Békés Megyei Népújság, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-19 / 168. szám
I Sssvjet labdarúgő.vezetók a tehetségek kiválasztásáról, a magyar csapatokról, a Kijevi Dinamo játékáról, a követelményrendszerről és a SZOT-torna tapasztalatairól x A SZOT VI. ifjúsági labdarúgótornáján megyénkben tartózkodó szovjet küldöttség vezetői — x nemzetközi hírnévnek örvendő sportemberek. Viktor Aszaulov, a csapat vezetője — a Futball és hoki című hetilap szerkesztője, a szovjet szakszervezetek sportosztályának veze- tőhelyettese. A vezetőedző Vlagyimir Csernisov — sportmester — a Szovjetunió többszörös bajnoka, aki 1946-tól kilenc éven át védte a Moszkvai Spartak labdarúgócsapatának kapuját. Nyikolaj Tiscsenko, az együttes edzője — kiváló sportoló —, többszörös szovjet bajnok. 1930 —1958 között 12-szer szerepelt a szovjet válogatottban és a jobbhátvéd posztján tagja volt a melbourne-i olimpián aranyérmet szerzett csapatnak. Velük beszélgettem a szovjet és magyar # labdarúgósportról. Tervem az völt, hogy őket szólaltatom meg, s többek között tőluk kérdezem meg; hogyap nevelik a Szovjetunióban a labdarúgóutánpótlást? Beszélgetésünk végül is másként alakult. Tiscsenko készségesen válaszolt a szakmai kérdésekre, véleményét nem rejtette véka alá, Csernisov tájékoztatott a szovjet sportiskolákról, Aszaulov pedig — ml mást is csinál egy újságíró, amikor erre módja van? — visszakérdezett! Minden érdekelte, ami itt, nálunk, Magyarországon a futballal kapcsolatos. így nem csoda, hogy Nyilas János, a sportmozgalmat jól ismerő tolmács — szinte nem is tudta, hogy négyünk közül, kinek a kérdéseit fordítsa, Illetve válaszait ismertesse. lókat is legyőzték — méghozzá két alkalommal! Az én legnagyobb mérkőzésem a melbourne-i szovjet—bolgár találkozó volt. Kolevék 1—0-ra vezettek, s nekünk az első félidő végén már két sérültünk volt. Én a folytatásban kulcscsonttörést szenvedtem, s felkötött karral játszottam tovább. Kiegyenlítettünk, majd egy jól sikerült átadásomból megszereztük a győztes gólt, s végül olimpiai bajnokok lettünk! Viktor Aszaulov Más témára tértünk át. Csakhamar leszögeztük, hogy a két ország labdarúgóedzőinek, képzési-továbbképzési rendszere nagyon hasonló. A különbség csak annyi, hogy a Szovjetunióban a továbbképzéseken külön tanácskoznak a felnőtt, az első és második ligás edzők és a fia-, talokkal foglalkozó edzők. Azok a szakemberek pedig, akik elvégzik a legmagasabb szintű, három és fél éves edzői tanfolyamot, tovább tanulhatnak — a pedagógiai főiskolákon. Ezután Vlagyimir Csernisov, a Moszkvai Spartak labdarúgó sportiskolájának helyettes igazgatója vette át a szót. Ö — mint a legilletékesebb — beszélt módszereikről, munkáikról. — Háromszáz gyerekkel foglalkozunk, három pálya és egy 95x55 m-es fedett csarnok áll rendelkezésünkre. A rúgófaltól a fejelő állványig, minden segédeszközünk megvan. A 9— 10 éves srácok közül a kispályás játék tapasztalatai alapján választjuk ki a legtehetségesebbeket. Igazodunk az iskolákhoz, a kétműszakos tanításhoz, ezért délelőtt és délután vannak nálunk edzések. — Az utcák, terek, kerületek mezítlábas bajnokságait a 9—14 éves gyerekek számára rendezik meg nálunk — három korcsoportban. Itt nem szerepelhetnek sportiskolások, csak olyanok, akik még nincsenek egyesülethez leigazolva — folytatta a sportmester. — Legutóbb 20 ezer csapatban hárommillió gyerek rúgta a labdát, akik közül bőven válogathattak az edzők. Moszkvában egyébként hat nagy egyesületnek, nyolc II. ligás klubnak van labdarúgó-sportiskolája, emellett 18 első és 20 másodosztályú tornaegyesület csapata játszik szervezett bajnokságban. Nagy oh fontosnak tartjuk, hogy mindig figyelembe vegyük az életkori sajátosságokat, az edzésterhelésnél, sőt a mérkőzések alkalmával is. Ezért sportiskolásaink is külön évfolyamos bajnoki rendszerben futballoznak. A sport- iskolás kor felső határa nálunk is 18 év. Megkértem arra Tisesenkót, hogy mutassa be a megyénkben