Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Forgácsok FUadelfi Mihály önéletrajz vergődve kövek kösd mégis szállva sokak karjában is mindig árva SÍR VERS vergődve kővek közi mégis szállva sokak karjában is mindig árva ez volt ki bolyong itt alant nem kötötte örvény nem fogja hant DEDIKÁCIÓ a Te kezed mely mégis megkötött.. áldott légy Te az Asszonyok között ÖTEZER METER »fám, mereved!* a karma Nem bírom tovább.... — Bírni kell! Bírni! — biztatom magam. Altató Mikes Retails elaludj elaludj eresz alatt ringatnálak elaludj elaludj könyvespolcon pólyálndlak elaludj elaludj ez a* világ végtelen nagy elaludj elaludj hármunknak is végtelen nagy elaludj elaludj nines benne hely egy bölcsőnek elaludj elaludj háromszor hat az tizennyolc elaludj elaludj az tizennyolc négyzetméter elaludj elaludj ez « világ végtelen nagy elaludj elaludj ablak alatt bogár búvik elaludj elaludj korom-ette üvegén át — elaludj elaludj — napnyugtakor csillag cselleng A városi sporttelep vőrössalak futópályáján ja­vában tart már a vidék at­létáinak versenye, amikor az ötezer méteres síkfutás résztvevőit szólítja ellenőr­zésre a versenybíróság el­nöke. A döntő tagjai pon­tosan 37 perc múlva raj­tolnak. — Van még Időm a be­melegítésre ... Hát igen, idáig is eljutottam. Az elő­döntő aránylag könnyen ment — mondom magam­ban, mialatt átmozgatom izmaimat. — Az időered­ményeim alapján akár do­bogós is lehetnék ... Rövi­desen be kell fejeznem a melegítést. Ott, ott az ed­zőpálya túlsó végén jó lesz Körülöttem ismerő­sök, régi barátok. Egy-egy szóval üdvözöljük egymást, majd folytatja mindenki a megszokott gyakorlatokat, mozdulatokat Izgatott vagyok, vagy ta­lán ideges? Most ez mind­egy. A melegítőm tiszta víz. A lábaim remegnek, amint leülök a zöld pázsit­ra. Van még tizenöt percem, A futócipő előkészítve, akár indulhatnánk is. A trikóm a sporttáskában maradt el kell hoznom, közben sétálhatok is egyet. Az idegesség fokozódik, szí­vem egyre erősebben lük­tet torkom kiszárad. — Mi van öregem? — szól az ötezres egyik részt­vevője, miközben ballagok a táskámért. — Nagyon fe­hér vagy — ö a verseny esélyese. — Nagy a hőség! — da­dogom. Hói van a trikóm, itt kell lennie a táska mélyén. Alig találom meg, s a raj­tig csak nyolc perc van hátra. Sietek, mert többen már rajtra készen üldö­gélnek a gyepen. Cserélem a ruhát, s közben számo­lom, hányán is indulunk. Nyolc, igen nyolc dobogó­ra vágyó s a kilencedik vagyok én. Az indító há­rom perccel előbb jön oda, gépies, mint mindig. Nyu­godt hangon, még egyszer ismerteti a rajtolás szabá­lyait. Csak szófoszlányok érnek a tudatomig. A né­zőtéren a nyolcszáz méte­res döntőt tárgyalják. Nem érdekel. Az utolsó ellenőr­zés megtörtént, az időmé­ra esafc eltévesztették, hon­nan is jöttek és hová tar­toznak? Akik a kerék-el­mélet perclovagjai inkább: fent vagyunk, hát használ­juk ki alaposan. Miről van itt szó mégis? Nagy és alapvető dolgok­ról? Ritkán. Inkább kis bratyikrót, összekacsintá- sokról, mindent-elintézünk- egymásnaik újféle módijá­ról; de úgy is mondhat­nám, azokról van szó eb­ben a regényben, akik el­veszítették kezükből Ariad- né-fonalát, pedig az a nép­hez kötözte őket egykor. Mert más a látszat és más a valóság! Mert megma­gyarázni sok mindent lehet, de bizonyítani már keve­sebbet. Varga Imre regénye bi­zonyít. Azt bizonyítja, hogy vigyázni, és embermódra, becsülettel élni ma alapos követelmény. 