Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Emlékezés Szinyei Merse Pálra 9 KOROST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Lilaruhás nő Kiállításról-kiállításra, K épzőművészetünk országos ünnepi rendezvényeinek keretében megnyílt júniusban a Műcsarnokban a nagy bemutatók sorát lezáró jubileumi iparművészeti kiállítás. Nehéz a krónikás helyzete, mert egyszerre kell szószólója lennie örömnek és panasznak is. Nehéz volna eldönteni, hogy a Videoton Gyár, a Pamutnyomóipari Vállalat vagy a Magyar Divat Intézet ipari formatervezői arattak-e nagyobb sikert vagy esetleg mások — beleértve az egyedi kiállítókat is, így például Mikó Sándort, akinek népművészeti színekre emlékeztető modem kerevetét sokan megcsodálták. Jómagam, mint egykori csabai lakos, érthetően szívesen nézegettem a „Csaba” Háziipari Szövetkezet, által gyártott — Németh Éva tervezte — szép faliszőnyegeket vagy Tevan Margit finom ötvösmunkáját, és az is érthető, hogy megdobogott kicsit akkor is a szívem, mint valamikori palotainak, amikor megpillantottam a Rákospalotai Bőrés Műanyagfeldolgozó Vállalat szép és praktikusan korszerű táskáit. Ámde azt is rögtön meg kell jegyeznem, hogy a legnagyobb táskába se lehetne belegyömöszölni azt a sok panaszt, amit az egyszerű fogyasztó fűzött a vendégkönyvbe írott gratuláló sorokhoz. „Itt nincsen bóvli, de az üzletekben igen” — „Mikor lehet kapni is majd — méghozzá tűrhető árakon —, ami ma még inkább csak mintadarab bútorban, ruhában, különféle használati tárgyakban”. Persze, olykor talán már túlzottak is ezek a panaszok. Mindenesetre, . ha mindent összeadunk, akkor valahogy így lehetne summázni a véleményeket: „már ez is valami, sőt nem is akármi, amit a kiállítás bemutat, jelez”. S ezzel iparművészetünk, ipari formatervezésünk most jó buzdítást kapott — talán nem is először. Mi az oka, hogy olyan nagyon nehéz itt a kibontakozás? Az iparművészet fejlődési nehézségeit — és épp ezért már elért igazi nagy eredményeit, képzőművészetünk egészének eredményeivel és gondjaival együtt — teljesen érzékelni akkor tudjuk, ha ezt a témát is egy komplex, sokoldalú összefüggés keretében közelítjük meg. A művészet épp úgy az ösz- szefüggések sűrű láncolata, mint a gazdaság, mely végső fokon a művészetet s vele az iparművészetet is meghatározza, determinálja. A jubileumi kiállítás első terme — mely történeti áttekintést kíván adni — éppen ezért joggal kezd azzal a tétellel, hogy a felszabadulás előtti évtizedek környezeti viszonyait elsősorban a szegénység és a kispolgári ízlés jellemezte. Néhány korabeli tárgy jelzi, hogy haladó szellemű iparművészek az adott lehetőségeken belül miként igyekeztek megteremteni a korszerű magyar iparművészetet. Az első terem tájékoztat — tárgyak szép galériája és a mesterségeket jelző táblácskák valóságos erdeje közepette — arról is, hogy kormányzatunk létrehozta az • Ipari Formatervezési Tanácsot, melynek feladata az ipari termékek színvonalának további emelése és az ipari formatervezés irányításának javítása; hogy az ipar- művészeti oktatást 1949- ben főiskolai szintre emeltük, ahol évente 40 hallgató fejezi be a tanulást. Ez az első terem igyekszik tudatosítani a látogatóban, hogy szocialista társadalmunk tárgyi kultúrájában a célszerűség és szépség harmóniája érvényesül s ennek megteremtése az iparművészet feladata. S hogy ez nem álom, azt az egymás után sorakozó kiállítótermek gazdagsága bizonyítja. Illetve... van, ami azért álom még. De meddig és kin és min múlik, hogy a szép „álmokból” mielőbb valóság is lehessen — minél több ember számára?! T érjünk vissza kicsit az idézett megállapításhoz, a szegénységhez és a kispolgári ízléshez. Ez nem automatiban is csak általánosságban volt igaz. Azonban „szegénység”, ha nem is a régi értelemben és méretekben, de ma is van, s a kispolgári ízlés talán nagyobb méretekben létezik, semmint azt az életkörülmények indokolnák. Különféle vásári bizsukat és giccseket országszerte gyártanak, árulnak és vásárolnak. Ezek a holmik aránylag nem drágák, épp ezért eléggé kelendőek. De mindez csak egyetlen oldala a témának, melynek még számtalan más oldala is van. Mindenekelőtt az, hogyan lehetne fokozni az ipari formatervezés hatékonyságát, hogyan lehetne elérni, hogy az elavult holmik, tárgyak gyorsabb ütemben cserélődjenek ki a hozzájuk kötődő elavult nézetekkel együtt? Mindez technikai kérdés is, anyagi kérdés is, szemléleti kérdés is. Az iparművészet jubileumi kiállításán jóleső érzés volt látni a gyermekjátékoknak, a lakás használati és dísztárgyaknak, az utcai, munkahelyi környezetnek és az öltözködésnek egyszerű, szép mintadarabjait, melyek közül azért egy-egy bizonyára kapható is már. Mindenesetre harci feladat — ahogy mondani szoktuk —, hogy a fejlődő gazdálkodás és a fejlődő tudat talaján felerősödjön az az anyagi és ízléskultúra, és nem Utolsósorban a gyártási technika is, mely lényeges feltétele az iparművészet további fejlődésének, az ipari formatervezés kezdeményezései elterjedésének. Olyan megyében, mint Békés, ahol a népművészet hagyományai igen sokrétűek, s ahol modem ipari kultúra is kibontakozott, jószerivel inkább csak szervezési kérdésnek tűnik, a lehetőségek és igények sikeres párosításának, hogy a jelenleginél is több művészi értékű, szép és ízléses használati tárgy és dísztárgy születhessen a dolgozó tömegek által is elérhető árakon, r Ü gy gondolom, végezetül azt is le kell írni, hogy a téma nehezen kimeríthető, hogy meghaladja az egyes ember áttekintési lehetőségeit, hogy tehát itt is sokféle vélemény összegyűjtésével lehetne pontosabban felrajzolni a jelent és a továbblépés módozatait. Az iparművészeti kiállítás a felszabadulás jubileumi évfordulójához méltóan egy nagy átalakulási, tisztulási folyamatot tükröz és a látvány erejével is serkent a további küzdelmekre, iparművészetünk gazdagodása ra. Százharminc éve — 1845. július 4- én Szinye-Űjfalun — született Szinyei Merse Pál, a magyar festőművészet kiemelkedő alakja. Műveiben általában kerülte a patetikus hatásvadászó ábrázolásokat. Különösen a mindennapi életből vett témái hatottak korában merész újításként. Leghíresebb alkotását, az 1872-ben festett Majális-t a teljes közöny és meg nem értés fogadta. A Majális csak jóval később a Műcsarnok 1896. évi kiállításán aratott elsöprő sikert. Szinyei érdeklődését kezdettől fogva a táj, a természet, a napfény festésének problémája kötötte le. Természettanulmányai művészetének kis gyöngyszemei. Festészetének fő motívuma a szabad természetben ábrázolt ember, Iparmüvészetiink tükre a Műcsaruokkan Majális kus összefüggés és a múlt- Berecz Miklós
