Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

Ibsen-premier Szegeden

Psota Irén és Huszti Péter a dráma főszereplői

Befejeződött az ízlés és társadalom témakörét bejáró művelődéselméleti nyári egyetem, lassacskán zárnak a kiállítások, véget érnek a 17. szegedi ünnepi hetek. A szabadtéri utolsó bemutatójáról, a Peer Gyntről kértünk rövid véleményt a rendező Lengyel Györgytől és a címszereplő Huszti Pétertől.

Lengyel György: Az elmúlt évtizedben harmadszor találkozom rendezőként Ibsen drámai költeményével. Még Debrecenben egy önmaga fölött ítélkező hőst állítottunk a középpontba, kritikusan és elemzően, majd 1970-ben a Madách Színházban a tehetségesebb, ívelőbb, számyalóbb emberi és költői tehetség tragédiájával igyekeztünk kirajzolni. Ügy érzem, az eddig megfogalmazottak kiteljesítése történik most, amikor először kerül a dómszínpadra a Peer Gynt. Az idő és a darabbal való találkozásaim olyan gondolati közegbe

emelték számomra a darabot, hogy Szegeden, a szabadtéri különleges környezetében talán a legvilágosabban tudom kifejezni azt. Legfontosabb törekvésünk, hogy képzeletszerűen, a képek erejével szóljunk, hogy a lírai jelenetek mellett a többi látványa se vesszen el. Nagyobb szerepet szántunk Grieg muzsikájának, hiszen erős érzelmi, hatásokat fejez ki.

Huszti Péter: Két ember kapcsolata, a szerelem, a barátság, ez érdekel elsősorban, hiszen az élet legfontosabb tartalmai. Emberi helyzetei miatt foglalkoztatott sokáig a Peer, az évek során — mert közel százszor játszottam — új szépségei, 'mélységei nyíltak ki előttem. A változásoknak, amiket megértem, Peer is hordozza nyomait, következményeit.

Fehér Miklós jelképes erejű díszletei között a szegedi előadás főbb szerepeiben még Psota Irént, Bencze Tlonát és Almási Évát láthatja a közönség.

— Az anyádra lőttél, fiam! — szólal meg az asszony. — Az egész ország tudja már, mit műveltek. Nyisd ki az ajtót, engedjetek be. Parancsolom.

— Nekem akarsz parancsolni? Most akarsz parancsolni? Amikor kis szaros voltam, eldugtál a hetes óvodába, mert nem értél rá bajlódni az egyetlen kölyköd- del. Takarodj innen, mert most már nem az ajtóba lövök, hanem beléd.

— Hallgass meg, fiam! Még megmentheted az életed. Azt hi-" szed a végsőkig feszíthetitek a húrt? Nincs vizetek, nem is kaptok. Mióta nem ettetek? Azok a parasztok útban vannak ide. Körös-körül fegyveres katonák, rendőrök állnak. Azt hiszitek, átjuthattok? Bolondok vagytok. Könyörgök, ne akard megölni anyádat.-j- Legszívesebben a saját kezemmel teszem! — jjrdított a csupaszképű és az ajtóba lőtt. Az asszony hanyattesett. Nem sebesült meg, csak megijedt. De nagyon. Lélekszakadva .fut visz- sza a hegy felé. Sír, zokog, ájul- tan esik le a földre az ezredes mellé. Az orvos veszi kezelésbe. Hordágyra teszik, mentőautó szállítja el.

— Súlyos idegroham! Kórház- ha kell vinni!

A feszültség fokozódik. Az ezredes nyugalmasan ül, jegyez. Tegnap délutántól fel sem emelkedett a székről. Csak vizet iszik azóta. Az őrnagyon nyoma sem ’átszik a fáradtságnak.

Jönnek a szőlőből az emberek.

Italosak, borostásak. Kérdés, szó, parancs nélkül a pince felé tdttanak. Bentről látják őket. Az

M

j

ablakon át figyelik ketten Is. : Látni nem lehet, de a bentről ■ jövő hangokból pontosan felmér- ■ hető.

— Felgyújtanak. Megsülünk. ;

Gyerünk ki. :

— Nem megyünk, ha felgyúj- ; tanak, mindenkit lekaszálunk. 1

— Mivel, te barom. Talán tíz : töltényem maradt.

— Nekem még van. Ha anyá- ; dat nem kímélted, akkor a ko- ! szos paraszttól ne sajnáld a lő- : szert.

