Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

Hozzájárullak a Gyulai Húskombinát építésének gyorsításához Védnökség! napa! tartott a Békés megyei éilanti Építőipari Vállalat XiSZ-szervezefe Július derekán, az egyik sza­bad szombaton a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-szervezetének mintegy 70 fiatalja jelent meg a Gyulai Húskombinát építkezésén azzal a céllal, hogy védnökségen belül eleget tegyenek annak, amit az 1975/76-os kongresszusi akció- programúkban és egyéni válla­lásaikban rögzítettek. Mindezt megelőzte az, hogy a KISZ Bé­kés megyei bizottsága, valamint a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat és az építésben részt vevő 22 vállalat KISZ- bizottságának titkárai 1975. már­cius 6-án szocialista szerződést írtak alá a kormány által ki­emelt nagyberuházásnak az ere­deti határidő előtti átadására. A vállalat KISZ-szervezete ezek szellemében indította mozgalmi évét. A védnökség! mozgalom ki­bontakozására és eredményessé­gére a vállalati párt-végrehajtó­bizottság újabb, kiemelt felada­tokkal bízta meg a KlSZ-szerve- zetet. Ezen a szabad szombaton a sok feladatok egyikének tettek eleget a megjelent fiatalok. Reggel 7 órakor munkaelosz­tással és az építkezés bemuta­tásával kezdődött a védnökség! nap, melyen mintegy 12 személy- lyel részt vett az •Állatforgalmi és Húsipari Vállalat KlSZ-szer- vezete is. Így több szakma kép­viselői ragadtak szerszámot, hogy a gyorsan elszálló 8 óra alatt hozzájáruljanak az építke­zés gyorsításához. A termelés zömében földmun­kára épült. Ennek során a rész­vevők 60 százaléka, akik között a segédmunkástól a főépítésve­zetőig mindenki egyformán dol­gozott, mintegy 50 köbméter földet hordtak be az alapokba. Ezenkívül a kőm'űvesek, ácsok, víz- és fűtésszerelők a szakmá­jukban dolgoztak. Habár az építkezésen jelenleg női munka nincs, mégis az a 13 lány, aki az első hívószóra jött és beállt a sorba, példamutatóan, a fiúk­kal egyenrangúan vette ki ré­szét a munkából. A védnökség! nap termelési értéke mintegy 7 ezer forint volt, amit a KISZ- szervezet nemes célokra fog fordítani. így a kereset a vietna­mi fiatalok megsegítésére eddig befizetett 53 ezer 700 forinton kívül a vállalt plusz összeg egy részének fedezését, valamint a KISZ-szervezet kulturális és egyéb szükségleteinek kielégíté­sét szolgálja. A védnökség! napon a termelő- munka után a fiátalok jól sike­rült sportrendezvényen vettek részt, majd ezt követően a prog­ram Szanazugban, a vállalat üdülőjében vidám szalonnasü­téssel és közös énekléssel ért véget. összességében megállapíthat­juk, hogy a fiatalok jó munká­jával a védnökségi nap betöl­tötte politikai és néogazdasági jelentőségét. Tapasztaltuk, hogy a KISZ-szervezet felhívása alap­ján a fiatalok tudatában vannak annak és érzik, hogy a húskom­binát gyorsabb megvalósítása a megyének és ezen kívül az egész országnak rendkívül jelentős. Jó alkalom volt a védnökségi nap a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat és a Húsipari Vál­lalat KISZ-szervezete kapcsola­tának továbberősítésére. * Ez azért is fontos, mert e két KISZ- szervezet meghatározó szerepet tölt be a megyei KISZ-védnök­ségi vállaláson belül. A Békés megvei Állami Épí­tőipari Vállalat KlSZ-csúcsveze- tősége úgy határozott, hogy az 1975-ös évben még egy ehhez hasonló védnökségi napot fog tartani, melyben számít a megye többi KXSZ-szervezetének mun­káiéra is. Lipcsei Sándor a Békés megyei Állami Építőipari Váll. KISZ-csúcs titkára SS333B33S =333H5333SS3H = 3ESBBS£Pa! minden május nyolcadikán