Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Az Allatilehérje Takarmányokat Előállító Vállalat battonyai üzemegysége Féltem ettől a riporttól. Most már elárulom. Attól tartottam, nem tudok megbirkózni a feladattal: olyan dolgokat kell majd gyomornak elfogadhatón is szavakba öntenem, amelyekről vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán beszélünk. Mert ugyan ki beszél, beszélget arról, hogy mi történik az elhullott állatokkal, mit csinálnak a vágóhídi hulladékból, mi történik a baromfifeldolgozóból kikerülő hulladék-tollái, csirkelábbal, csirkefejjel? Kényes téma ez. En legalábbis így gondoltam. Azután minden másképp alakult. itt működik — a dolgozókat minden nap alaposan megiz- zasztva — még ezer vagon nyersanyag feldolgozásához sem elég. A szagok mellett én azt sokkal nagyobb furcsaságnak tartom, hogy most, amikor a gyulai húsüzemet is bővítik, ránk még mindig nem gondolnak. Mi lesz azzal a rengeteg nyersanyaggal? t Szagok és egy furcsaság Néhány száz méterrel a Bat- tonyát jelző tábla előtt a kocsik ablakát a legnagyobb hőségben is nagy sietséggel feltekerik a községbe utazók. Legtöbben még a gyorshajtás vétségétől sem riadnak vissza, csakhogy minél hamarébb maguk mögött tudhassák a húsliszt üzemet — kellemetlen szagával együtt Hurguly Imre, az üzem dolgozója: — Őszinte leszek. Nagyon kor. szerű az öltözőnk és a fürdőnk. A ruhánkat sikált szekrényben tartjuk. Illatos szappant használunk. Mégis, ha bemegyünk az italboltba, a legyek csak miránk szállnak. — Pedig nem lenne muszáj — szól közbe Farkas István gépkocsiszerelő, az üzem párttitkára, majd így folytatja: — Ha megvalósulna az évek óta halogatott rekonstrukció, akkor itt, a tulajdonképpeni szappanfőzde helyén egy korszerű, gépekkel jól felszerelt és teljesen szagtalan állatifehérje takarmánygyár dolgozhatna. Csak hát... — Én előttem! egyszerűen érthetetlen az illetékesek nemtörődömsége — töri meg a hirtelen támadt csendet az üzem kazánkezelője, Liszkai István. Dohogva magyarázza: — Komoly pénzeket öl az állam' a húslisztjmportba. Milliók mennék a fehérje-behozatalra. Itt meg a nyersanyag nagyobbik hányadát egyszerűen megsemmisítjük, mért az az ósdi öt szárító meg két előfőző üst, ami Csontból, lollból deviza Igazat adtam Líszkai Istvánnak. Még inkább, amikor az 1933-ban szappanfőzőének megépített üzemet körbe járva, Kiss Frigyes adminisztrátor és Ipacs Sándor szállítási ügyintéző és magyarázta, hogy a becslések szerint állati csontból, toliból, vérből — tehát mindabból, amiből a keveréktakarmányokhoz szükséges fehérje-koncent- rátumot előállítják —, nemcsak a hazai szükségletekre lőhetne elegendő hús-, csont- és táplisztet gyártani. Annyi van és lesz is ebből a „nyersanyagból”, hogy jutna még exportra is. Csontból, toliból — látszólag értéktelen dolgokból — deviza. Nem ér ez meg egy beruházást? A battonyai üzemre szükség van. Ezt nem is kell bizonygatni. Az ötvennyolc itt dolgozó, aki bizony még az — igaz, nem rossz szándékú — szomszédok tréfáinak is kiteszi magát munkahelye jellege miatt, nem is az üzem szükségességét firtatja. Az bántja őket csupán, hogy három műszakban, igen nehéz körülmények között dolgozva, az éjszakai és veszélyességi pótlékkal együtt is alig haladja meg a háromezer forintot havi átlagkeresetük. Joggal Várják el a nagyobb megbecsülést, hiszen termelési terveiket rendre teljesítik, nép- gazdaságilag fontos — és a jelenlegi körülmények között veszélyes — munkát végeznek és, bár többségük már 10—15 éve dolgozik itt, még az az öröm sem adatott meg számukra, hogy büszkék legyenek munkahelyükre. Villa, lapát, deviza — Nehéz lenne egy olyan üzemmel büszkélkedni, ahol a legfőbb munkaeszköz a villa, a lapát meg a talicska és az üzemi munkáknak legfeljebb a 15 százalékát végzik gépek,, pedig elvégezhetnék a 80—90 százalékát is — jelenti ki a párttitkár és még hozzá teszi; — A nyersanyagot} mi hordjuk el