— Bitangok! Kiengeditek az, ■ asszonyt, vagy égtek! — kiáltotta ■ Pető Lajos. — A feleségemet : már tönkretettétek, kórházba : kellett vinni. Ha tíz perc múlva • nem Jöttök elő, felgyújtunk. •

Egyszerre dobálják az ablak- • hoz, az ajtó elé, a tetőre a ben- ! zines palackokat. Aztán egyszer- : re, mintha villám csapna az em- ; berekbe, balra fordulnak, a ház j mögé indulnak. Legalább ötven ! fegyveres határőr, rendőr áll • szemközt velük. Csak integet- i nek, kezükkel mutatnak az em- • bereknek, akik szót fogadnak és ■ elvonulnak.

Az őrnagy a patakon tül vár » rájuk.

— Megőrültek? Mik maguk? * Fegyelmezetlen csűrbe? Felnőtt | emberek! Meg akarják Ölni Ilon- • kát? Maga is itt van Lőrinc 1st- i ván? Nem tudja, miben állapod- ■ lünk meg? Azonnal menjenek a ; harcálláspontra. Amit maguk í kapnak az ezredes elvtárstól, \ azt nem teszik zsebre. Nem szé- ; gyellik magukat? Ilonka Olyan ; fegyelmezett, olyan türelmes, \ annyi erő van benne, mirít ma- • gukban összesen.

(Folytatjuk)

VIRTUS

A virtus a Magyar nyelv értelmező szótára szerint feltűnést kelteni akaró bátorság, hősködésre, legénykedésre való hajlam, a bátorság és erő fitogta- tása, melyből rendszerint baj is szokott lenni.

Régen a virtuskodás az irodalom és a nép nyelvén elsősorban dicséretre, követésre méltó erénynek számított. Gondoljunk csak a haditettekre. Nemrég Jókai nagy regénye, a Kőszívű ember fiai tv-változatában láthattuk a két Baradlay virtuskodását: ki ér hamarabb a vár fokára és tűzi ki a győzelmi lobogót.

Van hagyománya a falvakban is, amikor a legények abban vir- tuskodtak, hogy ki a legbátrabb, legügyesebb és így tovább. A „megmutatom az erőt, ügyességet, tudást” ma is megvan, gazdagabb tartalommal, modernebb változatban: vetélkedőnek hívjuk. Ám megmaradt a <-égi is, az e jegyzet elején megirt forma, mégpedig negatív értelemben.

A témáról már írtunk néhányszor: a felelőtlen virtuskodókról, a facsemetéket tördelőkről, a virágtartókat borogatókról. Nem írtunk viszont egy újabb jelenségről, a fiatalok egyre inkább tapasztalható szokásairól. A szórakozóhelyeken gyakran látni — ha valakinek még nem tűnt fel, könnyen meggyőződhet róla —, amint hat-nyolc fiú körülüli az asztalt, amelyen 15—20 üveg, vagy pohár sör díszeleg. Mondanunk sem kell, hogy ezek között a fiúk között nem egy IS éven aluli. Virtuskodnak abban, hogy ki tud többet meginni, ki bírja jobban, ha a sört nyakon öntik egy kis rummal is.

Szarvason egy „csendes” hétköznapon — csütörtök lévén — az Erzsébet-ligeti sörkertben láttunk ilyeneket. Közel 400-an szórakoztak itt, zömmel tizenévesek. Szólt a beatzene, néhányon táncoltak is. de többen óbban igyekeztek túltenni egymáson, hogy ki iszik meg több pohárral. Az asztalok roskadoztak a söröspoharaktól, némelyiken

20—25 is állt már üresen, de a pincérek nem győzték hordani az újabb rendeléseket. Vajon mitől jó ez? Hasonló látványért nem kell éppen Szarvasra menni. Csaknem minden zenés szórakozóhelyen láthatunk ilyet.

Nem kell bizonygatni, hogy milyen káros az ilyen „virtuskodás” a fiatal szervezetre. S ezek után azon sem csodálkozhatunk, ha reggelre felborított virágtartókat, letört facsemetéket látunk az utcákon.

Volt idő. amikor rendszeres ellenőrzést tartottak a szórakozóhelyeken az ifjúságvédelmi illetékesek. Nem ártana újból gyakorolni ezt a jól bevált módszert, mégpedig sűrűbben. Legalább a fiatalkorúak érdekében!

Kasnyik Judit

Építőipari szövetkezet kőműves szakmunkásokat.

segédmunkásokat

és

kubikosokat azonnal felvesz.

Fizetés: megegyezés szerint.

Cím:

Békés, Szarvasi út 42.

