Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Á mával alapozzuk a holnapot öt hónap alatt kilencmilliói megtakarítás az Orosházi Üveggyárban Hétfőtől újra üzemel a Békéscsabai Férfifehéritemű-gyár Az Orosházi üveggyárban tavaly ilyenkor aligha gondolták, hogy 1975 derekán példaként állítják majd a gyárat sok üzem elé. Abban, hogy ez így történt, döntő szerepe van a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozata következetes végrehajtásának. Néhány motívum a folyamat érzékeltetésére. 1974. első felében több tízmillió forint volt a lemaradás. Az őszi beszámoló taggyűlések hőfoka — stílszerűen — megközelítette a kemencék hőfokát: jobbító szándékú, izzó légkörű vitákban mondták el a párttagok, hogy nem elég a hibák sajnálatos bekövetkezését elismerni, tenni kell ellenük. December elején napvilágot látott a Központi Bizottság határozata, amely körvonalazta a tennivalókat Együtt volt tehát a mit és a hogyan, s a gyár kommunistái úgy láttak munkához, hogy magukkal ragadták a többieket is* Mivel lehel húszmilliót megtakarítani Ezt a folyamatot érzékeltette Tarján József is, az üveggyári pártbizottság titkára azon az üzemi párt-végrehajtóbizottsági ülésen amelyen az X-es gyáregység, közismertebb nevén az öblösüveggyár, takarékossági intézkedési tervének eddigi megvalósítását értékelték. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy az intézkedési terv konkrét és ésszerű, üzemrészekre, forintra határozza meg a tennivalókat és rendszeresen figyelemmel kíséri a végrehajtást. A terv egyértelmű választ ad arra, hogy mit és hogyan. Ami az előbbit illeti, húszmillió forinttal több eredmény elérésé a cél. Ebből az év első öt hónapjában kilencmillió forintot teljesítettek, tehát időarányosan többet a tervezettnél. A másik kérdés, a hogyan volt a bonyolultabb és nehezebb. Itt A növekvő ruházati kereslettel a főbb cikkcsoportban az iparnak, sikerült lépést tartania az év első felében. Noha a forgalom a vártnál jobban megélénkült — a becsült 5,4 százaléknak a kétszeresével növekedett —, a tervek időben történt egyeztetése és az időközben tett operativ intézkedések nyomán az ellátásban nagyobb fennakadás nem volt A Könnyűipari Minisztériumban elmondották, hogy a Belkereskedelmi Minisztériummal már a múlt év végén összemérték a vállalatok kapacitását a kereskedelem által előre jelzett igényekkel, s ahol szükségesnek látták, a termelés átcsoportosítására kérték fel a vállalatokat Annak idején úgy ítélték meg, hogy ágynemű- anyagbók olcsóbb férfiingekből, bizonyos fajta pamut kötöttáruból és egyes lábbelifélékből a termelők kínálatát meghaladó keresletre kell számítani. Sikerült azonban részben hazai forrásokból, részben pedig importból áthidalni a nehézségeket. Így például a hazai Pamutszövőgyár magára vállalta az újfajta szintetikus keverék ű anginok gyártását. A hiányzó pamut- kötöttáru-mennyiséget szocialista országokból szerezte be a kereskedelem. Továbbra is gondot okoz azonban a divatcikké vált polóv jüuüs e abból indultak ki, hogy mivel [ lehet takarékoskodni: devizával, energiával, anyaggal. Devizával úgy, hogy az importanyagokat hazai hasonlóval pótolják, a külföldről beszerzett alkatrészt maguk igyekeznek előállítani, ami talán több gondot, nagyobb felelősséget jelent, de megéri: csaknem 3,7 millió forint értékű devizamegtakarítás tanúskodik róla. Ez a 3,7 millió forint elegendő például három—négy százalékos bérfejlesztésre, vagy egy évre fedezi az