Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

V TV’JCCVZETi RADAR Előnyére ,vált a Radar legutóbbi adásának, hogy — a korábbi szokástól eltérően — nem „horgonyzott” le egy téma mellett, hanem rövid, de annál velősebb riportok­kal töltötte meg a 40 perces műsoridőt. Az egyik riport például ar­ról tudósított, hogyan épül, — illetve nem épül! — immár ötödik éve az a 3 lakótömb­ből álló társasház, melynek elkészülését 27 család várja vizes, penészes, szűkös albér­leti szobákban. A kivitelező ktsz-t — a riport tanúsága szerint — semmi sem zavar­ja a felelőtlen határidő- tologatásában. ,Sem az, hogy már 30 ezer forint kártérítést fizetett, sem pedig az, hogy az építtető fiatalok 60 ezret lesznek kénytelenek fizetni azért, mert a vállalt két gyermeket — meglevő lakás- körülményeik között — fele­lőtlenség lenne világra hozni. Mi lesz végül is a megol­dás? Kiadós pereskedés után minden bizonnyal csak elké­szülnek majd a lakások, ke­serű szájízt hagyva az épít­tetők ben, s példát mutatva az építők részéről abban, hogy így nem szabad dolgozni még akkor sem, ha elismerjük mindazokat a reális gondokat, melyekkel építőiparunk nap­jainkban küzd! Mint, ahogy annak sem szabadna megtörténni, ami a Fővárosi Finommechanikai Vállalat aranykoszorús klub­jával megtörtént. Sikert si­kerre halmozott a nagysze­rű kollektíva (még játszó­parkot is építettek társadal­mi munkában!) és tevékeny­ségüket házon belül, egysze­rűen nem akarják tudomásul venni. Azok gáncsoskodnak, akiknek hivatalból volna kö­telességük a munkásművelő­dés e formájának segítése. Pedig minden bizonnyal hal­lottak a párt közművelődési határozatáról, egyet is érte­nek azzal (elméletben), de a gyakorlat, az ugye más... A gyakorlatban el lehet intézni egy agilis klubvezetőt azzal, hogy izgága, összeférhetetlen. Szerencsére szép számmal vannak nálunk olyanok is, akik nagyszerűen ötvözik az elméletet és a gyakorlatot. Szocialista brigádtagok. Kö­zülük néhányan egy teljes évet arra áldoztak, hogy egy „is­ten háta mögötti” környezet­ből kiragadjanak egy. fiatal­embert, aki nélkülük elkalló­dott volna, segítségükkel azonban „sínre került”, s biztosan halad célja felé, mert féltő szemek, értő gon­dolatok vigyázzák útját. Szilárd Ádám cA hit(LLtttf&l yiatvdros alattvalói — Sivatagban őserdőben I—II. — öten, akiket leírtak A Fiatváros alattvalói című, színes olasz film két főszereplője, Paulo Turco és vittoria Franzinetti A dokumentumfilmek hiteles­ségével, a játékfilmek cselek­ményességével, a politikai filmek pártos, elszánt mondandójával szól a nézőhöz Ettore Scola olasz rendező a Fiatváros alatt­valói című színes filmjében. A színhely a címből is kiderül: Torino, a Fiat-müvek. Ide jön dolgozni Fortuna to. A holnap- kezdődik-minden-elölről látvá­nya, érzete őt is belátásra bírja: nem lehet szegény az az ország, ahol nagyon gazdagok is van­nak. Harcában, eszmélésében ve­le van Vicky, a baloldali egyete­mistalány is. Henryk Sienkiewicz, a Nobel- díjas lengyel regényíró 1911-ben írta a Sivatagban, őserdőben cí­mű művét, amelyet méltán ne­veznek a világirodalom legszebb és legizgalmasabb kalandregé­nyének. A történet a Szuezi csa­torna építésekor játszódik. Itt dolgozik egy angol és egy len­gyel mérnök. Velük van a nyolc­éves Nel és a tizennégy éves Stas. A két