Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-30 / 177. szám

Füstös jószándék Amikor jó egy hónappal ez­előtt felavatták Békéscsabán az aszfalt, gyárat, mind any ián öröm­mel nyugtázhattuk: az ország legelhanyagoltabb útjaival ren­delkező ' megyéjében végre gyö­keres változásokat remélhetünk. Szinte napról napra bővül-épül a városhatárban elterülő, a lai­kusnak ismeretlen szürke szerke­zetekből álló gyár. Egynek azonban nem örültünk, nem örülünk. A gyár közepén színes harántcsíkos karcsú ké­mény ontja egész nappal a fe­kete füstöt. Azt mindenki tud­ja. hogy az aszfalt elkészítéséhez meleg kell. A régi szólásmondás szerint a meleggel a füst is együtt jár. De hogy ennyi és ilyen fekete, azt nem gondoltuk volna. A környezetvédelem mindany- nyiunk életét, jövőjét féltő tudo­mánnyá vált. Sajnos, a szükség teremtette meg. Aki szabályai, törvényei ellen vét. természete­sen megbüntetik. Kérdés, hogy az aszfaltgyár levegőszenny ző kéményét meddig hagyják még „pipálni”? Mert a megoldás igen egyszerű lenne. Bármelyik cég egy kis jóakarattal hozzá jut­hat a szennyező anyagokat ki­szűrő berendezésekhez. Egyszerű matematikai művelettel és egy. kis humánus gondolkodással be­bizonyítható, mi kerül többe: a légszennyezés vagy az ellene való védekezés? Még akkor is, ha szívből örülünk, hogy a KPM Békés megyei Közúti Igazgató­sága felépítette a megye útjait jobbító aszfaltgyárát. (Nemesi) r. Fél év alatt csaknem egymillió forint értékű társadalmi munka Szeghalmon A településfejlesztést segítő társadalmi munkában élen já­ró Szeghalmon újabb sikeres ak­ciókat bonyolítottak le. Egyebek között a Bartók Béla úton 1 300 méter vizvezető árkot ástak ki társadalmi összefogással, így megteremtették a lehetőséget ar­ra, hogy vezetékes vízhez jus­sanak a környék lakói. Ebben a munkában részt vett a Csepel (Autógyár szeghalmi üzeme, a Sárrét Tsz, az Ifjúsági Klub, va­lamint fél ezernél több lakos. Ugyancsak társadalmi munká­val végezték el tanácstagi kör­zetenként a nagytakarítást, szé­pítették, tisztogatták az utcákat, tereket, árokpartokat^ A társadalmi munka értékét a gyermekintézmények további fejlesztésére ajánlották fel. Külön intézkedési terv készült a sportpálya építésére, a gyer­mekjátszóterek felújítására, fá­sításra, a közvilágítás bővítésé­re. Már tervezik a szabadtéri színpadot a Berettyó közelében, ideális környezetben, amit szin­tén társadalmi összefogással épí­tenek fel és rendeznek be. Ha­sonló módon bővül a járdahá­lózat, a sok esőzés következté­ben erősen megrongálódott föld- utakat ugyancsak így javítják meg. A belvíz áztatta földutakon ugyanis sok az egyengetni, si- mítózni való. Elhatározták Szegnalmon azt is, hogy az V. ötéves tervben fel­épülő lakások helyén az öreg, szanált házakat társadalmi mun­kával bontják le s egyengetik el a talajt, hogy a tanácsot te­hermentesítsék a költségektől. Szeghalmon a legutóbbi fél esz­tendőben csaknem egymillió fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek az üzemek, a szocia­lista brigádok, az intézmények és a lakosok. Az elmúlt évi kiemelkedő tár­sadalmi munkáért a megyei ta­nácstól kapott 480 ezer forintot a szabadtéri színpad kialakításá­ra és a sportpálya építésére for­dítják. á­tásra gyorsította a lépéseket, A többiek utána. Nem gondol­tak most arra sem, hogy a kö­veken kifordulhat a bokájuk, nagyot eshetnek egy-egy alat­tomos gyökérben. A faháznál nagy a zűrzavar. Ügy hat az egész, mintha forgószél kevert volna össze mindent. A lámpák fényében csak azt lehetett lát­ni, hogy két nagy fenyő fek­szik a ház teljesen összezúzott maradékain. Látszottak a kar- vastagságú