Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

Csak ízlés dolga! E gyik középiskolánk \ tanév­záró tantestületi ülésén olvastam az igazgatói be­számolóban: „Az izlésne- velés egyik nagyon fontos fel­adata legyen a következő tan­évben: tudjanak a fiatalok az alkalomnak megfelelően öltöz­ködni. Nem lehet megengedni, hogy ünnepélyes alkalmakkor foltos farmerban vagy csíkos, ujjatlan trikóban jelenjen meg valaki. Erezniük kell, hogy a szocialista együttélésnek ez is egyik jellemző vonása. De fia egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a tanuló így jött, akkor nagyon nehéz lesz e téren előbbre lépni.” A kitűnő és részletesen, konkrétan elemző igazgatói be­számolóban akadtak még je­lentős figyelem-felhívások a vi­lágnézeti nevelés hiányossága­iról a tanulmányi fegyelemig, ezekről — mivel általános ér­vényességük minden esetben ké­zenfekvő — majd más alkalom­mal. Maradjunk a fenti idézet­nél, á „kényes kérdések” legké- nyesebbikénél, a fiatalok öltöz­ködés-magatartásának vizsgála­tánál. Lám, idézőjelbe tette a „ké­nyes kérdést, mert vélemé­nyem szerint — nem az. Csak azt csinálunk belőle, csak kö­rülmagyarázzuk, és maradunk — némely kori kirohanásaink után — a kényelmesebb megol­dásnál: ..Majd kinövik ezt is, azt is, amazt is. Elvégre fiata­lok!” Azt gondolom, ezzel ássuk meg azt a vermet, amibe ön­nyugtató felnőtt logikánk bele- pottyan. Mert nincs igazunk! Mert nem szabad ráhagyni (nem lenne szabad, ez a telje­sebb igazság!) a fiatalokra a nyegleség, a cinizmus külső je­gyeit: a rongyos, koszos és sok­szor kihívó öltözködést. Az al­kalomhoz nem illőt, ahogy az említett középiskola igazgatója írta; a tiszteletlent. Mert lehet valaki tiszteletlen az alkalom­hoz a ruházatával is, mely azért — divat és ízlés ide vagy oda — bizonyos szempontból ide­ológiai kérdés. És ez a „bizo­nyos szempont” például egy is­kolai ünnepség — legyen ápri­lis 4. —, ahová a diákok egy ré­sze foltos farmerban érkezik. Sarkított példa, igaz, de így vi­lágosabb. Ha számomra fontos az alkalom, amelyen részt ve­szek, megtisztelem az öltöze­temmel is. Ha nem fontos, nem tisztelem meg. Más kérdés, hogy elég baj, ha ezt egy középiskola diákja meg is teheti. Ennyiben, és sok-sok, apró érzelmi vonat­kozásában válhat az ízlés ide­ológiai kérdéssé. Meggyőződé­sem, hogy nem lövünk ágyúval verébre altkor, ha ezt megálla­pítjuk, ha nem nyugtatjuk jö­vőért aggódó lelkiismeretünket azzal, hogy „fiatalok, majd ki­növik”. Ez önámítás, és szomo­rú végeredménye annak, ami­kor könnyebb kikerülni a ne­velés gondjait, mint nekilátni és okosan, hittel, megfontoltan egyre kisebb területre szorítani azokat. Egyszóval könnyebb semmit sem tenni. És ha majd a bu­meráng visszafordul? Akkor ki kit vádol mulasztással? Nincs arra szükség, hogy mint régen, a sapkacímert ferdére csúszásáért huszonötször men­jen el tisztelégve a diák az osz­tályfőnöke előtt. Igaz, hogy nem divat már az egyensapka sem, és a fegyelmezés és rend- reszoktatás ilyen drasztikus esz­közén felháborodna a társada lom; jó szóra és nem „süket szövegelésre” azért szükség len­ne. Mert abban a mondatban, amit az említett középiskola igazgatója írt: „de ha egyszerű­en tudomásul vesszük, hogy a tanuló így jött, akkor nagyon nehéz lesz előbbre lépni” — ebben az is benne van, hogy nagyon sokszor tudomásul vet­ték, és a szülőket sem izgatta (sem előbb, sem később) cseme­téjük öltözete, a „szerelés”, amelyben ünnepi alkalomra in­dult. Nem akarok messzire menni, pedig rengeteg pro és