mérnöknek el kell utaznia, a kislány és a kisfiú ké­sőbb indul útnak, át Észak-Af­rlka vadregényes tájain. Az úton elrabolják a két gyereket... A lengyel stáb az eredeti környe­zetben vette filmszalagra a tör­ténetet. A magyar mozikedvelő gyerekek két kitűnő gyermek­színésszel, Tornász Medrzak-kal és Monica Roscaval ismerked­hetnek meg. A kétrészes, színes lengyel filmet csütörtöktől lát­hatja a közönség a Brigád mo­ziban. A második világháborúban a náci hódítókkal szemben a ju­goszláv partizánok szervezett hadseregként szálltak szembe. A hazafiak között igen sokan ak­kor léptek ki az iskolapadból, tizenévesek haltak hősi halált. Az öten, akiket leírtak című ju­goszláv film rendezője — s egy­ben egyik főszereplője —Drágán Markovié, ezeknek a fiataloknak állít e művében emléket. Öt jó­barátról szól e hiteles történet, amelyet csütörtöktől a Szabad­ság moziban láthat a l^özönség A Kertmoziban a Nyílhegy és aranyöv című szovjet történelmi filmet és az Ulzana című ka­landfilmet vetítik. Építési kölcsönre 25 millió forint Átadták az első ifjúsági takarékból vásárolt lakást Nemrégiben készült el az Országos Takarékpénztár gyu­lai fiókjának jelentése arról, hogyan alakult ügyintézésük és j forgalmuk. E szerint az év el­ső hét hónapjában az itt kezelt betétállomány összege 24 mil­lió forinttal nőtt és meghalad­ta a 260 millió forintot. Az itteni szolgáltatások kö­zül az építési kölcsönt 292-en vették igénybe az új családi ház építésére, helyreállításra és korszerűsítésre. ' Számúkra a pénzintézet 25 millió forint kölcsönt biztosított. Kilenc­millió értékű áruvásárlási köl­csönt összesen 1335-en veitek fel. Azoknak a száma is meg­haladta az ezret, akik szemé­lyi kölcsönért fordultak az OTP-hez, az ő részükre 5,5 millió forintot fizettek ki. Ér­dekes, hogy városunkban 190- en fordultak mezőgazdasági köl­csönért — mintegy 2,6 millió forint értékben. Ezt az össze­get állattenyésztésre és zöldség- termesztésre hasznosítják. Köz­tudott, hogy a városban is sok olyan ház volt, amelyet meg­rongált a júniusi—júliusi bel­víz. A felmérések szerint mint­egy 100 házat kell újjáépíteni és 150-et helyreállítani. Szá­mukra az OTP kölcsönt bizto­sít, amelyet legkésőbb szep­tember 30-ig lehet igényelni. A torlódások elkerülése végett ezeket folyamatosan intézik a fióknál. Az elmúlt napokban adták át ünnepélyes keretek között Sza­bó Imrének azt a lakást, ame­lyet ifjúsági takarékbetétre vá­sárolt. A fiatalember 1970-ben választotta ezt a takarékossá­gi formát. A kötelező öt év ugyan csak novemberben telik le. az OTP előlegezte a lakás vásárláshoz szükséges összeg nagy részét. Kár, hogy ezt a szolgáltatást kevesen veszik igénybe, pedig az ifjú házacok lakásvásárlását nagyban elöse -gíti. —tó tisztavatAs Holnap, augusztus húszadikán, amikor szerte hazánkban ünne­pélyesen megemlékezünk alkot­mányunk napjáról, amikor jel­képesen megszegjük az új búzá­ból sütött kenyeret, amikor min­den faluban és városban ország­építő múltunk történelmére em­lékezünk — a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren magasba emelkedik az állami zászló, hogy következzék az immár hagyomá­nyosnak számító tisztavatás. A családtagok, az érdeklődők je­lenlétében avatják tisztté az idén is a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskola, a Zalka