ágak, a dőlés kö­vetkeztében megcsavarodott, szilánkokká szakadt törzsek. — Asszonyok! Figyeljenek rám! Péter Balázs őrnagy va­gyok, itt vadnak velem a ha­tárőrök is. Feleljenek, hallanak engem? Az most nehéz. Jajong a szél, csapkodnak a jégszemek, sustorognak a fáit lombjai. Olyan az egész hegy, mintha pokollá változott volna. Csak jajgatás válaszol! — Asszonyok, ne óbégassa- nak! Rám figyelni — ordított torka szakadtából az őrnagy, hogy tűlharsogja a vihart. — Aki mozogni tud, jöjjön ide hozzánk! Gyorsan, szaporán. Mindenki ide, aki mozogni tud. Ide, ahonnan világítunk! Gye­rünk aszonyok. Azott verebeknek, hajótöröt­teknek látszottak szegények. Csapzottan lógott a hajuk, sze­mükben riadalom, kétségbeesés tükröződött. Fáztak, vacogtak, összek-uporogtak, min tha gör­csös fájdalmaik lennének. — Elvtársak, le a köpenyek­kel. ráadni az asszonyokra! Még mindig jöttek az asszo­nyok. Egyik egy bokor tövéből. * ■ ! a másik az udvaron álló szekér s alól, a harmadik a lépcső me ; nedékéből kapaszkodott elő. S — Hány asszonynak kell len- ! ni? — kérdezte az őrnagy és • számolni kezdte az előbúj takat. • — Huszonöt asszony és egy S férfi. Itt kell lennie az öreg ud ; varosnak, Gáspár bácsinak is. { Csak tizenöten jöttek elő. | — Örs, figyelem. Itt Péter őr- : nagy — harsogta a parancsnok ; a rádióba. — Azonnal rendel- ■ je be Baloghot. Futásban. Jöj- I jön a kocsival a faházhoz. A ! kerülettől kérjen nagy mentőt, j fűthető kocsit. Egyelőre tizen- ; öten kerültek elő. ; — Előbújt az öreg Gáspár Is. : — Hát maga hol marad öreg ; — kérdezte tőle Maróti. ; — Jaj főerdész uram, éppen ! a reteráton ültem, amikor be- : csapott az istennyila. Azt hit- ; tem, hogy már nem is élek. ■ Mert a budira is ráesett egy ■ nagy fa. Mozdulni sem tudtam. : Az a szerencse, hogy jó erős fá- jj ból ácsolták. Nem történt an- ■ nak semmi baja, csak nem tud- ! tam szabadulni belőle, mert az : ajtót elzárták az ágak. Csak * arra figyeltem, hogy recseg S minden, aztán meg az asszo- ! nyok sikítottak, mint a mala-': cok. Hiába ordítottam, hogy ; őrizzék 'meg a nyugalmat, nem ! tudtam kimenni. Nem tudtam : nekik parancsolni. I — Most már ne mókázzon c öreg, itt a laposüveg. Húzza ■ meg, aztán usgyi, nyissa ki a! szerszámost, ha hozzáfér. Van i ott egy nagy ponyva, kerítse • e!ő. Legalább azt tartsák a fe- • jük fölé, hogy védjék magukat. S (Folytatjuk) Alkalmazottak érdekvédelme a tsz-ekben Siojui—Apollo emlékérme Az érmegyűjtőknek külön is emlékezetes élményt kínál a napokban befejeződött szovjet—amerikai körös űr­program. A Szovjetunióban ebből az alkalomból arany­érmét bocsátanak ki. A meg­tisztelő feladatot a moszkvai pénzverde kapta. Az érme átmérője, 32, vas­tagsága pedig 2,5 milliméter. A szovjet minősítési szabvá­nyoknak megfelelően, a 900- as próba jelű aranyból készül, ami az egyik legjobb minő­ségnek felel meg. Mindössze tízezer darabot készítettek az egy unciás, 34,559 grammos érméből. A medált IIja Posztói neves művész tervezte. Az egyik oldalon orosz és angol nyel­ven: Apollo-—Szojuz kísérleti repülés. 1975. Ugyancsak itt tüntetik fel az aranytartalmat jelző próbát, a súlyt, vala­mint a sorszámot. A másik oldal teljesen sima. Az egyes sorszámot viselő érmét az űrhajósok múzeu­mában helyezték el. A követ­kező három medált Leonov és Kubászov vitte magaval az űrtalálkozóra, s az első láto­gatás alkalmával Stafford, Slayton és Brand amerikai kozmonauta kapta a világűr­ben. Az aranyérmek iránt nagy a kereslet a külföldi gyűjtők körében is. A Vnyes- torgbank közlése szerin ed­dig az Egyesült Államokból több mint ezer darabra ér­kezett igény. A nyugatnémet