Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Alapítási éve: 1732 Körkép a levéltárból Csöndes zsúfoltság. A folyosókat is elborítják a hatalmas irathegyek. Első gondolatra talán félelmetesnek tűnik a rengeteg akta, ám értő kezekben a szépen rendezett, sárguló papírlapok ismét életre kelnek és a dossziékba rakott történelem a régi korok embereiről mesél. A Békés megyei Levéltár gyulai központjában vagyunk. —‘ Túlzás nélkül mondhatom, hogy a levéltár megyénk legrégebbi intézménye — tájékoztat dr. Szabó Ferenc igazgató. — A török kiűzése után 1732-ben a megye vezető testületé a gyulai várba költözött, s akkor az egyik tisztviselőt megbízták az iratok kezelésével. A tőrök hódoltság idején szinte teljesen elnéptelenedett ez* a vidék, megyénk területén összesen háromezer ember élt. Az újratelepítéskor a nemeseket és a megyei urakat is Biharból kellett „importálni”. Különösen értékesek tehát azok az iratok, amelyek ebből a kezdeti időkből maradtak meg. Később, a megerősödött közigazgatás egyre több levéltári anyagot „termelt”. Különböző vármegyei összevonások, mint például II. József idején a Csa- nád és Csongrád megyével történt egyesítés ezeknek a területeknek az iratait is hozzánk irányította. A háborúk pusztításai viszonylag megkímélték a levéltárat, bár 1944-ben a nyugatra menekülő vármegyei apparátus magával vitte iratanyagának egy részét, de ez a hiányosság nem okoz jelentős zavart. ÉrdekességTilos az öntapadó „H” hetük és a Lyra zenegépek árusítása A KERMI ellenőrzése megállapította, hogy olyan — a kocsikra kívül felrakható — öntapadó papír „H” betű van forgalomban, amely nem Äel meg a követelményeknek. A személygépkocsik nemzetközi jelzésére szolgáló kifogásolt termék, a halásztelki Alkotmány- Egyetértés szövetkezet gyártmánya, fekete festékkel készült és víz hatásárai oldódik. Ezért az intézet §z említett „H” betűt rendeltetésszerű használatra alkalmatlannak minősítette és fi békéscsabai vízkár tanulságai lakója. Pajor Mihálynak hívják, életé nagy részét szülőfalujában, Vasszécsényben élte le. Még nincs húsz éves. A múlt év szeptember 28-án indult el túrista- útlevéllel Jugoszláviába, hogy onnan átszökve a határon, eljusson Svájcba vagy Svédországba. Szombathelyen, a Pamutipari Vállalatnál dolgozott, ahol 1973 májusában súlyos baleset éri. A bálabontó gép leszakítja jobb kezeíejét, csupán a hüvelykujja marad meg. Hónapokig betegállományban van, majd ötvenszázalékos rokkanttá nyilvánítják. Az Állami Biztosító 50 ezer forint kártérítést fizet. Felgyógyulása után az üzem portásként alkalmazza, 1900 forint havi fizetéssel. Az ötvenezer forinthoz húszezret gyűjt össze 1974 szeptemberéig. Á-kkorra tetté érlelődik benne a szándék: Nyugatra szökik. Svájcban, vagy Svédországban megoperáltatja magát, csontátültetéssel enyhítteti cson- kaságát. Az útra cinkostárs, barát is akad; Szalai János húszéves falubelijével együtt eszelik ki a tervet. A múlt év szeptember 28-án ketten indultak el Szalai János MZ 125-ös motorkerékpárján. Tervükről nem tájékoztattak senkit, a szüleiknek is csak annyit mondtak, hogy Jugoszláviába kirándulnak néhány napra. Magukkal vitték Pajor Mihály 70 ezer forintját is. Mariként talán megemlíteném, hogy a főispáni társulat szégyenteljes futása során hosszú ideig próbálta megőrizni hivatali tekintélyét, pedig Szombathelyt elérve, már csupán egyetlen íróasztal jelentette „Békés vármegye” közigazgatását... Itthon, a felszabadító szovjet csapatok katonai őrizetet biztosítottak a levéltár számára, ezért teljes sértetlenségben megmaradtak az értékek. Sajnos, a vidéki településeken komoly károk keletkeztek. Például Geszten a Tisza család levelezését és könyvtárát az akkor jogosnak tűnő, valójában történelmi értéket is pusztító helyi „népharag” teljesen megsemmisítette. 