Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Csak ízlés dolga! E gyik középiskolánk \ tanévzáró tantestületi ülésén olvastam az igazgatói beszámolóban: „Az izlésne- velés egyik nagyon fontos feladata legyen a következő tanévben: tudjanak a fiatalok az alkalomnak megfelelően öltözködni. Nem lehet megengedni, hogy ünnepélyes alkalmakkor foltos farmerban vagy csíkos, ujjatlan trikóban jelenjen meg valaki. Erezniük kell, hogy a szocialista együttélésnek ez is egyik jellemző vonása. De fia egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a tanuló így jött, akkor nagyon nehéz lesz e téren előbbre lépni.” A kitűnő és részletesen, konkrétan elemző igazgatói beszámolóban akadtak még jelentős figyelem-felhívások a világnézeti nevelés hiányosságairól a tanulmányi fegyelemig, ezekről — mivel általános érvényességük minden esetben kézenfekvő — majd más alkalommal. Maradjunk a fenti idézetnél, á „kényes kérdések” legké- nyesebbikénél, a fiatalok öltözködés-magatartásának vizsgálatánál. Lám, idézőjelbe tette a „kényes kérdést, mert véleményem szerint — nem az. Csak azt csinálunk belőle, csak körülmagyarázzuk, és maradunk — némely kori kirohanásaink után — a kényelmesebb megoldásnál: ..Majd kinövik ezt is, azt is, amazt is. Elvégre fiatalok!” Azt gondolom, ezzel ássuk meg azt a vermet, amibe önnyugtató felnőtt logikánk bele- pottyan. Mert nincs igazunk! Mert nem szabad ráhagyni (nem lenne szabad, ez a teljesebb igazság!) a fiatalokra a nyegleség, a cinizmus külső jegyeit: a rongyos, koszos és sokszor kihívó öltözködést. Az alkalomhoz nem illőt, ahogy az említett középiskola igazgatója írta; a tiszteletlent. Mert lehet valaki tiszteletlen az alkalomhoz a ruházatával is, mely azért — divat és ízlés ide vagy oda — bizonyos szempontból ideológiai kérdés. És ez a „bizonyos szempont” például egy iskolai ünnepség — legyen április 4. —, ahová a diákok egy része foltos farmerban érkezik. Sarkított példa, igaz, de így világosabb. Ha számomra fontos az alkalom, amelyen részt veszek, megtisztelem az öltözetemmel is. Ha nem fontos, nem tisztelem meg. Más kérdés, hogy elég baj, ha ezt egy középiskola diákja meg is teheti. Ennyiben, és sok-sok, apró érzelmi vonatkozásában válhat az ízlés ideológiai kérdéssé. Meggyőződésem, hogy nem lövünk ágyúval verébre altkor, ha ezt megállapítjuk, ha nem nyugtatjuk jövőért aggódó lelkiismeretünket azzal, hogy „fiatalok, majd kinövik”. Ez önámítás, és szomorú végeredménye annak, amikor könnyebb kikerülni a nevelés gondjait, mint nekilátni és okosan, hittel, megfontoltan egyre kisebb területre szorítani azokat. Egyszóval könnyebb semmit sem tenni. És ha majd a bumeráng visszafordul? Akkor ki kit vádol mulasztással? Nincs arra szükség, hogy mint régen, a sapkacímert ferdére csúszásáért huszonötször menjen el tisztelégve a diák az osztályfőnöke előtt. Igaz, hogy nem divat már az egyensapka sem, és a fegyelmezés és rend- reszoktatás ilyen drasztikus eszközén felháborodna a társada lom; jó szóra és nem „süket szövegelésre” azért szükség lenne. Mert abban a mondatban, amit az említett középiskola igazgatója írt: „de ha egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a tanuló így jött, akkor nagyon nehéz lesz előbbre lépni” — ebben az is benne van, hogy nagyon sokszor tudomásul vették, és a szülőket sem izgatta (sem előbb, sem később) csemetéjük öltözete, a „szerelés”, amelyben ünnepi alkalomra indult. Nem akarok messzire menni, pedig rengeteg