Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
Brezsnyev is Ford újabb találkozója Az amerikai elnök Romániába utazott Szombaton Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB. főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke, amelyen résztvett a két külügyminiszter is. Brezsnyev és Ford nagyra értékelte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit Leszögezték, hogy a tanácskozás záróokmánya, amely a résztvevők kollektív politikai akaratát testesíti meg, kiváló alapot teremt Európának a béke és a gyümölcsöző együttműködés földrészévé való változtatásához. / A felek véleménycserét folytattak a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Nagy figyelmet fordítottak a hadászati fegyverek korlátozásának problémájára: azokat a kérdéseket, amelyekben a megbeszélés során megegyezésre jutottak, a genfi tárgyaló küldöttségekhez továbbítják megszövegezésre. — ír — Az európai biztonsági értekezlet záró szakaszán résztvett szovjet küldöttség Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának vezetésével szombaton hazautazott Moszkvába. — -jr — Gerald Ford amerikai elnök szombaton délben Helsinkiből Bukarestbe utazott. (MTI) Befejezte munkáját a fiG iT Tiilamosencrgia állandó bizottság 44. ülése A Nehézipari Minisztériumban szombaton tartotta záróülését a KGST villamosenergia állandó bizottság 44. ülésszaka, A tagor- ezágok delegációival együtt részt vett a tanácskozáson Jugoszlávia küldöttsége, s jelen voltak a KGST egyesített energiarendszere központi teherelosztó igazgatóságának és az inter atomenergia nemzetközi gazdálkodó egyesülés képviselői is. Az ülésszakon valamennyi megvizsgált kérdésben megfelelő határozatokat hoztak, s a bizottság megjelölte' az 1976—1980 évek között végzendő munkájának - legfontosabb feladatait is. (MTI) Hazaérkezett a helsinki értekezletről a magyar küldöttség Szombaton délelőtt hazaérkezett Helsinkiből hazánk küldöttsége, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik zárószakaszának ülésén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszter-helyettes, Rónát Rudolf a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete. A küldöttség fogadására a repülőtéren megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczél György, miniszterelnök-helyettes, Nemes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyénes András és Győri Imre, az MSZMP KB titkárai, Benkei András belügyminiszter, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi miniszter és Marjai József külügyminisztérium! államtitkár. Jelen volt Tapani Lehtinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Kádár János nyilatkozata a Magyar Televíziónak A megérkezés után Kádár János nyilatkozatot adott a Magyar Televíziónak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, a magyar küldöttség munkájáról. Megyeri Károly- nak, a televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfogadása, aláírása után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: _ — Még mielőtt rátérnék az ön kérdésére, indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kitűnő körülmények között végezte munkáját; ezt őszinte elismeréssel meg is köszöntük. Nagyon jó munkafeltételek között dolgoztunk. Azt értekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva a rendelkezésre álló nem sok időt, több nemzet képviselőivel találkoztunk. így találkoztunk Kekkonen úrral,* a Finn Köztársaság elnökével, a finn kormány tagjaival, Helsinki város vezetőivel, testvérpártunk, a Finn Kommunista Párt vezetőivel és más finn emberekkel. Elmondhatom, hogy Finnországban, Helsinkiben a magyar nép képviselőit rokonként, nagy 'figyelemmel és szeretettel fogadták. Kekkonen úr, a finn embeAss európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya (Folytatás az 1. oldalról) nális és szubregíonális tervekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együtt-- működés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika, kémia, meteorológia és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glaeeológia, elektronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, közegészségügy, végül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és vízszennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, a természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése. A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósítandó nemzetközi , együttműködés. A záróokmányban viszonylag rövid fejezet foglalkozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra, hogy a térségben nemcsak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael, Marokkó. Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában — képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” témáit foglalja magában. Bevezetőben a részvevő 'államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodásához, faji. nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius -kérdések megoldása hozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik meglevő együttműködési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részvevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít”. Az „emberi kapcsolatok”, alfejezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasságkötések, személyi és szakmai rendeltetésű utazások, sportkapcsolatok, — természetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban. Külön alfejezet foglalkozik a szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízió-információk cseréjével, a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafeltételéinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejeze- tet kapott az okmányban a nemzetközi kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A részvevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának iobb megismeréséhez, s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is”. Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja ösz- sze. A részvevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot”. E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit, elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkoznak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977-ben kerül sor Belgrádban. Ezt az értekezletet 1977. június 15- én készítik elő egy belgrádi találkozó agaiméval, ahol döntenek a külügyminiszterek által ki- , nevezett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről.” Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részvevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő oolitikai i tosságot tulajdonítanak az értekezlet eredmér. tnek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt Tenderezéseknek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták eL” <MTß rek mindenütt lelkémre kötötték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népnek. Ezt ezennel meg is teszem. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt, amit mindenki felhasznált arra is, hogy sokoldalú kapcsolatokat építsen, személyes találkozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nyugat-európai országok képviselőivel is, akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben sző esett — a napóleoni háború befejezését követő 181ö-ös bécsi értekezlet óta az európai országok képviselői így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világrendszerré vált; azóta Európa országai két különböző társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoztak Európa népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért Is, mert megnevezése ós valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és K-gnada, akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson résztvett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a Földgömb egész északi felét körülövezi, y Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be a munkába és szólaltam meg. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallattattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akáratát. . Az értekezlet sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista országok és a Magyar Népköz- társaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konfliktusok kirobbantásában. Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Ügy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amikor azt mondjuk: legfőbb törekvésünk ■ és igényünk az, hogy béke, biztonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben* Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai bizton« sági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, nagyon büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1989. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt; innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezésre juttatta — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értkezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győ- tesek és legyőzőitek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek; egy alkalommal, amikor elmentem a sajtóközpontba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik ol dalát hangsúlyozza? Ezzel nyilván arra célzott “ hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát hangsúlyozták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információter jesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a lényeget illetően, minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően —, valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, érzelmileg és hangulatilag egyaránt érzékel hető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve, ugyanazt mondták: politikailag (Folytatás a 3. oldalon)