0e már ezek után csak szószaporítás lenne min den sorom, hiszen meg­egyeztünk, Tisztelt Olva­sóm. hogy Varga Imre re­gényének cselekményét úgysem mesélem el. Kérem inkább Önöket, hogy ve- gyék kézbe és ne lepődje­nek meg, ha az első be­kezdés után ugyanolyan vágtában érkeznek a vé­gére, és ugyanolyan él­ményben lesz részük, mint nekem volt. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975.) Sasa Ervin Kelkavart, megdöbben­tett, megnyugtatott és őszinte tiszteletre hangolt a könyv, a regény, korunk egy szakaszának vidéki kulcsregénye, Varga Imre: össze-visza ivadékok című könyve, amikor elolvas­tam. Egyvégtében és egy- vágtában, ideges gyomor­ral és felsóhajtó ötperces pauzákkal, hogy szép az élet, és nincs igáza Gár donyi Gézának, amikor még kezdő író-újságíró ko­rában. ipszilonnal írta, hogy Ygazság, némi iró­niával, természetesen. Mert valahol mégiscsak van igazság, és van elégté­tel is; van remény, hogy tisztábbak, emberebbek le gyünk. Ha nem is egy­szerre, és fényes-talárosan, hanem hétköznapian és egyszerűen, úgy is jó, vagy akkor még jobb. Nem tudom, szüksége van-e az olvasónak arra, hogy elmeséljem Varga Imre regényének cselek­ményét. Persze, töprengek közben, az sem lenne rossz. A hatásáról viszont, amit rám gyakorolt, már írtam fentebb néhány suta mon­datot, mert képtelenség lenne erről jól fésült, ke- rekded kinyilatkoztatásokat tenni; mert ez a hatás idegesítően bonyolult, és közben mégis alapvetően egyértelmű. Mondják, és Varga Imre regénye is bizonyítja, hogy az igazság nem megfogha­tatlan és nem sokértelmű. Az igazság egyértelmű. Felszabadítóan nagy él­mény, a katarzis élménye, igen, azé. Amikor azt ér­zem: igy van, én is így Írtam volna meg; amikor azt érzem, hogy minden rossz és agresszivitás, úr- hatnámság, parvenűség, érdek-szentszövetség, sógor komaság, értemtisztelettel- íőnökasszonység és főnök- úrság célbavétetve, kivetí- tetve, kimerevítve és vé­leményezve van író és ol­vasó által. Egyetlen szóval, ha sűríteni akarjuk: írnél De nem az ember, hanem az embernek rusnyaságai, melyek táptalajt találnak nálunk is, ebben a félteni méltó, új világunkban. ' Aztán azon gyötrődtem, hogy jó) van-e ez így? Ennyire kimondva, ennyi­re kézenfekvőén, dokumen­tum-erővel, visszautasítha- tatlanul. Miért? Talán jobb, ha valamiről nem beszélünk? Elém tolultak különböző kis és nagy tör­ténelmi példák, amikor az elhallgatások és agyonma- gyarázások divatoztak és rombolták az emberi lel­ket, a személyiség erköl­csi arányérzéseit, a fel­szárnyalás, az alkotni akarás lendületét. Nem hú­zok történelmi szakaszokat, hogy mikor és meddig? De azt látnunk kell, és főleg magunkba ágyazva, lé­nyünkké emelve, hogy vi gyázat, akadnak még To­ros Gáborok és Daru Ete­lek, posztfeudális kivagyi­ságok, akik megint és új­rők is készen állnak. Az indító a rajtvonalhoz szó­lít. A táv tizenkét kör, a hőmérséklet 25 fok. Na mindegy! — Figyelem!..: Felké­szülni !... — hallom az in­dító szavait. Szívem a tor­komban dobog, lasabban szedem a levegőt, így nyug­tatom magam. Megállunk a rajtvonal előtt Élesen vág a leve­gőbe az indítópisztoly hang­ja. Lökdösődünk a pálya szélén, most kell a jó he­lyet kiharcolni. — Még tizenkét kör! — hallom az időmérők egyi­két. A mezőny közepén fu­tok, ez egyezik az edzőm taktikai utasításával is, A második körben még gyen­ge az iram, — Erősíteni, erősíteni... — motyogom félhangosan, de a többieknek is ez a szándéka. — Elrohannom sem szabad már az elején — próbálok vigasztalódni, amikor elhúz mellettem