Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-22 / 196. szám

JKmikábait az aszfalt finis ev Önzés és kényelmesség Békéscsabán, a Szabolcs utcában a tönkrement nagykockakő-burkolatot tíz centiméter vas­tag aszfaltszőnyeggel látták el. Az aszfaltfiniser egyenletesen, jó minőségben teríti a forró anyagot, amelyet az aszfaltgyárból szállítanak a korszerűsítéshez. (Fotó: Demény Gyula) Áz őszi szállítások gyors és pontos végrehajtásáért Volán - MÁV kerekasztal-konferencia Szegeden Kt őszi szállítások összehan­golása érdekében Budapesten s a megyékben, a MÁV igazgató­ságok székhelyein kerekasztal- konferenciát tartottak az érde­kelt Volán vállalatok vezetői­nek részvételével. Szegeden a Volán 8., 9., 10. számú vállala­tainak Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyei képviselői je­lentek meg, valamint a MÁV Szegedi Igazgatóságának helyet­tes vezetője. A tanácskozás érdekessége ▼olt, hogy közvetlen összekötte­tést létesítettek Budapesttel, tgy a Szegeden résztvevőknek mód­juk volt a budapesti megnyitót S a hozzászólásokat végighall­gatni, s meghallgatni a debrece­ni. a szolnoki, a szombathelyi, a miskolci véleményeket is. Szabó Béla, a MÁV vezérigaz. gató-helyettese elmondta, hogy a mezőgazadsági betakarítás nagy feladatot ró a szállító vál­lalatokra és az ezzel kapcsola­tos munka megsokszorozódik. Kiváltképpen az alföldi megyék­ben, ahol már augusztus 20-át követően megkezdődik a cukor­répa szállítása. A gyárak jól és időben felkészültek a szállítmá­nyok fogadására és a pontos in­duláshoz elengedhetetlen a szál­lítás jó előkészítése. Szólt arról is, hogy a belvízkárok helyre- állításához szükséges kavics ki rakása Szeged Tisza állomáson vontatottan halad, és ez nem­csak a megbízók hibája. Terv­szerűbben és gyorsabban kell dolgozni, a helyreállítási mun­kálatokat nem szabad hátrál­tatni. Lovász Lázár, a MÁV Szegedi Igazgatóságának helyettes veze­tője pedig elmondta, hogy a cu­korgyártáshoz szükséges cukor­kő 90 százalékát már leszállí­tották. Beszélt a gondokról is, hogy a 424-es mozdony javításá­hoz szükséges hordrugó hiány­cikk, feltétlen szükséges az al­katrészellátás javítása. A Volán és a MÁV együtt­működése 1960 óta állandó, az idén kell a szerződéseket meg­újítani, illetve a kor követelmé­nyeinek megfelelően korszerűsí­teni. Dr. Zahurenszky József, a Vo Ián Tröszt vezérigazgató- helyet­tese is adott tájékoztatót. Ki­emelte, hogy a kereskedelmi szállítmányok 10—15 százaléka rakodható géppel. Ezt figyelem­be véve, csak az egységrako­mány könnyítené meg a Volán munkáját. A trösztnek 794 ra­kodógépe van, ezek közül sok meghibásodott, használhatatlan. Nincs is belőlük elég, ezért az ötödik ötéves tervben a teher­gépkocsi-parkot a rakodógépek­kel együtt fejlesztik. A jövőben hetente összegzik, hogy kik azok a címzettek, akik nem veszik át szombaton, illetve vasár- és ün­nepnapon az árut, nem rakod­nak. Bejelentette, hogy a jövő­ben koncentrálják a gépest tést, nem bontják kis egységek­re, mint eddig. Majd köszöne­tét mondott a vasút és a Volán komplex brigádjaink felada­tuk jó végrehajtásáért. A Szegeden megtartott kerek- asztal-konferencián a Volán 8., 9., 10. számú vállalat nevében Pataki Sándor, a Volán 10. szá­mú Vállalat igazgató-helyettese szólt. Többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a 9-es vál­lalat 24 állomáson végez áruke­zelést, míg a 8-as 12 helyen. Koncentrálni kellene az eszkö­zöket, a gépeket, fokozni a gépesítettséget. Célszerű lenne az állomásokon közös anyagi ér­dekeltséget teremteni a Volán és a MÁV dolgozói között, hogy ezzel is ösztönözzenek a minél gyorsabb kirakodásra, az állás­idő csökkentésére. Eredményes volt az őszi szál­lítások összehangolásáról meg­tartott MÁV—Volán kerekasz­tal-konferencia. Egyértelműen fogalmazódott meg, hogy csak jó együttműködéssel, pontos és gondos munkával lehet az őszi szállítási feladatokat sikerrel megoldani. Balázs István