Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

V

TV’JCCVZETi

RADAR

Előnyére ,vált a Radar legutóbbi adásának, hogy — a korábbi szokástól eltérően — nem „horgonyzott” le egy téma mellett, hanem rövid, de annál velősebb riportokkal töltötte meg a 40 perces műsoridőt.

Az egyik riport például arról tudósított, hogyan épül, — illetve nem épül! — immár ötödik éve az a 3 lakótömbből álló társasház, melynek elkészülését 27 család várja vizes, penészes, szűkös albérleti szobákban. A kivitelező ktsz-t — a riport tanúsága szerint — semmi sem zavarja a felelőtlen határidő- tologatásában. ,Sem az, hogy már 30 ezer forint kártérítést fizetett, sem pedig az, hogy az építtető fiatalok 60 ezret lesznek kénytelenek fizetni azért, mert a vállalt két gyermeket — meglevő lakás- körülményeik között — felelőtlenség lenne világra hozni.

Mi lesz végül is a megoldás? Kiadós pereskedés után minden bizonnyal csak elkészülnek majd a lakások, keserű szájízt hagyva az építtetők ben, s példát mutatva az építők részéről abban, hogy így nem szabad dolgozni még akkor sem, ha elismerjük mindazokat a reális gondokat, melyekkel építőiparunk napjainkban küzd!

Mint, ahogy annak sem szabadna megtörténni, ami a Fővárosi Finommechanikai Vállalat aranykoszorús klubjával megtörtént. Sikert sikerre halmozott a nagyszerű kollektíva (még játszóparkot is építettek társadalmi munkában!) és tevékenységüket házon belül, egyszerűen nem akarják tudomásul venni. Azok gáncsoskodnak, akiknek hivatalból volna kötelességük a munkásművelődés e formájának segítése. Pedig minden bizonnyal hallottak a párt közművelődési határozatáról, egyet is értenek azzal (elméletben), de a gyakorlat, az ugye más... A gyakorlatban el lehet intézni egy agilis klubvezetőt azzal, hogy izgága, összeférhetetlen.

Szerencsére szép számmal vannak nálunk olyanok is, akik nagyszerűen ötvözik az elméletet és a gyakorlatot. Szocialista brigádtagok. Közülük néhányan egy teljes évet arra áldoztak, hogy egy „isten háta mögötti” környezetből kiragadjanak egy. fiatalembert, aki nélkülük elkallódott volna, segítségükkel azonban „sínre került”, s biztosan halad célja felé, mert féltő szemek, értő gondolatok vigyázzák útját.

Szilárd Ádám

cA hit(LLtttf&l

yiatvdros alattvalói — Sivatagban őserdőben I—II. — öten, akiket leírtak

A Fiatváros alattvalói című, színes olasz film két főszereplője, Paulo Turco és vittoria Franzinetti

A dokumentumfilmek hitelességével, a játékfilmek cselekményességével, a politikai filmek pártos, elszánt mondandójával szól a nézőhöz Ettore Scola olasz rendező a Fiatváros alattvalói című színes filmjében. A színhely a címből is kiderül: Torino, a Fiat-müvek. Ide jön dolgozni Fortuna to. A holnap- kezdődik-minden-elölről látványa, érzete őt is belátásra bírja: nem lehet szegény az az ország, ahol nagyon gazdagok is vannak. Harcában, eszmélésében vele van Vicky, a baloldali egyetemistalány is.

Henryk Sienkiewicz, a Nobel- díjas lengyel regényíró 1911-ben írta a Sivatagban, őserdőben című művét, amelyet méltán neveznek a világirodalom legszebb és legizgalmasabb kalandregényének. A történet a Szuezi csatorna építésekor játszódik. Itt dolgozik egy angol és egy lengyel mérnök. Velük van a nyolcéves Nel és a tizennégy éves Stas. A két mérnöknek el kell utaznia, a kislány és a kisfiú később indul útnak, át Észak-Afrlka vadregényes tájain. Az úton elrabolják a két gyereket... A lengyel stáb az eredeti környezetben vette filmszalagra a történetet. A magyar mozikedvelő gyerekek két kitűnő gyermekszínésszel, Tornász Medrzak-kal és Monica Roscaval ismerkedhetnek meg. A kétrészes, színes lengyel filmet csütörtöktől láthatja a közönség a Brigád moziban.

