Békés Megyei Népújság, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 193. szám
Irodalomtudományunk harminc éve ÉNEK A HEGYEKBŐL Filadeüi Mihály vérrel írom a sorokat küszködtem hiába — sokat! fejem fölött mi elvonul hiába kél vagy alkonyul csak fáradt szemem függönyén dereng valami béna fény s a dolgok mélyén valami mit nem lehet kimondani • * * ugat az égbe lomha vágy szárnyakon szállni fölfelé vállunk terhét hordozni is feladatnak ma is elég A felszabadulás előtt ‘ a magyar irodalomtudományt kimagasló egyéniségek művelték, akik a maguk ízlése, . érdeklődésé, rokon- és ellenszenve alapján igyekeztek kijelölni az irodalmi folyamat általuk legfontosabbnak vélt csomópontjait. Régebbi irodalomtörténetírásunkat és irodalomtudományunkat egyfajta arisztokratizmus jellemezte (a század egyik legnagyobb hatású tudósa, Horváth János például heves bírálattal, illette a Nyugatot és Adyt), másfelől azonban nagy adag, jó értelemben veti költőiség is, aminek részben az a magyarázata, hogy művelői között jó néhány gyakorló irodalmár is volt (hogy csak a legnagyobb és legjellemzőbb példát említsük: Arany János néhány fontos tanulmányt írt.) A felszabadulás után alapvetően megváltozott az irodalomtudomány kutatási arculata. Sőtér István írja A „haladó hagyománytól” a marxista szintézisig” című cikkében: „A marxizmus behatolása a magyar irodalomtudományba meg- ifjította ezt a stúdiumot, és vele együtt egész irodalmi múltunk szemléletmódját”. A marxista irodalomszemlélet eszményeit e kezdeti korszakban elősorban Lukács Gjmrgy és Révai József alkotásai .közvetítették. Az ő kutatásaik irányították a figyelmet a hagyományod helyes értékelésének fontos voltára. Az irodalomban — és vele párhuzamosan az irodalomtörténetírásban — ekkortól beszélünk haladó hagyomár nyokról, és a történeti materializmus alapján alkotó irodalomtudomány elsősorban épp e hagyományok megfelelő feltárását és értékelését érezte és érzi azóta is legjelentősebb feladatának. E feladat maradéktalan megoldását rendkívül megnehezítette az a tény, hogy a korábbi irodalom- történetírás meglehetősen kevés gondot fordított a régi művek, szövegek, levelek és dokumentumok megismerésére és megismertetésére. Míg a fejlett kultúrájú országok ezt a múlt század végére többé-kevés- bé végérvényesen megoldották, nálunk a felszabadulás után kellett meg,- teremtbni az úgynevezett filológia alapjait, amelyekre támaszkodva a későbbiek során megszülethetnek majd a nagy összefoglaló és értékelő irodalmi munkák. Megkezdődtek a tudomá- »íyos szövegkiadások, s ma már rendszeresen jelennek meg Mikes Kelemen, Batsányi János, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád és József Attila összes műveinek kritikai kiadásai. S mellettük változatlan izgalmat, nemegyszer új felfedezéseket kínálnak a Régi Magyar Költők Tára újabb kötetei is, s az úgynevezett Fontes- sorozat kiadvárfyai, amelyekben a múlt század alkotóinak levelezését és kisebb írásait veheti kézbe az érdeklődő olvasó. A felszabadulás után hosszú évekig az egyetemek voltak az irodalomtudományi kutatás központjai. Ezekben a tudományos műhelyekben olyan alapvető összefogta-' lások születtek, mint Wal- dapfel József A magyar irodalom a felvilágosodás korában című összefoglalása, Klaniczay Tibor Zrínyi Miklósról írt monográfiája, Sőtér István Eötvös-könyve, Pándi Pál Petőfije és Király István Mikszáthról írott pályaképe, napjainkban pedig — hogy csak a két legkarakterisztikusabb, legnagyobb hatást keltett kötetről emlékezzünk meg — Király István Adyról írott monográfiájának két vaskos kötete és Pándi Pál „Kísértetjárás” Magyarországon című műve. Az egyetemnek mellett azonban később kialakult a másik nagy tudományos központ, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti (majd Irodalomtudományi) Intézete, az irodalom- történeti kutatásoknak napjainkban legnagyobb, s talán legjelentősebb műhelye. Ennek keretében egyforma lendülettel kezdődött meg az úgynevezett régi magyar irodalom és századunk irodalmának kutatása. E kutatások szinte teljes mértékben újraírták azt a képet, melyet eddig — részben az iskolai oktatás eredményeképp — mamikban hordoztunk irodalmunk fejlődéséről és értékeiről. Régebben például az élt a köztudatban — de a tankönyvekben is ez állt' —, hogy irodalmunk eleinte latin nyelvű volt, s csak jóval később tört be az anyanyelv használata erre a területre. Ma már nyilvánvaló, hogy