albérleti hozzájárulás költségét. Természetesen ezek érzékeltetést szolgáló pél- j dák, de mindenképpen igazol- ! ják, hogy érdemes vállalni a több gondot, a nagyobb felelősséget, mert a dolgozó is jól jár. A másik terület az energiafelhasználás csökkentése, ezen belül is gázmegtakarítás. Ennek összege hárommillió forint, s az imponáló szám mellett megint szóljunk a hogyanról. Az évente felhasznált mintegy 360 millió köbméter földgázt kétszer, a jövő évtől pedig már háromszor hasznosítják: üveget olvasztanak, a kéményeken át távozó hulladékhővel fűtik a gyárat, s ugyanezzel a hővel áramot termel majd a házi erőmű. Mindez természetesen pénzbe kerül, de az egyszeri drága hosszabb távon olcsóbbat jelent. A harmadik az anyaggal, a gyártáshoz szükséges eszközökkel való észszerű gazdálkodás, ami 1,7 millió forint megtakarítást eredményezett. A felsoroláshoz még egy érdékes dolog, ami több szempontból is figyelemre méltó. Ez a gépkihasználás, ami az év első felében 15 százalékkal javult. Ezt természetesen nem a műszakok számának növelésével érték el, hiszen három műszak van, hanem az állásidő csökken- lésével. Ez az idő a múlt év azonos időszakához képest 5200 órával volt kevesebb, ami 16 millió forint többlettermelési értéket eredményezett. A takaingeket kereső vásárlók jóré- szénék kielégítése. Pamut, jersey, kötöttméteráruból, selyemtípusú szövetekből is nőtt a forgalom, s a keresletet bőséges szín- és minta- választékkal elégítették ki. Főként a farmerjellegű anyagokat, kékfestő kartonokat kereste sok vásárló a boltokban és nem hiába, mert már a múlt évben is számos gyár kezdett hozzá új termékként ezeknek a kapós cikkeknek a gyártásához. A felső kötöttáruk, divatcikkek közül a bükié és az akril alapanyagú termékekből jó volt az ellátás, ázonban még késve jutnak el az üzletekbe az uttörőingek. Az év első felében ugyancsak a vártnál nagyobb mértékben növekedett a cipők forgalma. Éppen ezért több gyárban, szövetkezetekben módosították, előbbre hozták a szállítási határidőket, rendjébe. Így vált lehetővé, hogy a szerződésben rögzített tételeken felül 300— 400 ezer párral több lábbelit értékesítettek. Hogy a keresett modellekből minél többet juttathassanak a boltokba, a vállalatok egymás közötti termékátcsoportosításokat is végrehajtottak. Az Alföldi Cipőgyár például flexi helyett ragasztott talpú divatcipőket állít elő, mert ez a fajta lábbeli most nagyon keresett az üzletekben. Az év első felében egyébként összességében több mint 12 millió pár cipőt hoztak forgalomba. A vártnál magasabb forgalom ellenére is néhány termékcsoportban. — például a nyári divatcipőkből a kismamacipőkből — a tavalyinál jobb választékot tudtak biztosítani. rékosság, vagy nevezzük ez esetben inkább munkaszervezésnek, akkor hatékony, ha a termelés gazdaságosságát növeli. Itt pedig ez történt. Tanulságos felirat a gyárkapun Tévedés lenne azt hinni, hogy ennek a végrehajtó bizottsági ülésnek a hangulatára az önelégültség lett volna a jellemző. Az elbizakodottság cáfolataként idézünk néhány hozzászólásból. Csizmadia Jenő gyáregységveze- tő: „Nem kielégítő a selejt csökkentésére tett intézkedések hatékonysága. Nem lehet mindig arra hivatkozni, hogy a technológiai selejt elkerülhetetlen, mert csökkentése nagyon is lehetséges.” Tóth Lajos, az öntött huta pártalapszervezetének titkára: „Az igáz, hogy tapasztalt, jó kollektívája van a gyáregységnek, de nem mindenki értelmezi még egyformán a jogok és