szereplő szovjet együttest. — A SZOT-tomán a Moszkvai Spartak ifjúsági csapata képviseli hazánk színeit. A fiúk a szakosított sportiskola tagjai, egy éve játszanak együtt, valamennyien 18 éven aluliak. Néhány tehetséges játékosunkat most nélkülözzük, ők ugyanis otthon maradtak és a spartakiád-versenyeken szerepelnek. Csapatunk teljesítményével elégedettek vagyunk. Vlktor Aszaulov részletesen Ismertette a szovjet ifjúsági bajnokság lebonyolítási rendjét, melynek keretében a városok, köztársaságok, a klubok csapatai mérkőznek. Szovjet barátaink itt is differenciálnak, külön küzdenek a helyezésekért, a bajnoki címekért, a 15—16 és a 17—18 éves játékosokból álló együttesek. Beszélgetésünk során — mi sem természetesebb — nem hagyhattuk ki a baseli KEK- döntőt, a Dinamo-Kijev—Ferencváros mérkőzés „értékelését” sem. Miután elismeréssel szóltam Blohimék nagyszerű teljesítményéről, megkérdezr tem, mi az oka annak, hogy a kijevieket — az utóbbi időben — jó néhányszor érte „hidegzuhany”, — a hazai bajnoki és kupatalálkozókon?! — Nagy volt az igénybevételük, hiszen nemcsak a kupákban, a bajnokságban, hanem a nemzeti válogatottban is helyt kellett állniuk — felelte Tiscsenko. — Terminus-nehézségeik is voltak, így természetes, hogy most hullámvölgybe kerültek. — Milyen esélyt adna a Dinamónak, — a Bayem München ellen —, ha egyáltalán létrejön a szuperliga-döntő? — kérdeztem. Az olimpiai bajnok jóízűen nevetett, majd széttárta karjait és a következő diplomatikus vá laszt adta: — Nálunk is azt mondják, mint itt Magyarországon: a labda gömbölyű, a fociban minden lehetséges. De hogy komolyra fordítsuk a szót; ha valaki megszervezné ezt a találkozót, azt hiszem én is, ön is megnézné! Nagyszerű meccs lenne, de jósolni? .., erre nem vállalkozom! Már csak két kérdésem volt hátra, melyek közül az egyik igencsak kényes volt. Arra voltam ugyanis kíváncsi, hogy a Szovjetunióban van-e követelményrendszer? A labdarúgó szövetség előírt e „normákat”, az edzőknek, a labdarúgóknak? Amikor ezt a kérdésemet fordította Nyilas János — Aszaulov és Csernisov udvarias főhajtással felállt az asztal mellől, amelyet körülültünk. Ekkor már — félórára tervezett beszélgetésünk — egy óránál tovább tartott, s tudtam, hogy a moszkvaiak üzemlátogatásra mennek. Az első pillanatban azt hittem, hogy a két vezető azért „szállt ki” a beszélgetésből, mert készülnie kellett. De amikor mindkettőjük arcán megláttam a „titokzatos” mosolyt, megértettem: a „labdát” Tiscsenkónak dobták, ö nem tért ki a válaszadás elől. Nagy hévvel, mondatait széles gesztusokkal kísérve kezdett bele mondókájába. — Nézze, ahhoz, hogy valaki az élvonalban játsszon, elengedhetetlenül szükségesek a technikai, taktikai, fizikai képességek, s a játékintelligencia is — mondotta. Azt viszont „felülről” leírni, hogy valakinek mennyit kell futnia, távolba ugomia — nem lehet Minden játékos más-más típus. Nagy terhelést adni a labdarúgónak — orvosi ellenőrzés nélkül — nem lehet és nem is szabad. Erről azt mondhatom! Nálunk is voltak régebben „normák”, de ezek nem segítették elő a kívánt fejlődést. Most nincsenek a mi labdarúgósportunkban kötelező előírások, viszont vannak tudományos alapon lefektetett ajánlások. Az edzésterveket a trénerek készítik, azokat az úgynevezett futballbizotlság hagyja Nyikolaj Tiscsenko jóvá, bírálja el, vagy korrigálja. Az edző felel csapatáért, neki kell tudnia azt, kivel, mit kell gyakoroltatnia, kinek — mennyi terhelést kell adnia. És amikor ezeket elmondta az edző, két sporttársa helyeslő „da”-val nyugtázta szavait. Búcsúzóul így nyilatkozott a SZOT-tomáról Nyikolaj Tiscsenko: — Már harmadszor vagyok csapatommal Magyarországon a szakszervezetek rendezvénysorozatán. Ragyogó a szervezés, nagyon jó a lebonyolítás. Rövid idő alatt sokat játszanak a gyerekek, így módjukban áll tanulni! Látókörük szélesedhet, tapasztalatokat gyűjthetnek és sok-sok barátra lelhetnek. Biztosra veszem, ez a küzdelem-sorozat is elősegíti