A második világháborúban a náci hódítókkal szemben a jugoszláv partizánok szervezett hadseregként szálltak szembe. A hazafiak között igen sokan akkor léptek ki az iskolapadból, tizenévesek haltak hősi halált. Az öten, akiket leírtak című jugoszláv film rendezője — s egyben egyik főszereplője —Drágán Markovié, ezeknek a fiataloknak állít e művében emléket. Öt jóbarátról szól e hiteles történet, amelyet csütörtöktől a Szabadság moziban láthat a l^özönség

A Kertmoziban a Nyílhegy és aranyöv című szovjet történelmi filmet és az Ulzana című kalandfilmet vetítik.

Építési kölcsönre 25 millió forint

Átadták az első ifjúsági takarékból vásárolt lakást

Nemrégiben készült el az Országos Takarékpénztár gyulai fiókjának jelentése arról, hogyan alakult ügyintézésük és j forgalmuk. E szerint az év első hét hónapjában az itt kezelt betétállomány összege 24 millió forinttal nőtt és meghaladta a 260 millió forintot.

Az itteni szolgáltatások közül az építési kölcsönt 292-en vették igénybe az új családi ház építésére, helyreállításra és korszerűsítésre. ' Számúkra a pénzintézet 25 millió forint kölcsönt biztosított. Kilencmillió értékű áruvásárlási kölcsönt összesen 1335-en veitek fel. Azoknak a száma is meghaladta az ezret, akik személyi kölcsönért fordultak az OTP-hez, az ő részükre 5,5 millió forintot fizettek ki. Érdekes, hogy városunkban 190- en fordultak mezőgazdasági kölcsönért — mintegy 2,6 millió forint értékben. Ezt az összeget állattenyésztésre és zöldség- termesztésre hasznosítják. Köztudott, hogy a városban is sok olyan ház volt, amelyet megrongált a júniusi—júliusi belvíz. A felmérések szerint mintegy 100 házat kell újjáépíteni és 150-et helyreállítani. Számukra az OTP kölcsönt biztosít, amelyet legkésőbb szeptember 30-ig lehet igényelni. A torlódások elkerülése végett ezeket folyamatosan intézik a fióknál.

Az elmúlt napokban adták át ünnepélyes keretek között Szabó Imrének azt a lakást, amelyet ifjúsági takarékbetétre vásárolt. A fiatalember 1970-ben választotta ezt a takarékossági formát. A kötelező öt év ugyan csak novemberben telik le. az OTP előlegezte a lakás vásárláshoz szükséges összeg nagy részét. Kár, hogy ezt a szolgáltatást kevesen veszik igénybe, pedig az ifjú házacok lakásvásárlását nagyban elöse -gíti.

—tó

tisztavatAs

Holnap, augusztus húszadikán, amikor szerte hazánkban ünnepélyesen megemlékezünk alkotmányunk napjáról, amikor jelképesen megszegjük az új búzából sütött kenyeret, amikor minden faluban és városban országépítő múltunk történelmére emlékezünk — a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren magasba emelkedik az állami zászló, hogy következzék az immár hagyományosnak számító tisztavatás. A családtagok, az érdeklődők jelenlétében avatják tisztté az idén is a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai- Műszaki Főiskola, a Kilián György Repülő-Műszaki Főiskola és a Karikás Frigyes Katonai Kollégium végzett hallgatóit.