kötelességek egységét. Az előbbire szívesebben hivatkozunk, mint az utóbbira." Kiss Sándor igazgatóhelyettes: „A ma eredménye nem biztos, hogy holnapra is elég lesz. A piac, a technológia változása mindig okozhat átmeneti nehézséget, ezért legyen tartalékunk, hogy ki tudjuk védeni.” Szatmári N. György, az üzemi pártbizottság titkárhelyettese: „Eredménypropagandánk, enyhén szólva, sekélyes. Mintha szégyelnénk azt mondani, hogy elvtársak, ez derék munka volt, legyünk rá büszkék, mert megdolgoztunk érte. A propagandáról más vonatkozásban: nem tudatosítjuk eléggé, hogy mi mibe kerül és a hanyagsággal, nemtörődömséggel milyen kárt okozunk.” Ide kívánkozik egy tanulságos példa. Valaki mesélte, hogy a Szovjetunióban járt és egy téglagyárban tett üzemi látogatáson a bejárati ajtó mellett a következő feliratot látta: „Egy tégla nyolc kopejkába kerül." Ennyi, és nem több elég ahhoz, hogy az embert mindennap figyelmeztesse felelősségére. Ennek mintájára itt is kiírhatnánk, egy üveg, — amelyből a reggeli tejet isz- szák és utána eldobják, mert ez egyszerűbb, mint elmosni — egy forint 20 fillérbe kerül. Ez az a sok kicsi, ami sokra megy. Szemlélet, felelősség, öntudat Nem megfoghatatlan, hanem nagyon is érzékelhető dolgok. Ezen a végrehajtó bizottsági ülésen nem az egész gyár tevékenysége szerepelt, „csak” a kétharmadáé. Azé a kétharmadáé, amelyik tizenkét esztendeje dolgozik, s amelytől éppolyan joggal várják el a húszmillió forintos többleteredményt, mint az új síküvegüzemtől az alapok elérését. Az idősebb felelőssége is ez, ami példamutatással, segítséggel teljesíthető. A takarékosság persze Csak egy része a decemberi határozatnak, s ezt jól tudják az üveggyári kommunisták, szocialista brigádok és a kollektíva. Az idézett hozzászólásokból is kiderül, hogy többet akarnak á forintok egyszerű faragásánál: a kibontakozott jó szemléletet uralkodóvá tenni, az üzem- és munkaszervezést minden területen megvalósítani, a mával megalapozni a holnapot. Ezt hangsúlyozta a Központi Bizottság 1975. július 2-i ülésén, amikor kimondta. „... a XI. kongresszus állásfoglalásait követve, a legközvetlenebb és legfőbb feladatnak tartja, hogy negyedik ötéves tervünk sikeres teljesítése és ötödik ötéves tervünk jó megalapozása érdekében maradéktalanul megvalósuljanak az 1975. évi nép- gazdasági terv céljai.” E cél eléréséhez járulnak hozzá példásan az üveggyáriak. 1 Seleszt Ferenc A múlt hét ítéletidő-járása rendkívül tragikus helyzetbe hozta a Férfifehémemű-gyár békéscsabai üzemét. 4 napra leállt a termelés. A dolgozók egy része a gyárat elöntő vízzel küszködött, mentette, ami még menthető volt a A véletlen hozoüt össze f oennünket. Nem zetközi nőnap, 1872: a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront és az IBUSZ országos kezdeményezésként Békés megyéből Prágába indította az első nemzetközi nőnapi vonatot. Akkor ismerkedtem meg dr. Ge- legonya Katalinnal, akivel később nemcsak útitársak, hanem szobatársak lettünk. Volt hát alkalmunk bőven hosszabb beszélgetésekre, s ez idő alatt megismertem egy nagyszerű asszonyt, egy orvost, aki a szó igazi és nemes értelmében a hivatásának, és családjának él. A barátság fennmaradt. Sokszor találkoztunk. De az élet rohanó tempójában hosszabb beszélgetésre már nemigen jutott időnk. Nemrég mégis felkerestem. Erre a Semmelweis^ évforduló adott apropót. \ — Hogyan jutottam erre a pályára? Talán banálisán hangzik, de gyermekkoromban orvos szerettem volna