kontra bizonyíték jut eszünkbe, ha íz­lés-divat dolgában vitatkozunk. Egy azonban biztos, a fiatalok neveléséhez, személyiségük for­málásához, világnézetük kiala­kításához az is hozzátartozik^ hogy megtanuljanak mindig az alkalomhoz méltóan öltözködni. Az ízlés, a jó ízlés személyi kul­túránk része, nem velünk szü­letett tulajdonság. Megtanulhat­ják, ha erre is tanítják őket. Ha az iskola, a tanár hatása, példája az erősebb. A vonzóbb! Ha a szavakhoz (ha vannak egyáltalán!) a példa is társul. Valaki, országos közművelő­dési tekintély, azt mondta egy­szer: „meglepő eredményekre jutnánk, ha felmérnénk az íz­lé sorientációt". Egészítsük ki az­zal, hogy altkor is akadna meg­lepetés, ha azt mérnénk fel: honnan jön, milyen ideológiai mozgásirányból ez az orientá­ció? A módszerek, megjelenési formák változatosak, jelenték telenek és jelentősek is. Elve zethetnek a divattól, az ízlés ezer formáján át a szokások, a nem éppen közösségi szokások sugalmazásáig és kialakításáig. Az igazgatói jelentés tetszett nekem, nem tagadom. Mert nyílt, őszinte, kendőzésmentes aspektusa, a fiatalokért aggódó pedagógus szíve-értelme mély­áramaiból érkezett. Nem fúj ri-' adót, nincs szükség erre. Csak odaszól csendben tanártársa­inak: törődjünk ezzel is többet! T örődünk ezzel egyáltalán annyit, hogy van mit többre fokozni? Előlegez­zük önmagunknak az igent.. Sass Ervin Megnyílt az V. Pécsi Ipari Vásár 4 pénzügym iniszter üdvözölte a kiállítókat szombaton délelőtt ürrnepé- esen megnyílt az V. Pécsi .pari Vásár, amelyen több mint háromszáz hazai és külföldi vál­lalat. szövetkezet mutatja be termékeit. Az eseményen jelen voltak Baranya megye és a város párt-, állami és társadal­mi vezetői, a kiállító vállalatok képviselői, valamint szovjet, bolgár és jugoszláv delegációk. Az 1969 óta ötödik alkalom­mal rendezett ipari vásárt Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy gazdasági fejlődé­sünk. gazdasági kultúránk pécsi seregszemléjét ugvan helyi tár­sadalmi és anyagi erők hívták életre, de a rendezvény jelen­tősége túlnő a város, a megye határain. A kiállító hazai vál­lalatok fele az ország más tá­jairól, sőt számos közülük kül­földről jött. Dt Faluvégi Lajos megnyi­tó beszéde befejezéseként a kormány nevében elismerését és köszönetét fejezte ki mind azoknak, akik a vásár gondola­tát ápolták, a kiállítás előké­szítéséhez, megrendezéséhez hozzájárultak Az ünnepélyes megnyitó után dr. Faluvégi Lajos a megye és a város vezetőinek kíséretében megtekintette a közel húszezer négyzetméter teirületet elfoglaló vásárvárost (MTI) | Kis emberek nagy üzemekben Hansnos vakáció diákmódra — Szeptemberben az iskolá­val voltunk itt dolgozni. Gon­doltam jól jönne egy kis pénz a nyárra, hát megpróbáltam elhelyezkedni — mondja Nagy László a Békéscsabai Konzerv­gyárban. Egyike azoknak a diá­koknak, akik a vakáció ideje alatt ide jöttek dolgozni né­hány hétre. — Június 27-e óta vagyok itt. Nagyon jól érzem magam. Ott­hon csak unatkoznék, itt mindig van mii csinálni Persze a legfontosabb, hogy ke­resek. Egy motorra fáj a fogam. A pénz fele már megvan, a hiányzó összeget ezzel a kere­settel pótolom. A kérdésre, hogy jövőre is eljön-e, kissé felhúzza a vállát. — A vízműben tanulok, most megyek másodikba. Jövőre már nyári gyakorlatunk lesz, így nem valószínű, hogy engedé­lyezi az iskola, hogy máshová is jelentkezzek. Persze ha le­het újra jövök. Szűcs Judit, aki ugyancsak itt dolgozik, az első napról mesél. — Megmutatták, hogy mit kell csinálni. Akkor