az egyik futó. — Hát persze, ő az, igen a nagy esélyes! Vele tar­tok, egyszerűen nem ' ha­gyom, hogy elmenjen! — Még hét kör... — megint az időmérők zök­kentenek ki a gondolata­imból. — Erősíteni, erősíte­ni! — dobol agyamban erőszakosan az akarat Nyújtom a lépteim, feszí­tek a karmunkámon. Két futót lehagyok, egy köz­ben feladta a versenyt, te­hát nyolcán vagyunk. Most a harmadik helyen futok, elborítja arcomat a verí­ték. Ha letörölném, kies­nék a ritmusból. Inkább hagyom, hogy még ez is kí­nozzon, mert már csak négy métert kell behozni az esélyes mögött — Hajrá, hajrááá ... — biztatnak a pihenők* de vajon kit? A kanyarban hátra né­zek, s látom mögöttem futnak sorban a többiek. A távolság köztünk kétszáz méter. Fáradt-örömmel ve­szem tudomásul. Most már csak a nagy ellenfél ' van hátra. S megnyújtom a lépteimet, máris itt vagyok mellette. Négyezer méter, sok min­den változhat. De a meg­szerzett helyet nem adom! Egy év megfeszített munka ja ez a verseny. Ki kel! tartani, ki fogok tartani!!! — Még két kör! — ki­ált be az időmérő a pályá­ra. Nagy a hóség, az Iram, és nagy a tét. Fáradok, de 6 is fárad. Lihegve, gör­csösen próbálunk erősíte­ni, biztosítani az elért po­zíciónkat. Cserepesedik # Megszólal a kisha­rang. Jelzi az utolsó kört. Most dől el, ki nyeri a versenyt. Előttünk fut né­hány méterrel az utolsó versenyző. Észreveszi, hogy előzni akarunk. Félre áll, hagyja, hogy menjünk. Szinte egyszerre lépünk. Előttem a nagy ellenfél. Igen nagy, de nemes ellen­fél, mert közülünk valaki most veszít. Lesz ami lesz, mindent beleadok. Megelő­zöm! Még 250 méter. Az öklöm görcsös szorí­tása nem enged. Most elő­ször a verseny alatt az élen futok. Szemeim elfá- tyolosodnak az erőlködés­től. Alig látok. Lábaim do­bogva tapossák a vörös sa­lakot. Az előny már öt mé­ter. De az ellenfél félelme­tes tempóban száguld utá­nam. Mindjárt megelőz! Erősítek. Egy hajszálnyit talán sikerül. — A célegyenesben va­gyunk! Rettenetes, közele­dik! Még egy lépéssel ve­zetek . . Már annyival sem. Erősíteni! Akkor ta­lán sikerül!. Még tizenöt lépés lehet a célig — ci­káznak a gondolataim ösz- sze-vissza. A közönség zúg. blztat Közeledik az ellenfél és a cél. Az ellenfél közelebb van. Szemeim elvakulnak az erőlködéstől. Még min­dig tart! Még öt, négy, három lépés és máris egy vonalban futunk. Két lé­pésen Is eldőlhet minden Akár a sakkban, lépésről lépésre. Itt a fizikai harc­cal párosul az idegek har­ca. — Előre kell dőlnöm’ Nem! Nem dőlni, rá kell dobni magam a céls?alag ra, talán akkor nyerek! — Most! Sikerült! Én ér tem el hamarabb a célsza lagot! — Ezt már a lazító futás közben latolgatom. — Majd eldöntik az idő­mérők. Ez a feladatuk. Teljesen kimerültem, semmire sem tudok figyel­ni, csak a lazítás kénysze­re dolgpzik bennem Tön az edzőm mo­solyog. Kezét nyújtva- gra­tulál az új egyéni csúcs­hoz. Hát megnyertem! Én nyertem meg? Alig tizen­öt perc alatt számot adtam egy év munkájáról. Jóleső fáradtság lesz úrrá rajtam Jönnek az ismerősök, gra­tulálnak, örülök a vállve- regetésnek. A nagy ellen­fél barátságosan mosplyog. Nem haragszik. . mert- itt rfta valakinek győzni és ve­szíteni kellett. ’ Felöltözöm, készülök az eredményhirdetéshez. A dobogó legmagasabb fokáról hallom meghatot­tam amint a hangszóró szétárasztja a stadionra: — Az ötezer« méteres sík­futásban győzött. .. ! Szekeres András Egy regényről és a katarzis élményéről Varga Imre: Össze-vissza ivadékok

Next

/
Thumbnails
Contents