lenni. Mégpedig gyermekorvost Szeretem a kicsiket, ók igénylik a legtöbb figyelmet az orvostól is. A pályát 1956-ban kezdtem, amikor az egyetem után Hódmezővásárhelyre kerültem. De még ez év decemberében férjemmel együtt — aki szintén orvos: dr. Szabó Ferenc — Békésre kerültem, ö ugyanis békési, én pedig orosházi vagyok. Hazajöttünk. Férjem körzetet kapott, én iskolaorvos lettem. Igaz, nem teljesült a vágyam, hogy a legkisebbekkel foglalkozzam, de azért a nagyokat is szeretem. Ami a legfontosabb: Itt megértéssel fogadtak és befogadtak. Nemcsak a kollégák, hanem a felsőbb vezetők is. Különösen akkor éreztem ezt, amikor járási ' főorvos lettem. A tanács biztosította a feltételeket ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk, és lakást is adott. Húsz éve vagyok a pályán, ez a második munkahelyem. Az elsőn, Hódmezővásárhelyen csak pár hónapig dolgoztam. Apukor megszűnt a járás, itt lettem városi orvos. Azt hiszem, ez mindent megmond. Elégedett vagyok az életkörülményekkel és szeretem ezt a várost, szeretem az embereket. Az életemről nem sokat mondhatok. Nem voltak nagy megrázkódtatások, simán, gördülékenyen haladt és halad, egyenes pályáin. Ehhez a kiegyensúlyozottsághoz nemcsak levő anyagokból. A mentési munkálatok jól haladtak, a kárfelmérés folyamatban van, az üzemrészek takarítása, fertőtlenítése hétfőig befejeződik. Így hétfőn reggel újra üzemel a Férfifehérnemű-gyár Békéscsabán. Kielégítő ruházati ellátás Hazai és külföldi kooperációk a választék bővítésére Dr. Gelegonya Katalin A — Érdemes Orvos r - • ’ tf:.. a férjem, a családom — két .nagyfiam van—, hanem a tanács és hivatali feletteseim is hozzájárultak. Kell-e énnél több ahhoz, hogy egy ember dolgozhasson? Ha megvan a nyugodt légkör, akkor minden figyelmet az emberek gyógyítására lehet fordítani. k A városi orvosként persze egészen más koncepcióból, tá- gabb körben kell látni a dolgokat. Az egész lakosság egészségügyi ellátását kell szem előtt tartani. És az én esetemben nemcsak a békésiekét. Ide tartozik még Murony, Kamut, Kardos és Bélmegyer. Mit mondjak még? Gond is van persze. Hol ez, hol az. ’A fejlődésben az egészségügynek sem szabad lemaradni. Meg aztán hol itt, hol ott szorít a Cipő. Kevés a szakorvos unit. Megpróbálunk hát saját erőbőL továbbképzéssel segíteni a bajon. Tavaly — a népesedéspolitikai határozatból adódóan — gond volt a szülőotthoni ágyszám. Bővítését tartottuk szükségesnek, De pénzünk nem volt. Az évtizedek óta kialakult jó kapcsolat a különböző szervekkel, gazdasági egységekkel olyan eredményt hozott, hogy ma már 25 ágyas a szülőotthon, Segített ebben a helyi tanács, az Egyetértés Tsz és a megyei egészségügyi osztály. Nagy volt az öröm, amikor átadtuk. Persze az újabb gondok sem maradtak el. Most a bölcsődének kellene új konyha és mosoda. Pénzünk nincs. De bízom benne, hogy közösen ezt is sikerül megoldani. Jó volt hallgatni a nyugodt, magabiztos tervezést. Ez valóban csak úgy lehetséges, ha kölcsönösen jó a kapcsolat. Segíti ezt az igazi hivatástudattal, -a. mindig másokon való segíteni akarás szemléletével áthatott munka. Mindez megtalálható dr Gelegonya Katalinban. Jellemzésképpen mit tehet még ehhez az újságíró? Talán annyit: ember, igazi humanista a szó legszorosabb értelmében. S hogy ezt felettesei is látják, azt mi sem fejezi ki jobban, minthogy most, a Semmelweis- évforduló alkalmából megkapta az Érdemes Orvos kitüntetést. Kasnyik Jndit kV késztermékekből és a végben
