Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
s Világ proletárjai, sgyesüljetek? A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1973. AUGUSZTUS 3« VASÄRNAP Ara: 1,20 forint XXX. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM MAs KÁDÁR JÁNOS NYILAKOZATA (2. oldal) INGÁZÓKBÓL ÜJ „HONFOGLALÓK” (3. oldal) HÉTVÉGE (lapunk új rovata) (8. oldal) ÜJ VILÁG- ÍGÉRETE „Ä nagy nap* == ezt a címet adta tudósításának a moszkvai Pravda az eiuröpai biztonsági értekezlet helsinki befejező szakaszáról szólva. Tömörebben aligha lehet megfogalmazni azt, ami a helsinki csúcson ezekben a napokban történt. Nagy nap volt ez, nemcsak Európa, hanem a világ történetében is. Már a helsinki értekezlet összehívása előtt egész sor, többé-ke- vésbé pontos történelmi párhuzam látott napvilágot. A kommentátorok a 19. század derekának nagy 'nemzetközi kongresszusaihoz nyúltak vissza •— a párhuzamok iránti hiábavaló kutatásban. A kutatás azért volt törvényszerűen hiábavaló, mert a helsinki csűas párját ritkítja Európa és a világ történetében. Ha hasonló körűek voltak is a múlt század nemzetközi tanácskozásai, szükségszerűen egy azonos társadalmi renden belüli megállapodást szentesítettek. Most először fordult elő, hogy legmagasabb szinten különböző társadalmi rendszerű országok szentesítsenek egy nemzetközi magatartási kódexet Olyant, amely történelmileg mindeddig páratlan részletességgel, a politikai, gazdasági, katonai és kulturális kapcsolatokra kiterjedően megszabja az együttműködés alapelveit. Természetes, hogy egy üyen megegyezés önmagában hordja az okos, minden résztvevő alapvető érdekeit tiszteletben tartó kompromisz- szum szellemét. Megragadóan egyszerű szavakkal fogalmazta ezt meg Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője: „A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága.” Az, hogy mindenki nyerjen, természetesen feltételezte, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi résztvevő állam érdekeinek pontosan kimért egyensúlyát tükrözze. Ezen az egyensúlyon belül azonban vannak olyan megállapítások a magatartási kódexben, amelyek különlegesen fontosak. Az értekezlet sümmája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés megtestesítse, konkretizálása a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teszi. Ezzel összefüggésben az értekezlet elsőrendű jelentősége a jövő szempontjából az, hogy megkönnyíti a fegyverkezési hajsaa megszüntetéséről, a reális leszerelési intézkedések kidolgozásáról párhuzamosan folyó nemzetközi tárgyalásokat. Itt a gyakorlatban egyrészt a szovjet— amerikai SALT-tárgyalások újabb szakaszáról van szó, amely a stratégiai rakétarendszerek mennyiségi és minőségi korlátozását hivatott megszabni, másrészt arról, < hogy a bécsi tanácskozásokon az eddiginél kedvezőbb légkörben lehet keresni a közép-európai haderőcsőkkentés olyan módozatait, amelyek egyetlen résztvevő biztonságát sem csorbítják. Természetesen bármilyen óriási, éveken át tartó erőfeszítés gyümölcse legyen is a helsinki csúcstalálkozó — a lényeg a' jövő. Brezsnyev rendkívüli tömörséggel úgy fogalmazott, hogy „ami ma maximum, az holnap kiindulópont”. Tehát a helsinki eredmények nem lezárását jelentik egy szakasznak, hanem kitárják a kaput számos, nehéz nemzetközi probléma megoldása előtt. Magyarország álláspontját megragadó szavakkal vázolta a Finlandía-palota nagytermében Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, amikor emlékeztetett arra, hogy múltunk és jövőnk egyaránt az Európában élő népek sorsához kötődik. Jogos büszkeséggel beszélt arról, hogy hazánk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-i budapesti felhívásnak, amely javasolta az európai 'biztonsági értekezlet összehívását. Kivettük részünket abból a több mint hat- esztendős munkából, amely előbb rendkívül heves, majd egyre gyengülő ellenállás leküzdése után a Finlandia-pa- lota nagytermébe vezetett. Európa népeinek várakozását fejezték ki Kádár János befejező szavai: „Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát és egy új, jobb, békésebb világ korszak jelzőjeként kerülhet a történelembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják a megkezdett munkát és a népek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a íolnap feladatait is megoldjuk”* Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 38-tól 1975. július 21-ig folytatódott Genfben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg, Magyar- ország, Málta, Monaco, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képviselői részvételével.” Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláírt több mint százoldalas záróokmány, amelynek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles másolatát pedig a finn' kormány valamennyi résztvevő állam rendelkezésére bocsátotta. A záróokmány négy fő — illetve a „Mediterrán-fejezettel” öt — fejezetre tagozódik. Ezek a következők: I. Az európai biztonságra vonatkozó kérdések. II. Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technikai és a környezetvédelem területén. III. A földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések. IV. Együttműködés emberiességi és egyéb lentieteken. V. Az értekezletet követő intézkedések. A záródokumentum első fejezetének bevezetőjében a részvevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a • feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, á biztonságukat fenyegető bármely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. További erőfeszítéseket tartanak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá váljék. A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatatlan, s hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Kimondja végezetül, hogy „minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazdasági és társadalmi haladásának és jólétének1 előmozdításához.” Az első fejezet és az egész záróokmány alapvető pjolitikai fontosságú része a „nyilatkozat a részvevő államok kapcsolatait szabályozó elvekről", amelynek előszavában a részvevő államok „ünnepélyesen kinyilvánítják azt az eltökéltségüket, hogy mindegyik résztvevő állam valamennyi többivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül pjolitikai, gazdasági vagy szociális ■rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az alábbi elveket, amelyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak”. Ezután következik a dokumentumban a „tíz elv” kifejtése. Az első elv szerint a részvevő államok (alattuk itt és a következőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendő) tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőségét, a területi épjségre, a szabadságra és' pjolitikai függelenségre való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének jogát. Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók. A második elv alapján az államok egymás közötti és általában nemzetközi kapjosolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épjsége vagy politikai függetlensége ellen. A harmadik elv a határok sérthetetlenségét, a negyedik az államok területi épjségének tiszteletben tartását mondja ki. Az ötödik elv a vitás kérdések békés rendezése, ezen belül gyors és igazságos megoldása felől intézkedik, egyebek között olyan eszközök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntőbíráskodás. A hatodik elv szerint „a részvevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bármi módon, közvetlenül vagy közvetve, külön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részvevő állam belső törvényhozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”. A hetedik elv rögzíti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát. A nyolcadik elvben a népjek egyenjogúsága és önrendelkezési joga kapott megfogalmazást A kilencedik elvben a részvevő államok vállalják, hogy az ENSZ alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással „és az ösz- szes többi állammaF’. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a,baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hivatott szolgáink A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő. A következőkben a részvevő államok megállapítják, hogy ,,a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megálla- pjodásokat”. Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről szóló „bizonyos elvek megvalósításával összefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Az első fejezet második része „a bizalomerősítő intézkedésekről, a biztonság és leszerelj néhány vonatkozásáról szóló okmány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részvevő csapjatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt, amelyeket bármely részvevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzátartozó tengeri térségben és légtérben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappjal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részvevő államok felhívják a többi részvevő államokat, hogy önként és kétoldalú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részvevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatokra.” „A részvevő államok elismerik, hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalomerősítéshez.” A záróokmány a leszerelés kérdésében a következőképpen foglal állást: „A részvevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendeltetése, hogy kiegészítsék a pjolitikai enyhülést Európában ég erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépjéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és amelyeknek a béke és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon.” Az. EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, általános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére, A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapjcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információcseréről, a Marketing-tevékenység hatékonyabbá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regio(Folytatás a 2. oldalon)