Máté Katonai- Műszaki Főiskola, a Kilián György Repülő-Műszaki Főisko­la és a Karikás Frigyes Katonai Kollégium végzett hallgatóit. Van valami szép harmónia abban, hogy az alkotmány, az új kenyér és a tisztavatás augusz­tus 20-ának hármas ünnepe, jel­legében más-más és mégis szer­vesen egybekapcsolódó ese­ménye. Az alkotmány szellemében, jogainak törvényrendjében gya­rapodik, épül, gazdagodik az or­szág, erősödik szocialista társa­dalmunk. Rendre épülnek az új gyárak, az új városok, fejlődik a szocialista ipar, és minden ed­diginél korszerűbb a magyar me­zőgazdaság. Az új kenyeret a fejlett agrotechnika juttatja mind nagyobb számban és mind jobb minőségben az ország asz­talára. Alkotmány, új kenyér, tiszt­avatás. Népünk munkájának ered­ményei öltenek testet tisztjeink felavatásában is. A munkásosz­tály, a dolgozó nép hatalmát jel­képező állami zászló előtt arra tesznek ünnepélyes fogadalmat, hogy elkötelezik magukat a meg­tisztelő és magasztos kötelessé­gek teljesítésére, szocialista vív­mányaink, harminc év alatt elért eredményeink védelmére. Pártunk és kormányunk sok­oldalúan gondoskodik fegyveres erőink fejlesztéséről. Alapvető célunk, hogy fegyveres erőink minden körülmények között ké­pesek és készek legyenek hazánk védelmére, együttesen biztosít­sák a békét a hős Szovjet Had­sereggel, a Varsói Szerződés tag­államainak, a testvéri szocialista országok hadseregeinek közös erejével együtt. Nem is lehet ez másképpen, hiszen fejlődésünk, népünk alkotó munkája elvá­laszthatatlanul összekapcsolódik a testvéri szocialista országok fejlődésével, a nemzetközi pro­letariátus, a haladás erőinek vi­lágot formáló küzdelmével. Mi jellemzi a most végzett katonai főiskolások hallgatóit, a Magyar Néphadsereg legifjabb tisztjeit? A négyéves tanulmány idejében tanúbizonyságot tettek szilárd marxista—leninista vi­lágnézetükről, számot adtak ma­gasan képzett katonai tudásuk­ról és általános műveltségükről. Az eddigiekkel szemben válto­zásnak számítható, hogy — iga­zodva a magasabb követelmény- rendszerhez — legfiatalabb tisztjeink egyszersmind üzem­mérnöki képesítést is szereztek szakterületükön. A fiatal tisztek egyébként két diplomával zse­bükben lépnek ki a főiskolák kapuin. Az egyik azt tanúsítja, hogy hozzáértő képviselője szak­mai területének, a másik bizo­nyítvány pedagógiai végzettségé­ről szól. Persze, azok a fiatal ka­tonatisztek, akik most hagyják el a katonai alma mater épüle­tét, nem először találkoznak az úgynevezett iskolán túli élettel, világgal. Még tanulmányaik köz­ben többször, huzamosabb ideig kint éltek az alakulatoknál, is­merkedtek a katonák életével, önálló parancsnoki munkában bizonyították rátermettségüket, s szereztek sok irányú tapasztala­tot, hogy azokkal felfrissítsék, kiegészítsék tantermi tudásukat. A csapatokhoz most kikerülő fiatal tiszteket az is jellemzi, hogy mind több közöttük a fizi­kai dolgozók gyermeke. Munkás­családok és dolgozó parasztok fiai egyre nagyobb számban je­lentkeznek katonai főiskolákra, tűnnek ki tehetségükkel, az ok­tatási versenyben elért, kima­gasló eredményeikkel. Alkotmány, új kenyér, tiszt­avatás.' Az ország első háza előtt au­gusztus húszadikán fogadalmat tesznek a Magyar Néphadsereg új tisztjei. Esküt a haza védel­mére, fogadalmat népünk vív­mányainak