Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

\ s DISC JOCKCV házatájAn Fái évszázada. Egy 1919-es magyar polgári liberális napilap utolsó oldalán hirdetés: zsoké lovon, kezében hanglemez. A szö­veg a legújabb lemezeket ajánl­ja a nagyközönség • figyelmébe. Tehát a disc jockey nem mai találmány. Elterjedése, valódi megszületése a lemezgyártó cé­gek ádáz konkurrenciaharcának eredménye. Nálunk a beat, a rock; egyáltalán- az úgynevezett undergrande-zene térhódítása, a magyar beat-zene születése ter­jesztette el a disc jockey-t. Mi­ről is van szó? A naponta ezer­számra születő számok, másod­percéletű együttesek naprakész bemutatása korongon, magnón, élő szóval. S ez a műfaj — ha az előadóművészét legesleg-peri- fériáján is foglal helyet — a fia­talok legelterjedtebb, legnépsze­rűbb szórakozási formájává vált. Ezért nem mindegy, hogyan mű­velik. Mai extázis. A hatvanas években egy koncertet a kollek­tív tömegőrület jelzőjével lehe­tett illetni. A tinik százainak, ezreinek együitüvöltése, imádat a loboncos, pillanatról pillanatra sztárrá növő zenészek felé: mind-mind szépen-rosszul pin- gált díszlete volt valaminek. Itt kezdődött. Aztán az extázis el- csedesedett, Clapton, Beatles nemzedéke családot alapított, magára vette az élet természetes ruháját vagy ha tetszik: a kon­venciókat. Az elcsendesülés más műfajt követelt. És másfajta ze­nét is. Hiszen ma már a fiatalok többsége megteheti, hogy magne­tofont vásároljon, vagy eredeti lemezfelvételekről hallgassa a rock, a beat, a pop legnagyobb­jainak számait. A magyar együt­tesek — de a világ többi orszá­gában is ugyanez a helyzet — nem voltak képesek tartani a minőségi versenyt. Statisztikai­lag kimutatható, hogy mennyire lecsökkent a koncertek száma, mennyivel kevesebb együttes van ma hazánkban is. A külföl­di együttesek jelentős része stú­diózenésszé változott át. Maradt a technika: a nagy sztárok mű­veinek minél tökéletesebb minő­ségű újralejátszása a discókban. Gazdátlanul. Ma Magyaror­szágon nincs gazdája, ellenőrző szerve a d-isc jockey-nak. A köz­ponti könnyűzenei szervek egy időben komolyan foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy az egé­szet megszüntetik. Százezres fia­tal tömeg tiltakozott. Maradt hát a „hozzám-sem-tartozik” kényel­metlen kora. A helyi tanácsok eiy része táncos rendezvénynek veszi, kiközvetítési, szerződési jogdíjat szed. Rendelet szerint. És a rendőrségi engedélyt is minden alkalomra kérni kell. Az egyik disc jockey mesélte, amikor engedélyt kért a tanács­tól, az egyik termelőszövetkezet­be küldték, hogy ott lehet lova­golni ... Az Országos Szórakoz­tatózenei Központ állás­pontja gazdasági gyöke­rű: számukra az élő­zene terjedése hoz hasznot. Ugyanis a discókért nem köte­lező az úgynevezett kiközvetí­tési díj fizetése. Véleményüket az élőzene — ha elektronikus, akkor is — magasabb szintű hangulati, érzelmi hatásával ma­gyarázzák. A fiataloknak termé­szetesen ettől eltér a vélemé­nyük. Szerintük a zenekarok képtelenek — s ennek nagyon is gyakorlati, meg nem szüntethe­tő okai vannak — állandóan újítani repertoárjukat. A dis- cóban az újdonság, a folyamatos és gyors műsorvált ózta tás szinte létkérdés. Az a discóklub