Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-08 / 158. szám

tieakezdték a levő évi vágóállat-értékesítő szerződéskötéseket A szerződések feltételeiben jelentősebb változásra nem ke­rült sor, a jövő évre Szóló meg­állapodások tartalmilag és for­mailag is változatlanok marad­tak. Nem tekinthető ugyanis új teltételnek az a módosítás, amely az ÁH—MÉM együttes utasítására a hízott sertések ér­tékesítési súlykategóriájában már korábban bekövetkezett. Ennek megfelelően a sertések súlyhatára és ára az alábbiak szerint alakult: fehér hússertés, 95—115 kg között, kilónként 24 forint; hús- és hús jellegű ser­tés, 95—115 kg között, kilónként 23,70 forint; fehér hússértés, hús- és hús jellegű sertés, 115 kg felett, kilónként 21,80 forint. A hízott sertések felső súly­határára vonatkozó rendelke­zést az 1975. május elsejétől, az alsó súlyhatárra Vonatkozó elő­írást pedig az 1975. szeptember elsejétől felvásárlásra kerülő hízott sertéseknél alkalmazzák, a rendelkezéseknek megfelelő­en. Miután az utasításnak a felső -értékesítési súlyhatárra vo­natkozó része már májusban életbe lépett, ezért ennek a fel­tételnek a jövő évi szerződések­be történő „beépítése” nem te­kinthető új szabályozásnak, in­kább a már alkalmazott gyakor­lat folytatásának tartják az ál­latforgalmi és húsipari szakem­berek. A vállalatok július elején a téeszekkel, valamint a háztáji és egyéni gazdaságokkal a sér­tésre es a szarvasmarhára egy­aránt nyomban megkezdték az értékesítési szerződések megkö­tését. Erre a folyamatosságra azért van szükség, mert el akarják kerülni az „év-váltás­nál” bekövetkező esetleges meg­torpanást, aminek hatása jövő­re jelentkezne akkor, amikor a hízott sertéseket átveszik és feldolgozás után a fogyasztók­hoz továbbítják. Az Állatforgal­mi- és Húsipari Tröszt illetéke­sei hangsúlyozták, miután a termelői érdekeltség minden te­kintetben változatlan, a szerző­déses kapcsolatokat folyamato­san kell kialakítani a továbbiak­ban is, s a zavartalan, kiegyen­súlyozott húsellátás érdekében a szerződéskötést még átme­netileg sem szüneteltetik. Külön felhívják a figyelmet a megállapodások aláírásánál arra, hogy az idei kedvező ta­pasztalatok alapján tovább kell növelni'a szerződések teljesíté­sének pontosságát, a hízott ál­latokat a szerződési határidő, nek megfelelően kell átadni és a húsipari üzemeknek is az ere­deti megállapodás szerint kell fogadniuk az állatszállítmányo­kat. A sonkasertés-értékesítési ak­cióról- — a korábbi évek gya­korlatának megfelelően — csak később intézkednek, miután számbavették az igények és a termelési lehetőségeket. (.MTI) Kirgizia - 25 százalékos forgalomnövekedés A kirgiz köztársaságban az ötéves terv kezdete, 1971 óta több mint 25 százalékkal emel­kedett a kereskedelmi forgalom. Mind többen vásárolnak sze­mélyautót, motorkerékpárt, te­levíziós készüléket, hűtőszek­rényt, bútort és más tartós fo­gyasztási cikket Többet költe­nek a kultúrára is. A lakosság vásárlóképességé- nek növekedése a reáljövedel­mek állandó emelkedésén alap­szik. Az utóbbi 8 évben ez csak­nem 40 százalékkal nőtt, míg az alapvető cikkek árai Szovjet- unió-szerte változatlanok. (BU- DAPRESS—APN) A tanyákról a városba mentek tam múlik. Az én feladatom, hogy őrizzem a határt és meg­akadályozzam a könnyelmű em­beréltet a nagyobb hibák elköve­tésében. A két fiú neve bekerült a ha­tárőrizeti naplóba. A