ün­neplőbe öltözöm, felmegyek a hegybe, a borházba. Kirakom a legjobb bort/ annyi poharat te­szek körbe, ahányan most itt vagyunk. Kiiszom őket szép csendesen, rátok gondolok. Le­het, hogy sírok. Nem baj. Egye­dül leszek. Azt a ti emléketek­nek szentelem. Minden eszten­dőben egy napot! Így is lett. Itt vagyok, élek, nekem, jó, nem szoktam beszélni róla. Évente csak egy ünnepet ülök meg. A két gyerek megszeppentett, ijedten nézett az öregre. A kis­lány ' borzon gva tartotta a ke­zében a fényképet. Sápadtan, fé- lősen húzódott Andráshoz. — Hihetetlen, hogy mindezt, túlélte Franci bácsi! Csoda, hogy ép elmével került haza — ne tessék rám haragudni, ha néha viccelődtem.. Én nem tudhat­tam! — nézett az öregre bocsá- natkérően a kislány. •— Mit kellene megbocsáta- tom? Mit kellene tudnod? Ér­telek én kislányom. Bármelyi­künkre nézel, mindannyian hor­dunk a hátunkon valamilyen bátyáit. Nem akarjuk mi azt a ti hátatokra akasztani. Most már tudjátok, mire vállalkozta­tok? Majdnem lehetetlenre. Én itt őrzöm a penzai nyelvtanár címét. Itt van Misa címe is. Ö volt a sofőr. Felírtam a szibir- ják mérnök; címét is. Nem ke­restem őket. Minek szaggatnám fel a régi sebeket. Van munka elég, tele van vele mind a két kezünk. ■ ■— Egy kicsit megkevert ben­nünket Franci bácsi! — moso- lyodott el András. — Maga egy hűé volt, egy kivételes ember! Szocialista ünneplési kultúra M Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervemé* Irodát mindenki ismeri 3033333= »« SS-B’ | — Frász voltam én, nem hős. ; Ügy féltem, hogy majdnem ki- • rázott a hideg a gatyából. Dől- ! gozott bennem egy nagyobb erő ; is. A becsület. Szerettem volna ■ valamit jóvá tenni abból, amit ■ azok a vadállatok műveltek a ! táborban. Ennyi volt az egész. ; — Feljönne egyszer az őrsre? s Beszélne egyszer erről a fiúk- • nak? - i —- Nem, dehogy. Nagyon fel-1 kavarnak a dolgok. Annyifélét \ összehordtak már filmekben, re- • gényekben, méghozzá olyan bu- S tán. Ügy ábrázolták ezeket az S embereket mintha kőből lettek 5 volna, mintha szobrász faragta * volna őket lovasszobomak. S Majdnem minden filmből hiány- S zott ezeknek az embereknek a ; félelme, borzongása, vívódása, | az, hogy senki se viszi derűs l kedvvel vásárra a bőrét. Vit- * tűk az igaz, de milyen lelki- S állapotban, milyen erők hatot- ■ tak, amik legyűrték bennünk ■ a kishitűséget? Ezeket nem tud- 5 ták mindig pontosan érzékeltet- • ni. Én sem tudnám már ponto- | san elmondani. Menjetek csak, | keressetek, kutassatok, biztosan | sok emberi értékkel gyarapod- 5 tok. De ebből elég, gyertek meg- | mutatom nektek a szőlőmet. Nehezen, lassan engedett ki | belőlük a szorongás. Már leál- I dozóban volt a nap. Már érkéz- ; tek az alkonyati párák, idehal- 1 látszották az este távoli zajai. ■ Itt-ott tüzek gyulladtak, a szőlő- | hegy apró jelzőlámpái. Szótlanul ballagtak visszafelé. | A taligaút keskeny, csak össze- j kapaszkodva lehet rajta elférni, 5 (Folytatjuk) s „Az ünnep és az ünneplés mint társadalmi jelenség a leg­régibb időktől kezdve kísérő­je az emberi közösségek életé­nek. Funkciói a társadalmi fej­lődés során számtalan változat­ban jelentkeztek. Tartalmi és formai elemei az emberi kö­zösségek nagysága, élet- és ter­melési viszonyai, műveltségi szintje, társadalmi szituációi szerint változtak. A szocialista társadalom építésével egyidejű­leg — a társadalmi-gazdasági alakulat változásaként, s nem utolsósorban a világnézeti ne­velés eredményeként — mind­inkább megnyilvánul az az igény, hogy a legfontosabb csa­ládi események (névadás, há­zasságkötés, évfordulók) meg­ünneplésében, valamint a te­metések lebonyolításában is ki­fejezésre jusson az állampolgá­roknak a szocialista társada­lomhoz való viszonya.’’ Szemenkár Mátyás, a békés­csabai Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szervező Iroda igazgatója írta ezeket a sorokat egy tanulmányban, mely a Békési Műhely című időszakos kiadványban látott napvilágot. Beszélgetésünk ele­jén arról kérdezzük, hogy az elmúlt három esztendő alatt hogyan sikerült megvalósítaniuk mindazt, melyet az idézett mon­datokban megfogalmazott? — A család társadalmi tartal­ma hazánkban átalakult — mondotta —, s ma is alakuló­ban van. A család társadalmi jellegű tartalmai elsősorban a közös életvitelhez szükséges szervezési, gondozási, tanítási, nevelési tevékenységben reali­zálódnak. Nem szükséges hang­súlyozni, hogy az ember csalá­di környezete mennyire megha- tározz5~ személyiségének alaku­lásán, és a család mindenek­előtt a szubjektív, de sok szem­pontból egyben objektív bázis is, melyre az ember életében támaszkodik. Tevékfenységünk alapelve, hogy az államigazgatás, a köz- művelődés eszközrendszerével kialakítsuk a szocialista ünnep­lési kultúrát. Irodánk Békéscsa­bán foglalkozik a családi jelle­gű társadalmi ünnepségek és szertartások rendezésével, újab­ban pedig vállaljuk a város nagyszabású politikai ünnepsé­geinek, megmozdulásainak le­bonyolítását is. Először a csalá­di ünnepségekről szeretnék szól­ni. Munkánk eddigi legnagyobb elismerése az, hogy a város la­kói már jól ismerik és évről évre nagyobb számban igénylik szolgáltatásainkat. Nem vagyok híve statisztikai adatok felsoro­lásának, mégis idekívánkozik egynéhány. Tavaly, 1974-ben jú­lius végéig 152 névadást, 232 házasságkötést és 50 gyászszer­tartást rendeztünk. Idén július végéig már 250 névadással, 300 házasságkötéssel és 80 polgári gyászszertartással bíztak meg bennünket. Azt mondták régen, hogy a farsang utáni hetek a házasságkötések időszaka. Azt hiszem, a helyzet egészen meg­változott. Békéscsabán a nyári hónapokban több a házasságkö­tés, mint bármikor. Július 26-án 15 házasságkötés és 7 névadás volt a városi tanács dísztermé­ben, augusztus 26-ra pedig már 19, házasságkötés és 4 névadás van előjegyezve. Arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy a há­zasságkötések számának emel­kedéséhez az is hozzájárult, hogy emeltük az esküvők fé­nyét, pompáját. Módszerünk kü- . lönben is az, hogy az alkalmak után mindig megkérdezzük, mi volt szép, mi tetszett az ünnepi szertartásban? Így vagyunk ké­pesek változtatni, újabb ötle­teket megvalósítani. Feltétlenül meg kell említe­nem, hogy az eredményekben, amit elértünk, az iroda munka­társainak jó munkája is benne van. Aki itt dolgozik, az hiva­tást választott, és mindig kész­nek kell lennie arra, hogy a hozzánk fordulókkal szemben megtalálja azt a bensőséges kap­csolatot, mely nélkül tartalmat­lanná, rideggé válna az ünnep­ség vagy szertartás. Meg kell mondanom, hogy a legtöbb problémát a temetési szertartá­sok és az azzal kapcsolatos ten­nivalók ' jelentették hosszú időn át. Gondjaink azonban már sok­kal kevesebbek, o szertartás kultúráját messzemenően bizto síthatjuk. Bővült a kör is, mely- lyel a hozzánk forduló családo­kat segíthetjük: a sírhély ki­választásától az özvegyi nyug­díjig mindent elintézünk. Ab­ból indultunk ki, hogy a gyász a család életében megrendítő esemény. Ez a nézet járult hoz­zá ahhoz is, hogy a Temetke­zési Vállalattal jó a kapcsola­tunk, és tanácskozásokon tisz­táztuk közös