Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 1975 űj irodaim! folyóirattal gazdagította az olvasók, s ezen belül a szovjet művek iránt érdeklődők egyre szélesebb körű táborát. Az angol, francia, német, spanyol, lengyel, cseh és szlovák nyelvű kiadások után — magyarul is megjelent a Szovjet Irodalom. A folyóirat célja: kritikai áttekintést adni a szovjet irodalom és művészet új alkotásairól, portrétanulmányokban bemutatni a szovjet művészet legkiválóbb alkotóit, ápolni a szovjet—magyar kulturális kapcsolatokat, ébrentartani a magyar műfordítás haladó hagyományait. Látható tehát, hogy ez a lap nem egy szovjet orgánum magyar fordítása és' nem is azonos az előbb felsorolt ideÜj Malmi folyóirat gén nyelvű kiadásokkal sem, hanem olyan folyóirat, melyet a szovjet irodalom széles tárgyköréből, magyar olvasók számára szerkesztenek Moszkvában —Budapesten szovjet és magyar szakemberek. Fő- szerkesztő: Szawa Dangu- lov—Király István. A szovjet gárdából néhány olyan név, melyből a lap magas nívójára azonnal következtethetünk: Borisz Afanaszjev, Konsztantyin Fegyin, Lev Ginzburg. A magyar tanácsadó testület tagjai például Elbert János, Rab Zsuzsa. A főszerkesztő-helyettes nálunk: E. Fehér Pál. Nem kell hozzá kommentár. Az első számban Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkáExupéry — in memóriám D. Szabó Lafos Tiszta idő van Tiszta idő volt Az ég kék a tenger kék kék hangulatot él a szél átrepülök felette át a fegyelembe Minden egyenletesen működik az agy a szív a motorok az anyag pontos fegyelme monoton (talán kedvetlen vagyok?) Tiszta idő van Tiszta idő volt A műszerfalon nyugalom az égen nyugalom a tengeren nyugalom bolygó-világom égő-világom élő-fájdalom ea üdvözölte a lapot, hangsúlyozva: „A szovjet irodalom és a magyar olvasók kapcsolatának régi és számunkra igen értékes hagyományai vannak.” Örömét fejezd ki af felett, hogy e folyóirat most már Magyarországon is napvilágot lát s jelképes jelentőséget tulajdonít annak, hogy épp most indult meg a fel- szabadulás 30. évfordulója idején. Ma már több számot temerünk e lapból. Külsőre hasonlít a folyóirat a Szovjetunióban oly kedvelt, úgynevezett „vastag folyóiratokhoz”, de ugyanígy rokonítható saját kiadványainkhoz, a Kortárshoz, (Jj íráshoz is. Állandó rovatai: Próza, Líra, Két nyelven, Közös dolgaink, Műhely, Irodalom és Élet, Művészet, Szemle. A rovatcímek önmagukért beszélnek. Ezért csak a lényegre térnék. A rovatok látszólag szűkre szabott keretein belül önálló arcéle van az egyes számoknak. Az első három szám sajátosan egyénített. Ezt elősegítette az is, hogy a mindenkori 192 lap terjedelmen belül az aktualitások szerint vannak olyan közlemények is, amelyek csak akkor és csak abban a számban közölhetők. Az időszerű szempontok szerint az elsőt „Felszabadulás”, illetve „Suksin”, a másodikat „Solohov”, a harmadikat pedig „Panoráma” számnak kereszteltem el magamban. Az első tartalmazza ugyanis azokat a visszaemlékezéseket, amelyeket azok az írók küldöttek a lapnak, akik részt vettek Magyarország felszabadításában, illetve más alkalomból is tettek már nálunk látogatást. Nagyon otthonosan mozognak nálunk. írásaikban számos helységnév bukkan fel. Ismerik az útvonalakat, a városok jellegzetességeit. Ez a felszabadulási szám is meggyőzött arról, hogy az egyes nyelveken megjelenő Szovjet Irodalom kiadások lényegesen különbözhetnek egymástól. Ez a szám csak nekünk érdekes ily módon. Ez azonban „Suksin” száma is. Itt olvashatunk ugyanis a fiatalon meghalt, sokoldalú, nagy tehetségű színész- rendező—író tollából kilenc rövid novellát, amely ez érdekes íróegyéniség iróniáját, karakterformáló erejét, érzésvilágát, művészeti nézeteit világítják meg. A „Solohov-számban” nincs egy sor se Solohov- tól, de itt köszöntik 70 éves születésnapja alkalmából. Tiszteleg előtte néhány szovjet művész, de nagyon sok vallomást olvashatunk a magyar irodalmi élet vezető egyéniségeitől is. Nem protokolláris köszöntők ezek. Olvasójuk úgy érzi, nem csupán a születésnap váltotta ki a sorokat, hanem már régen megfogalmazott, megérlelt gondolatokat vetettek papírra a megkérdezett írók. írtak Solohovról írók és kritikusok, fordítók és költők, köztük a körünkből épp most távozott Simon István is. Számomra azonban Czine Mihály vallomása tűnt a legbensőségesebbnek. Az önkényesen „Panoráma” számnak elnevezett harmadik szám mozaiksze- rűen mutatja be a SzovjetMost Korzika úszik alattam délre vonuló sziklás hajó nyár csillogó hűs hullámok kagylók halak rákok — egy Martini volna jó A műszerfalon nyugalom A tenger kék az ég az ég az égen egy az égen két Messerschmidt Felhő sincs most a végtelenben egyedül vagyok — megdőlve