mi nevünk a „Halhatatlanok” -elnevezésű albumba. Azt hiszem, mindket­tőnek sokáig megmarad a nyo­ma. TAVASZ A Leshegy megmozdult El­tűntek a fehér foltjai. A márci­us rózsaszínűre változott. Már sorakoztak a szőlőkarók, vége a nagy, lusta, téli kuszaságnak. Metszik a szőlőt, közben meg­megnyitnak egy hordót, mert il­lik megízlelni, vajon a mihasz­na, garázda tél hagyott-e maga után valami jót is. Hagyott bi­zony, Szilájáig van már a bor­ban, vérpezsdítő ' tűz költözött bele, amíg fehér bunda alatt aludtak a borházak. Vízzel, hólével telnek meg a kádak, a vizesárkok. A taligaút olyan sáros, olyan kátyús, hogy csak kevéske terhet rakhatnak a télen meghizlalt öszvérekre. Pattognak már a fűzfák rügyei, nyitnak rajta a bojhos barkák. A legények kalapja mellett hó­virágok fehérlenek, zsenge kis ibolyafejek kandikálnak ki az avar alatt. Az asszonyok pedig a könnyebbik kendővel takarják váltókat, mellüket, színesebb fejkendőt kötnek, így kacérkod­nak az érkező tavasszal. Csattognak a metszőollók, ko­pognak a szekercék, kalapácsok, így van ez minden tavasszal. Amit a tékozló tél gorombán összetör, azt ilyenkor újjáte- neatik Kicserélnek egy szolga­Tíz év alatt 10 millió forint fejlesztésre Pusztaföldváron fát, egy korhadt mestergerendát, egy szúette küszöböt, egy-egy megtépett lécet a zsatógáteres ablakon. Akad munka Ilyenkor az asz- szonyoknak is. Friss mésszel, ri­tkító kék festékkel újra pingál- ják a borház falát. Hadd lássák az erre tévedők, hogy takaros asszony van a háznál, nem ül ölhetett kézzel. A gyerekek szá- - ját is be lehet fogni. A poros aszú-fürtöket ilyenkor szedege­tik le a gerendáról. Az aprósá­gok elmajszólják, elnyammog- nak rajta. Egy-egy szakajtóra való dió, mandula, mogyoró is kerülközik a sutyoriban. Hogy mi az a sutyori? Én csak ak­kor tudtam meg, amikor benne ültem és hallgattam a mesét, a jóízű adomákat, a vaskos tréfá­kat. A sutyori olyan szoba féle, olyan 'betyártanya-féle férfi­menedék. Illendő, hogy legyen benne egy valamirevaló nyoszo- lya, de a legfőbb bútordarab a nagy asztal, s körülötte nyolc­tíz szék. Egy tisztességes sutyo­riban feltétlen lehet találni egy jó darab füstölt szalonnát, tava­lyi sódart, néhány fej vörös­hagymát, nyitott bicsakot, s megannyi poharat, lopót, csatos üveget, kukoricacsutkát — dugó helyett — és legalább egy árva citerát. Mondják az Itteniek, hogy a sutyori, az attól sutyori, hogy a jó barátok, cimborák itt jönnek össze a másnapra nem használható napokon, aztán su­tyorognak, kibeszélik magukból az örömet, a bánatot, megitat­ják a barátokkal azt a bort, amit másra már nem lehet használni. A sutyori amolyan politikai fó­rum, ez a leshegyi parlament (Folytatjuk) PusztafS’dvftr. ízlelge­tem a nevet, puszta... földvár és gondolataimban felrémlik a név­adó vár sziluettje. — Még jól kivehető manapság is a község déli részén húzódó földsánc, amit valószínűleg a tatártámadások idején építettek. Az itt tevékenykedő lelkes pe­dagógusok helytörténeti mun­kában dolgozták fel a község történetét, annak is főleg a fel­szabadulás utáni évek történé­seit. Ebben a munkában olvas­hatjuk, hogy a falu feltételezett alapítása az 1400-as évek dere­kán lehetett — mondja Molnár András, a tsz-párttitkárból lett tanácselnök. Ülünk a hűvös tanécsházi szo­bában és egymás után peregnek az utóbbi harminc esztendő tör­ténelmének lapjai. A 45 előtti idők