oltalmára, kötelezett­séget a nemzetköziségre és a bé­ke megőrzésére. Békés Attila PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen < R £ Q £ N V > 48. Az asszonyok hallgatnak. — Eldöglöttek. Most kiléphet­nénk. Sötét van, azon az úton vissza is mehetünk, amerről jöt­tünk. Gondold meg. — Hülye. Körülfogtak itt min­dent. Megint csend. Az egyik gaz­fickó dúdol. Aztán sétál, csapkod valamit a kabátjához. Pedig sö­tét van a pincében is. Vagy csak nem szűrődik ki a világosság. Aztán megvirrad. Köd telepszik a völgyre. Sűrű pára hull le, harmatos lesz a fű, mintha per­metezték volna egész éjjel. Min­denki a helyén van Suhajda lila a hidegtől. Golubics ül és figyel. Ángyás a falnak támasztott hát­tal áll és messzire bámul. A fü­lével figyel. A másik oldalon Csík András félkönyékre eresz­kedve az ablak alá csúszott Sze­retné hallani, vajon miről be­szélnek benn. Hét óra múlt. Nyolcra várják az embereket. — Legalább egy korty vizet ihatnék! — mondja az egyik ban­dita. — Fulladj meg szomjan. szá­radj ki, gazember — szitkozódik az egyik asszony, biztosan ka­pott egy nagyot, mert feljajdult. — Hogyan szerezzünk viz^t ? — Küldjük ki az egyik.tramp- lit. — Ha meglép? — A másikat hazavágjuk. — Az őt már nem izgatja. — Pedig víz kell. Ha nem iszunk, akkor én rosszul leszek a szomjúságtól. Tudod mióta nem ittam vizet? Legalább húsz órája. Küldjük el a nagypofájút. — Miben hoz? Honnan? — Itt van a patak, mögöttünk. — Készüljön. Kimegy vízért. Itt van éz a kanna. Ha tíz perc múlva nem jön vissza, a másik asszonyt megöljük. Érti? — Visszajövök. Az asszony kilépett. Tétován, szédelegve fordult be a pinceház sarkán. Meglátta Suhajdát, de nem szólt. Ketten is integettek neki. Elhúzott az ablak előtt. Az­tán befogták a száját, a patakig osont vele Csik. Fentről nyom­ban elindult a parancsnok lóhá­ton. Ügy vágtázik, mintha a szél repítené. Tíz perc. Neki három perc alatt ott kell lennie. Ott is van. *. — Petőné, magán áll minden, kezdjen el ordítani, hogy elesett, beesett a patakba a kövek közé és eltörött a lába. Ordítson, jaj­gasson! Az asszony jajgat, kiabál, sír, sivalkodik. — Eltörött a lábam, nem tu­dok felállni, benne vagyok a víz­ben. Segítsenek. Ilonka mondd meg nekik, hogy segítsenek, mert már félig ájult vagyok. — Dögölj meg. hülye, faragat­lan ringyó! Mi is megdöglünk hamarosan, mert kiszáradtam már, mint a Szahara. — Agyonlőjük ezt a másik li­bát? — Marha! Akkor a sírunkat ássuk meg. Abban a pillanat­ban ránkcsapnak, mint a pat­kányokén. Szitává lőnének. Ha ez megdöglik itt, akkor nem kí­mélnek már senkit, nincs kit kímélni. Miattad van, te akartál szomjan dögleni. Az őrnagy int a három kato­nának. Kihívja őket a pince mel­lől. — Csússzanak le ide, a bokrok alá. Itt a rádió. Parancsot kap­nak, ha vissza kell menni. Addig egyenek, igyanak kávét, tornáz­tassák magukat. A domboldalon lefelé halad egy asszony. Jólöltözött, bundás, nehezen lépked a buktatós, gye­pes oldalon. Csak a pinceajtó előtt áll meg, kopog, az ajtóba rúg. — Akárki vagy. menj a rühes anyádba, mert felaprítalak, — kiáltja az egyik és már lő is. Az ajtó felső részét sorozza meg. Tudja, hogy ;lyen magas ember nincs. Az ajtó Aeijebb van. Előt­te kis mélyedés. Nem gondolja komolyan az ÖV" lést, ijeszteni akarja a kintlévőt, s.

Next

/
Thumbnails
Contents