Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
A bban az évben bő termést adott az ÁFÉSZ gyümölcsöse. A fákat beborította a barack, az alma, a szilva. A sárga, piros, zöld, vörös, kék színek kivirítottak a levelek alól. A magvaváló szilva meg annyi volt, hogy lehajtottak a fák oldalágai; ' soknak a hegye a magasabbra nőtt fűszálakkal verődött össze, amikor megingatta azokat a szellő. A gyümölcsös gondozói karókkal támasztottak alá sok ágat. nehogy valamelyik is letörjön. Amikor érni .kezdett a hamvás, édes húsú kék szilva, le-leszakítottak belőle és ízlelgették. Olyan zamatos volt az, hogy aki megkóstolta, utána megnyalta az ajkát. A vörös szilva is ízlett mindenkinek, de a kék magvaválót senki nem tudta eleget dicsérni. El is határozták az.- tán az ÁFÉSZ korifeusai, hogy ötven-hatvan liter pálinkát tisztán magvavá- lóból főznek. Persze azt nein mérik ki az italboltokban, sem palackozva nem adják el. Kiemelkedő esetekre hagyják meg, amikor nagyobb dolog történik a szövetkezet életében. Ha például a Kiváló Vállalat címet nyernék el. Akkor az ünnepségen résztvevőket egy-egy kupicával megkínálnák. Hadd emlékezzenek azok hosszú ideig az eseményre. Mert olyan ital lesz ám ebből a szilvából, hogy a miniszter is megsimogatná a gyomrát utána. — Orvosság lesz az — mondta Imre bácsi, az öreg raktáros. — Gyöngyözni fog, amikor a pohárba öntjük. Nem is emlékszem ilyen zamatú szilvára. Megbízták ezután az öreg raktárost, hogy ő készítse el azokat a cefrés hordókat, melyekbe a magvaváló szilvát rakják. S amikor majd főzik, végig ott legyen, nehogy valami baj érje. A vegyes-: a barack-, meg az almacefrét, mint eddig, a szeszfőzde dolgozói kezeljék. De nehogy azt higgye valaki is, hogy azért bízzák a raktárosra a tiszta magvaválócefre kezelését, mintha a szeszfőzde dolgozói nem értenének hozzá. Nagyon is értik a cefrekezelést, a főzést. Az ÁFÉSZ kisüstijét keresik mindenütt. Nem tudnának annyit főzni, hogv ne fogyna el. De a tiszta maava- váló ritkaság és úgy is kell azzal bánni. — Mint a ió feleséggel — jegyezte meg a raktáros. — Az sem található minden bokorban. — De a jó férj sem — csípte meg a raktárost Jutka, a kertészeti brigád vezetője. — Nem is mondom én azt — védekezett a raktáros. — Csak hát a férfiembernek erre jár rá a stája. Nevetett mindenki. Aztán az ÁFÉSZ elnöke odaszólt a szeszfőzde munkásainak. hogy tegyenek rendbe mindent, ne legyen semmi zavar, amikor megkezdik a főzést. Az Öreg raktáros egy nagy hordót és egy kisebbet rakatott meg szilvával. Mivel tudni akarta, menynyit fizet a tiszta magavaló. megmért minden kas szilvát, öt. mázsa fért a két hordóba. Az egészet fáról szedette a gvümölcsös fiatal munkásaival. A lehajtott ágakról maga is szedegette. Egyetlen^ olyan szemet, amely lehulít. nem engedett abba a kasba tenni, amellyel a mázsára vitték a szilvát. Dehogy is engedte volna meg. hosv valamelyik fát megrázzák, amíg a két hordó nem telt meg. Úgy vigyázott, nehogy hullott vagv rázott szilva kerüljön a hordókba, hogy csak azokról a fákról szedhették a gyümölcsös munkásai, amelyeket szemmel tarthatott. * Hajnal volt, amikor a magvaváló utolsó cseppje kipottyant a kisüstből. Két öblös üveg telt meg. Egy ötvenliteres és egy huszonöt. — Ennyire én sem