a hivatalos latin nyelvű irodalom mellett tekintélyes súlyú, komoly értékeket hozó szóbeli és írásbeli magyar nyelvű irodalom is létezett A régi magyar irodalom kutatja során vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar reneszánsz hosszú történeti folyamat volt, melynek két csúcspontját lehet kijelölni — a másodikat a 16. század vége felé. A reformáció irodalmát ma már úgy tekintjük, mint az egyik legértékesebb haladó hagyományt. Sikerült megrajzolni a 17. Izázad első harmadának összehasonlító és árnyalt képét is. De ugyanígy szinte teljesen új képet alakított ki az irodalomtudomány például olyan befejezettnek hitt életművedről is, mint Arany Jánosé, arról nem is szólva, hogy az Irodalomtudományi Intézet keretében folyik a Petőfi-életmű nyitott kérdéseit végre megnyugtatóan lezáró kritikai kiadás és életrajz megírásának munkálata is. Bármilyen sok felfedezést kínál is a régi magyar irodalom- tagadhatatlan, hogy az utóbbi években hihetetlenül megnőtt a 20. századi magyar irodalom népszerűsége. Része van ebben a • jelenségben a könyvkiadásnak is, de bizonyára az irodalomtörténeti kutatásnak is, mely több jelentős eredményével segítette az ízlés ilyen alakulását. Király István már említett Ady-monográfiája mellett ugyanis több olyan alapvető irodalomtudományi mű Született az utolsó harminc évben, mely életközeibe hozza századunk legnagyobb alkotóit, s érthetővé teszi legjelentékenyebb irányzatait. A teljesség igénye nélkül, csak jelzésszerűen hadd idézzük Sőtér István Tisztuló tükrök és Az ember és műve című köteteit, melyek az irodalmi folyamatrajz kitűnő példái, a jelen, cikk szerzőjének tanulmányköteteit és József Attila pályaképének Fiatal életek indulója címmel írt első kötetét. Nagy Péter Móricz Zsig-, mondról írt könyvét és Czine Mihálynak, valamint Vargha Kálmánnak ugyan e tárgykörben mozgó műveit, Kardos László Tóth Árpádról írott könyvét, vagy az Irodalom-Szocializmus sorozat köteteit, amelyekből a magyar szocialista irodalom életrajza bomlik ki. Se szeri, se száma azoknak az összefoglaló nagy műveknek, portréknak, és kismonográfiáknak, melyek végül is lehetővé tették a a marxista szellemű magyar irodalomtudomány eddigi legnagyobb eredményének, A magyar irodalom története hat súlyos kötetének megírását Az irodalomtudományban természetesen semmi sem befejezett — hisz, hogy csak egyetlen példát mondjunk: éppen napjainkban lehetünk tanúi az elméleti jellegű kutatás szinte elképesztő térhódításának, amely a módszerek finomodását, a kutatás szempontjainak ki- szélesedését és megújulását eredményezi és nyilván jelentős új felismeréseket hoz majd. Azt azonban elmondhatjuk, hogy e hat kötet mégis, egy korszak irodalomtörténetírásának jelképévé vált szilárd eredményeivel, alapos elemzéseivel és következetes szemléletmódjával. S nem kevesebb izgalom várja a szaktudomány, s az olvasók legszélesebb tábora e vállalkozás folytatásának, A felszabadulás utáni magyar irodalom történetének megjelenését sem. E kötet ugyancsak az Irodalomtudományi intézet műhelyében készül. E szerény keretek között természetesen nem törekedhettünk teljességre. Nem szólhattunk az összehasonlító kutatások fontos eredményéiről, nem említettük a stíluselemzések jelentőségét, s csak jelzészerűen utalhattunk néhány nagyon fontos irodalomtöréneti témára, jelenségre. De tán épp e zavarba ejtő bőség bizonyíthatja igazán, milyen gazdag termést hozott megújuló irodalomtudományunk a felszabadulás óta eltelt harminc esztendőben. Szabolcsi Miklós akadémikus korlát a könyököd alatt szemed mögött völgy kódorog falvakat terel az úton mitől a szíved földobog tollhegyen cseng néma szó dombok lankáin barka nyíl , fenyők zöldjén szőke mosoly hogy nincs Nihil hogy nincs Nihil • • • lila fény szürke fény megbújnál anyád ölén feszülnél fára bújnál a kőbe • • • talán valami angyal vagy majd egy okos szerkezet átsegít egyszer meglehet de mondd minekTÍ és mondd hová?! talán a szentmihály lom s addig még egy-két vitlanás az ŰR küldi a H ARSON AST s föltámadsz virágban-fában megújulsz egy lány hajában Böstyén, 1975. Motorbicikli Vas István Kik fogják és fogják-e majd kinyitni A nyugtatások titkos ajtaját? Kék villanással egy motorbicikli Vibrál, robog fekete parkon át. Ne hagyj el azon a holdtalan estén. Te is surranj be, tolvaj értelem. A dombok közt kék lámpa, ideges fény. Honnan? hová? minek is kérdezem? Gazsy Endr© Veszprémi kerat;