Társuk magatartását bírál­ták nemrégiben egy szocialista brigád tagjai. Egy olyan em­ber megváltozását tették szó­vá. aki néhány eve még ser­kentője volt a közös erőfeszí­téseknek. kelesztője a brigád sikereinek. S ez az ember, amikor a dolgok nyugodt ke­rékvágásba zökkentek, amikor a jó összhang kialakult, s ter­mészetessé vált a feladatok egyenletes, megbízható meg­valósítása. nagyon megválto­zott. Mindinkább eltávolodott a közösség gondjaitól, csak tes- sék-lássák vett részt a közös fejtörésekben. Mintha meg­szállotta volna a pénzszerzés ördöge. csak azzal törődött, mennyi van a borítékban. Amikor ezt szóvá tették, felhá­borodott. Miért? Neki nincs joga ahhoz, hogy magára gon­doljon? Hiszen eddig mindig megtette amit kellett, most itt az ideje. hogy családjával együtt kényelemben éljen. Nos ebben igaza is volt. Aki dolgozik, szorgalommal cselek­szik, alkot, az meg is érdem­li. hogy boldoguljon. Azért al­kotunk, azért termelünk ja­vakat. azért gondoskodunk a dolgozók pihentetéséről, szóra­kozásáról, hogv ki-ki érdeme szerint részesül «ön benne. Azért van az üzletekben mosógép, hűtőgép és televíziós készülék, hogy mindenki hozzájuthasson, aki az árát szorgos munkával megkereste. Egyáltalán nem önzés, nem kispolgári tulajdon­ság. ha valaki néldául olyan célt tűz maga elé, hogy génko- ' csit vásárol, gépesíti a háztar­tását vagv éppen modern bú­torokat vásárol a kopott és megunt régi helyett. Csakhogy az említett ember nem csupán ennyit tett. Hanem hátat akar fordítani a közös­ségnek azért, hogy ezt az ott­honi kényelmet biztosítsa. A közösen vállalt gondok, a min/ dennapi tanakodások, tervez- gctések, ligy tűnik, nem érdek­lik többé, ö, aki korábban ön­zetlenül „rávert” a munkára, ha a helyzet úgy követelte, most mozdulatát forintban akarja számolni. S amíg ré­gebben éjszakákat töltött el egy-egv műszaki probléma megoldásával, most csak szer­zésre. vásárlásokra gondol s PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Lesliegyen Ifjúsági vadásztalálkozó Gyomán és Budapesten Baráti szálak fűzik megyénk fiatal vadászait a Pest megyei­ekhez. Már tavaly is kiadós va­dászversenyt rendeztek s úgy látszik, hogy ennek hagyománya lesz, mert az idén augusztus ál­én a Pest megyei fiatal vadá­szok Gyömára utaznak, hogy ismét megmérkőzzenek a Békés megyeiekkel skeet lövészetben, távolságbecslésben és az ezt kö­vető baráti futballmérkőzésen. A Békés megyeiek szeptember 7-én viszonozzák a Pest me­gyeiek látogatását. A vetélkedő elméleti részét bonyolítják le, majd kihirdetik a győzteseket. Megyénk ifjú vadászai szor­galmasan készülnek e találkozó ra. Augusztus 17-én, vasárnap Gyomán tartották meg az első edzést. 50. Golubics sírógörcsöt kapott. Az orvos valami keserűvel itat­ja. Suhaida leül egy kőre, va­laki ad neki egy cigaretát. Csík hordágyon fekszik. A katonaor­vos kötözi. — Semmi baj, ezredes elv társ. csak a lágy részén szaladt keresztül a lövedék. Egy hét múlva táncolhat. Ilonkával robog a mentőautó A kisebbik bandita magához tért. Azt a másik orvos istápol­ón­— Ki csapta le ezt a nyomo­rultét? — Csik, meg én. Miért, talán nem szakszerűen csináltuk? Ké­rem, nekem nem mondták meg, hogy melyik alkatrészét kell el­találni. Én kérem ott csaptam, ahol eredetileg egy kis észnek kellene lennie. Másnap az őrs legénységének fele benn van a kórházban Csik Andrásnál. Zsuzsa az ágyon ül, Maroti Zoltán egy levéllei bajló­dik. Mégegyszer végigolvassa. — Apa, arra kérlek, halasz- SZUk el az utazást tavaszra. Be­estem egy gödörbe, kificamodott a lábam. Most gyengélkedőn va­gyok, de a jövő héten már rend­ben leszek. Utána szabira me­gyek. Viszem Zsuzsát, kezdődik neki az egyetem. Ugye nem ha­ragszol, hogy elhalasztjuk? — Mondd, kérlek Golubics. Verekedtél már te egyáltalán eb­ben a büdös életben? —«■ kérdi Suhajda némi gúnnyal. — Miért kérded ezt most és itt? — Csak úgy. Csak azért, hogy besoroljalak. — Igen, verekedtem. Most