zsú­folt, ahol ez megvan. Pénz, pénz, pénz... Költ­séges foglalkozás a discó. A le­mezlovasok igyekeznek minél nagyobb gázsiban megállapodni az őket folyamatosan, vagy csak egy-egy alkalomra foglalkoztató művelődési intézménnyel. A mű­velődési háznak is csak a bevé­telét növeli egy jó discó. Látszó­lag tehát békés az egymás mel­lett élés. Közönség — Közösség? Az egyik oldalon tehát erősítői­be, lemezjátszóiba, magnóiba te­metkezve üvölt, szerel, kapcsol, ismertet, ajánl, jósol a disc jo­ckey. Szemben pedig szinte fe- jetlenül-arctalanul a közönség. Táncba-colába-sörbe, a ritmus kábulatába feledkezve. Izzadt- ságszagú, színes fényözönű, még­is kiismerhetetlenül sötét tér-' mekben. Füst és zene. Az á'rada- tot a „SZÖVEG” töri meg. Üjra és újra. Mert ez a kulcs, amire nyílik a siker titka. Alig-ruhás lányok, sörtől kábult, csoportba verődött kamaszok mindenhol. A tánc is csoportos, a körön belül egymásba feledkezett párok. Szó­rakozás? Kényszeredetten kell rábólintani válasz gyanánt. A discó közönsége. De miért járnak ide és így a fiatalok? A társa­ság után, a társ, után vágyva. Tizenéves korban a legnagyobb a közösség utáni vágy. Megtalál­ja-e ezt a fiatal? Aligha. Egy arctalan massza fogadja be. Mert a ténfergő' kis csoportok is legfeljebb a banda nívóját ér­hetik el. Van-e megoldás? Igen! A tömegméret lebontogatásaval. Ha valóban klubméretü lehetne a disc jockey klub, akkor be­szélhetnénk csak közönségalakitó lehetőségről. A fiatalok alkotó­teremtő energiáját figyelembe véve biztosan kihasználnák ezt a lehetőséget. De a klubok va­lahogy nem kedvelik ezt a mű­fajt. Alkalomadtán egy-egy klub­tag lát neki egy parány-program leforgatásához. „Rengeteg idő, ál­landó szerelés, nagy összegű befektetés. És a zenét imáÖni!” — adták meg arra a választ a disc jockey-k, hogy mivel jár Elkészült a kétmilliomodik Zsiguli gépkocsi Moszkva TASZSZ jelentése szerint a Volgái Gépkocsigyárban elké­szült a kétmilliomodik Zsiguli személygépkocsi. Ezzel a gyér kollektívája sikeresen oldotta 4 W&, július r meg azt a főfeladatot, amelyet az SZKP 24. kongresszusa ’ tű­zött ki eléje Október óta az au­tógyár futószalagjai a gyártási tervnek megfelelően működnek — évente 660 000 darab gépko­csi gördül le róluk. A gyár kollektívájának ezt a jelentős munkagyőzelmét Leo- nyid Brezsnyev, az ^»ZKP főtit­kára táviratban üdvözölte (TASZSZ' ez a „szakma". Ezért van talán, hogy a klubok nehezen vállal­koznak erre. Merre tovább? a kisz támogatja a discót. Természete­sen erejéhez mérten és csak ad­dig, aniíg a fiatalok szórakozása nem ér véget a discónál. A köz- művelődéssel foglalkozó intéz­mények még talán nem fedezték fel eddig a discóban rejlő mű­velő-nevelő lehetőségeket. Mert bármennyire is vadnak tűnik ez a feltételezés, mégis igaz. A mű­velődési házak — mint már emlí­tettük — legfeljebb a bevételi terv teljesítésének egyik legbiz­tosabb támpontjaként értékelik. Mégis: az ő kezükben van több száz fiatal, akiket meg lehet és meg kell fogni. Elsősorban a köz- művelődésnek. A fejetlen-arcta­lan tömegből kitűnő közönséget lehet nevelni. A másik oldal a discó-közönség viszonylag szűk életkori rétege. Egy-egy ilyen al­kalmon a fiatalok átlagos élet­kora