pro és kontra bizonyíték jut eszünkbe, ha ízlés-divat dolgában vitatkozunk. Egy azonban biztos, a fiatalok neveléséhez, személyiségük formálásához, világnézetük kialakításához az is hozzátartozik^ hogy megtanuljanak mindig az alkalomhoz méltóan öltözködni. Az ízlés, a jó ízlés személyi kultúránk része, nem velünk született tulajdonság. Megtanulhatják, ha erre is tanítják őket. Ha az iskola, a tanár hatása, példája az erősebb. A vonzóbb! Ha a szavakhoz (ha vannak egyáltalán!) a példa is társul. Valaki, országos közművelődési tekintély, azt mondta egyszer: „meglepő eredményekre jutnánk, ha felmérnénk az ízlé sorientációt". Egészítsük ki azzal, hogy altkor is akadna meglepetés, ha azt mérnénk fel: honnan jön, milyen ideológiai mozgásirányból ez az orientáció? A módszerek, megjelenési formák változatosak, jelenték telenek és jelentősek is. Elve zethetnek a divattól, az ízlés ezer formáján át a szokások, a nem éppen közösségi szokások sugalmazásáig és kialakításáig. Az igazgatói jelentés tetszett nekem, nem tagadom. Mert nyílt, őszinte, kendőzésmentes aspektusa, a fiatalokért aggódó pedagógus szíve-értelme mélyáramaiból érkezett. Nem fúj ri-' adót, nincs szükség erre. Csak odaszól csendben tanártársainak: törődjünk ezzel is többet! T örődünk ezzel egyáltalán annyit, hogy van mit többre fokozni? Előlegezzük önmagunknak az igent.. Sass Ervin Megnyílt az V. Pécsi Ipari Vásár 4 pénzügym iniszter üdvözölte a kiállítókat szombaton délelőtt ürrnepé- esen megnyílt az V. Pécsi .pari Vásár, amelyen több mint háromszáz hazai és külföldi vállalat. szövetkezet mutatja be termékeit. Az eseményen jelen voltak Baranya megye és a város párt-, állami és társadalmi vezetői, a kiállító vállalatok képviselői, valamint szovjet, bolgár és jugoszláv delegációk. Az 1969 óta ötödik alkalommal rendezett ipari vásárt Faluvégi Lajos pénzügyminiszter nyitotta meg. Beszédében utalt arra, hogy gazdasági fejlődésünk. gazdasági kultúránk pécsi seregszemléjét ugvan helyi társadalmi és anyagi erők hívták életre, de a rendezvény jelentősége túlnő a város, a megye határain. A kiállító hazai vállalatok fele az ország más tájairól, sőt számos közülük külföldről jött. Dt Faluvégi Lajos megnyitó beszéde befejezéseként a kormány nevében elismerését és köszönetét fejezte ki mind azoknak, akik a vásár gondolatát ápolták, a kiállítás előkészítéséhez, megrendezéséhez hozzájárultak Az ünnepélyes megnyitó után dr. Faluvégi Lajos a megye és a város vezetőinek kíséretében megtekintette a közel húszezer négyzetméter teirületet elfoglaló vásárvárost (MTI) | Kis emberek nagy üzemekben Hansnos vakáció diákmódra — Szeptemberben az iskolával voltunk itt dolgozni. Gondoltam jól jönne egy kis pénz a nyárra, hát megpróbáltam elhelyezkedni — mondja Nagy László a Békéscsabai Konzervgyárban. Egyike azoknak a diákoknak, akik a vakáció ideje alatt ide jöttek dolgozni néhány hétre. — Június 27-e óta vagyok itt. Nagyon jól érzem magam. Otthon csak unatkoznék, itt mindig van mii csinálni Persze a legfontosabb, hogy keresek. Egy motorra fáj a fogam. A pénz fele már megvan, a hiányzó összeget ezzel a keresettel pótolom. A kérdésre, hogy jövőre is eljön-e, kissé felhúzza a vállát. — A vízműben tanulok, most megyek másodikba. Jövőre már nyári gyakorlatunk lesz, így nem valószínű, hogy engedélyezi az iskola, hogy máshová is jelentkezzek. Persze ha lehet újra jövök. Szűcs Judit, aki ugyancsak itt dolgozik, az első napról mesél. — Megmutatták, hogy