gépkocsijainkkal a vállalatoknál, ugyanakkor mindössze egy gépkocsi javító-állásunk van, felszerelés nélkül. Nehéz helyzetünket a vállalati központ is ismeri, csakhát a saját ereiéből a vállalat sem tud mindent megoldani. Nagyon bízunk abban, hogy felismerik végre, hogy itt, a „szappanfőzde” helyén egy modem, nagy- kapacitású hústlisztüzemriek kell dolgoznia. Egyébként — ha . csak _ itt lent látjuk az összefüggéseket, fent meg nem veszik észre — kár minden szóért! Mi meg reméljük, hogy nem. Kőváry E, Péter Két nap helyett tís pere Békéscsabai találmány a strandvizek ellenőrzésére A -strandok vizét időnként cserélni kell — ez természetest Hogy mennyi ez az idő, az a víz szennyezettségétől függ. A szeny- nyezettséget pedig — legalábbis eddig — laboratóriumi úton állapították meg. Mintát vettek a medence vizéből, kitenyésztették a benne található baktériumokait, mert ezek számától függ, hogy alkalmas-e fürdésre a víz. Az eljárásnak óriási hibája: hosszú ideig — két napig — tart a tenyésztés. Ez azért baj, mert az esetek hagy részében mire megjön az eredmény, a vizet már régen leeresztették. A véletlenen múlik, olykor, hogy túl hamar cserélték — ami komoly anyagi veszteséget jelent —, vagy túl későn, ami a fürdő- zőkre veszélyes. A Békés megyei KÖJÁL igazgatója dr. Maurer József és munkatársa Hotya János célul tűzte: az ellenőrzésnél a bakte- orológiai vizsgálatok kiküszöbölésének biztosítását. Olyan eljárást akartak kidolgozni, amely egyszerű eszközökkel a helyszínen gyorsan kimutatja a víz szennyezettségét. Kézenfekvő volt a feltevés, hogy a vizet a fürdőzők szennyezik baktériumokkal. Nem kell tehát mást tenni, mint megállapítani hány ember fürödhet egy adott mennyiségű vízben. Ez így leírva egyszerű, de vajon ki fogja megszámolni őket a medencében? A kísérletek során rájöttek, bogy a fürdőzők számával egyenesen arányos a vízben lévő karbamid mennyisége. Mosit már csak ennek kimutatására kellett megfelelő elemzést kidolgozni, ugyanis nagyon kis mennyiségekről volt szó. Kidolgoztak egy gyors, pontos és érzékeny eljárást összeállítottak egy egyszerű, hordozható berendezést, «unely nem nagyobb, minit egy táskarádió és tartalmazza a mintavételhez, illetve az elem-.’ zéshez szükséges valamennyi ' eszközt Néhány oldat hozzácsapni pentése után összehasonlítják a víz színét az etalonnal és rögtön eldönthető: szabad-e még fürödni a vízben, vagy cserélni kell. Az elképzelés kiállta a gyakorlat próbáját A megyében már rendszeresen így vizsgálják a fürdőket és az Egészségügyi Minisztérium országos bevezetésre ajánlotta az új eljárást. Külföld is érdeklődött a találmány iránt* A Békés megyei KÖJÁL munkatársai a gyulai Várffirdf «izét ellenőrzik, A NOVEX-táMmányokat értékesítő részvénytársaság megkereste a csabai kutatókat és kérte tőlük a módszer és a berendezés leírását Űjabb termálkutak Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából 1976-ban újabb termálkutakat fúrnak a természeti kincsekben Pósfai H. Jánosi Hontalanak zsákutcája Hulladékgyűjtő akció KISZ-eseknek j Kilencven nap Nyugat-Európában Mintegy két hónapja a KISZ Központi Bizottsága és a MÉH Tröszt felhívással fordult a fiatalokhoz: népgazdaságunknak nagy szüksége van a fémhulladékra. Ebben kérték a KISZ- tagok segítségét. Még csaknem egy hónap van a gyűjtési akció végéig, szeptember 15-ig. Vajon eddig milyen eredményt hozott a felhívás? Erről érdeklődtünk Fehér Jánostól, a Dél- magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat megyei , áruforgalmi előadójától. Mint megtudtuk, az elmúit év hasonló időszakához képest 198 tonna vassal és 12 tonna színesfémmel több gyűlt össze megyénk MÉH-telepein. A nagy mennyiségű hulladék átvételére jól felkészült a vállalat. A telepek — előzetes megbeszélés alapján — még vasárnap is nyitva tartanak, hogy átvehessék a ' fiatalok által beszállított fémhulladékot. Eddig mintegy 80 vállalat, illetve