5 gftft MIMIJE

** 1975- AUGUSZTUS 19,

Szolnok 900 éves

Teljesen véletlen, hogy éppen 900 évvel ezelőtt kelt az az eddig megismert első írásos emlék, amely Szolnok város nevét említi. Tanúskodván egyben arról is, hogy a Tiszai-parti település nyilvánvalóan nem 1075-ben alapíttatott, hanem sokkal régebben. Bizonyított tény, hogy a város mai helyén már több ezer évvel ezelőtt is lakott település volt. Ilyen alapon az ünneplést akár meg is lehetne kérdőjelezni. Méginkább akkor, ha a folyamatosságot kérné számon valaki. Hiszen ki tudja, hányszor tették a földdel egyenlővé pusztító háborúk, S mégis helyénvaló a jubileumi emlékezés, mert a város nem a múltba merülő nosztalgiával, az ősi, hősi idők felidézgetésével ünnepel, hanem a jövő megalapozásával.

A Tisza-parti város az Európán átvezető utak egyik fontos találkozópontja. Ez határozta meg történelmét, ebből fakadt múltjában minden, ami jó, de az is, ami rossz volt. És okosan tervező mai vezetői szerint szerencsés fekvése egyik biztosítéka lehet jövő fejlődésének is.

Itt haladt át évszázadokon keresztül az erdélyi só, a Kárpátokban kitermelt fa, a hortobágyi pusztákról útnak indított jószág, Tokaj bora, az Alföld gabonája. És itt haladtak a hadiutak is. Nem volt olyan háború történelmünk során, amelynek hadai Szolnokot elkerülték volna. Várát megannyiszor ostromolták törökök, labancok, itt vívta á negyvennyolcas szabadságharc egyik legnagyobb csatáját Damjanich János honvédserege, s a Magyar Tanácsköztársaság Idején hónapokig frontváros volt Szolnok. Erős bástya, amelynek lakói az országból idegyűlt munkásalakulatokkal együtt védték az első magyar proletárdiktatúrát. Veresége után is, még egy nappal tovább.

Ez az egy nap lehetett a hadiesemények forgatagának a véletlene, de mindenképpen szimbólum. Jelképezi a város lakóinak élni akarását, forradalmi gondolkodását. Folytatása annak a történelmi feleletsornak, amellyel Szolnok lakói minden pusztulásra, megpróbáltatásra, városuk újjá, szebbé varázsolásával válaszoltak. Ahogyan tették ezt a második világháború után is.

S ma? Alig harminc esztendő után? Sétáljunk végig a város

nemrég elkészült, négy forgalmi sávos főútján. Álljunk meg egy kicsit az ugyancsak új gyalogos aluljáró feletti forgalmi csomópontnál, a majdani városközpont szívében. S ha jártunk is ott egy-két évtizede, de akárcsak egy-két éve is, alig ismerünk a városra. Nemcsak esetleg ismert házak, de egész utcák tűntek el azóta. Most azonban nem a háborús pusztítás, hanem az építők hada előtt járó bulldózerek söpörték el a régi kis épületeket, vályogházakat. A formálódó, új városközpont égbenyúló irodaházai, modern szállodája, üzletsorai tanúskodnak arról, hogy a megyeszékhely milyen gyors fejlődésnek, virágzásnak indult. S ha egy ősszolnokival akadunk össze szemlélődés közben — ami egy idegen- forgalomtól pezsgő nyári dél- előttön nem is olyan könnyű —, bizonyosan magyarázni kezd: ott, azon az üres, elkerített helyen épül majd az új megyei kultúrpalota, mögötte az autóbusz-pályaudvar. Arra is felhívja a figyelmet, hogy nézzük meg a csupa üvegbe, betonba álmodott sportcsarnokot, s amire talán a legbüszkébbek — nemcsak ők, hanem az egész ország —, az új szolnoki vasútállomást.

Ezt a bizonyos szolnoki patriótát nem a fantázia szülte.Ott élnek ők, ilyen emberek élnek ebben az ősi, Tisza-par ti városban. Nemes lokálpatriótizmu- sukra jellemzésül egy adat: az alig több mint hatvanezres lakosság tavaly 32 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá városának szebbé varázsolásához.

A nagyszerű történelmi múlt örökösei ma így folytatják a hagyományokat. így látják az egyenes utat a múltból a jövő felé, ahogyan a jubileumi ünnepségeikre invitáló soraikban is írják: „Emlékezünk azokra az emberekre. akik a történelem során számtalanszor építették újjá ezt a várost. Azokra, akiknek szorgos kezük munkája nyomán a felszabadulás óta válik városunk, a hajdani alföldi mezőváros, iparral is rendelkező felsőfokú regionális központtá. Elődeink példás tenniakarása, az elmúlt 900 év, s a szocialista jelen arra kötelez bennünket, hogy méltó módon ünnepeljük meg e jelent...”

(MXI Fotóé