mit kell csinálni. Akkor éppen a borsó csomagolása volt a dolgunk. Esztike néni, a csoport- vezetőnk szívesen segít azóta is, ha valami nem megy. Apukám ajánlotta, hogy jöjjek, ő is itt dolgozik. Nagyon megtetszett a gyári élet. Az egészben csak egy nagy hiba van: délelőttösök vagyunk, korán kell felkelnünk. Én például Békésről járok be és hatra benn kell lennem, ha tetszik, ha nem. Jutka Is tudja már, hogy mire költi a fizetését. — Nyár végén a család a Balatonra utazik. Oda kell a pénz. Remélem azért marad any- nyi belőle, hogy a szüleimnek is segítsek; a tankönyveimet én veszem meg. Tervezget, latolgatja ml a legfontosabb, Igazi felnőtt módjára osztja be a számára hatalmasnak tűnő fizetést. Később azt meséli, hogy az üzemben igazi felnőtt embernek nézik: — Az Iskolában csak diák vagyok. Otthon, és azt hiszem minden családban így van, még harmincéves koromban is gyerek leszek. Itt a gyárban egész más. Feladatunk van, amelyet felelősséggel el kell látnunk. Azt csináljuk, amit az idősebb dolgozók. Szükség van ránk. Azt hiszem jó iskola ez a néhány hét, az élet általános Iskolájában ... Horváth Imre, aki a Kner Nyomdában helyezkedett el, szinte ugyanezzel kezdi a beszélgetést. Csak éppen más szavakkal fogalmazza meg. — Amikor az ember idekerül, először minden zavaros, érthetetlen. Aztán körülnézünk alaposan, és néhány nap múlva már látjuk ki mit dolgozik, hogy megy a termelés. Egyre otthonosabban mozgunk ebben a nagy családban. Már arra is gondoltam, ha leérettségizek, ezt a munkát választom. ' Imre 1800 forint keresetre számít. — Apám azt mondta, a felét „lefoglalja” és vesz nekem egy öltönyt, mert a régit kinőttem. A szénhidrogéneken alapuló vegyipar gyorsított fejlődése érdekében két évvel ezelőtt hagyta jóvá a kormány a petrolkémiai központi fejlesztési programot A fejlesztésben messzemenően figyelembe vették a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit, #amelveket hosszú lejáratú kooperációs egyezmények alapján használnak ki. Így a magyar—szovjet petrolkémiai, lcaucsük és kaucsuk-alapanyag- gyártási egyezmény, a magyar— lengyel szintetikus szál és polimer kémiai egyezmény, a magyar—román szintetikus kauIgaza van, én nem öltönyt vennék. A megmaradt pénzből — amelyet majd valahogy kipótolok — egy lemezjátszót szeretnék. A „valahogy kipótolok” mögött persze mindig a szülők állnak, akire mindig számítani lehet ... Ez a féllő gondoskodás bújik meg a reggeli ébresztés, a tízóraira csomagolt vajas kenyér és a kabátzsebbe csúsztatott 10 forint mögött is. — Jó hogy jönnek a gyerekek dolgozni. Manapság kevés az idénymunkás. Ezekben az emberkékben annyi lelkesedés, energia van, hogy már ezért is nyeremény, ha foglalkoztatjuk őket — mondja őszinte elismeréssel Bordás András, a konzervgyár munkaügyi osztályának vezetője. — A haszon kétszeres. Ök is szeretnek ide jönni és hasznosan tölteni a vakációt. Évente visszatérnek. Mi pedig, mint mondtam, szívesen fogadjuk őket. A kis emberek tehát nemcsak az iskolapadban, hanem az üzemekben — az élet Iskolájában is — jól vizsgáznak... Nagy Agnes csuk és kaucsuk-alapanyaggyártási együttműködés; a magyar- csehszlovák műanyagcsereegyezmény módot nyújt arra, hogy a hazai új petrolkémiai beruházásokkal ne csak közvetlenül elégítsük ki a hazai termékigényeket, hanem az új üzemek exporttermelésének révén a vegyipar fejlesztéséhes fontos import alapanyagokat, termékeket is beszerezzük. A gyorsított fejlesztési program