a 16 és 18 év között van, a zöme 14—16 éves. A 20—25 éve­seket már nem elégíti ki ez a színvonal. A forma megfelel, de könnyűzenei igényük is maga­sabb a huszonéveseknek. A na­: 31. : Maróti idegesen nyomakodott ; be az ajtón. Rövid bőrkabátja ■ inkább szivacsnak tűnt, mint ! kabátnak. Vadászkalapja meg- ! tépett eresznek hatott. ! — Mi baj van Zoltán ? — : nézett rá ijedten az őrnagy. ; — Két nagy fenyőt kidöntött : a szél. Rázuhant a munkás- ; szállásra. Az asszonyok kétség­• beesetten az ég alá futottak, • sivalkodnak, mint az eszeve- : szettek. Még azt sem tudom, ; hogy sérült van-e, mi kár ke­• letkezetl. A postás Kati futott ; hozzám, szegény lány alig van ; magánál Zsuzsa ápolgatja. Ügy ; elázott szegény kislány, mintha ■ a Dunából menekült volna, j — Tűz nem keletkezett? • — Kérdeztem, azt mondta, az ■ nincs, de az asszonyok nagyon j sikongatnak, mert kororr) sötét ! van. Villany nincs, a tetőt le- ; vitte a szél, a fa pedig össze ! tört' mindent. : — Ügyeletes! Azonnal ren­■ deljen el riadót. Mindenki sze­■ reljen fel Suhajda, nem fél ? : — Nem én őrnagy elvtárs, az : ördögtől sem. — Vegye maga mellé Golti­(Darabos György felvétele) gyobb városokban sikeresen mű­ködnek discó formában a dzsessz-klubok. Megyénkben több olyan intézmény is van, amelyek az indítás meglehető­sen nagy összegeit fedezni tud­nák. S közönség is lenne. A har­madik oldal a legyen-ne-legyen sör kérdése. Az egyik discós művelődési házban mérik a sört. Kezdetben verekedések is vol­tak. A szervezők ügyesen oldot­ták meg a problémát: az ese­tek rendezői önkéntes rendőrök. Azóta rend van a műsor alatt. Gazdát, gazdát! Amíg a disc jockey mindenféleképpen gazdátlan, senki nem foglalkozik ellenőrzésével, a discósok to­vábbképzésével, rengeteg prob­lémának lesz szülője ez a mű­faj. Anyagi és erkölcsi vonat­kozásokban is. A témával pedig kell törődni, hiszen nyilvánvaló mindenki előtt: nemcsak egysze­rű divatról, párhónapos átvonu­ló hóbortról van szó, hanem a fiatalok egyik inkább — ha több évig-hónapig tartó — leg­elterjedtebb és mind elterjed­tebbé váló szórakozási, időtölté­si formájáról. Nemesi László bicsot. Végigmennek a járőrö­kön. Esőkabátot, teát visznek nekik. Azonnal induljanak, le­gyenek óvatosak. Törzsőrmester elvtárs. Benn marad. Tartja a frontot. Jelentse a hadműveleti tisztnek, hogy elemi kár elhá­rítására a legénységgel együtt a helyszínre mentem. A rádió legyen vételkész. Igyekezzenek fiúk, nincs idő a szuszogásra. Csak a villám mutatta az utat. Ebben a fényben megcsil­lantak a fejszék, lapátok, a vál­lon keresztülvetett fegyverek. Hangtalanul haladtak. Elöl ment az őrparancsnok. Inkább zu­hant, hengeredett, mint valami hegytetőről elengedett kő. Csap­kodtak rajta a fenyőágak, na gyokat- huppant egy-egy vízzel telt gödörben. Olykor hango­san káromkodott vagy hátra­szólt : — Jönnek fiúk? Mindenki it* van? A fiúk mennek, törtetnek elő­re, mintha motort szereltek volna beléjük. Fel-felvillannak a zseblámpák fényei. — Takarékoskodjanak a lám-' pákkal. Még három óra sincs. PÁSZTOR FERENC: Fiúk a Leshegyen (REGÉNY) Kielégítő ellátás olcsó élelmiszerekből A MÉM-ben megvizsgálták, hogyan alakult az év eddig el­telt időszakában az