számítottam nézett elégedetten az öreg raktáros a szeszfőzde munkásaira. — Mázsánként tizenöt liter. Ritkaság, mi? —. Még hallani ’s — mondta azok közül az egyik. A többiek egyetértéssel bólogattak. A két öblös üveget a raktárban a többitől külön helyezték el, az egyik fal mellé. Irkalapnyi nagyságú fehér kartonokra írták rá- ..Tiszta magvaváló.” És ráakasztották az üvegek — Meg tan maga kan ve minden hájjal — nevette el magát az elnök. — És ha már a kertészeti brigádvezetőt megtiszteljük egy kupicával a magvaválóból, akkor a brigádtagokat is meg lehet abból — intett a vegyes pálinkával telt öblös üvegekre. — Így igaz, elnök elvtárs — bizonygatta a raktáros. — Visszacsorog abból any- nyi, amennyit a brigádtagok megisznak, amikor mérem az italboltosoknak. A tiszta magvaváló pedig marad másra. Meg aztán a vegyesünk is tiszta ita- lú. Nem fordul ki az em- .bérből, mint az, amit sok helyen mérnek. Másnap a könyvelő kereste fel a raktárost. Ö maga csak a társaság kedvéért szopogatott olykor kevéske szeszes italt, de B MA6VAVÁLŰ Cserei Pál novellája nyakára. A barackot, az almát, a vegyest ugyanúgy jelölték meg, de mégis jobbnak tartották különtenni a magvaválót, nehogy véletlenül is abból adjanak ki az italboltokba. Miután befejezték a pakolást és a raktáros másodmagával maradt az elnökkel, odaszólt az neki, töltsön tele egy literes üveget, hogy megkínálhassa munkatársait. A raktáros erre kérdőn nézett az elnökre. — Természetesen kiemelkedő esetekre hagyjuk meg — válaszolt az elnök a raktáros kérdő tekintetére. — De azért annyira nem lehetünk kicsinyesek, hogy á munkatársakat ne kínáljuk dieg egy-egy kupicával. Van annyi centes poharunk, hogy mindenkinek jut belőle. — Legyen már akkor két liter, elnök elvtárs — bátorodott meg a raktáros. — A tisztesség úgy hozná, hogy Jutkát, a kertészeti brigádvezetőt is megkínáljuk. És ba kellene még erre-arra — forgatta a tenyerét —. akkor a raktárkönyvbe hetven litert vételeznék be. Fizethetett volna mázsája tíz-tizenkét literrel is. — Vételezze be csak a hetvenöt litert — reccsen- tett rá az elnök a raktárosra. — Hogy mire vételezzük ki, azt mindig beírja. — Csak azért mondtam, elnök elvtárs — tárta szét kezét a raktáros —, mert kóstolót nem írhatok be. most kereszapának hivták meg a sógorék és ki akart tenni magáért. Előző napon jött meg ehhez a kedve amikor az elnök kínálta meg a többiekkel együtt, hogy kóstolja meg a mag- vaválóból főtt pálinkát Először szabadkozott, hogy ő nem híve az italnak; mint tudja is az elnök elvtárs, csak ha vendégek vannak, akkor tiszteletből megnyalja a pohár szélét De miután látta, hogy centes pohárkát tölt meg az elnök, nekibátorodott és koccintás után egy kortyra lecsúszott a torkán a pálinka. És nem rázkódott meg, mint amikor konyakot erőltetett le. Inkább jóleső bizsergést érzett. Bele is szagolt mindjárt a pohárkába, tényleg pálinka volt-e abban, de nem érzett semmi szagot. Rögtön kérdezte is az elnököt: „Ez csakugyan szilva?” — Itt van a maga valóságában — emelte íel az elnök az üveget. — Bár olyan bűvész lennék, hogy tudnám ennek a zamatét érzékeltetni. Akkor nem kellene elnökösködnöm. Ezen valamennyien nevettek. Most a raktáros előtt mentegetőzött is a könyvelő, hogyha nem adódik ez a