1950-ben nagy változás kezdődött a levéltár életében. Hozzákezdünk a vidéken meglevő anyagok begyűjtéséhez és rendszerezéséhez, a levéltárosok pedig modern, tudományos igényű kutatómunkájukkal is szolgálják társadalmunkat. — A levéltár munkatársai méterekben számolják a polcokon őrzött iratok mennyiségét. A több százezer darabból álló papírgyűjteménynek melyek a legértékesebbjei? — Igazságtalan dolog lenne bármely iratot becsesebbnek tüntetni fel, mint a többieket. Levéltárunk anyaga egészében tükrözi megyénk történetének elmúlt 250 esztendejét. A kezdeti időkből származó iratok a feudális rend megerősítéséről tanúskodnak. A XVIII. század közigazgatásához hozzáfelhívta a kereskedelmi szerveket hogy vonják ki a forgalomból. A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet a forgalomban lévő Lyra 68 típusú import zenegépről megállapította, hogy nem felel meg az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek. Az érintett zenegépeket darabonként felül kell vizsgálni és a kifogásolt hibákat ki kell javítani. borban szállodában laktak, térképet vásároltak, majd elindultak az Isztriái félszigetre. A jugoszláv embercsempész 120 ezer lírát követelt, de nekik csak 83 ezer volt. Nagy veszekedések után ennyiért/is átvitte, őket Muggiaba, ahol sorsukra hagyta őket. Október első napjaiban rendőrkocsin érkeztek meg Pad- ricianoba. — A lágerélmények közül a legélesebb: minél előbb elkerülni innen — emlékezik az időközben visszatért Pajor Mihály. — Az ■ első naptól ez volt a vágyunk, ! végül hat hétbe tellett, mire ! végre továbbmehettünk. Vagy : százunkat indítottak útnak a £ trieszti vasútállomásról. Azt hit- £ tűk, szabadon utazhatunk majd ! tovább, aztán kiderylt, hogy az : ország közepébe, Latinára visz- : nek bennünket, egy másik iá- £ gerba. A városka Rómától hat- £ van kilométerre fekszik. Har- £ mincöt-negyven ezer lakosú. ! A láger valamikor kato- : nai laktanyának épült, Iszo- £ nyű volt a hat hét £ után tudomásul venni, hogy még ■ az addiginál is kilátástalanabb g körülmények közé juttatnak. £ Nyugat-európai bolyongásom ki- £ lencven napig tartott, de amit • soha nem fogok elfeledni, azt § ebben a két lágerben éltem meg. Bár akkor még hittem valamiben, még bíztam abban, hogy minden jóra fordul. (Folytatjuk) tartozott, hogy minden település határában akasztófát kellett felállítani. Ma is megtekinthető az az 1733-ban kelt szerződés, amelyben a megye évi 54 forintért hóhért alkalmazott (a seborvosnak abban az időben 30 forint volt az évi bére). Gazdag anyagunk van a betelepített nemzetiségek életéről is. Az 1740-es évektől összegyűjtötték a szarvasi szlovák nyelvű végrendeleteket, amelyekből következtetni lehet a felvidékről idetelepültek szokásaira. \ Meg-megújuló érdeklődéssel kutatunk a megyénkben volt haladó megmozdulások emlékei után. Az 1735-ös békésszentand- rási parasztfelkelés dokumentumaitól kezdve vannak írásaink a különböző jobbágymegmozdulásokról, aratósztrájkokról és az agrárszocialista mozgalomról. Szép teljességében meg van az 1848-as forradalom és a szabadságharc levéltári anyaga is. Békés megye története a magyar történelem szerves része, és nekünk egyik legfontosabb dolgunk az, hogy teljes mélységében feltárjuk és közkinccsé tegyük a polcainkon sorakozó értékeket. — Hogyan vesz részt a levéltár a közművelődésben? — Régebben inkább befelé forduló intézmény voltunk, a tudományos kutatókon kívül szinte senki sem tudott az itt folyó munkákról. A közművelődésben való részvétel újszerű feladat számunkra, s mi igyekszünk a levéltár jellegének megfelelő munkát vállalni. Fontosnak tartjuk a honismereti mozgalom szakmai, módszertani támogatását. Állandó kapcsolatban vagyunk az iskolák történelmi és honismereti szakköreivel. Tevékenyen részt veszünk a