Van valami szép harmónia abban, hogy az alkotmány, az új kenyér és a tisztavatás augusztus 20-ának hármas ünnepe, jellegében más-más és mégis szervesen egybekapcsolódó eseménye.

Az alkotmány szellemében, jogainak törvényrendjében gyarapodik, épül, gazdagodik az ország, erősödik szocialista társadalmunk. Rendre épülnek az új gyárak, az új városok, fejlődik a szocialista ipar, és minden eddiginél korszerűbb a magyar mezőgazdaság. Az új kenyeret a fejlett agrotechnika juttatja mind nagyobb számban és mind jobb minőségben az ország asztalára.

Alkotmány, új kenyér, tisztavatás.

Népünk munkájának eredményei öltenek testet tisztjeink felavatásában is. A munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát jelképező állami zászló előtt arra tesznek ünnepélyes fogadalmat, hogy elkötelezik magukat a megtisztelő és magasztos kötelességek teljesítésére, szocialista vívmányaink, harminc év alatt elért eredményeink védelmére.

Pártunk és kormányunk sokoldalúan gondoskodik fegyveres erőink fejlesztéséről. Alapvető célunk, hogy fegyveres erőink minden körülmények között képesek és készek legyenek hazánk védelmére, együttesen biztosítsák a békét a hős Szovjet Hadsereggel, a Varsói Szerződés tagállamainak, a testvéri szocialista országok hadseregeinek közös

erejével együtt. Nem is lehet ez másképpen, hiszen fejlődésünk, népünk alkotó munkája elválaszthatatlanul összekapcsolódik a testvéri szocialista országok fejlődésével, a nemzetközi proletariátus, a haladás erőinek világot formáló küzdelmével.

Mi jellemzi a most végzett katonai főiskolások hallgatóit, a Magyar Néphadsereg legifjabb tisztjeit? A négyéves tanulmány idejében tanúbizonyságot tettek szilárd marxista—leninista világnézetükről, számot adtak magasan képzett katonai tudásukról és általános műveltségükről. Az eddigiekkel szemben változásnak számítható, hogy — igazodva a magasabb követelmény- rendszerhez — legfiatalabb tisztjeink egyszersmind üzemmérnöki képesítést is szereztek szakterületükön. A fiatal tisztek egyébként két diplomával zsebükben lépnek ki a főiskolák kapuin. Az egyik azt tanúsítja, hogy hozzáértő képviselője szakmai területének, a másik bizonyítvány pedagógiai végzettségéről szól. Persze, azok a fiatal katonatisztek, akik most hagyják el a katonai alma mater épületét, nem először találkoznak az úgynevezett iskolán túli élettel, világgal. Még tanulmányaik közben többször, huzamosabb ideig kint éltek az alakulatoknál, ismerkedtek a katonák életével, önálló parancsnoki munkában bizonyították rátermettségüket, s szereztek sok irányú tapasztalatot, hogy azokkal felfrissítsék, kiegészítsék tantermi tudásukat.

A csapatokhoz most kikerülő fiatal tiszteket az is jellemzi, hogy mind több közöttük a fizikai dolgozók gyermeke. Munkáscsaládok és dolgozó parasztok fiai egyre nagyobb számban jelentkeznek katonai főiskolákra, tűnnek ki tehetségükkel, az oktatási versenyben elért, kimagasló eredményeikkel.

Alkotmány, új kenyér, tisztavatás.'

Az ország első háza előtt augusztus húszadikán fogadalmat tesznek a Magyar Néphadsereg új tisztjei. Esküt a haza védelmére, fogadalmat népünk vívmányainak oltalmára, kötelezettséget a nemzetköziségre és a béke megőrzésére.

Békés Attila

PÁSZTOR FERENC:

Fiúk a Leshegyen

< R £ Q £ N V >

48.

Az asszonyok hallgatnak.

— Eldöglöttek. Most kiléphetnénk. Sötét van, azon az úton vissza is mehetünk, amerről jöttünk. Gondold meg.