a magyar, szlovák, bolgár, NDK-be- li és a mi fiatal labdarúgóinknak előbbrelépését, továbbfejlődését. Ezért remek ez a nemzetközi ifjúsági torna! Machalek István Az országos delfin-úszóbajnokságot minden évben nagy figyelem kíséri. Az érdeklődés indokolt, hiszen úszásban itt kell keresni a következő tíz év magyar bajnokait, akik már nemsokára különböző nemzetközi, versenyeken képviselik majd hazánkat. Ezért jelent nagy örömet, hogy a most lezajlott országos delfinúszóbajnokságon Kovács László, a Gyulai SE kilenc éves versenyzője minden várakozást felülmúlva, kitűnően szerepelt. A 200 m-es pillangóúszásban ezüstérmes, a 100 m-es pillangóban pedig bronzérmes lett, 3:04.2, illetve 1:22.4 perces kiváló idővel. A delfinkorosztály — amint a többi úszó korcsoport — két évjáratot foglal magában, mégpedig a kilenc és tíz éves kordákat. Kovács Laci. aki 1966- ban született, a kilenc évesek között listavezető, hiszen csak i Gyulai labdarúgóhírek A héten elkezdte felkészülését az 1975—76-os bajnoki évadra a Gyulai SE NB III-as labdarúgócsapata is. A játékosok és a vezetők hétfőn este a SZOT- MEDOSZ gyógyüdülőben találkoztak, ahol dr. Gyarmati Sándor szakosztályelnök értékelte az elmúlt évi munkát, majd Himer József edző külön-kiilön beszámolt az első csapat játékosainak teljesítményéről. A megbeszélésen részt vett Szilágyi Béla városi testnevelési és sportfelügyelő is. A gyulai kék-fehérektől eltávozott Cserháti (Vasas), Szatmári. ökrös, Vasvári (mindhárom Sarkad), Petrovszki, Monori. Rostás (mindhárom Gyulavári), Puskás (Sarkadkeresztúr). Az „új” fiúk: Szilágyi Péter Gyulaváriból, Petroczki István a Debreceni EAC-ból, Kolarovszki János a Bcs. Vasasból. Szó volt korábban Tóth (Szegedi Vasutas) átigazolásáról is, a csatár azonban végül is a Tisza-parti városban maradt. Az első edzésre kedden került sor. A szakmai munkát továbbra is Himer József irányítja, mostantól az egyesület főfoglalkozású alkalmazottjaként. Szerződése három övre szól. HVDSZ sportnap A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága ma, szombaton rendezi meg Gyulán megyei sportnapját. A városi sporttelepen 9 órakor kezdődő tömegsport-eseményen férfi és női kispályás labdarúgás, kézilabda és atlétika szerepel a programban. Az ünnepélyes eredményhirdetésre délután fél háromkor kerül sor. tíz éves korú versenyző előzte meg a 100 és 200 m-es pillangóban. Indult még a 200 m és az 1500 m-es gyorsúszásban is, ahol szintén megállta helyét, s csak a 10 évesek előzték meg. Ezekkel az eredményekkel Laci egycsapásra kiváltotta a szakemberek érdeklődését. A bajnokság után Ruza József, a MUSZ úszószakági titkára is elismerését fejezte ki. A delfinbajnokságon jól szerepelt még a gyulaiak 4x100 m- es vegyesváltója is, melynek a sportiskolás Szigeti Tamás, Szabó Jenő és Ragályi Géza volt tagja Kovács László mellett. Az úszóknak és vezetőiknek gratulálunk! mis tucnus^ Q 19*5. JÚLIUS 19 ^ Vlagyimir Csernisov Bevezetőként Nyikolaj Tiscsenko sportpályafutásának egykét érdekes epizódját elevenítettük fel. — Jól ismerem a magyar labdarúgást, hiszen játszottam Budapesten, a Népstadion avatő- mérkőzésén, s ezenkívül több magyar klubcsapat ellen is szerepeltem. Jól emlékszem, az 1954. szeptember 20-i, moszkvai mérkőzésre, ahol csaknem 90 ezer néző előtt l—1-et játszottunk a magyar válogatottal. Mi így álltunk fel: Jasin — Tiscsenko, Basaskin, Szedov (Kuz- nyecov) — Vojnov, Netto — Ta- tusin, Gogoberidze, Szimonyan, Szálnyikon, Iljin. A magyar csapatban Grosics védett, Bu- zánszky, Várhidi, Lantos volt a három hátvéd, Bozsik, Kotász (Szojka) halfolt és a csatársor összetétele ez volt: Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Fenyvesi. A magyar futball nagy hatást tett rám. Technikásak, fizikailag jól képzett játékosok alkották az együtteseket. A válogatottat csodálta a világ, hiszen a labdarúgás tanítómestereit, az angoŰszós Kovács László (GYSE) remekül szerepelt az országos delfinhajnokságoD