megyénket bemutató országos ve-' télkedőkön. A rádióban elhangzott Tiszán innen — Dunán túl című versenyen és a legutóbbi Hangtárlaton is ott voltak a levéltár munkatársai. Magunk is szervezünk különböző üzemi vetélkedőket, a TIT történelmi szakosztályával együttműködve rendszeres előadásokat tartunk, a múzeumokkal pedig közös kiállításokat rendezünk. Hagyományosan jó kapcsolatunk van a békéscsabai vasutasokkal, akiknek gyakran tartunk vasút- történeti előadásokat. A szakmai olvasótáboron kívül is nagy közönségsikere volt azoknak a kiadványoknak, amelyeket a levéltár anyagából állítottunk össze. — A régmúlt írásos emlékeink mellett, ma is készülnek történelmi értékű dokumentumok. Hogyan kerülnek be a jelenkor iratai a levéltárba és milyen kapcsolatban van az intézmény a mindennapi élettel? — Munkánkhoz tartozik, hogy bizonyos igazgatási feladatokat is végzünk. Levéltárak őrzik például az anyakönyvek egy példányát és a régi iratok alapján sokszor adunk ^gazolást nyugdíj megállapításához, vagy jubileumi jutalom megítéléséhez. Mi őrizzük sok középület tervrajzát is. Legutóbb, amikor a megyei tanács irodaházában átalakítási munkákat végeztek, az egykori tervrajzokat is felhasználták az építők. Kötelességünk, hogy megyénkben levő vállalatok, tanácsok és intézmények dokumentumait megőrizzük, de ezt a feladatunkat helyszűke miatt nem tudjuk ellátni. Mivel iratot csak engedélyünkkel szabad selejtezni, megyénk helységeiben rengeteg levéltári anyag található, amelyet nem tudunk raktárainkba beszállítani. Tulajdonképpen senki sem vitatja egy új levéltár megnyitásának a jelentőségét, csupán az anyagi fedezet hiányzik a megvalósításhoz. Intézményünk bővítése azért is fontos, mert éppen a mai kort, a szocializmus építésének világát tükröző dokumentumokat kellene egybegyűj- £ tenünk és feldolgoznunk. Andódy Tibor — Hogyan látja Araczki János békéscsabai tanácselnök a nyári belvízkár utáni feladatokat? kérdésünkre a következő választ kaptuk: O A város csapadékvizének gyors elvezetésére átfo- ,gő, a feladatokra kiterjedő védelmi tervet készítünk. , © Szeptember 8-án a belvízvédekezésben • részt vevő műszakiakat összehívjuk a helyzet áttekintésére. Különös gonddal beszéljük meg az V., a III., az I. és a IV. kerület égető problémáját, a belvizek gyors elvezetésének feltételét. © Szeptember közepétől nagyarányú munkálatokba kezdünk. Nyitott árokrendszer épül a víz által legjobban sanyargatott részeken, melyek fő gyűjtőként fogadják be a csapadékvizet és elvezetik. A kerületekben épülő fő gyűjtőket összekötjük, s ezzel kialakul az egységes csapadékvízelvezető csatornarendszer. O A városi tanács mint oly sok esetben, így most is számít a lakosság társadalmi munkájára, a szabványnak megfelelő átereszek beépítésénél, a csapadékvíz elvezetésére szolgáló árok tisztán tartásá- banPótlólag félmillió forint értékű beton-átereszt rendeltünk a Gyulai Cementipari Vállalattól. O A városi tanács költség- vetési üzemében 1976. január 1-ével önálló brigádot állítunk munkába, amely a csapadékvíz elvezetését szolgáló fő gyűjtök valamennyi karbantartását elvégzi és a lakosság segítségével megszervezi a mellékcsatornák tisztán tartását. o Ismerve Békéscsaba lakosságát, üzemeinek szorgalmas dolgozóit, meggyőződésem, hogy egyetértenek a nem rangsorolás szerint pontokba szedett teendőkkel. Helytelen lenne ezeket most súlyozni, mert valamennyit az év hátralevő részében megalapozott, jól szervezet#, összehangolt munkával maguknak a csabai embereknek, tehát nekünk kell megoldanunk. Csak így kerülhetjük el egy hasonló tragédia megismétlődését. össze kell fogni mindenkinek, aki itt él, lakjon bérházban, vagy kertes családi házban. Embertársaiért, a nemzeti vagyonért. különösen érezni kell most a felelősséget. Az az ezer