éppen a borsó csomagolása volt a dol­gunk. Esztike néni, a csoport- vezetőnk szívesen segít azóta is, ha valami nem megy. Apu­kám ajánlotta, hogy jöjjek, ő is itt dolgozik. Nagyon meg­tetszett a gyári élet. Az egész­ben csak egy nagy hiba van: délelőttösök vagyunk, korán kell felkelnünk. Én például Békésről járok be és hatra benn kell lennem, ha tetszik, ha nem. Jutka Is tudja már, hogy mire költi a fizetését. — Nyár végén a család a Balatonra utazik. Oda kell a pénz. Remélem azért marad any- nyi belőle, hogy a szüleimnek is segítsek; a tankönyveimet én veszem meg. Tervezget, latolgatja ml a legfontosabb, Igazi felnőtt mód­jára osztja be a számára hatal­masnak tűnő fizetést. Később azt meséli, hogy az üzemben igazi felnőtt embernek nézik: — Az Iskolában csak diák va­gyok. Otthon, és azt hiszem minden családban így van, még harmincéves koromban is gye­rek leszek. Itt a gyárban egész más. Feladatunk van, amelyet felelősséggel el kell látnunk. Azt csináljuk, amit az idősebb dolgozók. Szükség van ránk. Azt hiszem jó iskola ez a né­hány hét, az élet általános Isko­lájában ... Horváth Imre, aki a Kner Nyomdában helyezkedett el, szinte ugyanezzel kezdi a be­szélgetést. Csak éppen más sza­vakkal fogalmazza meg. — Amikor az ember idekerül, először minden zavaros, érthe­tetlen. Aztán körülnézünk ala­posan, és néhány nap múlva már látjuk ki mit dolgozik, hogy megy a termelés. Egyre otthono­sabban mozgunk ebben a nagy családban. Már arra is gondol­tam, ha leérettségizek, ezt a munkát választom. ' Imre 1800 forint keresetre számít. — Apám azt mondta, a felét „lefoglalja” és vesz nekem egy öltönyt, mert a régit kinőttem. A szénhidrogéneken alapuló vegyipar gyorsított fejlődése érdekében két évvel ezelőtt hagyta jóvá a kormány a pet­rolkémiai központi fejlesztési programot A fejlesztésben messzemenő­en figyelembe vették a szocia­lista országok közötti nemzet­közi munkamegosztás lehetősé­geit, #amelveket hosszú lejáratú kooperációs egyezmények alap­ján használnak ki. Így a ma­gyar—szovjet petrolkémiai, lcaucsük és kaucsuk-alapanyag- gyártási egyezmény, a magyar— lengyel szintetikus szál és poli­mer kémiai egyezmény, a ma­gyar—román szintetikus kau­Igaza van, én nem öltönyt ven­nék. A megmaradt pénzből — amelyet majd valahogy kipóto­lok — egy lemezjátszót szeret­nék. A „valahogy kipótolok” mö­gött persze mindig a szülők áll­nak, akire mindig számítani le­het ... Ez a féllő gondoskodás bújik meg a reggeli ébresztés, a tízóraira csomagolt vajas ke­nyér és a kabátzsebbe csúszta­tott 10 forint mögött is. — Jó hogy jönnek a gyere­kek dolgozni. Manapság kevés az idénymunkás. Ezekben az emberkékben annyi lelkesedés, energia van, hogy már ezért is nyeremény, ha foglalkoztatjuk őket — mondja őszinte elisme­réssel Bordás András, a kon­zervgyár munkaügyi osztályá­nak vezetője. — A haszon két­szeres. Ök is szeretnek ide jön­ni és hasznosan tölteni a vaká­ciót. Évente visszatérnek. Mi pedig, mint mondtam, szívesen fogadjuk őket. A kis emberek tehát nemcsak az iskolapadban, hanem az üze­mekben — az élet Iskolájában is — jól vizsgáznak... Nagy Agnes csuk és kaucsuk-alapanyaggyár­tási együttműködés; a magyar- csehszlovák műanyagcsere­egyezmény módot nyújt arra, hogy a hazai új petrolkémiai beruházásokkal ne csak közvet­lenül elégítsük ki a hazai ter­mékigényeket, hanem az új üzemek exporttermelésének ré­vén a vegyipar fejlesztéséhes fontos import alapanyagokat, termékeket is beszerezzük. A gyorsított fejlesztési prog­ram alapján az