűjtők szabadtéri klubjába, elcserélni egy olyan mobillal,' amely szintén német kollektíva alkotása ugyan, de nincs rajta semmi keleties. A kollégák közül azonban egyetlenegy méltatta csak figyelemre. Nem lévén esztétikai műveltsége, mindössze annyit mondott: — Apuskám, maga rossz helyen jár. A karácsonyfadísz-gyűjtők egy utcávjal odébb vannak. Faragó Vilmos AKKORDOK Vájnál László Futqk. \ Vár valaki az éjszakában. Teste fehér mint a hó. Es egy nyitott ablak előtt szíven lő > , a zeneszó. ■4HaTál, Varangy-hideg. Mint laguna vak szalamandrája Hirdetem aszkézised.-4Ziháló ég küldi rám. csillaghadait, mert vágyni merek, mindig másra. Zúg a nyárfa a szél parancsszavára;-4A fekete Orfeusz az acélhegedűn Euridikét siratja..,