szövetkezet KlSZ-aíapszervezete tett eleget a felhívásnak. Közülük is kiemelkedő eredményt ért el a k,örösladá- nyi Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet, valamint az endrődi Béke Termelőszövetkezet fiatalsága: 31 ezer 280, illetve 22 ezer 280 forint értékű fémhulladék leadásával. Gyakori, hogy az alapszervezetek kommunista műszakkal kötik, össze a gyűjtést. Problémát csak az jelent számukra, hogy 'mivel szállítsák a telepre a nagy mennyiségű fémhulladékot. Ebben szerencsére csaknem mindig segít a vezetőség. A telepeken . most (várják igazán a forgalom növekedését, hiszen a mezőgazdasági munkák befejeztével több idejük lesz a KISZ-eseknek. Az iparban dolgozó fiataloktól is többet vár a vállalat, eddig igen kevesen gyűjtötték össze és adták le üzemük fölösleges vas-, illetve színesfém-hulladékát. A nagy olasz csizma északke- jj Jeti csücskében, néhányszáz mé- 5 tőrrel a tengerszínt felett, hegy- S oldalban épült a láger. Ameri■ kaiak építették az európaiaknak: ; görögök, szerbek, albánok, ju- ; gók, törökök, horvátok, románok : és magyarok élnek együtt a vas- i beton-fallal, dróttal körülvett ; barakokban. Világba indulók za- ; jós serege ez, akiket elűzött ott- Y hónukból a nyugtalanság; a ■ messzire vágyók még ki nem áb- j rándult légiói; mennek a világ- ; ba, amerre a nap indul az éj* szakák után. ■ : Padriciano. Ez a kis falucska ■ neve, így hívják a lágert is. Fél■ ezernyi lakója van a csöppnyi ■ határfalunak, fele ennyien élnek ■ a barakokban. Átmeneti szállás* hely ez azoknak, akik bérelt kí- " sérőikkel átlépik a ’ jugoszláv— ; olasz határt. Az őrök többsége ! olasz. Az ügyintézők között ma- ! gyár is akad, de a többség ame- S rikai. Amerikai segélyszervezetek vallási alapon, az X. R. C. nevű ügynökség, s ki tudja még hány és milyen érdekeltségű csoport intézi a kivándorlást, ruhaneművel, élelmiszerrel, szükségcikkekkel látják el a dissziden- seket. Senki, aki illegálisan lépi át a határt, nem kerüli el ezt a lágert. Az első rendőrőrsről ide szállítják őket, itt veszik először pártfogásba, gondozásba a „menekülteket”. A láger leginkább laktanyához hasonlít. Börtönre csak any- nyiban, hogy szögesdrótot húztak a betonfal fölé, s hogy fegyveres őrség áll a kapuban, a falak tövében. Az ügyintézők egymás közt angolul beszélnek, de hivatalosnak az olaszt tekintik. A Magyarországról érkező fülének jólesik a bábeli hangzavarban, amikor magyarul kérdezik. Egy szentendrei disszidens házaspár „szolgál” a lágerben. A feleség a bölcsészkaron végzett, kitűnően beszél olaszul, spanyolul, a gazdag Szarvasad Ä vizet egyebeik között termál- strand kiszolgálására hasznosítják majd. férj bírja az angolt. Á disszideasekkel általában nem közlik nevüket, a férj legfeljebb annyit” „Szólítson Pityunak!”, de az asz- szony semmit nem árul el önmagáról. Az adatok felvétele után tisztaságcsomaggal látják el az új „vendéget”, leszámolják a2 ezer lírát az érkezőnek, aki megkezdi a lágeréletet. Egy hét azzal telik el, hogy megkapja a szükséges oltásokat, egészség- ügyi vizsgálatokon esik át, közben kikérdezik mindenféléről, s ha mindent rendben találnak nála, meghatározott időben lemehet a városba, Triesztbe is. Munkát nem vállalhatnak. Néhány hét eltelte után a nyugtalanabbak — nem kis rizikóval — átmásznak a kerítésen, beszöknek a városba egy kis alkalmi munkára. Az olaszok szívesen foglalkoztatják őket, a disszidens a legolcsóbb munkaerő. Hajt, mert pénzt akar, de ez a pénz körülbelül egyharmada annak, amit az olasz munkavállalónak kellene fizetni. A lágerlakót illegálisan foglalkoztatják, adómentesen —- tehát olcsón. Az Olaszországba utazó tűris- ta, aki Rómában az Angyalvárat, vagy a Forum Romanumot akarja látni, aki azért vált útlevelet, hogy lássa Nápolyi, Velencét — talán semmit nem tud erről a világról. A fiatalember, aki kilencven napig bolyongott Nyugat-Európában, hat hétig volt Padriciano