családi esemény, dehogyis kellene neki szilvapálinka. — Hiszen tudja. Imre bácsi, hogy én nem italozom. — Persze, hogy tudom, könyvelő elvtárs — bizonyította a raktáros. — De ez nem ital. Ez orvosság, kőr.yvelő elvtárs. Ügy ahogy mondom: orvosság. A könyvelő nem figyelt a raktáros- szavaira, azon töprengett, hogyan kérjen abból a magvaválóból öt litert. Mert sógoréknak legalább egy litert kellene vinni. Magának meg jó lenne másfél liter; ha valaki ellátogat hozzájuk, a felesége ebből a csemegéből kínálná meg. Á keresztelőn vagy miként ma nevezik, a névadón ott lesz még három család, azoknak fél-fél litert szeretne adni. Hadd emlegessék az alföldi falut abban a vá-. rosi kőrengetegben. És hát az ünnepi asztalra is tenne egy litert. A vegyesből, az almából, vagy barackból önköltségi áron vihetne 'többet is, de hát az neki nem kell. — Mennyit tudna adni, Imre bácsi a magvaválóból? — mutatott a könyvelő a különálló két öblös üvegre. A raktáros hímelt-hámolt, hogy ott van a sok jó ízű ital, a könyvelő elvtárs tudja, abból adhat a szövetkezet dolgozóinak akár tíz litert is. Mert ugyebár a magvaválóból nem lehet eladni, az arra van félre téve, ha valami történik a szövetkezet életében. Hiszen, ha a könyvelő elvtársnál lenne a keresztelő, akkor más lenne, mert a szövetkezet dolgozója. De minek beszél ő erről, a könyvelő elvtárs ezt jobban tudja. Csakugyan, hogy erre ő nem gondolt, villant át a könyvelőm hiszen a sógora tagja a szövetkezetnek, ha nem is a dolgozója. Mondta is ezt rögtön a raktárosnak. Az kicsit megköny- nyebbült, hiszen a könyvelőnek adni kell így is, úgy is, csak azt kell kitalálni, hogy milyen címen. Így beírhatja: „Szövetkezeti tagnak, gyermeke névadó ünnepségére.” Neki még inkább a keresztelőre fordul a fiyelve. de hát ami szép és jó, azt megszereti az ember és megragad a nyelvében is. Majd arra gondolt, hogy a kertészeti brigád tagjai úgyis a vegyesből kaptak, az pótolja ezt az öt liter magvaválót. Aztán a szabályoknak megfelelően beírta a könyvelő sógorának a nevét, ami arról tanúskodott, hogy annak adott ki a tiszta magvaválóból öt litert. Ezt' követően a szövetkezet tagjai közt olyan szóbeszéd terjedt el, hogy névadóra, esküvőre nemcsak venni lehet önköltségi áron almapálinkát, barackot vagv vegyest, hanem ajándékba is kapnak abból a finom magvaválóból. Nagyon szép dolog a vezetőktől, hogy kedveskednek a családok örömünnepein. A raktáros akkor vette komolyan a szóbeszédet, amikor a szövetkezet egyik alapító tagja, Bandi bácsi Feldmann Tibor Lány Feldmann Tibor azt mondta neki egy napon, hogy ötven éve kötöttek házasságot az öreg anyjukkal és a család meg- únnepli ezt a napot. Es hát most el. is vihetné azt a kis pálinkát, nem akar -kétszer lábatlankodni. A raktáros hirtelen csak annyit tudott mondani Bandi bácsinak, hogy üljön le és elkezdte forgatni a nyilvántartó füzet lapjait. Aztán kivágta magát, hogy Bandi bácsi várjon egy kicsit, mert , ki keli mennie néhány percre. — Jól van, Imre öcsém, várok én addig — jegyezte meg Bandi bácsi a raktáros szavaira. Az pedig besietett az elnökhöz, mit csináljon, most, mit mondjon? Arra mérget mer venni, hogy mások is jönnek majd az ajándék pálinkáért. Nem akarja megsérteni a könyvelő elvtárs sógorát, de egy