— Hülye. Körülfogtak itt mindent.

Megint csend. Az egyik gazfickó dúdol. Aztán sétál, csapkod valamit a kabátjához. Pedig sötét van a pincében is. Vagy csak nem szűrődik ki a világosság. Aztán megvirrad. Köd telepszik a völgyre. Sűrű pára hull le, harmatos lesz a fű, mintha permetezték volna egész éjjel. Mindenki a helyén van Suhajda lila a hidegtől. Golubics ül és figyel. Ángyás a falnak támasztott háttal áll és messzire bámul. A fülével figyel. A másik oldalon Csík András félkönyékre ereszkedve az ablak alá csúszott Szeretné hallani, vajon miről beszélnek benn. Hét óra múlt. Nyolcra várják az embereket.

— Legalább egy korty vizet ihatnék! — mondja az egyik bandita.

— Fulladj meg szomjan. száradj ki, gazember — szitkozódik

az egyik asszony, biztosan kapott egy nagyot, mert feljajdult.

— Hogyan szerezzünk viz^t ?

— Küldjük ki az egyik.tramp- lit.

— Ha meglép?

— A másikat hazavágjuk.

— Az őt már nem izgatja.

— Pedig víz kell. Ha nem iszunk, akkor én rosszul leszek a szomjúságtól. Tudod mióta nem ittam vizet? Legalább húsz órája. Küldjük el a nagypofájút.

— Miben hoz? Honnan?

— Itt van a patak, mögöttünk.

— Készüljön. Kimegy vízért. Itt van éz a kanna. Ha tíz perc múlva nem jön vissza, a másik asszonyt megöljük. Érti?

— Visszajövök.

Az asszony kilépett. Tétován, szédelegve fordult be a pinceház sarkán. Meglátta Suhajdát, de nem szólt. Ketten is integettek neki. Elhúzott az ablak előtt. Aztán befogták a száját, a patakig osont vele Csik. Fentről nyomban elindult a parancsnok lóháton. Ügy vágtázik, mintha a szél repítené. Tíz perc. Neki három perc alatt ott kell lennie. Ott is van. *.

— Petőné, magán áll minden,

kezdjen el ordítani, hogy elesett, beesett a patakba a kövek közé és eltörött a lába. Ordítson, jajgasson!

Az asszony jajgat, kiabál, sír, sivalkodik.

— Eltörött a lábam, nem tudok felállni, benne vagyok a vízben. Segítsenek. Ilonka mondd meg nekik, hogy segítsenek, mert már félig ájult vagyok.

— Dögölj meg. hülye, faragatlan ringyó! Mi is megdöglünk hamarosan, mert kiszáradtam már, mint a Szahara.

— Agyonlőjük ezt a másik libát?

— Marha! Akkor a sírunkat ássuk meg. Abban a pillanatban ránkcsapnak, mint a patkányokén. Szitává lőnének. Ha ez megdöglik itt, akkor nem kímélnek már senkit, nincs kit kímélni. Miattad van, te akartál szomjan dögleni.

Az őrnagy int a három katonának. Kihívja őket a pince mellől.

— Csússzanak le ide, a bokrok alá. Itt a rádió. Parancsot kapnak, ha vissza kell menni. Addig egyenek, igyanak kávét, tornáztassák magukat.

A domboldalon lefelé halad egy asszony. Jólöltözött, bundás, nehezen lépked a buktatós, gyepes oldalon. Csak a pinceajtó előtt áll meg, kopog, az ajtóba rúg.

— Akárki vagy. menj a rühes anyádba, mert felaprítalak, — kiáltja az egyik és már lő is. Az ajtó felső részét sorozza meg. Tudja, hogy ;lyen magas ember nincs. Az ajtó Aeijebb van. Előtte kis mélyedés. Nem gondolja komolyan az ÖV" lést, ijeszteni akarja a kintlévőt, s.