sem a falunak, sem a ben­ne élőknek nem túl sok jót je­lentett. Egy korabeli statisztika szerint 3500 volt a lélekszám, s közülük 507 embernek volt egytől öt holdig terjedő földte­rülete. Száznyolcan rendelkez­tek húsztól száz holdig terjedő területtel és egy földbirtokos volt ezer holdnál nagyobb rész- szél a határban, gróf Wincháel Dénesné. II grófnő birtoka távolabb esett a falu központjától, s hogy a cselédek kéznél legyenek, kö­zel a birtokhoz házhelyeket osz­tott ki, s így van meg még min­dig két kilométernyi rés a köz­ség és az új falu között. Két termelőszövetkezet ala­kult a kiváló adottságú földe­ken, a Lenin és a Dózsa, ame­lyek nemrégiben egyesültek. A volt cselédek kései unokái jól gazdálkodnak a 25 aranykoronás földön. Főleg külterjes gazdál­kodást folytatnak, s a termelő- szövetkezetben a növényter­mesztés a meghatározó. Tavaly például búzából 47,2 mázsás ter­mést takarítottak be hektáron­ként. A tagok jövedelme 1974- ben 29—30 ezer forint volt. Míg válamikor a falu alapí­tásakor Száján- és Klárafalvá- ról települtek ide az emberek, addig ma már az a jellemző, hogy fogy a falu, de főleg a kör­nyező tanyavilág népe. Ezt a község vezetői nemcsak az öre­gedéssel magyarázzák, hanem inkább azzal, hogy egyre többen adják fel az igaz még jól jöve­delmező, de kényelmetlen és sok testet, lelket fárasztó tanya­si életformát. A termelőszövet­kezet, amely egyre erőteljeseb­ben gépesít, már nem tud annyi munkát biztosítani, mint vala­mikor a kezdet-kezdetén, s ezért sokan a közeli Orosházára járnak el dolgozni, vagy leszer­ződnek a Kőolajipari Vállalat­hoz, s elmennek olajbányász­nak, vagy csővezetéket építő munkásnak. A legutóbbi néoes- ségösszeírásnál mindössze 2400 lelket számláltak a községben. Fogy a tanyavilág. Százhú­szon három már csak a környező tanyák száma, egyre több a la­katlan. A meglevők közül mind­össze 19-ben van villany, a töb­bibe még petróleumlámpa vilá- gít. Gondolkozásra késztető ada­tok ezek, s egy kicsit groteszkek is, hiszen nem messze innen ha­talmas olajszlvattyúk bólogat­nak a sárguló búzatáblák közt. Kevesebb a falu lakossága, de nem kevesebb, sőt talán egyre több a tanács gondja. Igaz, nem évtizedekkel, sokkal nagyobb időegységgel lehet mérni azt a gazdasági, kulturális fejlődést, ami harminc év alatt itt végbe­ment. A tanácselnök sorolja hosszasan, s főleg azokról be­szél részletesen, amelyeket közel egy évtizedes munkássága alatt értek el. Iskolai napköziotthon épült, buszgarázs és váróterem, vágóhíd, új mázsaház, kétezer négyzetméternyi, korszerű jár­da — s ezzel összesen 24 kilo­méter a községben levő járdák hossza —, fúrattak öt kutat, s most már a vízmű létrehozásán törik a fejüket Mintha csak végszóra történ­ne, kopogtattak az ajtón. A me­gyei tanácstól érkeztek, s az­iránt érdeklődtek, hogyan áll a vízműtársulás ügye? Sajnos — mondta a tanácselnök — anya­gilag még nem állunk úgy, hogy a következő ötéves tervben hoz­zá lehetne kezdeni. Különösen akkor nem, ha ehhez nem kap­nának valamilyen segítséget fel­sőbb szervektől. Aztán újra visszakanyarodunk a mához. Csaknem egymillió fo­rintot költöttek — és gyakorla­tilag megoldottnak tekinthető a községben a csapadék és bel­vízleeresztő csatornahálózat építése. Építettek egy átemelő szivattyútelepet is, amely ne­gyedmillióba került. Korszerű­síteni kellett a két falu között húzódó villanyhálózatot, ott