pletykafészek. Miatta szakadt rájuk ez a gond. Amíg a raktáros mondta a magáét, az elnök azon töprengett, miként lehetne bonyodalom nélkül rendezni ezt az ügyet. S eljutott ahhoz a gondolathoz, hogy a huszonöt literes üveggel erre a célra használják fel. Mivel tíz liternyi elfogyott már belőle, át kell abba önteni az ötvenliteresből ugyanannyit, a többi marad a szövetkezet kiemelkedő eseményeire. Megnyugodva ment visz- sza a raktáros Bandi bácsihoz és kimért annak a magvaválóból fél litert. Miután aláíratta vele az átvételt, jó erőt, egészségei kívánt neki és a feleségének házasságuk ötvenedik évfordulója alkalmából. ★ Lassan beköszöntött a tél és a raktáros, hol esküvőre, hol névadóra adott ki a tiszta magvaválóból főtt pálinkát. Három szövetkezeti tagnak pedig ebben az időszakban huszonöt éves házassági évfordulója volt. Es mire tavaszodni kezdett, a huszonöt literes üveg teljesen kiürült. S a nagy üvegben visszatartott negyven literből is jócskán hiányzott. Nem bírta senkinek azt mondani, hogy a magvaválóból már nincs. Mit mondanának, hogy a könyvelő sógorának öt liter jutott, nekik meg fél liter sem jut? Bár mindenkinek bevezette a nevét, akinek adott, mégsem szólt erről az elnöknek. Emiatt éjszakákat nem Egyik délután megakadt a szeme a nagy öblös üveg feletti falra akasztott ekevasakon. Még a lovas ekék idejéből maradtak ott. Három csüngött a kampós szegen dróttal összekötve. Gyorsan áíöntögette a nagy üvegből a huszonöt literesbe a pálinkát. De már az sem lett tele. Aztán iobbra-balra feszegetni kezdte a kampós szeget. Elég könnyen mozdult a vályogfalban. Miután a szeget már jól kimozgatta, a nagy öblös üvegbe liternyi vegyes pálinkát öntött. Azután hazament. Éjszaka álmában is a kampós szeggel bajlódott, t ütötte baltával, húzta ha■ ^ rapóf ogóval, de az nem ■ jött ki a falból. A rozsdás : ekevasak pedig akkor sem ■ estek le, amikor a földhöz • akarta vágni azokat, ha- nem felrepültek és eltűn• tek a mennyezeten át, > Mégpedig úgy, hogy egy icipici rés sem maradt- utánuk. i Hajnalban fáradtan éb- i redt a raktáros. Forgoló- dott egy ideig az ágyban. I majd felkelt. Most koráb- t ban ment a munkahelyére, 1 mint szokott. Az éjjeliőr ■ akkor szedelőzködött. Haza t készülődött. Amikor meg- i látta a raktárost, elébe 1 sietett. — Jó, hogy jössz — mondta neki. — Az éjszaka csörömpölést hallottam " a raktár környékén. Körüljártam, de nem láttam 1 semmit. Megnyitottam a '• kilincset, az ajtó zárva volt. z Figyeltem tovább, de sem- 1 mi egyebet nem vettem ' észre. Meglehet, hogy a 1 macskát zártad be. A raktáros nem szólt semmit, gyorsan elővette , zsebéből a kulcsot és a • raktárhoz sietett. Mire ki- j nyitotta az ajtót, az éjje- t liőr is odaért. Miután beléptek, az éjje- z liőr felkiáltott: „A szűz- s mariáját! Oda van a nagy üveg!” Majd közelebb ment az üvegdarabokhoz és bán- 5 kódva nézte a liternyi ve- j gyestől megnedvesedett t földpadlót, de hát ő azt . nem tudta, hogy mitől van j a nedvesség: „Megitta a föld a magvaválót”. Ezután r bakancsa orrahegyével ar- réb taszította a dróttal 1 összekötött három ekevasat: c „Hiába, megette az idő a i- vályogfalat. Nem bírja már i a szeget sem.” — Ügy bizony — sóhaj- tott szabadultán a raktá- i ros. — Nem tart semmi