Deutsche bank 505 medált, a belga Hitelbank 606 me­dált rendelt eddig. A napok­ban érkezett be a Dresdner bank kérelme is: a nyugat­német pénzintézet 550 érmét kért. A szovjet külkereske­delmi bank 220 dollárért ad­ja nagykereskedelmi áron az aranyérméket. A kiskereske­delmi ár ennél lényegesen magasabb, 340 dollár. A kö­vetkező napokban előrelátha­tólag angol-, svájci és olasz pénzintézetek is jelentkeznek vásárlási szándékkal a Szojuz ■—Apollo aranyérmékre. Faragó András A közelmúltban felsőbb pártszerv döntött arról, hogy „ ... a bérből és fize­tésből élő dolgozóknak bizto­sított- jogok és kötelezettsé­gek következetes érvényesí­tését a termelőszövetkezetek­ben alkalmazotti munkavi­szonyban dolgozók számára is lehetővé kell tenni”. Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak, hogy a TIT-tal és a MEDOSZ- szal együttesein — az állami irányító szervekkel egyeztet­ve — dolgozza ki a tsz-ekben és társulásokban létrehozandó szakszervezeti szervek műkö­dési elveit. A felsőbb párt­szerv határozata és ajánlása alapján a közeli jövőben konkrét intézkedések történ­nek a szakszervezeti alapszer­vezetek vagy csoportok létre­hozására a tsz-ekben és tár­sulásaikban. Jogos az alkalmazottaknak az az igénye, hogy egy olyan szervezetbe tömörülhessenek, amely biztosítja egyéni és kollektív érdekvédelmüket. Nem csupán a tsz-alkalmazot- tak rendezetlen munkajogi vitái indokolják ezt, hanem az is, hogy a termelőszövet­kezetekben és társulásaikban dolgozó alkalmazottakra ed­dig többnyire nem vonatkoz­tak a munkaviszonyban álló dolgozókat érintő állami in- tézkedésejc. Így többek között kimaradtak a munkásokat érintő bérrendezésből, az egészségre ártalmas munka­körökben korengedélyes nyug­díjaztatásból, szakszervezeti üdültetésből stb. A szakszervezetek létreho­zását megelőző felvilágosító munkában a pártszervek és szervezetek hangsúlyozzák azt, hogy a szakszervezetek létrehozása a termelőszövet­kezetekben és társulásaikban semmi körülmények között nem azt jelenti, hogy egyet­len kérdésben vagy bármi­lyen rövid időszakra is szem­be kerülhet egymással a tsz- vezetősége, mint testület és a szakszervezet. A szakszer­vezet létrehozásának célja az, hogy erősödjenek a termelő- szövetkezetek ; a szakszerve­zetek is segítsék a tagsági vi­szony erősödését, a közgyű­lés, valamint a vezetőség tör­vényadta jogainak, határoza­tainak érvényesülését. Szocialista viszonyaink kö­zött a szakszervezetek érdek- védelmi tevékenysége, s a szövetkezet, mint önálló, vál­lalati gazdálkodó egység cél­ja, törekvése között nincs el­lentét. Ellenkezőleg, a szak­szervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak érdekeit, nem a szövetkezetek „ellen” fejtenek ki tevékenységet, ha­nem az esetleges törvényte­lenségek ellen, a jogszabá­lyok érvényesüléséért, s ezzel a demokratikus jogok be,tar­tásáért, a munkahelyi légkör javításáért küzdenek. Mind­ezek fjedig nem gyengítik, ha­nem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A szövetkezetekben műkö­dő szakszervezeti szer­veknek nem csupán szó szoros értelemben vett érdekvéde­lem lesz a feladata. A szö­vetkezeti mozgalom fejleszté­sét vagy ha úgy tetszik, „ér­dekeit” azzal is szolgálják, hogy részt vesznek az alkal­mazottak politikai, kulturális nevelésében, segítik ezen dol­gozó réteg szakmai művelt­ségének növelését. Mihók Sándo BÁLA SZEDŐK Az Orosházi Állami Gazdaság Szólósi kerületében a bálázott g»t>onaszaiinat géppel szedik ös? sze. A traktorokat Heténji Béla és Fejes Sándor vezeti, a pótkocsit idus Getvlnás Miklós és Getylnás István rakj». (Fotó: Veres Erzsi)

Next

/
Thumbnails
Contents