olcsó élel­miszerek gyártása és forgalmazá­sa, és hogy milyenek a kilátá­sok a hátralevő hetekben, hóna­pokban. Megállapították: a hely­zet megnyugtató, amennyiben az olcsó áruk az egész élelmiszer­választékon belül a tervezettnek megfelelő arányban kerülnek a fogyasztókhoz, miután a gyárak és a kereskedelem eleget tettek ilyen irányú következetességeik­nek, vállalásaiknak. Húskészítményekből az ol­csóbb termékek aránya idén mintegy 60 százalékot tesz ki. Vágott baromfiból az or- csó termékek idei forgalma hoz­závetőleg a tavalyinak megfelelő, s ez figyelemreméltó, mert a vágott és darabolt baromfiter­mékek ára hat éve nem nőtt, annak ellenére, hogy a baromfi felvásárlási árát időközben nö­velték. A tojás piaci árszínvo­nala az elmúlt évihez képest 1975-ben várhatóan 12 százalék­kal csökken. Tejtermékekből az olcsó áruk forgalma folyamato­san visszaesik, mert a fogyasztók szívesebben vásárolják az eldobó csomagolású polypack tejet, mint a kannásat, és a sajtok kö­zül jobban keresik a drágább, de nagyobb élvezetértékű fajtá­kat. Ennek ellenére az ipar to­vábbra is fenntartja az olcsóbb sajtok választékát. A konzervipar 1975-ben 25-féle új termék gyártását kezdte,1 il­letve kezdi meg. Ezek egy része az olcsó élelmiszerek kategóriá­jába .tartozik. Jelentős sikernek tartják, hogy a konzerv-zöldbor- só és zöldbab forgalma mintegy 25 százalékkal nőtt. Egyötödével több gyorsfagyasztott főzeléket adnak el idén az üzletekben, mi­után sikerült növelni a mirelit élelmiszerek gyártását. A vár­ható évi forgalom mintegy 540 vagon, ennek jelentős része az olcsó kategóriába tartozik. Az édesipar mintegy 3,5 százalékkal több háztartási kekszet bocsát a kereskedelem rendelkezésére. A dohányipar az elmúlt évhez ké­pest mintegy 400 millióval több Románc cigarettát gyárt, miköz­ben a munkás cigaretta forgal­ma csökken, 1975-ben várhatóan 130 millióval. (MTI) Nem tudjuk, mi vár lenn — kiáltott az őrnagy. Lenn, egy nagyon régi, na­gyon avitt faházban rendezték be az erdészetnél dolgozó asz- szonyok munkásszállását. In­kább csak nyárra, az erősebb szezonra rendezkedtek be itt, csak ideiglenes menedéket nyújtott. A nyári hetekben sok itt a tennivaló. Ilyenkor kell gondozni a csemetéket, ilyenkor szedik le a gyógynövényeket, a nyári időben teszik rendbe a vadetetőket, itatóhelyeket. Ilyenkor arra is nyílik lehető­ség, hogy megjelöljék a külön­leges növényeket, táblákat he­lyezzenek el a védett fák olda­lára, a fákat körülvevő keríté­sekre. Ez bizony nem nyolc­órás munkaidőben elvégezhető feladat. Szaporán kell dolgozni, mert beköszönt az ősz, akkor aztán késő már kapkodni. Ezért van az, hogy hajnalban kel­nek, sötétedésig dolgoznak az asszonyok, majd pihenhetnek ősszel meg télen. Ketten, hárman már előre szaladtak a viharvertek közül, a határőrökhöz igyekeztek se­gítségért. — Mit tudnak? Mi történt? Van valakinek baja — kérdez te őket egyszuszra a parancs­nok, de nem állt meg egy pil­lanatra sem. — Magunk se tudjuk, mert mindenütt szikodnak, jajgat­nak az asszonyok. Azt se tud­juk, hol áll a fejünk? Gyorsan gyorsan jöjjenek, mert agyon nyomja őket a fa! Ez már pánik, állapította meg magában az őrnagy és fu-

Next

/
Thumbnails
Contents