is, itt is építeni kellett üzleteket. A tanács, hogy minél közelebb kerüljön egymáshoz a két falu- rész, 25 házhelyet osztott ki a kövesút mellett. S ha már a fej­lesztésekről van szó, elmondja Molnár elvtárs azt is, hogy bi­zony nagyon arányosan kell a kommunális, szociális létesít­ményeket fejleszteni mind a két részen. I k^zsén lakossága látva a ( vezetők erőfeszítéseit, nem vár­ja karba tett kézzel az álmok megvalósulását. A Hazafias Népfront községi bizottsága a fő mozgatója itt is a társadalmi munka szervezésének. Az el­múlt években négyezer négyzet- méter parkot létesítettek újfa­luban. s évenként fásításra, szé­pítésre 220 ezer forintot fordí­tanak. A lakosság az elmúlt esz­tendőben is derekasan kivette részét a társadalmi munkaakci­ókból. és az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke meg­haladta a 310 forintot. Ezzel az összeggel tavaly a második he­lyen végeztek a községek közötti versenyben. Évente jelentős összeget, százezer forintot költe­nek a járdák korszerusitéséra, szélesítésére. Nincs egyetlen ut­ca sem, ahol legalább az. egyik oldalon pe lenne megfelelő jár­da. És mivel dicsekedik legszíve­sebben a tanácselnök? Van ilyen több is. Első helyen emlí­tette, hogy olyan szép házasság- kötő termük van, amelyet meg­irigyelhetnének bárhol a járás­ban. Ennek következményeként a házasulandó fiatalok 90 szá­zaléka itt mondja ki a boldogító igent. De ugyanilyen arányban kapják itt meg az újszülöttek is az utónevüket. A másik büsz­keségük a most épülő tornate­rem, Ilyennel sem dicsekedhet minden község a járásban. Ha minden jól megy, jövőre már ebben a szép, nagy tornaterem­ben sportolhatnak a pusztaföld- vári gyerekek. Ügy tervezik, ezután arra „spórolnak”, hogy felépítenek egy új háromtanter­mes iskolát. Egyre több a gye­rek, kell a hely. Ipa?, Pusztaföldvár részleges alsófokú központként van kije­lölve, Ez meghatározza fejlődé­sünk ütemét is. Mégis megtalál­ják a módját, főleg a társadalom összefogásával, hogy évről évre fejlesszék, gazdagítsák a közsé­get. A termelőszövetkezet közö­sen a tanáccsal segíti a kultúr- ház korszerűsítését, amelyet ha­marosan megkezdenek. Ebben az évben 300 ezer forintot for­dítanak a fél évszázados épület korszerűsítésére, csinosítására. Jelentős társadalmi munkát is felajánlottak a lakók, hiszen szívesen veszik birtokba a nagy­termet egy-egy lakodalomkor. A községben még adnak arra, hogy minél nagyobb legyen a lakodalom, amelyen 200—250-en is részt vesznek. Gyűlik is a pénz a menyasszpnytánckor. Van miből adni. A község taka­rékpénztárában öt és fél, hat­millió forint az állomány, ezen­kívül kétmillióra tehető az az összeg, amit a tsz takarékjában őriznek. Nagy az építési kedv. Évente 10-12 új épület magaso­dik, csaknem hetven személy­gépkocsi, 110 motorkerékpár közlekedik olyan, amelynek tu­lajdonosa a község lakója. Több mint félezer tévékészülék van és se szeri se száma a rádiókészü­lékeknek. A személyes boldogu­láson túl a tanács az utóbbi tíz évben kereken tízmillió forintot fordított a község boldogulására. 8 vaiam Kori földvár vé­dői ha feltámadnának, bizonyára jobban megrémülnének a mos­tani fejlődés láttán, mint vala­mikor az ellenségtől. De így van ez jól, halad a világ, s benne Igen szépen haladnak a puszta­földvári emberek is. Béla Ottó Készül t földváriak büszkesége, i tarnateseia

Next

/
Thumbnails
Contents