alapján az ország mű- anyagfeldolgozó kapacitása több minit kétszeresére emelkedett. ugyanis 1970-ben 120 ezer tonna volt. és az idén várhatóan eléri a 250 ezer tonnát as» lüüaüseesEsessscsnsaas Hűanyagfeldolgozás — kétszeres kapacitással PÁSZTOR FERENC; Fiúk a Lesltegyen (REGÉNY) 11. — Csirkefogók! Ez az igazolvány hamis ... Ez lopott holmi. Mert ezekben az igazolványokban ugyebár két jólöltözött egyént fedeznek fel az öreg szemeim. Előttem pedig két se hai, se hús. Amolyan öszvér félék; Mit tehetek én, a törvény éber őre? Vagy nekiállok magam azonosítani^ papírvágó ollóval, miegyébbel kurtítgatok ezeken a szép szőke fürtökön, amíg csak ki nem derül az igazság, vagy lecsücsültetem önöket a fogdába, és leküldöm az igazolványokat az illetékes rendőrkapitányságra azonosítás céljából. A fogdánk egy kissé hűvös, de száraz és tiszta, a kosztunk kitűnő, de vendégig tásra nem rendezkedtünk be. Nem is tudom mit tegyek. — Értitek — mondja a két fiúnak az ügyeletes, aki már any- nyi csínnyel, annyi huncutsággal iratkozott fel a halhatatlanok közé. Mert nekünk is van egy panteonunk. Mindenki belekerül, aki valamilyen jeles tettél emlékezetessé teszi a nevét — Nem beszélhetnénk azzal a box-bély mesterrel? — kérdi félénken az egyik fiú. — Ha nagyon akarjátok, szólhatok neki. Remélem, befe_ jezte már az éjszakai nyugodalmat. Van egy rassz szokása, ha idő előtt kiverik a szeméből az álmot, akkor menthetetlenül kopaszra nyírja azt ami az ollója elé kerül. Nem tesz kivételt, még a tábornokot is meg- kopasztja, ha nem tiszteli az ő emberi jogait. No, maradiatok csak egy kicsit, élvezzétek ezt a finom meleg vizet, ingyen van, A szállodában legalább egy húszast fizetnétek ennyi gyönyörűségért. Itt semmiért nem kell fizetni. Megérkezik a fodrász. Tiszta fésülködő-gallérral, kis bőrtok, ban a nélkülözhetetlen eszközökkel, élesre fent borotvával és nyájas, kedves mosollyal. — Óhajtanak valamit, uraim? E pillanatban kizárólag szakember vagyok, kizárólag a haj művésze, a nemes és ősi mesterség képviselője, csak 1 a sors különös játéka következtében húztam magamra ezt a megkülönböztető öltözetet Franciás frizurát esetleg egy szép sportos fejet, netalán egyéni kreációt kémek? Min-: den re kész vagyok. Tessék, uraik, ki következik?-4Az első, a fiatalabbik, egy hirtelenszőke, nagyon kerek képű fiú ül a székre. Mulatságos. Fenn szorosan fogja a nyakát a fésülködő-gállér, lenn csak a semmi, és legalul egy otromba fapapucs, hogy a hűlő kövön fel ne fázzon. A borbély dolgozik. Omlik a földre a dús haj. Mintha boglyát formázna. Köz, ben a keze alatt kiformálódik egy emberi ábrázat. Az ügyeletesnek. tiszténél fogva jelen kell lennie, mert az őrizetbe vett egyéneket nem szabad magúikra hagyni olyan helyen, ahol akár magukban, akár másokban kárt tehetnének, esetleg egy könnyelmű pillanatban szökést kísérelhetnének meg Neki is tetszik a manőver. Még a frizura is. Sor kerül a másik fiúra is. Az már nem tetszik annyira a fodrásznak sem, ollónak sem. borotvának sem. — A kedves vendégnek olyan haja van, mint a tüskés disznónak. Engedelmével, olyan koszos is. Letört volna a kis keze, ha azzal a drága kincstári szappanba! azt is megmosta volna, hogy nekem már ne kellene ebben a szemétdombban kotorászni? Mert kedves vendég, nem göndolja, hogy a fodrász is ember. hogy a fodrásznak is van gyomra? Nagyon örvendek, hogy ebben a szituációban volt szerencsénk találkozni, mert legalább helyzetemnél fogva, és