elő­ször életemben vérre, igazán. Megmondhatom neked, nincs ínyemre. Csak akkor vagyok benne mégegyszer, ha nem tu­dom elhalasztani máskorra. A leshegyen megkezdődött a szüret. Ott vannak már az asz- szonyok is. Ilonka éles. csengd hangon énekel. Petőné hallgata­gon hordja a puttonyt. Telnek a kádak, folyik a must a prések deszkái közül. Füstcsíkok száll­nak, sültszalonna illata kalando­zik messzire. Az öszvérek maka­csul kapálnak, nehéz nekik a kád, nincs kedvük felkapaszkod­ni a dombra a szőlővel megra­kott talyigóva.l. Szabadon futkároznak a ku­tyák. Ahol ilyen sok az ember, ott nem kell vigyázni. Utóyégre nekik is lehet szüret Legények ha valami áldozatot kell vállal­nia ingerülten kérdezi: miért éppen öt? Az említett példánál kirí­vóbb esetet is lehetne említe­ni az önzésre, az elkényelme­sedésre. Sok olyan ember él közöttünk, aki csak gondjaink peremén cselleng. Nem vállal részt azokból, de a lehetősé­geket éberen figyeli. Egyetlen alkalmat sem szalasztana el, hogy mindent megszerezzen, amire szemet vetett, amit meg­kívánt, Nem törődik közügyek­kel, sem a társai gondjával, csak az önös érdek, önmaga kényeimének biztosítása vezér­li. Márpedig jó lehetőségeinket az összefogásnak, az egymást biztató tekinteteknek, a más gondjai iránti fogékonyságnak is köszönhetjük. Annak, hogy együtt akarjuk a jobbat, ön­magunknak és embertársaink­nak is. S nem szabad, hogy ezt a közös jobbat-akarást fel­váltsa a rideg, lélektelen ön­zés. Nem szabad. hogy a munka jó ütemét megtörje a kényelmesség, az öncéllá vált szerzés, berendezkedés vágya. Küzdeni kell az ellen, hogy • jó lehetőségek langyos, kényel­mes utakra csábítsanak néme­lyeket, ahol a jói berendezett lakás csak arra való, hogy a» ember különállását biztosítsa, ahol az ember pizsamára vet­kőzve, a televíziókészülék előtt cigarettafüstben, vagy a kávét főző gép duruzsolása közben elandaloghat: „Ez az én vilá­gom, a többihez semmi közöm*'. A ma emberére még tettek várnak, hiszen csak dolgaink elején tartunk. A megelégedett­ség, az önzés és á kényelmes-. kedé3 fékezné további boldo­gulásunkat. Lemondani közös álmainkról, a harcról, a kü* delemről csak azért, hogy ma­gunkat gyarapítsuk, hogy ké­nyelmesen leverhessünk? A pihenés, a szórakozás, a mind kényelmesebbé váló élet, a test és a lélek ió kondícióban tar­tását szolgálja, arra való, hogy felkészüljünk másnapi tetteink­re. Az önző és elliényelmese- dett ember megtagadja ezeket a tetteket, a közös gondokat, a közösen vállalat mű felépíté­sét. —k. gy.— kergetik az ollóval csattogó lá­nyokat, jó nagyokat sikongat­nák. Attól függ ez, melyiket, hol. és ki kapja derékon. Szüretkor nemcsak a bort indítják forrós­ba. hanem a vért is. De sok sze­relem, de sok házasság kezdő­dik ilyenkor, szüreten. Franci bácsi hozzálátott. Egye­dül dolgozik, nem is kell neki segítség. Ha megakad, mindig ajánlkozik egy-két szomszéd, hogy azt a pár tőkét lekapkod­ják. Akkurátusán, tempósan dol­gozik. Egyedül cipeli a puttonyt, egyedül tekeri a prést is. Nevet­ve. vidáman szorgoskodik. Az út felől ismerősök jönnek. Az öreg leteszi a puttonyt, elé- bük siet. — András, fiam. megjöttél? Gyere, hadd öleljelek meg. Azt hittem nagyobb baj lesz? Min­dent tudok, büszke is vagyok rád... Derék fiú vagy. — Kösznöm, Fránci bácsi. Nem egyedül voltam. Csák azért szaladtunk le, mert Zsuzsa hol­nap utazik. Felkísérem. Nálunk, a szüleimmel lakik addig, amíg én is hazamehetek. Búcsúzkodni jött. Szeretnénk megköszönni, hogy segített nekünk. — Az utazás? — néz rájuk kérdőn az öreg. — Majd tavasszal. Meg kell keresni még egy-két dolgot. Ad­digra készen lesz a tanulmá­nyunk Is. Legalább két ajándé­kot adhatunk apának. Jól tesz- szük, Franci bácsi? — Ügy tegyétek, hogy tiszta marad ion a lelki ismeretetek, és örömet lelietek abban, amit cse­lekedtek. Azt meg ne feledjé­tek. hogy Nägel Francit a Les­hegyen, bármikor megtaláljá­tok’ •VEGEI

Next

/
Thumbnails
Contents