család, amely a nyári esőzések miatt bajba került Békéscsabán, csak így építhet új házat, hozhatja rendbe \ megrongáltak Sajnos, szép számmal vannak olyan családok, akiknek életveszélyessé vált a hajlékuk. Őket a hatóság kiköltöztette az épületből. Lakásgondjaikat a társadalom átmenetileg megoldotta. Ebben a nagy munkában azért szükséges mindenki segítőkészsége, mert a mai igen súlyos helyzeten másként úrrá nem lehetünk. Igen, mindenki segítsége kell, mert ehhez a nagy veszteséghez közvetett módon valamennyiünknek köze van. A megyei tanács a IV. ötéves tervben a vízi ágazaton belüli felhasználásra azt javasolta a békéscsabai Városi Tanácsnak. hogy a belterületi belvízkár elhárítására és a csapadékvíz elvezetésére fordítson 25 millió forintot. A megyei tanács tervosztálya ebben az időszakban olyan közgazdasági helyzetet teremtett a Békéscsabán működő ipari vállalatoknál és intézményeknél, hogy a vízi ágazat fejlesztésére összesen tervezett 90 millió forintot folyamatosan be is fizetik. Csakhogy a város fejlesztése, fejlődése azt követelte, hogy a vízi ágazaton belül előtérbe kerüljön az ivóvízellátás és a csa- torhdftás. Ez az alapja az ezernyi és a többi új lakásnak és a közintézmény-hálózat fejlesztésének. A városi tanács tagjai a IV. ötéves terv feladatainak helyi meghatározásában, a tanácsi önállóság jegyében úgy .foglaltak állást, hogy a belterületi vízkár elhárítására és a csapadékvíz elvezetésére az ajánlottnál lényegesen kevesebb összeget fordítsanak, csoportosítsák át az anyagiakat ágazaton belül a fejlődést szolgáló beruházásokra. Így kaphatott jó minőségű vizet a város nagyon sok utcája, épülhetett, bővülhetett tovább a szennyvízelvezető kanalizációs mű. A súlyos napokban a védekezés során elhangzottak elhamarkodott, nem kellően megalapozott vélemények. Ezekkel olykor a városi vezetés elleni hangulatot szították. Akkor hibának rótták fel a Mártírok terének építését és a Körös-parti szoborsétányt. Azt mondták, hogy abból a pénzből, amit ezekre költött, a város megépíthette volna a csapadékvízelvezető hálózatot. Nézzük, hogyan is állunk ezzel? A város felnőtt lakossága csaknem teljes egészében az • iparban és a mezőgazdaságban dolgozik. Így könnyű emlékezni az évzáró termelési tanácskozásokra, közgyűlésekre. A jövedelemből munkabérre, üzemfejlesztésre, szociális és kulturális, sportcélokra é§ így tovább tartalékolják a pénzt. Azt az összeget, melyet célirányosan tesznek félre, másra évközben nem használhatják!! A városi tanácsot is kötik az előírások. A kulturális ágazat pénzét csak arra a célra szabad költeni! A belvízkár esetében vitatkozni — gondolom — azon lehetne, hogy a műszaki szakemberek miért járultak hozzá a záportározók feltöltéséhez úgy, hogy ezzel egyidőben nem szorgalmazták a csapadékvíz csatornahálózatának megépítését? Vagy: miért vették át a Kisszik utcától a Szarvasi útig húzódó Trefort utcai rész műhibával készített csatornáját? Vagy: miért törik meg a lejtése a Zrínyi utcai csatornának? A tények azt tanúsítják, hogy aki itt vezette a munkát és aki átvette, nincs tisztában a víz mozgásának "törvényszerűségével. Mindezeket a műszaki hiányosságokat a nyári esőzés feltárta. Tehát van mit pótolnunk, tsinálnunk. Megnyugtató, hogy a város politikai, társadalmi éltének irányítói a város valóságos helyzetének alapján átekintet- ték a helyzetet és egy esetleges úiabb, szervezett védekezés előkészítésére, a belterületi vízkárok elhárítására a város elé terjesztették indítványukat. A város lakóinak dolga, tehát a mi feladatunk, hogy ezzel egyetértsünk, vagy aki ezeknél okosabbat mond, meghallgassuk. megvitassuk, határozzunk a hoevan legvenről és közvetlen munkákkal támogassuk az érdekünkben fogant intézkedések megvalósítását. Oupsi Károly 5 «Ms 1975. AUGUSZTUS 34.