ország mű- anyagfeldolgozó kapacitása több minit kétszeresére emel­kedett. ugyanis 1970-ben 120 ezer tonna volt. és az idén vár­hatóan eléri a 250 ezer tonnát as» lüüaüseesEsessscsnsaas Hűanyagfeldolgozás — kétszeres kapacitással PÁSZTOR FERENC; Fiúk a Lesltegyen (REGÉNY) 11. — Csirkefogók! Ez az igazol­vány hamis ... Ez lopott holmi. Mert ezekben az igazolványok­ban ugyebár két jólöltözött egyént fedeznek fel az öreg szemeim. Előttem pedig két se hai, se hús. Amolyan öszvér fé­lék; Mit tehetek én, a törvény éber őre? Vagy nekiállok ma­gam azonosítani^ papírvágó ol­lóval, miegyébbel kurtítgatok ezeken a szép szőke fürtökön, amíg csak ki nem derül az igazság, vagy lecsücsültetem önöket a fogdába, és leküldöm az igazolványokat az illetékes rendőrkapitányságra azonosítás céljából. A fogdánk egy kissé hűvös, de száraz és tiszta, a kosztunk kitűnő, de vendégig tásra nem rendezkedtünk be. Nem is tudom mit tegyek. — Értitek — mondja a két fiúnak az ügyeletes, aki már any- nyi csínnyel, annyi huncutsággal iratkozott fel a halhatatlanok közé. Mert nekünk is van egy panteonunk. Mindenki bele­kerül, aki valamilyen jeles tet­tél emlékezetessé teszi a nevét — Nem beszélhetnénk azzal a box-bély mesterrel? — kérdi félénken az egyik fiú. — Ha nagyon akarjátok, szólhatok neki. Remélem, befe_ jezte már az éjszakai nyugodal­mat. Van egy rassz szokása, ha idő előtt kiverik a szeméből az álmot, akkor menthetetlenül kopaszra nyírja azt ami az ol­lója elé kerül. Nem tesz kivé­telt, még a tábornokot is meg- kopasztja, ha nem tiszteli az ő emberi jogait. No, maradiatok csak egy kicsit, élvezzétek ezt a finom meleg vizet, ingyen van, A szállodában legalább egy húszast fizetnétek ennyi gyönyörűségért. Itt semmiért nem kell fizetni. Megérkezik a fodrász. Tiszta fésülködő-gallérral, kis bőrtok, ban a nélkülözhetetlen eszkö­zökkel, élesre fent borotvával és nyájas, kedves mosollyal. — Óhajtanak valamit, ura­im? E pillanatban kizárólag szakember vagyok, kizárólag a haj művésze, a nemes és ősi mesterség képviselője, csak 1 a sors különös játéka következté­ben húztam magamra ezt a megkülönböztető öltözetet Franciás frizurát esetleg egy szép sportos fejet, netalán egyéni kreációt kémek? Min-: den re kész vagyok. Tessék, uraik, ki következik?-4­Az első, a fiatalabbik, egy hirtelenszőke, nagyon kerek ké­pű fiú ül a székre. Mulatságos. Fenn szorosan fogja a nyakát a fésülködő-gállér, lenn csak a semmi, és legalul egy otromba fapapucs, hogy a hűlő kövön fel ne fázzon. A borbély dolgo­zik. Omlik a földre a dús haj. Mintha boglyát formázna. Köz, ben a keze alatt kiformálódik egy emberi ábrázat. Az ügye­letesnek. tiszténél fogva jelen kell lennie, mert az őrizetbe vett egyéneket nem szabad ma­gúikra hagyni olyan helyen, ahol akár magukban, akár má­sokban kárt tehetnének, eset­leg egy könnyelmű pillanatban szökést kísérelhetnének meg Neki is tetszik a manőver. Még a frizura is. Sor kerül a másik fiúra is. Az már nem tetszik annyira a fodrásznak sem, ol­lónak sem. borotvának sem. — A kedves vendégnek olyan haja van, mint a tüskés disz­nónak. Engedelmével, olyan ko­szos is. Letört volna a kis keze, ha azzal a drága kincstári szap­panba! azt is megmosta volna, hogy nekem már ne kellene eb­ben a szemétdombban kotorász­ni? Mert kedves vendég, nem göndolja, hogy a fodrász is em­ber. hogy a fodrásznak is van gyomra? Nagyon örvendek, hogy ebben a szituációban volt szerencsénk találkozni, mert legalább helyzetemnél fogva, és

Next

/
Thumbnails
Contents