zuhanok forogva zuhanok fenn a föld lenn az ég tiszta idő van végtelen kék vég .............. ( 1944 július 31-én 100 km-re Korzikától északra a tenger felett - -I “Tiszta idő volt. Feldmann Tibor Rajzórán Szabadidő Pardi Anna Szív és szív között ez összetört, sérült hangok, a nagy termelési beruházások, a beszámolók, a kampányok után az a néhány óra, mig önmagadba mélyedsz, és aztán az őröm, amint egyre magasabbra nőnek « fák, és hívnak az országutak, s egyre megrögzöttebben tévedsz ed, korszakaidban, ösztöneidben, értelmedben a családi körülményekben s a szabadság pszichózisában, és fönt csattog a nappali fény, a halhatatlan madár: a jövő nap, a jövő év, a jövő reménység. Megőrző vers ▼arga Zoltán Holtomiglan. Holtodiglan. Elbitangolt sorsunk surran, Földidereg innen-onnan Holdas-hátú udvarunkban. Holtodiglan, holtomiglan? Emlék macskaszeme villan Lapul szerelem-csalitban Vért szagolva álmainkban, Szárnyszegetten, elvadultan, Állunk szerelem-fákultan, Csönd gazosul udvarunkban -3 Holtomiglan. Holtodiglan. uniót. Képeket kapunk a szovjet emberek társadalmi, családi, művészeti életéről. Ez a szám nem kötődik eseményhez, egy alkotó egyéniséghez, hanem az alkotásokon keresztül visz közelebb bennünket a szovjet életforma megismeréséhez. A Szovjet Irodalom nem csupán gyönyörködtetni akar. Ismereteket is közöl. Teszi ezt parókás nagyképűség nélkül. Közvetlenül. Jó példa erre az előadásmódra például Gennagyij Bocsarov: Suksinról szólván című portrétanulmánya. A legtöbb írásmű előtt kisebb tanulmány ismerteti az alkotó pályaútját, stílustörekvéseit. Ez bizony rendkívül fontos. A Nagyvilág sem mellőzi ezt. Röviden, de bemutatja az adott szám szerzőit. Itt is szükség van erre, bár több jól ismert névvel is találkozunk. Ismerősként csendül például Nyikolaj Jevdo- kimov neve, sőt a tőle közölt írás, a Nélkülözhetetlen ember című elbeszélés is. Nem véletlen. 1972-ben jelent meg Makai Imre fordításában a szerző egy más írásával (Mese a városlakó Nyurkáról) egybekötve. Ez esetben Soproni András fordította. A nevek viszont megtévesztőek. Megörültem például Noszov nevének, de tévedtem, mert ezúttal nem Nyikoláj, hanem egy kevésbé ismert Jevgenyij No- szovról van szó. Vaszil Bi- kov viszont valóban jó ismerősünk. A Nagyvilágban már szerepelt. Nevét a Szovjet Irodalom első három számában megtalálhatjuk a Farkascsorda című regény folytatásai alatt. Költők között is találkoztam régi ismerőssel. Olvashattam Leonyid Martinov, Alekszandr Tvardovszkij nevét, kinek Vaszilij Tyor- kinját már színpadon is láthattuk, s üdvözölhettem a litvánok nagy költőjét: Eduardas Mieizelaitist, kinek szép versét az Aurora című antológia közölte. Számomra egészen új volt például Matevoszjan örmény író, valamint Nyek- raszova költőnő neve. Buzgón olvastam hát a bemutató szövegeket. Pár szót még azokról a rovatokról, amelyek minden számban fellelhetők. A „Közös dolgaink” magyarországi találkozásokról, munkacsoportokról, a szovjet—magyar barátság elvi alapkérdéseiről közöl írásokat. Az Irodalom és Élet az írásművészet, a műfajok, ezen túlmenően a publicisztika etikai problémáit vitatja. A Művészet és a Műhely rovat hasonlít kissé egymáshoz. Mindkettő művészeti, elsősorban színház- és filmművészeti műhelyproblémákat tárgyal. A Két nyelven című részben orosz és magyar nyelven olvashat az érdeklődő írásokat. Az első szám Valentyin Raszputyin: Mama elment valahova című nagyon szép novelláját közli. A második. harmadik szám — nyilván nem véletlenül — egészen rövid szépprózai alkotásokat tesz közzé. Ez a rovat nem titkolja célját: közel kívánja hozni qz olvasót az eredeti nyelven olvasás öröméhez, tökéletesíteni kívánja az orosz nyelv tudását. A folyóirat gondos megtervezését bizonyítja az is, hogy a képmellékletek, borítók, illusztrációk híven alkalmazkodnak a szövegben elmondottakhoz. A „felszabadulási” első számban szovjet festők magyar- országi műveit, a másodikban Jurij Rebrov Csendes Don Illusztrációit, a harmadikban különböző művészek, főleg népi ihletésű alkotásait láthatjuk. Három szám alapján merészség lenne bármilyen következtetést levonni. Még akkor is, ha nyilvánvaló következetesség látszik a megismert számok alapján. Valóban, bizonyos mértékig nyomon követhetjük a szerkesztés irányvonalát. Beszéljünk azonban a magunk portájáról. Mit vár az olvasó? Ez a lap már sok nemzetközi sikert mondhat magáénak. Jogos tehát, hogy nagy várakozással tekintsen további számai elé á magyar olvasó is. S elvárja azt, hogy a szovjet életet emberközelbe hozva, azt annak teljes bonyolult ságában ismerhesse meg. Várjuk tehát az újabb számokat. Várjuk az újdonság ereje által izgalmas, jó műveket! Szabad Olga