feladatainkat. * Beszélgetésünkön később szó volt a közelmúltban befejező dött hároméves szónokképző tanfolyamról, melyet annak idején az iroda kezdeményezett — Megalakulásunk óta mód­szertani tevékenységet is vég­zünk, ennek egyik fontos része a szónokképző tanfolyam volt, melynek záróvizsgájáról, az ok­levelek kiosztásáról a Népújság is beszámolt. A tanfolyamon a Magyar Tudományos Akadémia osztályvezetői és munkatársai tartottak előadásokat, vezették a konzultációt. Az volt az el­gondolásunk, hogy alapképzés keretében tegyük lehetővé hall­gatóinknak a retorikai, stiliszti­kai ismeretek elsajátítását. A július 15-én megtartott bizonyít ványosztáson dr. Grétsy László kandidátus, az MTA Nyelvtudo­mányi Intézetének osztályveze­tője értékelte a tanfolyam mun­káját. Megállapította, hogy a hallgatók szónoki készsége ál­landóan fejlődött és íráskészsé­gük is lényegesen megjavult. Azt is jelentősnek tartotta, hogy az induló létszám a vizsgáig csak a felére csökkent, és 120 jelentkezőből 60-an kaphattak végbizonyítványt Ez az ötven­százalékos arány, ha azt az or­szágos tapasztalatokhoz viszo­nyítjuk, kiemelkedően jó ered­mény, Hallgatóink dicséretét je­lentette, hogy Grétsy László kandidátus elmondhatta: „Akik nem sajnálták a fáradtságot, az időt és elvégezték ezt a hosszú stúdiumot, jó ügyet szolgálnak? Üj hírünk, hogy a tanfolyamon kitűnően végzett vidéki szóno­kokat sorra felkérjük: vegyenek részt békéscsabai ünnepségeken és szertartásokon. Többen máris örömmel vállalták ezt. Módszer­tani munkánkhoz tartozik még, hogy diafilmeket, kisfilmeket készítünk és ezeket rendszere­sen bemutatjuk a város üzemei­ben, termelőszövetkezeteiben. Tervezzük, hogy ellátogatunk Mezőberénybe és Köröstarcsára, hogy Békéscsaba város környé­ki községeiben is megismerked­jenek irodánkkal. Ezenkívül ál­landóan figyelemmel kísérjük a szakirodalmat, kívánság szerint képmagnóval rögzítjük a csalá­di eseményeket, és szívesen kül­dünk más városokba, községek­be magnószalagra rögzített ze­nei blokkokat házasságkötéshez vagy irodalmi összeállítást név­adáshoz. Az iroda az utójpbi két esz­tendőben jó néhány nagy ün- nepség megrendezésében műkö­dött közre. Kiállításaik — kü­lönösen a szabadtéri tablótárla­tok a Március 8. téren — ki­tűnő ötlet színvonalas megvaló­sulásai. — Három éve, az 1973-as május 1-én kapcsolódtunk be először a városi ünnepség meg­szervezésébe, és vállaltuk a de­korációk elkészítését, örülünk annak, hogy Békéscsaba lakói­nak tetszettek a szabadtéri tár­latok, melyeken kitüntetett dol­gozóinkat, az 50 éves Szovjet­uniót vagy később ez év tava­szán a kongresszusi versenyben kiváló brigádokat mutattuk be. Közben az üzemek kérésére is rendeztünk ünnepségeket, leg­utóbb a Volán Vállalat nőnap­ját rendeztük, most pedig bel­ső munkavédelmi kiállítást ké­szítünk elő a Famuttextilművek gyárában. — Szeretném megköszönni azt a támogatást, melyet iro­dánk a város és a megye veze­tőitől kap. Öröm számunkra, hogy hamarosan új és méltó helyre költözhetünk, megkap­tuk az Univerzál Vállalat régi irodahelyiségeit, ahol az eddi­ginél méltóbb környezetben fo­gadhatjuk a hozzánk forduló­kat. Terveink lehetőségeinkkel párhuzamosak, célunk pedig, hogy megfelelő helyre emeljük életünkben a család ünnepi al­kalmait, és a megyeközpont nagy politikai ünnepségeit is; hogy ezek az alkalmak, ünnep­ségek minden eddiginél szebbek, emlékezetesebbek legyenek. Sass Ervin 1974. május elseje; kitüntetettek fényképtabló! a Március 8, téren f Fotót tteaésj)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents